|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[57-38] [37-18] [17-1]
MiYaVi POV
Este a földön fekve ébredek fel s sajgó fenekemet fogdosva küzdöm magam ülőhelyzetben. Eléggé sokat forgolódhattam – jegyzem meg magamban. Még mindig ott kavarognak fejemben a kósza álomképek, bár azt nem hiszem, hogy hamar eltudnám felejteni őket.
Aoiról álmodtam. Ott állt a színpadon és egyik kezét Reitáéba kulcsolva emelte magasra a karját. A teltházas tömeg szinte őrjöngve ünnepelte a Gazette-t. Én pedig csak szótlanul álltam, neki támaszkodva a falnak és fél szemem a mellettem lézengő Mayán tartottam. Vajon tényleg ez vár ránk, ha egyszer híres zenészek leszünk? Valóban úgy eltávolodunk egymástól, mintha mindez, amin keresztül mentünk meg sem történt volna?
- Miya… Jól vagy? – hallom meg Aoi álmos hangját s mikor ránézek látom, hogy az ágy szélébe kapaszkodva pislog rám. – Nem tudsz aludni?
- Ne is törődj vele. Csak elmegyek iszok egy pohár vizet – mosolyogok rá, mire kómásan bólint egyet és visszafészkelődik a párnák közé.
A lehető leghalkabban kisompolygok a konyhába és felülök az asztalra. Hosszasan révedek magam elé, de hirtelen két kezet érzek a derekamra fonódni. Aztán valaki lassan mégis magabiztosan hátradönt. Meztelen hátam engedelmesen nyomódik a hideg deszkalapnak engem, pedig még a hideg is kiráz.
- Mi történt Maya? – kérdezem halkan hiszen még így a félhomályban is tökéletesen látom, hogy ő az.
Válaszképp ráül az ágyékomra és lök rajtam egyet. Talán a kelleténél kissé hangosabban felnyögök, de azonnal a szám elé tapasztom a kezem.
- Ezt inkább ne… Tudod, hogy most kurvára érzékeny vagyok ott – motyogom az ujjaim közt kipréselve a szavakat.
- Rég volt már… talán lassan két éve. Tudod Miyavi nagyon sokat változtál azóta. Szinte teljesen eltűnt az a taknyos kölyök, akit azon az estén találtam meg hulla részegen. Viszont azért néha hiányzik a régi Miya… Aki mindig elveszett és akit végül én találtam meg.
Halkan felkuncog, így én is elmosolyodom kissé.
- Nem hiszem, hogy valaha is viszont látod. Különben is te mutattad meg nekem, hogy a saját kis világomon kívül is van élet…
Tisztán emlékszem az akkori elérhetetlen Mayára. Eleinte minden bizonnyal csak egy apró játékszer voltam az ő tulajdonában. Valójában szerettem mellette lenni, de akárhányszor csak láttam, hogy ő milyen bevállalós és merész mindannyiszor rá kellett ébrednem mennyire jelentéktelen vagyok mellette. Bár ez mostanra teljesen megváltozott…
- Nem fekszem le senkivel, amíg Aoi sem úgyhogy ne is álmodj drága szöszi. Nem hagyom egyedül a cicusom…
- Hát, régen kapva kaptál volna az alkalmon. Kedves kis hősszerelmes – kólint fejbe finoman, majd halál nyugodtan leugrik a földre. Oldalra fordított fejjel bámulom őt, amint tölt magának egy kis vizet a csapból.
- Tényleg szereted, Rukit? – kérdezem halkan.
- Szerintem ismersz annyira, hogy erre magadtól is rájöjj. Én is sokat változtam. Még ha a birtoklási vágyam meg is maradt a réginek, akkor sem tekintek már senkit olcsó játékszernek. Chibi pedig az első pillanattól fogva annyira más volt, mint az átlag… Azt hiszem van benne valami számomra megfejthetetlen. De a pontos választ te is tudod.
Elmosolyodom, majd én is lemászok az asztalról és visszalépdelek a szobába. Mikor visszafekszem Aoi mellé, cicám úgy gömbölyödik hozzám, mintha ezen múlna az élete. Én is átölelem és magamhoz húzom meztelen testét. Forró lehelete még akkor is perzseli a bőröm, mikor végre elalszom.
Másnap reggel még a többiek előtt felkelek és leszaladok a legközelebbi boltba valami reggeliért. Mire visszaérek már a többiek is ébren vannak, így hamar megreggelizünk és összeszedjük magunkat.
A délelőtt hamar eltelik a költözéssel, de Maya autója nagyban felgyorsítja a dolgokat, ahogy besegít a költöztetőknek. Mivel van garázs a házhoz így a fekete Suzukinak mér a helye is megvan – persze Chibiéket azért eléggé meglepte, hogy a mi szöszinknek még autója is van.
Amint végre mindennel végeztünk pihenésképp levágódunk a kanapéra egyet tévézni. Aoi és én persze szokás szerint húzzuk egy kicsit egymás idegeit, aminek egy pohár jéghideg víz a következmény – természetesen Rukitól. Aoi körülbelül fél óráig be is vágja a durcit, amiért Chibi eljátszotta az esélyét arra, hogy végre egy kicsit „könnyítsen magán”. Naná, hogy jót szórakozunk rajta.
Mikor már unalmunkban a második DVD-t bámuljuk – amit meg kell jegyeznem Maya végigröhög, ráadásul isten tudja miért – megszólal a telefonom.
- Igen? – szólok bele.
- Öhm… Heló Miyavi, Shinya vagyok… Aoi ott van? – hallok meg egy halk, félénk hangot.
- Ó, heló Shinya. Persze, hogy itt van Aoi – válaszolom felemelt hangon, hogy cicám is kapcsoljon. Kihangosítom a telefont és leteszem az asztalra.
- Szia Shin – köszön mosolyogva Aoi.
- Helo… Lenne egy kérdésem… Eljönnétek a fellépésemre? A művelődési házban lesz és hát én vagyok a dobos. Persze csak, ha kedvetek van!
Elmosolyodok, amiért ennyire képes zavarba jönni, de azért meglep, hogy Shinya dobol. Annyira gyengének és finomnak tűnt… Sose gondoltam volna, hogy pont dobon játszana.
- Persze! – vágja rá cicám.
Hatkor már a kis színpad előtt állunk a tömeg szélén. Kifejezetten sokan vannak – állapítom meg.
- Annyira kíváncsi vagyok! Vajon mit játszanak Shinék? És-és vajon, hogy mutat a színpadon? – kérdezi Aoi teljesen felpörögve, mialatt össze-vissza nézelődik a hatalmas embertömegben. Maya és Ruki mér rég elkallódtak valamerre. – Biztosan nagyon jók, ha ilyen sokan vannak itt… Mire mi idáig eljutunk addigra ők már kész idolok lesznek.
Én inkább meg sem próbálom túlharsogni a tömeget, ezért csak bólogat, mint a hülyegyerek fizika órán.
Mikor végre lekapcsolódnak a fények és kivilágosodik a színpad a tömeg már szinte hisztérikus állapotba kerül. Először az énekes lép színpadra, kifejezetten az X-Japan stílusát utánzó ruhában és mértéktelen sminkben. Eléggé alacsony – körülbelül akkora lehet, mint Ruki. Aztán persze a gitárosok és a basszista is felbukkannak szintén színesre mázolt arccal és még talán annál is színesebb hajjal. Shin az utolsó aki kilépdel, de a lányok tömege kitörő örömmel fogadja, aminek persze hangot is adnak. Most talán még nőiesebben néz ki a necc harisnyájában és a hosszúszoknyájában, mint első találkozásunkkor.
Amint felcsendülnek az első akkordok, azonnal elkezd sütni az ilyen kezdő Visual együttesekre nem túlságosan jellemző profizmus. Tényleg jól zenélnek. Az énekes – vagyis mint a bemutatkozásból kiderült Kyo – hangja az egész termet betölti. Ahhoz képest, hogy nem vagyok túlságosan oda az ilyen sötét stílusért kifejezetten teszik, ahogy játszanak.
Aoira pillantok és észre kell vennem, hogy ő is eléggé beleélte magát a számba. Odalépek mögé és kezeimet derekára kulcsolom. Meglepetten kapja fel a fejét, de végül csak elmosolyodik. Kezem felbátorodottan csúszik nadrágja alá, majd lassan elkezdem férfiasságát simogatni aztán, ahogy a szám egyre gyorsabbá válik az ütemmel eggyé válva váltok én is tempót. Cicám már hatalmasakat sóhajt érintéseim alatt és ahogy nyakát kezdem csókolgatni még fel is nyög. Aztán alig néhány pillanat múlva elélvez. Kezeimen érzem, amint a ragacsos forróság betölti nadrágját.
Leküzdöm a fölsőmet, majd az ujjánál fogva Aoi derekára kötöm, hogy eltakarjam a farmerén éktelenkedő foltot. Ő hátrafordul hozzám, majd hosszasan megcsókol. Senki nem vette észre, hogy mit csináltunk, mert a zene túlságosan lekötötte őket s ennek én most kifejezetten örülök.
- Köszönöm – leheli ajkaimra mikor elválunk egymástól.
A fellépés végén a kinti hűvös levegő fogad minket. A bejáratnál megvárjuk mókuskát és szöszit, majd úgy indulunk haza. Gyorsan átöltözünk és Maya le is visz minket a Red Love-ba.
Mikor a bár előtt kiszállunk a kocsiból már nagyban szakad az eső. Messziről még egy hatalmas dörgés is elhangzik, mire Aoi ijedten ugrik a karomba. Gyorsan besietünk a pub-ba és beállunk a pult mögé, hiszen a nyitásig még van 10 perc.
Uruha jön oda hozzánk.
- El kell mennem pár percre, utána meg szeretnék, majd beszélni veletek. Addig is kérlek vigyázzatok az irodára – adja ki az utasítást és már el is tűnik.
- Majd mi megyünk – ragadom meg cicám kezét és máris elkezdem húzni Ruru irodája felé. Belépve nyugodt csönd fogad minket én pedig levágódom a kanapéra.
Aoi csillogó szemekkel néz rám és le is telepszik mellém. Már éppen megszólalna mikor újabb dörgés rázza meg a bár falait, ezúttal sokkal közelebbről. Aztán egy villám tör át az égen kivilágítva az egész szobát s a következő pillanatban már áram sincs. Cicám ijedten bújuk be az ölembe és érzem, ahogy elkezd remegni.
- Nyugi… Nincs semmi baj. Csak egy kis vihar… meg persze egy kurva áramszünet – motyogom halkan, de láthatólag ez semmit sem segít a helyzeten.
- Félek…
Közelebb vonom magamhoz Aoit, de ekkor még valaki bújik hozzám, egyenesen a másik oldalról.
- Miya… - hallom meg Ruki szipogását. – Nem látok semmit. Maya hova tűnt?
Mivel nem nagyon tudom a választ Chibim kérdésére csak sóhajtok egyet és még közelebb húzom magamhoz a két remegő ukét.
|
Aoi POV
A meglepetés több volt, mint fantasztikus… Nagyon örülök, hogy egy lakásban lehetünk mind a négyen! Nekem is eszembe jutott már, de a megvalósításra nem is gondoltam, mert olyan lehetetlennek tűnt. De így… Fantasztikus! Pláne ez a nyaklánc… Imádom Miyavit… Venni fogok neki valamit, ha teljesen felépül a popsim, mert az tuti, hogy egy egész éjszakás szexmaraton az ajándékcsomag része lesz!
Amikor megkapja az sms-t, hogy fellépésük lesz, Maya azonnal Ruki nyakába ugrik, én pedig Miyavit kezdem el csókolgatni. Nagyon örülök, hogy ő is örül! Faggatni is kezdjük, de csak annyit mond, hogy körülbelül két hét múlva lesz egy kisebb fellépés, egy ismerőse klubjában. Ez nagyon jó! Nagyon örülök, mi még a próbákig sem jutottunk el, de ők ezért is vannak előnyben, hiszen régről ismerik egymást. Nagyon boldog vagyok.
Ennek örömére Maya egyik pillanatról a másikra sikít fel, hogy elfelejtette Mocochangot áthozni. A költöztetők másnap jönnek, reggelre a másik lakásnál kell lennünk, összeszedni a cuccokat, Rukiéknak is, így mire melóba kell menni este, már az új lakásból mehetünk. Szerencse, hogy itt, a környéken a költözések gyorsan mennek.
-Miyavi! Gyere, hozzuk át Mocohangot! - kiáltja Maya, mire kicsim csak szemforgatva morog valamit, de végül beleegyezik. Nekem sem kell több, amint kiteszik a lakásból a lábukat, már hívom is Kai-chant, hogy Reita számát akarom. Hallottam, amit a bárban mondott kincsemnek, nem engedem, hogy bántsa! Ruki csak nagy szemeket meresztve ül a kanapén, és látszólag nem érti a dolgokat, ezért amíg Kai felveszi, gyorsan elhadarom neki. Csak annyit mond, hogy Rei kezd egy kicsit messzire menni.
- Kai-chan, ne haragudj, hogy zavarlak. Reita száma kellene, lehetőleg azonnal.
- Kami-sama, Aoi! Mi történt? Megint hülyeséget csinált? - Hangja szomorú, de nem akarom letörni.
- Dehogy, csak szeretném neki megköszönni, hogy kedves volt Rukival. - Elhiszi, Kai naiv. Megkapom a számot, leülök chibi mellé, megsimogatom a combját, majd tárcsázok.
- Igen? - kérdezi egy ismerős hang.
- Reita, Aoi vagyok.
- Nahát, Aoi-chan, mi a gond? Végre rájöttél, hogy neked egy seme kell, és most randira hívsz? - Ezt a barmot…
- Tökéletes semém van, köszönöm az ajánlatot. Ami miatt hívlak az az, amit Miyavinak mondtál a bárban. Miért fenyegetted meg?
- Nem kellene beleütnöd azt a csinos orrodat mások dolgába, édes, mert meg fogod bánni. - Hm…
- Engem te ne fenyegess, szívi. Nem tudod, kivel húzol újat, ha bántani akarod a kedvesemet. Most mondom, ha valami baja lesz, kiskanállal fogom levágni a tökeidet. Aztán megetetem veled. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mit tehetek veled, ha egy zenekarban leszünk.
- Ez visszafelé is igaz, szivi. Nem hiszem, hogy értékelni fogják a rajongóid, hogy egy ribanc vagy.
- Szóval szeretnél a múltamról kitálalni, ha teszek valamit ellened?
- Még szép. Persze tarthatom a számat, de mindennek ára van. - Felsóhajtok. Tudom, mit fog mondani. - Akarom a segged. - Ugye, mondtam?
- A seggem foglalt. És amennyiben nem fejezed be a játékot, nem csak a mi zenekarunkban nem fogsz játszani, de szilánkosra töretem, az ujjaidat, és az életben nem tudsz többé gitározni…
- Ugyan, ki tenné meg? - kérdezi nevetve.
- Bizonyára láttad a Red Love hostjait. Mindegyik egy szavamra ugrik. Tora például különösen figyelne a jövődre, ha azt is elmondom neki, hogy mit tettél Rukival, és miket mondtál rá. Tora az a magas, izmos pasi volt, tudod. Ott ült a pultnál, mikor ma letoltad a képed.
- Azt hiszed, megijedek pár mocskos kurvától?! - Már megijedtél…
- Hát, ha a mocskos kurváktól nem is, de gondolom azt sejted, hogy ha Uruha szól az ismerőseinek, akkor nem csak az ujjaidat törik el. - Hallom, ahogy nyel egyet a telefonba. - Még egy kibaszott szót szólsz fenyegetően a kedvesemhez, Reita, és esküszöm, nagyon csúnyán meg fogod bánni. A te drogos kis haverjaid az enyémeknek nem ellenfelek. Értetted?
- Jól van. Egyezzünk meg. Leszállok Miyaviról, ha erről a beszélgetésről senki sem szerez tudomást. - Félti a seggét a kis rohadék…
- Rendben. És ha még egyszer becézgetni mered a szerelmemet, semmis az alku. Na, szia. - Leteszem a telefont. Ruki nagy szemekkel néz rám, majd elém ugrik, megtámasztja magát a fotel háttámláján és megcsókol. Annyira szenvedélyes és aranyos, hogy nem bírom ki, hogy ne simogassam a fenekét. Nem kezdeményez semmit, de érzem, hogy nagyon szeretne már valamit. Viszont tudja, hogy még van három napom az ellenőrzésig, addig semmiképpen nincs szex. Csak csókok, simogatások, amit az ajtó nyitódása sem szakít félbe.
- Hé, ukék, hazajöttünk! Be lehetne fejezni egymás felfalását! - jön oda hozzánk Miyavi és Maya. Elszakadunk egymástól, és a kutya azonnal Ruki ölébe települ, aki leült mellém, de így is a combját simogatom. Szegény, nagyon izgatott, Mayának nem lesz nyugodt éjszakája.
- Cica, neked ezt még nem kellene. - Miyavi leül a lábam elé és onnan és rám. - Nem kellene felizgatnod magad, amíg a doki nem bólint rá a szexre.
- Igazad van, csak kicsit elragadott minket a lendület - mondom mosolyogva. - Ne haragudj.
- Tudod, hogy nem haragszom. Ruki és Maya már a kapcsolatunk része, csak ne másszanak bele nagyon. - Nagyot nevetünk mindannyian, majd Maya szólal meg.
- Hé, Miyavi. Ez azt jelenti, hogy megzaklathatom néha a cicusodat? - kérdezi félreértetetlen vigyorral.
- Csak ha én is a mókuskádat - válaszol kedvesem.
Még sokat nevetünk, beszélgetünk, majd vacsora. A többiek párolt zöldséget esznek, valami hússal, én természetesen még mindig a pépes gyümölcsöket eszem. Kicsit kezd elegem lenni, de nem akarok kockáztatni semmit. Már vacsora után állunk a teraszon, figyeljük a várost. Miyavi cigizik, Maya nyalókázik, én meg állok a korlátnál, mellettem chibi. Megcsörren a telefon a zsebemben, ahogy meglátom, hogy Kai az, megmutatom Rukinak, aki elmosolyodik. Ő is arra gondolhat, hogy a nagy seme-sama árulkodott.
- Aoi, ne haragudj. Most hívott Reita. - Na, mit mondtam? - Talált egy próbatermet, és szeretne minél előtt elkezdeni próbálni. - Ohh…
- Rendben, úgyis dalokat kell írni majd. Azt chibi megcsinálja, mi meg összehozzuk a zenét, mindenki a saját részét. Rurut hívd, ő a necces, hogy neki mikor jó.
- Rendben, holnap reggel visszahívlak, vagy még ma este, ha elérem. - Leteszi. Én meg Miyavira pillantok.
- Kai volt. Reita talált egy próbatermet és el akarja kezdeni a próbákat, minél előbb. - Látom, hogy kedvesem nagyon meglepődött.
- Reita sosem volt ilyen. Mi lehet vele…? - Én csak vigyorgok, majd odalibbenek hozzá és megcsókolom. Ahogy hozzáérintem ágyékomat, azonnal nekem is megkeményedik büszkeségem, és ahogy érzem, neki is. - Cica, ezt nem kéne…
- Tudom, de már annyira akarlak - nyafogom, mire chibiék felröhögnek mögöttünk. - Te csak fogd be, Ruki. Téged ma meg fognak kefélni, de engem nem. Még minimum három nap… Bele fogok bolondulni… - nyafogok tovább, majd Miyavi karjai közé bújok. Ő belecsókol a nyakamba és a fülembe súg.
- Lehet, hogy három nap, de akkor gondoskodom róla, hogy ne tudj felkelni az ágyból. És te is behajthatod, amit ígértél - suttogja, majd belenyal a fülembe, mire én felnyögök. Újra megcsókolom, közben végig dörgölőzöm hozzá.
- Csak egy kicsit… Csak kézzel… Csak elöl… Kérlek, édes, nem bírom… - Előtört belőlem a nimfomán.
- Nem szabad, cica. Nem tudnánk leállni. Nem akarok neked még több fájdalmat okozni. Majd a doki megmondja, hogy mikor kehet, rendben? - Elenged, és a korláthoz sétál. Én már mennék utána, mint egy kutyus, mikor megérzem, hogy valaki átkarol. Magasabb nálam, ez csak Maya lehet.
- Nos, Aoi-chan, mivel jelenleg én vagyok az egyetlen, akinek nincs merevedése itthon, gyere szépen… - Kérlelően nézek Miyavira, majd Rukira, de mindketten csak nevetnek. A szöszi beráncigál a lakásba, majd a fürdő felé visz.
- Hova viszel? - kérdezem nyafogva.
- Nyugi, Aoi-chan, élvezni fogod. - Oh, Kami-sama, nem tetszik nekem ez a nevetés…
A fürdőbe érve belök a zuhany alá, és rám nyitja a hideg vizet. Én felsikítok, mire Miyaviék is bejönnek. Közben Maya feljebb tekeri a hőfokot, így már nem fagyok meg. A merevedésemnek viszont annyi. Mikroszkóppal is nehéz lenne megtalálni a kincsemet odalent, annyira nem szereti a hideg vizet. Megértem…
- Na, Aoi-chan, tetszett a dolog? - kérdezi hatalmas vigyorral ez a szőke szörnyeteg. Én még mindig didergek, mire Miyavi lép mellém, törölközőbe csavar, de még mindig röhög.
- Szemetek vagytok! Nincs is itt még ruhám!
- Akkor javaslom, vetkőzz, terítsük ki, és az este további részében legyél meztelen. Mindenki élvezné… - jegyzi meg kedvesen Ruki. Kis szemtelen… Ezért rongyosra fogom kefélni!
- Szerintem inkább menjünk lassan aludni. Reggel hétre át kell érni a lakásokhoz, hogy ötre minden itt legyen. Mayával vittünk dobozokat, meg minden rendszerezve van, szóval nem lesz nagy gond. A szöszi már összepakolt, ő majd segít chibinek, szóval alvás. - Kedvesem kiadta a parancsot, én meg engedelmesen követem. Mi tényleg alszunk… Sajnos.
Már meztelenül fekszem az ágyban, a másik szobából áthallani Ruki nyögéseit, Maya sóhajait, nekem meg kicsit sok ez…
- Édes, nem bírom… Csak kézzel…
- Nekem is sok, de nem tudnánk leállni, te is tudod. Nem kellene megerőltetni. Holnap után visszamegyünk a dokihoz, és megkérdezzük, hogy mit szabad. Most aludj.
- Te nem is szeretsz engem - jelentem ki durcásan, mire fölém mászik, és combomhoz nyomja merevedését.
- De. Imádlak. Mindennél jobban, és legszívesebben a szuszt is kikefélném belőled, de most akkor sem lehet. - Megcsókol, vadul, szenvedélyesen, szinte megerőszakolja a számat. De nagyon élvezem. Elszakad tőlem, lefekszik mellém, és magához ölel. Belecsókol a hajamba, majd elsuttog egy szeretleket, én pedig egyenletes szuszogását hallgatva szenderedem mély álomba.
|
MiYaVi POV
Mikor halkan megjegyzem, hogy van egy kis meglepetésem számára azonnal rám kapja tekintetét. Szemei apró borostyánokként tündökölnek.
- Igazán? És mi az? – hadarja a kérdést, mire én csak kajánul elmosolyodom.
- Majd megtudod, munka után!
Alighogy kimondom a szavakat, máris mehetek ki egy újabb asztalhoz. Gyorsan felkapom a tálcára az italokat és átszambázom magam a tömegen. Arról hogy megint egyedül cirkálok a Red Love-ban szinte azonnal eszembe jut az első találkozásom Aoival. Muszáj mosolyognom rajta. Hiszen mennyi minden történt azóta… Talán meg sem tudnám számolni milyen sok mindenen kellett keresztül mennünk.
Egy laza mozdulattal elhelyezem a kis társaság előtt a poharakat, majd felpillantok és finoman meg is hajolok. Ekkor veszem csak észre, hogy Shinya is idekeveredett. Eszembe jut a levél amit Aoinak írt. Egyáltalán nem vagyok féltékeny, de őszintén sajnálom a srácot, amiért lélekben még mindig olyan akár egy középiskolás. Valahogy nekem sose voltak ínyemre a plátói szerelmek…
Sóhajtok egyet, majd szótlanul tovalibbenek és visszasétálok a többiekhez. Aoi éppen néhány poharat törölget a kezében. Tekintetem elidőzik rajta, ahogyan végigvezetem szemeimet gyönyörű arcán, csillogó piercingjein és vastag ajkán.
- Látom tényleg kezd megváltozni ez a hely… - hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögül, mire megugrok. Kai néz farkasszemet velem.
- Oh, heló Kai-chan. Az biztos, hogy Uruha nem viccelt – motyogom szórakozottan.
- Mi a baj Miyavi? – billenti félre fejét, akár egy kiscica. Talán én a végletekig kiismerem magam rajta, de abban biztos vagyok, hogy ő nem ismeri annyira, így csak egy mosollyal fejet rázok. Nem tudom mi bajom van, egyszerűen csak fáradtnak érzem magam… Bár ez nem meglepő hiszen a Mayával töltött idő kimondottan fárasztó volt.
- Na lám Miya, veled is régen találkoztam – csap hátba Reita, mialatt fejét vállam fölé emeli. Őszintén szólva már csak ez a vérbunkó hiányzott nekünk.
- Nekem nem hiányoztál. De mondd csak mégis ki engedett be téged ide?
- Hát, Kai barátunk járatos az ilyen helyeken… Kibeszélte, hogy megjavultam. És tudod miért rángatott el egészen idáig? Csak, hogy bocsánatot kérjek egy homoszexuális törpétől – teszi immáron karba kezeit.
Ezt nem hiszem el. Ha valaki akkor ő sosem fog megváltozni. Egy fintorral karöltve lecsapom a tálcát a pultra és Reita felé fordulok.
- Te csak jobb, ha kussolsz. Még egy ehhez hasonló megszólalás és olyan dolgok jutnak más fülébe rólad, amiknek te egyáltalán nem fogsz örülni. Ezt garantálom Suzuki Akira. Szóval most elhózol bocsánatot kérni – a lehető legőszintébben.
Kai megszeppenten pislog hol rám, hol pedig Reire.
- Ígérem, hogy a következő találkozásunk után már nem lesz ilyen nagy a szád, kicsim – pördül meg sértődötten Reita, majd levágódik az egyik székre. Inkább szóra sem méltatom, csak visszasétálok Aoimhoz.
- Ez mi volt? – értetlenkedik cicám mialatt szó szerint belesimul a karjaimba.
- Ez egy bunkó Reita volt és egy dühös Miyavi – jegyzem meg s kezemmel elkapok egy muffint a legközelebbi tálcáról. Cicám csak megcsóválja a fejét.
- Szóval mit is kértek? – fordulok vissza Kaihoz, mert hiszen azért ők is vendégek.
- Egy tajacirkáló… Akarom mondani idehívnád Rukit? – pillog rám „ártatlanul” Reita. Megforgatom a szemem és éppen szólnék, de Aoi megelőz.
- Chibi, ide tudnál jönni egy kicsit?
Az említett megszakítja Mayával való beszélgetését, majd könnyedén odalibben hozzánk. Viszont amint meglátja Reit azonnal lefagy arcáról a mosoly, melyet minden bizonnyal szöszikénk idézett elő.
- Figyelj Ruki. Tudom, hogy a múltkor eléggé szemét voltam, de szeretném, ha te is megértenéd, hogy azóta már tényleg megbántam. Nem sűrűn kérek bocsánatot, hidd el. Viszont amikor megteszem akkor komolyan gondolom – sötétbarna íriszeit, olyan őszintén emeli Rukira, hogy még én is hiszek neki. Vagy ilyen jól tud hazudni vagy tényleg komolyan gondolja. – Ne hidd azt, hogy csak kényszerből kérek bocsánatot. Te leszel a bandám énekese… Még, ha nem is gondolnám komolyan amit mondok előbb-utóbb akkor is meg kéne békélned velem. Soha többet nem teszek semmi olyasmit, amit akkor este… Esküszöm.
Chibi lesütött szemekkel bólint.
- Rendben. Hiszek neked – mondja és még egyszer utoljára egy hosszú pillantást vált Reitával, majd tovasuhan egy új vendéghez.
Ezt követően nem történik semmi említésre méltó. A műszak hamar letelik és mi szinte azonnal el is indulunk. Négyen együtt lépdelünk ki az utcára.
- Ruki! Te is gyere. A meglepetés nemcsak Aoinak szól, hanem neked is – mosolygok rá Chibire, mire Maya egyetértőn elkezd bólogatni.
Megragadom Aoi kezét és már indulunk is. Csupán néhány perc múlva, miután már eléggé elhagytuk a főutat megállunk egy magas, mégis kifejezetten szép többemeletes lakás előtt. A kapuajtó nyitva van így minden különösebb probléma nélkül be is jutunk.
Az ötödik emelet egyik ajtajánál állunk meg, amit Maya azonnal kinyit s lazán be is lép rajta. Aoi és Ruki bizonytalanul követi, de mikor belépünk mindkettejük szeme felcsillan.
A lakás bútorozott, viszonylag elég nagy, tiszta és csendes. Maya vigyorogva felkapcsolja az előszoba villanyát. A fal mellett fából készült, feketére festett szekrények állnak s ezt követi a nappali.
Mikor oda is belépünk Chibiék még jobban elcsodálkoznak. Egy hatalmas tévé, kanapé és megannyi szebbnél-szebb bútor áll bent. A lakás még Aoiénál is jóval nagyobb.
- De Miya… Ezt mégis… - kérdezné hebegve cicám, mire csak átölelem és nyakába csókolok.
- Mayával rendeztük be. Ráadásul elég nagy mind a négyünknek, úgyhogy azt gondoltam akár be is költözhetnénk. Te, Ruki, Maya és én. Persze csak, ha akarjátok… - mosolyodom el.
- Mi az, hogy akarjuk? Naná! – vágja rá Chibi és azonnal Maya nyakába ugrik.
- De mégis honnan volt ennyi pénzetek? – értetlenkedik tovább Aoi. Végül is jogos a kérdés.
- Nyugi már, apámé volt a ház, csak mivel meghalt… Úgy körülbelül két napja… Rám hagyta az egészet. Már csak be kellett rendezni. Akár hiszed akár nem apám nagyon gazdag volt, bár az őszintén szólva eléggé meglepett, hogy pont rám hagyta a lakást. Viszont én egyáltalán nem bánom – válaszoltam még mindig mosolyogva.
- Szeretlek – csókol meg cicám, mintegy elhallgattatva engem.
- Gyere.
Ragadom meg a karját és azonnal le is kezdem húzni egy másik szoba felé. Mikor benyitunk nem kapcsolom fel a villanyt, hiszen a város fényei elégnek bizonyulnak. Akár két árny, átsuhanunk a szobán s én kinyitom az erkélyajtót.
Aoi lassan sántikálva követ. Amint odaér mellém magamhoz vonom és megint átölelem. Szótlanul nézzük az elénk táruló kilátást. Az utcai lámpák szentjánosbogarakhoz hasonlatos fényét és a távolban forgó hatalmas óriáskereket, ami most a szivárvány színeiben tündököl. A kivilágított fénypontok egymást kergetve váltják át színűket, akár egy hatalmas spirál. Mintha csak el akarná nyelni egész Osaka-t.
- Gyönyörű… - töri meg a csendet Aoi, szinte lehelet finom sóhaja. Kezét a csillagok felé nyújtja.
Elmosolyodom és előveszek egy nadrágomból egy nyakláncot, amit fel is csatolok Aoi nyakára. Meglepetten pillant le rá.
- Neked vettem, kicsim – csókolok bele a nyakába, mire elmosolyodik.
Talán még perceken keresztül bámulja a kereszt formájú ezüstmedált, melyet oldalt két szárny tesz még díszesebbé.
- Menjünk vissza Rukiékhoz. Lesz még időd eleget nézni…
Mikor a nappaliba érünk Rukiék már a kanapén fekve ölelgetik egymást. Az idilli pillanatot a telefonom rezgése szakítja félbe. Azonnal kikapom zsebemből a díszekkel teleaggatott készüléket és elolvasom az SMS-t.
- Maya holnapután fellépésünk van – összegzem az olvasottakat, mire mindenki hatalmas szemekkel rám néz.
Maya az első aki örömujjongásban tör ki és a nyakamba veti magát.
|
Aoi POV
Miután életem elment a szöszihez, ketten maradtunk Rukival. Gondoltam, itt a remek alkalom, hogy beszéljek vele.
- Chibi, meg kellene barátkoznod Reitával. Lehet, hogy tényleg megbánta.
- Nem tudom… nem haragszom rá. Inkább félek tőle. Mi van, ha megint beletesz valamit az italunkba vagy a kajánkba, és én megint kórházba kerülök…? - Igaza van. Nem tudom megcáfolni, nekem is fenntartásaim vannak Reitával kapcsolatban. Már épp megszólalnék, amikor megcsörren a telefonom.
- Igen? - kérdezem, de látom, hogy Uruha az.
- Hangosíts ki, légy szíves. - Meg is tettem. - Szia Ruki! Hogy vagy? - Chibi nagy szemekkel néz rám.
- Ruru, honnan…?
- Ismerlek titeket. Láttam, hogy mennyire rosszul érezted magad Reita miatt. Gondoltam, hogy ott maradsz. Abban is biztos voltam, hogy Miyavi elmegy a szőkével, megbeszélni a zenekarral kapcsolatos dolgokat. - Most mondjam, hogy meglepett…?
- Honnan…? - kérdezem.
- Ugyan, Aoi. Akármennyire csúnyán hangzik, a tulajdonaim voltatok. A levegővételetekből is tudom, hogy milyen hangulatotok van és mi bánt titeket. - Ez igaz.
- Rendben. Nos, elég rosszul érintett. Tudod… Nem is tudom, hogy mondjam. - Chibi kicsit nehezen tud Uruhára barátként, és nem főnökként tekinteni.
- Félsz tőle? - Ruki egy ahával válaszol. - Nem kell. Bármi baj lesz, kezeskedem róla, hogy Reita többet ne gitározhasson. Megígérem neked, hogy nem fog bántani! - De aranyos. - Szeretném, ha ezentúl a barátotokat, és nem a főnökötöket látnátok bennem. A zenekarban egyenlők vagyunk. Ti sem hostok vagytok, hanem egy énekes és egy gitáros. Akárki meg fogja ezt cáfolni, és csak egyszer a szájára veszi, hogy miből éltetek a zenekar előtt, megölöm.
- Uruha, nem kell ennyire félteni minket. Tudod, hogy meg tudjuk védeni magunkat.
- Te, Aoi, lehet, hogy igen. De láttad, hogy Rukit mennyire kikészítette Reita jelenléte. Így nem lehet egy zenekarban rendesen dolgozni. Meg kell barátkozniuk egymással. Beszélni fogok Kai-channal és átmegyünk megint. Leülünk, és Reita őszintén bocsánatot fog kérni, anélkül az idegesítő vigyor nélkül. Ruki pedig őszintén elmondja neki, hogy mi baja van vele. Rendben?
- Igazad van Uruha, mint mindig… - mondja Ruki.
- Na, jól van, életeim. Pihenjetek, Aoi, te vigyázz magadra! Ja, még valami, majdnem elfelejtettem! Kirúgtam a pincéreket és a pultosokat, Sagacchi meg fizetett szabadságon van. - Komolyan meglepődünk mindketten Rukival. - Kellene három új pultos. Számíthatok rátok? - Szinte látom, ahogy mosolyog.
- Miért rúgtad ki őket…? - kérdezem.
- Mert nem tetszett nekik a klub átalakításáról szóló ötlet. Saga meg nagyon fáradt volt, hónapok óta nem adtam neki szabadságot. Megérdemelte már. Viszont így, amíg egy hónapig nyitva vagyunk, szükségem van pultosokra. Ma este kellene kezdeni. Megoldható? - Már venném a levegőt, hogy szóljak, de megelőz. - Nem lesztek többé hostok. Sem ti, Aoi, sem Ruki. A tükrös szobában történtek után biztosan nem.
- De Ruru, nem annyira komoly a dolog. Emiatt igazán nem szükséges ezt csinálnod. - Hangom kicsit erőtlen, hiszen komolyan nem értem.
- Már gondolkoztam a dolgon, korábban is. Nem akarok már más emberek testéből pénzt keresni. Egy normális bárt szeretnék, ahol péntekenként fellép egy zenekar és szombaton italakciók vannak. Olyan vendégkört akarok, akik nem azért jönnek, mert otthon nem elégítik ki őket, hanem mert barátkozni, ismerkedni akarnak. Ez a hónap még az eddig megszokottak szerint megy majd, de titeket nem teszlek ki többé az ilyesminek. Na, de ami a lényeg! Hétre gyertek le. Adok munkaruhát, hívjátok fel Miyavit is, rendben? Este találkozunk! Elmenjek értetek?
- Öhm, nem kell, elsétálunk, nincs messze - mondom Rurunak. Aztán elköszön, leteszi a telefont, mi meg csak pislogunk egymásra Rukival.
- Te érted ezt…? - kérdezi.
- Nem. Nem tudom, mi lehet a baja. De nagyon örülök, hogy így alakult! Én egyébként sem tudtam volna még legalább egy hétig senkivel sem szexelni, Miyavival sem. - Ruki kajánul vigyorogni kezd. - Ne röhögj! Szóval, örülök neki, hogy pultosok leszünk. Hívjuk fel Miyavit. - Bólint.
Tárcsázok, csörög, kedvesem pedig két csörgés után felveszi.
- Cicus, mi a helyzet? - kérdezi.
- Este munkába kell mennünk - mondom, mire szomorúan felsóhajt. - Uruha ad munkaruhát.
- Mi? Minek munkaruha?
- Hát, a pultosok nem lehetnek akármiben… - Beleröhög a telefonba, majd hallom, hogy elmeséli Mayának, aki felvisít, hogy milyen jó.
- Ugye Ruki is…? - kérdezi félve. Gondolom attól fél, hogy neki továbbra is a testével kell a pénzt keresni.
- Ruki is. Mi, hárman leszünk az újak. Hétre kell lemenni. hazajössz előtte?
- Persze! Egy óra és otthon vagyok.
- De maradhatsz, ha sok megbeszélnivalótok van.
- Egy óra elég. Egyébként is, nagyon hiányzol már.
- Te is nekem… Szeretlek!
- Én is szeretlek cicám. Sietek haza! Vigyázzatok addig magatokra.
Egy óra múlva tényleg hazaér. Ami nekem nagyon furcsa, hogy amint bejön, elém lép, és úgy csókol meg, mintha évek óta nem látott volna… Mi történhetett? Ezt követően egész este fogja a kezem, a derekam ölelgeti, csókolgat. Ennyire csak nem hiányoztam? Ő is nagyon hiányzott, de két órát voltunk egymás nélkül. Hiába kérdezem őt vagy Mayát, mindketten csak vigyorognak. Valamit titkolnak! De mi lehet az?!
Hétkor a Red Love előtt állunk. Öt perc késéssel esik be Uruha. Kinyitja a klubot, beenged minket és a már ott levő hostokat, Shinyát és Torát. Ahogy meglátom Shinyát, azonnal eszembe jut, amit Miyavi mondott. Szerelmes lenne belém? Nem hinném. Csak barát. Bemegyünk, Ruru megmutatja, hogy mi merre van, aztán magunkra hagy minket, hogy nyolcig ismerjük ki magunkat. Megbeszéljük, hogy Miyavi lesz a felszolgáló, mi nem megyünk ki a pult mögül. Ruki nem szeretne, nekem meg, ha valaki belemarkol a seggembe, megint vérezni fog. Azt meg nem kellene. De kapok egy extrapárnás széket Rurutól, hogy bármikor leülhetek, ha elfáradok.
Nyolckor nyitunk. Sok furcsa ember jön be, eddig fel sem tűnt, hogy mennyire. A régi, állandó vendégeink sorra lepődnek meg, hogy ezentúl csak piát adunk, semmi mást. Egyszer csak Shinya jön a pulthoz, rám pillant és a kezembe nyom egy papírt, aztán elmegy. Miyavi és Ruki a két oldalamra állva kíváncsiskodnak, miközben kibontom a kis irományt.
„Drága Aoi! Nem akartam semmit mondani neked, mert én sem voltam biztos magamban, de amikor láttam, hogy mennyire rossz neked a tükrös szobában, be akartam rohanni, megütni Miyavit és megölelni téged. Nagyon aggódtam érted. A parkos eset után döbbentem rá, hogy szerelmes vagyok beléd. Tudom, hogy a te szíved menthetetlenül Miyavit szereti, de remélem, hogy egyszer engem is észre fognak venni azok az istenien szép, fekete szemeid… Csókol: Shinya.”
Ruki csak mosolyog, Miyavi meg röhög. Gonoszok!
- Miért nevettek? Szerintem aranyos! - jelentem ki duzzogva, mire kedvesem magához ölel.
- Mikor kaptál utoljára szerelmes levelet, cica? - kérdezi Miya.
- Azt hiszem a középiskolában. És? Akkor is aranyos…
- Akkor lecserélsz? - De buta ez a Miyavi…
- Ha rossz kisfiú leszel, akkor még meggondolom… - Kajánul vigyorgok, majd engedem neki, hogy megcsókoljon. Minden birtoklási ösztön kitört belőle, a pult előtt ülő vendégek meg csak tapsolnak és ujjonganak.
- Sokkal szebbek az új pultosok, nem? - halljuk meg a vendégeket.
- Ja, nekem az a kicsi tetszik! De várjatok, ő nem kurva volt eddig? - Miyavi azonnal elenged és a pasi elé lép.
- Ha még egyszer ilyen szóval jellemzi a Red Love bármelyik alkalmazottját, ki fogom vezetni. - A pasi kiabálni kezd, hogy azt mond, amit akar, mire Tora jelenik meg.
- Mi a gond, Miya? - kérdezi.
- Ez a fasz lekurvázta Rukit. - Torának sem kell több.
- Akkor haver, szerinted én is kurva vagyok? - A pasi nemet int a fejével és látszik, hogy komolyan tart Torától. Pedig ő egy aranyos kölyöktigris, csak nem szabad felbaszni az agyát. Arra meg, ha valamelyikünket lekurvázzák, nagyon harap. - Kitalálsz, vagy kidobjalak?
- A főnökkel akarok beszélni! - mondja a faszi. - Nekem egy ribanc nem parancsol… Mocskos kurvák vagytok mind… - Tora épp verné a pasi fejét a pultba, amikor megjelenik Uruha.
- Én vagyok a főnök és megkérem, hogy távozzon. Amennyiben nem teszi, szólok a seméinknek és megmondom, hogy mit mondott rájuk . - A faszinak sem kell több, úgy száguld kifelé, hogy majdnem fellöki a szöszit, aki ekkor jön befelé. Chibink azonnal elé siet, megöleli, majd megcsókolja.
- Mókuska, mi a gond? - kérdezi Maya.
- Semmi, most már semmi. De legközelebb hamarabb gyere! - dorgálja meg a meglepett szőkét chibink. Visszasétálnak a pulthoz, majd Miyavi kérdezgetni kezdi Mayát.
- Na, elintézted?
- Mit intézett el? - kérdezem.
- Amiért nem tudott velünk lejönni hétre.
- De mégis, mi volt az?! - kérdezem. Miyavi rám pillant és elneveti magát, majd magához húz és megcsókol. Mikor elválnak ajkaink, a fülembe suttog.
- Van egy meglepetésem számodra, cicám…
|
MiYaVi POV
Kajánul vigyorogva hallgatom Uruha szónoklatát és teljesen meg vagyok elégedve az egésszel. Szóval nem kell többet megállás nélkül dugnom… vagyis de. Csak éppen most egyedül Aoit.
Meghitt vidámságunkból a csengő hangja ráz fel.
- Nyitom! – kiáltom oda félvállról, majd elszambázok az ajtóhoz és szórakozottan lenyomom a kilincset.
- Hali Miya! Uruha már itt van? – bombáz le azonnal Kai, mire kicsit meglepetten a gyors kérdéstől, bólintok egyet. – Bocsánat, de nem bírtam kivárni, hogy ő hívjon… Amúgy sem vagyok híve az ilyen szervezkedésnek.
Mialatt Kai hevesen magyaráz egy hatalmas vigyor terül el arcán az izgatottságtól. Ez annyira jellemző rá…
- És elhoztam Reit is. Ő lesz a basszeros! – teszi hozzá, szinte már tapsolva, majd elsuhan mellettem.
Mikor egy ismerős és kifejezetten kajánul vigyorgó orrkendős szőkeség lép utána teljesen ledermedek. Még talán a szám is tátva marad, ahogy sejtelmes pillantást vet felém.
- Ohh, de kicsi a világ drága Miya – cöcög azon az irritálóan fölényes hangján.
- T- Te mégis mi a faszt keresel itt? – akadok ki.
- Nem hallottad Kai-chant? – vonja fel szemöldökét, majd lép oda hozzám. Szinte az arcomba szuszog, amint tovább folytatja mondandóját: - Talán nem örülsz nekem picinyem?
- Jöttök már? – hallom meg Kai türelmetlen hangját, mire morgolódva ellököm magamtól Reit és betrappolok a szobába.
Reita zsebre vágott kézzel követ és bevágja a „laza vagyok” pofát is mellé a hitelesség kedvéért. Mikor belép a szobába azonnal lehuppan a kanapéra és keresztbe vágja a lábát. Aoi kissé félrebillentett fejjel kezdi el tanulmányozni az új jövevényt.
- Te.. Nekem ismerős az orrkendője – jegyzi meg hunyorogva.
- Az lehet, mert tudod mikor először találkoztunk Reita volt az aki drogot kevert az italodba... vagyis az italunkba.
- Mi? – akad ki Kai-chan és Uruha egyszerre, bár szerintem mindketten másért.
Chibi hitetlenkedve méregeti bandájának leendő basszusgitárosát, de nem szól egy szót sem.
- Elég érdekes lehetek, ha mindenki így bámul rám… - jegyzi meg Reita. – Jól van, na. Felfogtam. Bocs a múltkoriért. Tanultam az esetből. Igazán leszállhatnátok már a témáról. A múlt az múlt… Szerintem ti sem voltatok mindig ilyen törvénytisztelő angyalkák.
Ami igaz az igaz. Csakhogy nekem semmi kedvem tovább hallgatni ennek ezt az egoistát, viszont mikor meghallom Aoi hangját végül úgy döntök, hogy mégiscsak maradok.
- Szóval ezek után még volt képed idejönni… Felőlem lehetsz te a basszista, de azt jobb, ha tudod, hogy senki nem lesz oda meg vissza érted.
- Ha tud játszani akkor legyen… - egyezik bele Uruha is, bár arckifejezése nem éppen az örömről árulkodik.
Ruki nem szól semmit csak lehajtott fejjel Maya oldalához bújik és megpróbálja magát még ennél is kissebre húzni. Nem lepődöm meg, hiszen őt viselte meg leginkább az az este.
- Öhm… Azt hiszem még át kéne beszélni pár dolgot – hebegi Kai, mialatt zavartan lesüti szemeit.
Ekkor kezdem úgy érezni, hogy itt most már tényleg nincs szükség rám. Megfordulok és a hálón keresztül kilépdelek az erkélyre. Zsebemből előhalászom a kedvenc fahéjas cigarettám és a korlátra könyökölve rágyújtok. Lehunyt szemmel élvezem a szellőt.
A harmadik szálnál kezdem igazán elunni magam és már azon gondolkodom, hogy visszamegyek a többiekhez, de végül az ajtó nyikorgása állít meg. Cicusom lép oda hozzám, majd átölelve derekam fejét a mellkasomba fúrja. Fél kézzel elnyomom a csikket s én is átölelem Aoit.
- Nem bírtam ki nélküled.
- Csak nem azt hitted, hogy leugrottam innen? – nevetem el magam mire eg halk morgás a válasz.
A minket körbeölelő csendben, hirtelen eszembe jut valami.
- Cicus, tegnap elfelejtettem mondani, de hívott Shinya. Kérdezte, hogy jobban vagy-e már – suttogom, hogy a lehető legkevésbé törjem meg ezt a nyugodtságot.
- Ühümm. Szerencsére már igen – motyogja kicsim.
- Szerintem szerelmes beléd. Még ha nem is képed konkrétan kimondani, de én látom a szemében mikor rád néz… és tegnap is nagyon aggódott érted. Nem úgy beszélt, mintha a barátja felől érdeklődne.
Aoi lassan emeli rám gyöngyöző szemeit. Láthatólag teljesen meglepte őt mindaz amit mondtam. Elmosolyodom és finoman beleborzolok édesem hajába.
- Menjünk vissza.
Meg sem várom a választ és már el is indulok a nappaliba. Levágódom egy üres helyre, Maya mellé és szórakozottan hallgatom Uruhát. Nem jut el agyamig az amit mondd. Csak az ölembe vackolódott cicámmal törődöm, aki próbálja a lehető legkényelmesebb szöget felvenni. Mikor végre sikerül elhelyezkednie játékosan beleszuszogok nyakába. Megremeg.
Kezeim csípőjére, majd onnan ágyékára vezetem és finoman megsimítom a nadrágján keresztül, mire halk sóhaj hagyja el ajkait.
- Miyavi… Ezért még kapsz.
Elmosolyodom, de úgy döntök, hogy nem zaklatom tovább drágaságom így csak nyakára hajtom fejemet és derekát ölelve bóbiskolok el.
Aoi fészkelődése ráz fel, mire ijedten kipattannak szemeim. Cicám halkan felkuncog s lefejti magáról kezeim.
- Jó reggelt! – nyújtózkodom, amíg édesem sántikálva kikíséri Kait, Reitát és Uruhát. Ahogy így elnézem őket máris kialakul belőlem egy kép az együttesről. Mivel én is játszottam bandában már jól tudom, hogy hogyan megy ez az egész… A zenekar minden tagjának két legjobb barátja van a többiek közül: az egyik akiben megbízhat, a másik pedig aki benne bízik meg. Valójában ha az ember már több éve együtt zenél valakivel akkor előbb-utóbb, olyan szoros kapcsolat alakul ki közte és a másik közt, amit semmihez sem lehet hasonlítani. A rosszabbik eset pedig az, hogy senki nem ért egyet a másikkal így az egész együttes alig néhány hónap alatt feloszlik.
Gondolatmenetemből egy lábamat kaparászó kutya szakít ki.
- Ne nekem hisztizz, blöki. Ott a gazdád vele beszélj.
- Mi fáj Mocochang? – tipeg oda hozzánk Maya, mire a kis dög vakkant néhányat és elszáguld a konyha felé. Maya idétlen képpel vállat von s hozzám fordul. – Takamasa, szerintem nekünk sem ártana egy kicsit beszélni erről az újra kezdésről. Esetleg átjöhetnél ma este…
- Rendben Masahito – vigyorodom el. Rég hívtam az igazi nevén. – De nem akarom egyedül hagyni Aoit…
- Nem vagyok gyerek – lép oda hozzám Aoi, majd azonnal le is támadja ajkaim. Nem értem, hogy miért pont most csókolt meg, de engedelmesen viszonzom.
- Ezt miért kaptam?
- Mert nem bírta megállni…
- Majd én itt maradok – emeli fel a kezét Ruki, aki eddig szinte beleolvadt a berendezésbe. Képes volt Reita miatt úgy megsemmisülni, mintha ő is csak egy díszpálma lenne a fal mellett.
- Igazán megköszönném, Chibim – kacsintok rá és hálám jeléül vele is váltok egy csókot. Mikor megérzem rajta, hogy mennyire remeg még jobban átölelem és nyakába lehellek. – Nyugi, Taka – suttogom ezt már, olyan halkan, hogy csak ő hallja.
Bizonytalanul bólint s én elengedem.
- El sem tudom mit fogtok ti művelni kettesben… - kuncog Aoi s finoman oldalba bök.
- Ne aggódj te sem leszel egyedül és én is hamar visszajövök – támadom le kedvesem ajkait.
Még elbohóckodunk egy kicsit, majd összekapom a gitárom és Mayával el is indulunk.
|
Aoi POV
Csengetnek. Ki lehet az ilyenkor? Miyavi felpattan és kiszalad.
- Chibi, segítenél? - kérdezem szempillarebegtetve.
- Nem a súlyodra célzok, de nem bírlak el, ezt tudod. Hogy segítsek? - néz rám szomorkásak. De édes!
- Gyere ide - közelebb húzom, és mikor kicsit sem számít rá, nyaka köré fonom karjaimat és megcsókolom. Visszacsókol, de mikor ajkaink elválnak, meglepetten pislog rám.
- Mindig élvezem ezt, de most miért kaptam?
- Mert aranyos vagy, és mert gondoskodsz rólunk. Köszönöm, Ruki! Köszönöm, hogy a barátom vagy. - Elérzékenyül kicsit, majd ő csókol meg. Ez most kicsit hevesebb, de gyorsan észbe kap és inkább nagyon óvatosan, de kisegít a kádból. A kezembe nyom egy törülközőt, mire felnevetek.
- Nem tehetek hirtelen mozdulatot. Csak a lábam megtörölnéd? - Már ki is vette a kezemből, és kedvesen, figyelmesen, minden kis ponton áttörölget.
Mikor végzett, fel is öltöztet, majd kitámogat a nappaliba, ahol egy Kait találunk. Mindketten nagyon meglepődünk, pláne azon, hogy az asztal rogyásig van pakolva. Gyümölcskosár, mindenféle gyümölcslevek, néhány, finomabb zöldség, és egy hiperszuper gyümölcspépesítő gép, amire nekünk valószínűleg három havi fizetésünk is kevés lenne. Kai meglát, felpattan, majd közelebb lép és megölel.
- Sajnálom… Sajnálom… Sajnálom! - Rosszul hallom, hogy sír?
- Kai, nyugodj meg. Hagyjuk ezt, rendben? Ez senki hibája sem volt, csak figyelmetlenek voltunk és így alakult. Nem kell, hogy te is magadat hibáztasd, ahogy Miyavi….
- … és Uruha. - szólal meg vendégünk.
- Micsoda? Ezt miért mondod? - kérdezi Ruki.
- Ruru úgy gondolja, hogy ezzel nagyon elcseszte a dolgokat. Nem tudja, mit csináljon, ma beszél a nagyfőnökkel. Szeretné átalakítani a Red Love-ot. - Nagyra nyitjuk a szemünket mindhárman. - Be szeretné fejezni a hostok alkalmazását. Egy egyszerű, normális meleg bárt szeretne inkább nyitni, ahol csak iszogatnak és ismerkednek a vendégek, lehetőség szerint egymással. - Ez nem is rossz ötlet, de…
- És akkor velünk mi lesz?! Ki leszünk rúgva? - kérdezem kétségbeesetten. Jelenleg nem indult be a zenekar-dolog, és ha bezárják a Red Love-ot, munkanélküliek leszünk.
- Mindent meg fogtok tudni. A kórházból egyenesen a nagyfőnökhöz ment, holnap reggel meg benéz hozzátok, ha nem zavar titeket. Több dologról is beszélni akar veletek, amiről én már tudok.
- Akkor nem mondanád el? Csak címszavakban, légy szíves! - nyafog most Chibi.
- Bocsánatkérés, új munka, zenekar. Röviden… És akkor úgy néz ki, hogy csak egy énekesre lenne szükségünk… - Kami-sama, ez de jókor jött!
- Kai-chan! Bemutatom neked az új énekesünket! - mutatok Rukira, aki pirulva hajtja le a fejét, mert Kai most úgy néz rá, mintha minimum négy karja és öt szeme lenne.
- Ruki, énekelnél nekem valamit? Én még nem hallottalak. - Látom chibin, hogy ez most nem fog menni, ezért rápillantok Miyavira, aki már kezdi is a jól megszokott dallamot, amibe Ruki csillogó szemekkel és minden csodálatos hangját kieresztve csatlakozik.
Kai csak áll mellettem, megragadja a kezem, majd a dal befejeztével szinte ugrálni kezd. Miyavim mellém lép, kiszedi a kacsómat Kai kezei közül és megölel.
- Ez… Ruki-chan! Ez fergeteges! Ilyen hangod van és mégis abból keresed a pénzed, hogy eladod a tested idegen embereknek? - lepődik meg őszintén jövendőbeli dobosunk. Nos, meg is értem.
- Jól van már - mondja pirulva Ruki. - A basszeros kicsoda? És a másik gitáros? - Tényleg, ezek engem is érdekelnének!
- Mindent megtudtok holnap. Uruha átjön, beszél veletek, és mikor már végeztetek, hív engem, én meg jövök és hozom a basszerost is! Így rendben van? - kérdezi mosolyogva. Mi, Rukimmal bólintunk, majd csak egy, a cipőjét húzgáló Kait látunk legközelebb, olyan sebességgel ugrott az ajtóhoz. - Nekem mennem kell, összeszedem Uruhát és kifaggatom, hogy mi lesz a bárral. Holnap kilencre jön, lehet, hogy én hozom át, mert nem biztosan tudja, hogy hol laktok. - Megint bólintunk, Kai pedig már a lakásban sincs. Eddigi sebességét figyelembe véve, talán már a környéken sem.
Miyavimra pillantok, aki mosolyogva néz rám.
- Kicsim… Akkor lehet, hogy vége…? Lehet, hogy többé nem kell mással szeretkeznünk? - Könnyen gyűlnek a szemembe a gondolatra is. Kettős érzés most ez. Egyrészt a banda hiányozni fog. Sagacchi, Tora, Shinya, Uruha… De ha végre csak a szerelmemmel fekszem le, az minden pénzt megér! Chibi hasonlóan lehet, ám mielőtt bármit is mondhatna, kivágódik az ajtó.
- Megjötteem! - kiáltja a szöszi, majd elém ugrál, és kíváncsian méregetni kezd. - Mi a baj, Aoi? Miért sírsz? - Megint aggódok. Szép párost alkotnak ezek ketten, Rukival.
- Nincs baj, Maya. Csak boldog vagyok. - Elmesélünk neki mindent, mire ő leteszi a kutyát és karjai közé vonja Rukit, aki hálásan bújik, majd csókot is kap a kicsi. De várjunk csak… A kutyát?!
Mocochang örül az új helynek, spontán pisili le az asztal lábát, mire Miyavi és én pánikszerűen kezdjük elpakolni a cuccokat.
- Maya! A fenébe, ki mondta, hogy áthozhatod?! - kiabál rá kedvesem. Mocochang ezt hallva a lábai elé fekszik, a hátára veti magát, és kicsi tappancsait az égnek meresztve udvarol az én drágámnak, aki még mindig igyekszik közömbös maradni, de én láttam ám azt a mosolyt!
- Ugyan, Miyavi! Mindjárt összetakarítok utána, de előtte mókuska, elmondanád, hogy kinek az ízét érzem a szádban? - Ruki nagyra nyitja a szemeit, majd szólalna is meg, mire Miya hangja töri meg a kínos csendet.
- Mivel én a tökmagot éreztem cicámon, gondolom a fürdőben volt valami. - Rosszallóan rám pillant.
- Ne nézz így, csak megcsókoltam, hogy megköszönjem, hogy aggódik értem. - Ekkor csak azt látom, hogy Maya elém ugrik, megöleli a derekamat és megcsókol. Kami-sama, ez a nyelvtechnika… Nyalókát Miyavim szájába! Most!
Mikor elenged, a vállára borulva pihegek. Hogy most nincs szex! A fenébe már! Ruki és Miya felröhögnek mellettünk, mire Maya rájuk pillant.
- Mi van? Érdekelt, hogy milyen.
- És, meg vagy elégedve a cicámmal, szöszi?
- Meg. Teljes mértékben. Be fogunk iktatni néha egy párcserét. Szabad, ugye? - néz boci szemekkel kedvesemre, mire én nevetni kezdek.
- Persze, hogy lehet. De csak neked. Meg chibinek. - Ruki csillogó szemekkel néz életemre.
- Akkor lehetek majd az seméd? - Szép próbálkozás…
- Baromságokat beszélsz. - Mocochang eközben… - Maya! A rohadt életbe, szólj a dögödre, épp a kedvenc pólómat rágcsálja!
Az este további részében ülünk, nevetgélünk, Ruki elmondja, hogy már nagyon hiányzik neki a szex, mire a szöszi készségesen felajánlja a szolgálatait az ő egyetlen mókuskájának. Nagyon aranyosak. Éjfél körül mennek haza, mert már mindenki fáradt. Miután elköszöntünk, Miyavim az ölébe kap, a hálóban lefektet és csak ekkor veszem észre, hogy tényleg plusz párnákat kaptam. Hálásan bújok a karjai közé, majd beszívva illatát és érezve testének melegét, egy utolsó szeretleket elmormogva már alszunk is.
Fél kilenckor valami furcsára kelek. Kávé. Még mindig kedvesem mellkasán alszok, szóval nem ő. De akkor ki főzi a kávénkat? Ekkor nyílik az ajtó, és egy szőke buksi kukkant be.
- Mókuska, biztos, hogy fel kell keltenünk őket? Olyan édesen alszanak - suttogja Maya. Miyavim morog valamit, majd magához ölel. Ruki ekkor kivágja az ajtót és az ágy mellé lép.
- Jó reggelt, fiatalok! Ruru nemsokára jön, hoztunk kávét meg reggelit! Aoinak is csináltam, tessék szépen felkelni - mondja harsányan.
- Chibi… Utállak. - Szerelmem még édesebb, ahogy a fejét igyekszik a hajamban elrejteni, hogy ne lássa meg Rukit, és így biztosan ott sem lesz.
- Az egyik kezemben egy pohár víz van és tudjátok, hogy rátok fogom önteni. - Felpattanunk, én persze visszafogottabb tempóban. Már megtette egyszer, megteszi máskor is!
Épp befejeztük a reggelit. Én valami pépes gyümölcsöt kaptam, de nagyon finomra sikerült. Miyavim péksütit, ahogy Ruki és Maya is. Mocochang, aki most is kísérte őket, csak a lábunk alatt ugrándozott, hiszen vele jelenleg senki sem foglalkozott. Egyszer az ajtónál látjuk viszont, amint ki akar menni és ugat.
- Talán könnyítene magán - jegyzi meg kedvesem.
- Mielőtt jöttünk, volt a parkban. Nem hiszem, hogy ez a baj. Talán valaki jött - mondja Ruki, majd végszóra megszólal a csengő. Maya az ajtóhoz lép, Mocochangot az ölébe kapja, majd lenyomja a kilincset.
- Jó reggelt! Remélem nem zavarok - halljuk meg Uruha hangját.
- Dehogy, gyere csak be. Mindenki ébren van már! - Maya beinvitálja, a kanapéra ülteti, majd lepakolja a kutyit és kávét hoz Rurunak. A kis dög azonnal ismerkedni kezd, felugrik az ölébe, mire kedves főnökünk azonnal kisgyerekké változva kezdi babusgatni, becézgetni.
- Ruru, mi volt tegnap? - teszem fel az egymilliós kérdést.
- Beszéltem a nagyfőnökkel. Elmondtam mindent, ami történt, és megkérdeztem a véleményét. Azt mondta, hogy tegyem, ahogy jónak látom. Amíg nincs jelentősebb bevételkiesés, nem érdekli, hogy mi lesz. - Mindannyian örülünk, Ruru elmondja, hogy a hónapot még így húzzuk ki, addig megtervez mindent, aztán bezárunk három hónapra, de a nagyfőnök belement, hogy a hostok maradjanak pincérnek, pultosnak, táncosnak, zenésznek. Ki-minek. A három hónap, amíg átalakítják a bárt, fizetett szabadság, hetente egyszer kell lejelentkeznünk segíteni egy kicsit. Ez fantasztikus!
- A zenekar pedig. Nos. Egyik kedves ismerősömnek lemezkiadó cége van. Remélem nem kell részletezzem. - Ez most komoly?! Ez egy álom! - És nem csak minket fognak segíteni. - Sejtelmesen Miyaviékra pillant, mire Maya is örömködve pattan fel.
- Minket, Ruru? - kérdezi chibi.
- Igen. Hallottam, hogy te leszel az énekes, Aoi az egyik gitáros, Kai a dobos, én meg a másik gitáros - mondja. Kami-sama, mi lesz még itt… Uruha, mint gitáros?! Miyaviéknak is lesz lemezszerződése?! Lehet ennél szebb ez a nap?!
|
MiYaVi POV
Maya csak beszél és beszél: arról, hogy hogyan hoztuk ide és, hogy az orvos egyelőre még nem mondott semmi használhatót. Én végig Aoi mellett vagyok és a lehető legmegnyugtatóbban próbálom simogatni. Alig néhány pillanat múlva az ajtó nyílását halljuk s belép rajta egy fiatal doktor – azt hiszem talán a szakorvos asszisztense. Maya elhallgat és nyel egyet, ahogy a fehér köpenyes férfi kimérten végigmér minket.
- Maguk hozzátartozók? – teszi fel a kérdést, mire Uruha válaszol.
- Nem, de én a főnöke a vagyok a többiek pedig a barátai.
- Akkor önnel később beszélek, de most kérem menjenek ki.
A többiek engedelmesen távoznak, de én még mindig az orvoson legeltetem a szemem. Nem akarom egyedül hagyni Aoit.
- És ön? Ön is egy „barát”.
- Nem. Én a lakótársa vagyok.
A fehérköpenyes férfi most „hümm”-ög egyet és úgy néz rám, mintha én lennék a hibás. És ebben pontosan igaza van. De arca egyáltalán nem tükröz semmiféle undort vagy meglepettséget. Sejtem, hogy nem most találkozott először ilyen esettel – vagy még ennél is extrémebbel.
- Igazából el sem tudom képzelni mit dughattak a seggébe… de nem is szeretném tudni.
- Annyira… rosszul van? – kérdezem a lehető legsemmitmondóbban, de érzem, hogy közben lesápadok.
-„Annyira” nem. Kapott fájdalomcsillapítót és fertőtlenítést. De ezek után szüksége lesz pár nap pihenésre és persze lágyabb, pépes ételekre. Egy hét múlva jöjjenek még vissza egy kivizsgálásra és azzal el is rendeztük. Ennyit tehettünk.
- Köszönjük… Mikor mehetünk haza? – teszem még hozzá gyorsan a kérdést.
- Felőlem most is. De akkor szigorú pihenés és pluszpárna mindenhova.
Bólintok, mire Aoi megszeppenten kapja fel a fejét. Az ajtó csapódik és az asszisztens távozik. Cicámra fordítom a tekintetem és szorosan átölelem.
- Bocsánat… Bocsánat, hogy ennyi bajt okoztam – suttogja a fülembe, mire megremegek.
- Nem te. Én. Az egész az én hibám…
Ezek után több szó nem esik köztünk. Én feltámogatom Aoit és visszasegítem rá a ruháit, majd kimegyünk a folyosóra. Uruha felsóhajt mikor meglát minket, Maya csöndben majszolgatja a nyalókáját, Ruki pedig egy pohár kávét iszogat.
- Köszönöm srácok, hogy mellettem vagytok – mosolyog rájuk Aoi s én örömmel látom, hogy egyre jobba néz ki. Úgy tűnik, hogy hatott az a nyavalyás gyógyszer.
Az utcán elkapjuk az első taxit, amibe készségesen betámogatom Aoit. Az úton végig a csillagokkal teliszórt eget kémleli, így én sem szólok semmit.
Mikor megérkezünk feltámogatom cicámat a lépcsőn is, majd kinyitom az ajtót. Felveszem az ölembe és egészen az ágyig lépdelek vele. Puhán lefektetem a takaróra, mire egy hálás tekintettel válaszol.
- Hozzak teát? – kockáztatom meg a kérdést, de a feleletet jóformán meg sem várom és máris tovasuhanok a konyhába. Felteszem forrni a vizet közben pedig háttal nekivágom magam a pultnak. Lehajtom a fejem és hagyom, hogy hosszú, fekete tincseim az arcomba omoljanak. Egyértelműen én vagyok a hibás… Miért kell nekem mindig tönkretennem valakit?
Érzem, ahogy karom remegni kezd és szorosan lehunyom szemeim. A konyha csendjét a vízforraló bugyogása töri meg, de az agyam most kizárja a külvilágot.
Odasétálok az ablakhoz és egy határozott mozdulattal kinyitom. Előveszem a cigarettám (igen a füveset) és mélyen beleszívok.
- Hogy lehetek ilyen barom? – suttogom magam elé, viszont ekkor ölelő karokat érzek magamra fonódni.
Ijedten kapom fel tekintetem és azt veszem észre, hogy Aoi simul hozzám akár egy kismacska. Arcát hátamnak dörgöli kezeit, pedig derekamra fonja.
- Pihenned kéne… - suttogom, de hangomban nincs semmi megrovó. Csupán aggódom érte.
- Nem tudok. Miyavi, kérlek szépen fogd már fel, hogy én mentem bele ebbe az egészbe. Nem a te hibád. Ha nem akartam volna, nem teszem meg. Tudtam, hogy mire vállalkozok.
Nem szólok semmit csak halkan szuszogok tovább. Még a várost kémlelem ő egy szinte észrevehetetlen mozdulattal kikapja a cigarettát a kezemből, belenyúl a zsebembe, majd megfordul és a fürdő felé kezd sántikálni.
Értetlenül követem s mikor belépek az ajtón már csak annyit látok, hogy lecsapja a WC kallantyúját.
- Ennek ennyi. De most már tényleg nem akarom többet meglátni. Amint felépülök bosszúból minimum három napig uke leszel. Nincs vita.
Sejtelmes mosolyra húzom a számat és odalépek Aoihoz. Mély csókot váltunk. Boldog vagyok, hogy visszatért az én cicusom.
- Megfürödhetnék? – pillant fel rám kérdőn, mire bólintok egyet.
Ezúttal én rendezem el a fürdőt és én vetkőztetem le édesemet. Most inkább nem fürdök vele, mert abból nem származna semmi jó, így csak felkapom az ölembe és óvatosan leültetem a kádba. Felszisszen az érzésre, de a fájdalomcsillapítóknak hála hamar hozzászokik.
- Hirtelen milyen gondoskodó lettél! Esetleg szeretnél „valamit” és így akarsz lekenyerezni? – viccelődik Aoi és már venné is a tenyerébe a habot. Olyan kecses kezei vannak... - gondolkodom el s sietve megszólalok.
- Drága, Mi Lady kérem ne fújja rám a habot, mert akkor, olyan „valamit” fogok csinálni amitől ön, majd szörnyen megbotránkozik. Köszö… - mondanám, de ekkor egy jó adag hab repül a képembe.
- Mit is mondtál? Mit fogsz csinálni? – incselkedik kedvesem, mire én széles mosolyra húzom számat.
Felkapom a kád szélén lévő kacsát és Aoi fejére helyezem. Majd felállok és odahajolok kedvesemhez.
- Most… szépen… - suttogom vontatott hangon egyenesen cicám fülébe. -...úszkálj egyet a kacsával.
- Gonosz vagy!
- Tudom – nyalok bele fülébe, mire ő megborzong.
Egy elégedett vigyorral visszaülök a földre.
Szórakozottan kavargatom a vizet és harapdálom az ajkamban csillogó piercinget. A csöndet az ajtó kattanása töri meg és én már csak azt érzem, hogy valaki a hátamnak csapódik és átölel.
- Nem bírtam ki!!! Meg akartam nézni, hogy vagytok! – hallottam meg Chibi hangját, mire felnevettem. Jellemző rá, hogy így aggódik.
- Legalább lesz kivel pletykálnia az én Aoimnak! – viccelődöm, mire cicám egy kicsit meg is bök könyökével.
- Még azt találd ki, hogy mi vagyunk a pletykás vénasszonyok, és akkor aztán tényleg kapsz! – vágja be a sértődött fejét, mire én csak mosolyogva beleborzolok a hajába.
- Inkább hároméves kisfiú… - nyújtom ki a nyelvem, mit Aoi azonnal ki is használ és fogával finoman megharapja.
- Jó látni, hogy jobban vagy – huppan le mellém a szőnyegre Ruki.
- Na drágaságaim én befejezem azt a teát. Jó pletykálást! – intek, majd kilépdelek az ajtón.
Ezek után nem tudom mi fog következni, de abban biztos vagyok, hogy soha többé nem teszek ilyet Aoival. Nem tudom, hogy ezek után Uruha mit fog csinálni, de reménykedem, hogy nem rúg ki minket ennyi miatt – az nem is ő lenne. És legalább ennyire remélem azt is, hogy Mayaval tényleg összehozunk valamit. Nem akarom többet ilyennek kitenni Aoit - főleg nem mások előtt...
|
Aoi POV
A padon ülünk, én jelenleg Miyavim ölében örömködök, és várom Ruki válaszát a felvetett ötletre: legyen a Kai-val közös bandánk énekese!
- Hát, Aoi, nem tudom… - Komolyan elgondolkodott, ez jó jel! - Nem hiszem, hogy jelenleg egy zenekar befuthatna, a lakbért meg a számlákat meg fizetnem kell valamiből.
- Jaj, chibi! Életed végéig abból akarsz élni, hogy másoknak adod a tested?! - szól bele kedvesem.
- Ne pofázz, te is azt csinálod! - érkezik az ingerült válasz.
- Tévedsz, cihibink. Én már a pubban is csak Aoimmal párban mehetek el, bárkivel is. Ez csak féligazság, hogy eladom a testem. De hidd el, amint sikerül összehoznunk valamit Mayával, azonnal dobbantok, és ha én eljövök, jön a cicusom is, akkor is, ha hetekig csak száraz kenyeret fogunk enni! Nem hagyott ott abban a porfészekben! - Miyavi…
- Kincsem… - súgom elérzékenyültem, és még jobban mellkasához fészkelem magam, de a hirtelen mozdulattól hangosan felsikítok. Iszonyatosan fáj a seggem, mióta kiszálltuk a zuhany alól…
- Aoi! El kellene mennünk orvoshoz… Lehet, hogy komoly! - Maya nagyon aggódik.
- Nem! Nem vagyok hajlandó elviselni, ahogy idióta, homofób köcsögök olyan megvető pillantással méregessenek végig, amitől a legszemetebb és legmocskosabb embernek érzem magam a világon! Téma lezárva! Nos, Ruki? Hogy döntesz?
- Hát, nem is tudom. Ha találkozol Kai-channal meg a basszerossal, akkor elmegyek veled. Aztán a többit meglátjuk. - Szerintem a választ nagyban befolyásolta, hogy jelenleg komolyan rosszul vagyok. De valami megütötte a fülemet.
- Édesem, mit értettél azon, hogy Mayával összehoztok valamit?
- Hát, tudod, cica, Maya megkérdezett tegnap este, hogy nem lenne-e kedvem összeállni vele, mint régen. Anno is együtt zenéltünk. Így ebben reménykedek. Tényleg abba akarom ezt hagyni. Megtaláltalak téged. Veled teljes az életem, már egyre kevesebb gusztusom van más férfiakhoz. Ha nem jön ez a páros-dolog Rurutól, valószínűleg már ott is hagytam volna a Red Love-ot és vittelek volna téged is. Egy vegyesboltban tudok eladóskodni, ott senkit sem érdekel a szexuális teljesítőképességem. - Mélyen a szemembe néz, ezzel is nyomatékosítva szavait. Én megint nem tudok semmi értelmeset mondani.
- Szeretlek, Miya… - És közelebb húzódok.
Chibi eközben megint megtámadta Mocochangot, aki örömmel kötélnek állt és most egymást kergetik a parkon körbe. Én észreveszem, hogy egy banda mellettünk ül, és nagyon csúnyán néz ránk, aztán, amikor Ruki Maya mellett halad el és nyom az ajkaira egy gyors csókot, már kapjuk is… Mindenféle köcsögöknek, buziknak és egyéb, egyáltalán nem kedves jelzőkkel illetnek minket. Miyavi letessékel az öléből, Ruki meg azonnal odalép mellém, Mocochanggal az ölében. Maya kedvesem mellé áll és elindulnak a soktagú banda felé.
- Miyavi! Elég legyen, gyere vissza, inkább menjünk! - szólok kedvesem után. Ha ezek nekik ugranak, vihetjük őket a balesetire…
- Ne izgulj, cicus, mindjárt jövünk - kacsint vissza. Én magamhoz ölelem Rukit, tudom, hogy ő mennyire fél ilyenkor. Szegényt, számtalanszor megverték már, amiért meleg, vagy amiért hostklubból jött ki este. Vagy csak mert nem volt rajta kalap… A homofóbok veszélyes állatfaj, ráadásul ránk nézve különösen. Volt olyan haverom, akit késsel fenyegettek.
- Maya, kérlek, gyertek vissza - mondja chibi, szinte sírva. A szöszi hátrapillant, de halad tovább, előre.
- Nahát, a lányok szólnak, menjetek szépen, buzikáim! - szólal meg az egyik kis szemétláda.
- Fogd be a mocskos pofádat, te szemét! - Miyavi már üt is. Nem akarom ezt! Már ugranék oda, mikor megjelenik mögöttük Uruha, Tora, Sagacchi és Shinya. Utóbbi egyenesen hozzánk szalad, a többiek, élükön Torával megállnak a beszólogatók mögött.
- Hé, köcsögök. Van valami mondanivalótok nekünk is? - kérdezi gúnyosan mosolyogva Tora.
- Ruru, miért vagytok itt? - kérdezi Chibi.
- Megyünk le a Red Love-ba. Csak Uruha valamiért erre szeretett volna jönni. - Shinya beszél velünk, a többiek azonnal a tizenéves barmokkal vannak elfoglalva, akik már Tora szimpla megjelenésétől is majdnem összepisilték magukat. Na, igen. Tora egy igazi seme-sama. Magas, izmos.
Mire legközelebb odakapom a fejem, az egyik idióta épp Miyavimnak húzott be egy nagyot, mire én odarohantam, és elé ugrottam. Persze, ekkorra már Maya, Saga, Ruru és Tora lerendezték őket, de én Miyaviért aggódok! A földön fekszik, és ha jól látom, felszakadt a szája. A rohadt életbe! A helyzeten semmit sem segít, hogy most iszonyatosan fáj a seggem! Odalépek kedvesem mellé, és megsimogatom az arcát.
- Minden rendben van? - kérdezem aggódva.
- Persze, cicus, semmi baj.
- Kami-sama! Aoi! Azonnal állj fel! - kiált mögöttem Maya. Rápillantok, mire tényleg mindenki elsápadva figyel. - Véres a fenekeden a nadrág! - Odakapok, és tényleg… A fenébe.
- Cica, semmi baj, gyere, ülj ide, rám, én puhább vagyok. Vagy felkaplak és … Hívtatok már valami orvost?!
- Ruru már telefonál a pub dokijának, hogy hol rendel. - Tora szerencsére mindenre figyel, én már lassan szédülök, nem nagyon bírom a vért.
- Gyere, cicusom - mondja Miya, majd az ölébe kap. - Ne fészkelődj, csak karold át a nyakam. Mindjárt elmúlik, nyugodj meg - suttogja a fülembe. A hangja, a közelsége, az illata megnyugtat, de egyre nehezebben tudom tartani magam.
- Én összeszedem a cuccaitokat meg a kutyát és lemegyek a bárba! Hívjatok, hogy mi van - szól Shinya, mire kincsem bólint, majd Ruruhoz lép, akinek az arcán még én, félkómásan is látom, hogy mennyire aggódik.
- Itt rendel a közeli kórházban, azt mondta, hogy azonnal menjünk oda! Gyalog két perc, a parkkal szemben van. - Már indul is, mi pedig utána. Tora végül úgy dönt, hogy lekíséri Shinyát, nehogy azok a barmok visszajöjjenek, Saga, Maya és Ruki pedig velünk jönnek.
Én már csak arra emlékszem, hogy elindulunk, majd teljes sötétség. Mikor legközelebb kinyitom a szemem, egy fehér szobában fekszem, mellettem Miyavi és Ruki, a másik oldalon Sagacchi és Maya, Uruha pedig egy orvossal beszélget.
- Cicám, szerelmem! Végre! Nagyon aggódtam! - borul a mellkasomra kedvesem, mire erőtlenül felemelem a kezem és megsimogatom a hátát. Mayára pillantok.
- Mi történt és mióta alszom? - kérdezem. - Előtte valaki adna valamit inni? Kiszáradt a szám. - Ruki azonnal a kezembe nyom egy pohár vizet, Maya mesélni kezd, Miyavi pedig nem enged el. A kezemet fogja, a mellkasomat, a hasamat, a lábamat simogatja.
|
MiYaVi POV
Segítek felöltözni édesemnek és egy tapodtat sem teszek mellőle, mialatt rendbe szedi a sminkjét és a haját. Az öltözőből kifelé menet még mindig érzem, ahogy karjaim közt meg-megremeg. Ebben a pillanatban nagyon gyűlölöm magam, azért amiért így elvetettem a sulykot. A folyosó végén Maya és Ruki vár minket. Biztatón rájuk mosolygok. Chibi is megöleli Aoit én pedig hálát adok az égnek, hogy mi négyen itt vagyunk egymásnak. Annyira jó, hogy ha nem elég nekünk kettőnk támasza akkor Rukiék is itt vannak – és fordítva is.
- Kint már mindenki úgy leitta magát, hogy az valami leírhatatlan! – nevet fel Maya, majd viccelődve hozzáteszi. – Még Sagacchi is elkezdett rájárni az italos készletre.
Végre Aoi is elmosolyodik, hiszen mindketten jól tudjuk, hogy Saga mennyire nem szeret inni – talán Ruru is pont ezért vette fel őt. Máskülönben azt is kifejezetten furcsa látni, hogy Maya milyen gyorsan lopta be magát az életünkbe – az enyémbe special másodszorra.
A folyosóról kiérve emberek forgatagába keveredünk. A színpad most sem üres, de látszólag nem sokan foglalkoznak a táncosokkal. Néhány el-elkapott hangfoszlányból halljuk, hogy javarészt mindenki rólunk beszél. Páran jönnek, gratulálnak és kezet is fognak velünk. Aoi próbál mosolyt erőltetni ajkaira és leplezni a testét néha kirázó fájdalmat s látszólag megy is neki a színészkedés.
- Aoi, Miya… Igazi sztárok vagytok és nem először! Uruha rohadt jó üzletet csinált veletek.. Vajón honnan van ennyi érzéke az ilyenekhez annak a srácnak? – lép hozzánk Die, akit szinte azonnal felismerek hosszú, vörös tincseiből.
- Gratulálok! – szólal meg Shinya is halk, kimért hangján. Eddig észre sem vette, hogy végig Die mellett állt.
- Köszönjük! – hadarom, így Aoi csak egyetértőn bólogat.
Átverekedjük magunkat a többi ember között és azonnal helyet is foglalunk a pultnál. Nemcsak Aoi, de még én is fészkelődök a délutáni eset miatt. Maya pedig teli szájjal röhög rajtunk. Ajkai koktéltól vörösek s ezt valószínűleg Rukinak is feltűnik, mert mit sem habozva lecsap rá és csókolni kezdi. Én rendelek két pohár italt magamnak és Aoinak. Egy eddig ismeretlen csapos hozza ki a kért rendelést.
- Mi van Sagaval? – kérdezek rá, pislogva, mire a kiszolgáló felnevet és biccent egyet oldalra. Azonnal odafordulok, de a röhögéstől még a számban lévő italt is kiköpöm.
A mi drága Sagacchink éppen szétterülve fekszik a pulton, mialatt Tora
fölétérdelve csókolgatja és ágyékát masszírozza.
- Végtére is nem host! – von vállat a csapos, majd tovalibben.
Nem telik el csupán néhány perc és már Aoi is szakad a röhögéstől – annak a sok italnak köszönhetően, amit leöntött magába.
- Menjünk hazaaaa! – kiált fel végül cicám, mire elmosolyodom és vállába kapaszkodva kitámogatom a klubból.
Mikor kiérünk Yuu felnéz a csillagos égre és szemei úgy fénylenek fel, mint az izzó villanykörték.
- Miyavii… Kérdezhetek valamit?
- Csak tessék… - vonok vállat.
- Miért van kettő a holdból? – kezd el kalimpálni. Szóval kellően részeg…
Mikor visszaérünk a lakáshoz előkeresem Aoi zsebéből a bejárati kulcsot, majd elforgatom a zárban. Fáradtan dőlünk be az ágyba mit sem törődve semmivel. Nem érdekel, majd holnap megfürdünk..
Átölelem Aoit s szorosan magamhoz húzom. Teste lassacskán ernyed el karomban s a következő percben már csak mellkasának szabályos fel-leemelkedése jelzi, hogy elaludt. Lehunyom szemeim s hamar követem az álmok világába.
Reggel arra ébredek, hogy valaki a csípőmre ül és elkezdi nyakamat harapdálni. Az érintésre felnyögök s szemeim azonnal kipattannak.
- Ébresztőő! – ugrik le az ágyról Aoim, de azonnal fel is szisszen. Képtelen vagyok visszatartani egy kuncogást. – Csak várd meg, hogy helyre jöjjek és olyan élményben lesz részed, hogy azt sosem felejted el…
Morgolódik aranyosan.
- Cicuus, azt majd meglátjuk!
Incselkedem tovább, mialatt ő elindult a fürdőbe. Mikor hátra kiált egy „jössz?”-öt habozás nélkül összekapom a ruháimat és követem a mosdóba. Belépve Aoi már a fürdőkád csapjával ügyeskedik. Nagy sokára – és persze a nem épp szalonképes szavakat követően – sikerül is megengedni a vizet, amit azonnal tele is tölt a különféle nyugtató hatású habfürdőkkel.
- Belehaltál volna, ha segítesz? – kérdezi durcásan csücsörítve.
- Nem igazán… De túl jó volt a kilátás ahhoz, hogy elmozduljak onnan.
Mosolyogva odalépek hozzá, majd egy mozdulattal megszabadítom a pólójától. Gyors puszit nyom ajkaimra, aztán ledobja a többi ruhadarabot és engedelmesen beül a kádba.
Én is követem a példáját s miután végre sikerül elhelyezkednem befészkeli magát az ölembe. Néhány mozdulatánál hangosan felszisszen, mire én gyengéden megsimogatom az arcát.
- Ne menjünk el orvoshoz? – kérdezem félve, hiszen tényleg aggódom érte.
- Eszedbe ne jusson… Kérlek, Miya - dünnyögi cicám miközben ujjaival lágyan játszadozik a vízben. Majd egy maréknyi habot vesz a tenyerébe és egy hirtelen mozdulattal az arcomba fújja.
Nagy szemekkel pislogok ki a fehér buborékok közül melyek sötét hajamat is ellepik. Egyszerre nevetünk fel.
- Menjünk le a parkba – addig is csinálunk valamit. Lehívhatnánk Mayát és Chibikét is. Nekem pedig van gördeszkám, úgyhogy akár azt is elvihetnénk.
Yuu lelkesen beleegyezik, majd gyorsan meg is reggelizünk. Aoi felhívja Rukit és pedig beszélek Mayával és már indulunk is.
Ugyanoda megyünk ahol tegnap este is voltunk. Nekitámasztom a padnak a gördeszkám és köszönök Chibinek, aki már egy ideje itt lehet.
- Sziasztok! – üdvözöl minket. – Rázós volt ez a tegnap este… Fogalmam sincs milyen meggondolásból jött az ötlet, hogy jöjjünk ki ide.
- Nekem mondod? Még mindig hasogat a fejem… a seggemről nem is beszélve – morog Aoi, miközben megpróbál a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni a padon.
Rávigyorgok a két kis ukéra, de nem szólok semmit. Ehelyett ők kezdenek el beszélgetni mindenféléről.
Nem sokára Maya is befut. Vagyis helyesebben begurul egy színes görkorcsolyában, mialatt a pórázon Mocochang fut utána.
- Na lám szöszike-drága is megérkezett! Maya… tudod hogy csalódtam benned? Abban reménykedtem, hogy az estére legalább felviszed magadhoz a te kis mókusod. Ehelyett inkább a kutyával töltöd az éjszakát? – kezdem el azonnal szekálni.
- Ha tudni akarod éppenséggel nálam volt Ruki csak még hazaugrott.
Kérdőn Chibire pillantok aki kissé elvörösödik a hallottakra s nyomban el is némul. Ezen muszáj vagyok kuncogni.
- Szóval le is feküdtetek? – érdeklődik Aoi csillogó szemekkel.
- Nem! –vágja rá Ruki, mire Maya pirul el az újdonság kedvéért. Olyanok akár a kisgyerekek.
- Hát akkor mit csináltatok?
Ezúttal Maya válaszol.
- Mókuska olyan részeg volt, hogy mikor feljött hozzám az volt az első dolga, hogy elhányja magát. Aztán végül úgy döntöttem, hogy jobb neki ha alszik…
Ruki még jobban elvörösödik és én már szabályosan röhögök azon, hogy hogyan lehetnek ilyen szerencsétlenek.
- És reggel? – kockáztatja meg az utolsó esélyt Aoi.
- Megfürdettük a kutyát… Mert nem hagyott békén minket!
Mocochang szinte gúnyos ugatásba kezd – már, ha egy kutya képes ilyenre – mire Aoi is elmosolyodik.
Szegény Chibi annyira zavarba jött, hogy a végén megsajnálom. Témaelterelésnek pedig egy engem igazán foglalkoztató dolgot vetek fel.
- Ruki… Lehetne egy kérésem?
- Mi? Nem elég neked Aoi? Megint kellenék én is?
- Nem erről van szó, baka. Én csupán annyit szeretnék, hogy énekelj nekünk valamit.
A többiek meglepetten pislognak rám, mintha csak azt kérdeznék, hogy még mindig részeg vagyok-e.
- Bármit.
Ruki félrehúzza a száját, de láthatólag ő se nagyon érti a helyzetet. Végül nem bírok tovább várni és én kezdek el bele egy spontán dalszövegbe; remélve, hogy Chibink képes lesz folytatni.
- „Te vagy az akit csupán úgy ismerek; gyönyörűséges királynő.
De csupán egy magabiztos, csábító ribanc vagy aki pénzből él… „
Azt a dalszöveget próbáltam felidézni mondataimmal, amit múltkor a zuhanyzóban hallottam tőle. Megremegett mikor elérték a szavakat és szinte reflex-szerűen folytatta.
- „ Káprázatos... Megfulladsz, ha engem érintesz, mert parfümöm illata megfojt.
Bronzszínű hajad összekócolódik, amint táncolsz.
Lépjünk le innen.
Csak a pénz; a mocskos pénz ragad kezedhez.
Csak egy üveg alkohol után tudlak szeretni.
A saját rabszolgámmá teszlek.”
Az utolsó szónál egészen elhalkult, majd végül mosolyogva pillantott végig rajtunk.
- Rohadt szépen énekelsz, múkuskaa! – kiáltotta Maya.
- Igaza van… - vigyorogtam én is – beszállva az éljenzésbe.
- Rukiii, legyél te az énekesünk – tapsolt Aoi.
Elégedetten huppantam kedvesem mellé és karoltam át a derekát. Úgy látszik most megint, mindenki boldog lett.
|
- Nem szeretnék vele találkozni - mondom sírástól remegő hangon.
- Ő a főnökünk, cica, nem zavarhatom el - jegyzi meg kedvesem. Ahogy ezt kimondja, Uruha jelenik meg az ajtóban. Oldalra pillantva látom, mennyire meglepte, hogy én sírok, chibi és Miya pedig ölelnek és nyugtatgatnak.
- Aoi-chan, ennyire nem tetszett a dolog?
- Érzéketlen idióta! Fájt neki! Soha többé nem vállalunk ilyet és leszarom, ha kirúgsz emiatt! - üvölti kedvesem. - Ne nézz így, a rohadt életbe! Nem fizetsz annyit, hogy megérje még egyszer sírni látni azt, aki ennyire fontos nekem!
- Ne kiabálj, Miyavi. Nem lesz többet ilyen, erről kezeskedem. Nem gondoltam, hogy ennyire kiakadsz, Aoi-chan.
- Én sem. Eleinte jó volt, de a végére már nagyon fájt. Feszített belülről és a farkam is nagyon fáj - mondom szipogva. Érzem, hogy Miyavi még szorosabban ölel magához, erre chibi inkább elenged.
- Itt van a szöszi. Beengedhetem, vagy felöltöztök előtte? - kérdezi Ruru.
- Jöhet. - Kedvesem még mindig nagyon ideges.
- Sajnálom, Aoi. Ha rendben leszel, gyertek ki, mindenki titeket ünnepel. - Ezzel a főnök lelép, és berohan a szöszi. Letérdel mellém, majd megsimogatja a lábam.
- Aoi-chan, rendben vagy? Hívjunk egy orvost? Hozzak valamit? - De aranyos.
- Köszönöm, nem kell semmi, csak össze kell szednem magam és Sagacchitól kérni valami erőset, hogy elfelejtsem ezt az estét - válaszolom mosolyogva. Miyavi elenged, mert már nem sírok, csak még mindig remegek kicsit. Maya láthat valamit, aminek a felfedezéséhez nekem nincs erőm, mert megöleli szerelmemet.
- Nem te tehetsz róla, Miya, téged ezért fizetnek. Ezt kellett ma este csinálnod, ne okold magad. - Miyavi megöleli, majd megszólal.
- Tudom, de akkor is embertelen volt a végén látni, hogy mennyire nem jó neki - mondja. Elengedi, majd rám néz. - Rendben vagy, édesem? - Bólintok, majd segít felállni, és öltözni kezdek. Na, menjünk, nézzük meg, mennyire tetszett ez a rohadt előadás a kintieknek…
|
Aoi POV
Ártatlan mosollyal az arcomon lépek oda kedvesemhez, mutatóujjamat végighúzom a mellkasán, majd egyik ujjamat bekapva, gyermekien ártatlan arccal nézek rá.
- Ugye nem fogsz nagyon bántani? - kérdezem.
- Csak amennyire szükséges, cicus - jegyzi meg hatalmas mosollyal. Kaira pillantok, aki nagyot nyelve int, hogy menjünk, igyunk meg valamit. Út közben pötyögök egy gyors sms-t Mayának, hogy én a helyében visszajönnék megnézni a ma esti műsort. Mire a pulthoz érünk, már kapom is a választ, miszerint úton van, tíz perc és ideér.
- Na, mi a helyzet? - kérdezi chibi, mikor visszaérünk.
- Felavatjuk a tükrös szobát! - mondom, szinte ugrálva.
- Milyen előadás lesz? - kérdezi Sagacchi.
- Bondage - nyalja meg ajkait kedvesem, majd magához ölel. Ruki nagyot nyel, majd kér még egy pohár szakét.
- Szeretitek az ilyesmit? - kérdezi Saga.
- Még nem próbáltuk. De ha bejön, bevezetjük otthon is - mondom nevetve. Közben mellénk lép Uruha is.
- Hallom, bevállaltatok egy kis műsort ma estére. Büszke vagyok rátok, galambocskáim! - megveregeti Miyavi vállát, majd rám pillant. - Nem így készültél, igaz?
- Nem, de gondolom, van valami bogyód, amivel nem lesz baj - nézek rá. Mosolyogva nyúl be a zsebébe, majd a kezembe nyom egy kis, fehér tablettát, int Sagának, hogy adjon vizet, majd be is veszem.
- Ez még nem minden! - Megint a zsebébe túr és kivesz egy kis dobozt, majd Miya kezébe adja. - Ebből adj Aoinak tíz perccel a kezdés előtt.
- Mi ez? - kérdezi drágám gyanakodva.
- Vágyfokozó. Csak, hogy jobban élvezze az előadást. Ja, és a szobában készítettem néhány eszközt is. Remélem hozzátok a formátokat és nem kell megbánnom, hogy párosban hirdettelek meg titeket a továbbiakban. - Mosolyogva távozik. Ruki kikapja a dobozt Miyavi kezéből, majd röhögni kezd.
- Ezt ismerem. Nekem négy orgazmusom volt két szemtől egy egy órás előadás alatt - mondja. Nagyot nyelek, majd kedvesemre pillantok.
- Szerintem te három szemet kellene, hogy bevegyél. Ki tudja, milyen ihleteket kapok, miközben kínozlak. - Megnyalja ajkait, majd kajánul vigyorog.
- Előre élvezed, mi?
- Még szép! - Közben megjelenik az ajtóban a szöszi is.
- Na, mi volt ennyire fontos és milyen előadás lesz? - kérdezi, miközben odalép Rukihoz, és gyors csókot nyom a szájára.
- Aoi és Miyavi felavatják a tükrös szobát és bondage lesz! - lelkendezik chibink.
- Oh, szado-mazo? Nem láttam még ilyet élőben.
- Fiúk, mennetek kellene készülni, lassan nyitunk és utána tíz perccel kezdés. - Kai. Odatipeg mellénk és a nyakamba veti magát. - Egyébként, Aoi-chan, találtam egy basszerost. Holnap vagy valamikor majd összehozunk egy találkozót és bemutatom. Rendben? - kérdezi csillogó szemekkel. Nagyon rá van izgulva az előadásra.
- Persze, nekem okés. - A szöszi azonnal előttem áll.
- Milyen basszeros?! Miről van szóóó? - kérdezi nyafogva.
- Hát, te ki vagy? - Kai-chan érdeklődve néz végig a szöszin, majd elenged, és rendel egy pohár valamit.
- Zenekart alapítunk Kai-channal. Egyébként, Kai, ő itt Maya, Miyavi régi ismerőse és Ruki barátja. - Kai nagyra nyitja a szemeit, ahogy Maya is.
- Barátja?! - Kai.
- Zenekaaar?! - Maya. Nagyot sóhajtok.
- Na, jó, nekünk menni kell készülni. Chibi, légy oly’ kedves és magyarázd el nekik, rendben? - Ruki bólint, majd mellénk lép.
- Nem hiszem, hogy találkozunk a kezdés előtt, szóval ügyesek legyetek! - Mi pedig már indulunk is öltözni, készülni, felfedezni azokat a bizonyos eszközöket.
Egy bőrnaci, egy cuki, fekete ing, és a bal kezem középső ujjára műkarom. Igazán jól nézek ki, és ebben kedvesem is megerősít. Aggódva lép oda hozzám.
- Cica, még visszamondhatjuk. Nem szívesen bántalak…
- Édes vagy, de szerinted nem volt olyan vendégem, aki banánt akart feldugni nekem, mert az olyan erotikus? - kérdezem mosolyogva, mire kicsit megnyugszik és bólint. - Nem lesz baj. Tőled bármit elviselek.
- Szeretlek, cicus - mondja, majd megölel.
- Én is szeretlek, Miya! - Kint lekapcsolódnak a villanyok, így mi akcióba lendülünk. Elhúzódnak a függönyök, ekkorra azonban Miya már az ágy szélén ül, pedig előtte állok és a hangszóróból hallható, nem is olyan rossz zenére táncolok neki. Vadul tekergetem csípőmet, majd a karommal végigszántok mellkasán, először csak finomabban, aztán felül beakasztom a kis játékot és leszaggatom róla a felsőt. Elégedetten vigyorog, majd észreveszem, hogy lehalkul a zene. Szóval a táncnak ennyi. Kint tisztán hallani, hogy mit beszélünk.
Miyavi megragadja a karomat, magára ránt, majd kicsit eltol, belemarkol a hajamba és rám parancsol.
- Térdre, ribanc! - Nagyon tetszik, teljesen felizgat. Engedelmesen ereszkedek le a lábai elé, mire folytatja. - Szopj le. - Ahogy felpillantok, ajkaival egy néma szeretleket suttog, majd erőteljesebben markol bele a hajamba, mire kicsit felszisszenek. Beleélem magam a játékba, így remegő kézzel gombolom ki a nadrágját. Előveszem a legszebben csillogó őzikeszemeimet, tartom a szemkontaktust és engedelmesen kezdem kényeztetni ajkaimmal. Eközben hajamba markolva irányít, mikor-mennyire és hogyan csináljam. Sóhajtozik, majd kicsit erősebben rámarkol tincseimre, erről pedig tudom, hogy hamarosan elélvez. Édes, hogy szól, de nem tehetek semmit, nem lenne élethű az előadás, ha nem számba élvezne, egyébként meg úgyis imádom… Az utolsó cseppig.
Miután nyögések és sóhajok közepette számba ürítette élvezetének minden cseppjét, érzem, hogy hatni kezd a gyógyszer. Ezt láthatja is, mert vigyorogva lép el előlem, az asztalhoz meg és egy bilinccsel tér vissza. Megforgatja egyik ujja körül, majd kacsint egyet. Megragadja a karom, lelök az ágyra, fölém mászik, megfogja két kezemet és az ágyhoz bilincsel. Utána lekerül rólam minden felesleges ruhadarab, így teljes, meztelen és kőkemény valómban láthat. Tetszik neki, a szeme csillogásából is látni. Végignyalja ajkait, majd fölém térdel. Egyik ujjával simogatja merevedésemet, mire én hangosan felnyögök. Hála annak a három szem bogyónak, hatványozottan érzek mindent. Rálehel, mire megborzongok, és megint felnyögök. Percekig kínoz így, mire végre ajkai közé fogad, amitől azonnal elélvezek.
- Ejnye, cicus. A számba élveztél, ezért büntetés jár - súgja a fülembe, majd az asztalhoz lép. Egy vibrátort és egy kendőt látok a kezében. Kami-sama, ez rosszul kezdődik… Az ágyhoz lépve leteszi a vibrátort, majd fölém hajol és mosolyogva, ajkaival egy utolsó szeretleket formálva köti be szemeimet. Itt megszűnt nekem a világ, látásom hiányában teljesen védtelen vagyok. Valami végigsimít a testemen. Nem emberi kéz, valami… Műanyag? Vagy textil? Nem tudom eldönteni, csak sóhajtok egyet. A következő lépésben felfelé nyomja lábaimat, én meg engedelmeskedem. Valami megérint a fenekemnél. Határozottan műanyag, most már érzem, akkor meg… Vibrátor?!
Mire ez eljut a tudatomig, feszítő és fájdalmas érzés járja át testem, mire rosszallóan felsikítok. Gondoskodását így is érzem, hiába a játék, minden érintéséből őszinte szerelem és megnyugtatás érződik, de a fájdalmat ez sem tüntetheti el. Csípőmet mozgatva, altestemet mindenfelé dobálva próbálom mélyebbre kényszeríteni magamban jelenlegi, rezgő szeretőmet, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Annyira nincs bennem, hogy elérje a prosztatámat, csak az izomgyűrűmnél tevékenykedik, talán kicsivel bentebb. Forró leheletet érzek ágyékomon, mire elégedetten felmorranok, aztán mégsem történik semmi. Miyavi száját keresve dobálom csípőmet, mire csak halk kuncogás a válasz. Oh, Miyavi… Ezt ezerszeresen hajtom be rajtad, remélem ezzel tisztában vagy!
Még mindig rezeg bennem ez az iszonyat, de ekkor kezei közé fogja merevedésemet és így kezd játszani velem, majd beljebb tolja a vibrátort is, ami így már egyenesen prosztatámat rezgeti. Nagyot nyögök, így már sokkal szimpatikusabb a helyzet! Kielégülésig csinálja, így már másodszor élvezek el. Jó ez a bogyó, alig csinálhatjuk fél órája a műsort és már két orgazmusom volt… Persze, ebben Miyavi keze és szája is sokat segített, de alapvetően az a tabletta tüzelt fel ennyire, pontosabban az a három tabletta. Nem hagyja abba a játékot, így a rezgések és a masszírozás hatására rövid úton elélvezek megint. Három… Innentől nem számolom…
- Ahm, hagyd abba a játszadozást, és dugj már meg végre! Téged akarlak, nem ezt a rezgő szart! - utasítom, mire felnevet.
- Türelmetlen vagy, cicus? Nem szép dolog. - Minden elhal körülöttem. Kihúzza a vibrátort, elengedi a farkam, de nem történik semmi. Lábaimmal tapogatom az ágyat, de rajtam kívül nincs rajta más. Hirtelen valami nagyon gyengéden végigsimít testemen. Ez egy… Tollpihe lehet, erre tippelnék. De határozottan emlékszem, hogy nem egy kibaszott pihét kértem! Dühösen morgok, mikor tollpihe helyett valami rezegni kezd ágyékomnál. Ez a dilis a vibrátorral simogat odalent?! Ez veszettül jó! Nem fogom sokáig bírni!
Nem is bírom. Megint elélvezek, negyedik? Ötödik? A franc sem tudja, de ami fontos, hogy valaki a lábaim közé térdepelt. Mit valaki, ez csak a kedvesem lehet!
- Kérlek, gyere már… Nem bírom… - Kérésemet csípőm lökésével és fenekem felfelé tolásával erősítem meg.
- Legyen egy jó estéd, cicus - mondja, majd belém hatol! Elégedetten sóhajtok fel, hiszen végre érezhetem, bennem van, bár… Azonnal gyors a tempó. Semmi lassú és finom mozgás, hogy megszokjam, azonnal erőszakosan és erőteljesen nyomul belém. Percekig ezt csinálja, mire megint elégedetlenkedni kezdek. Inkább csak nem értem. Szerencse, hogy már a gondolataimat is ismeri…
- Egy ajándék Rurutól. Ezzel a tabival tovább bírom, élvezni fogod! A végére könyörögni fogsz, hogy élvezzek már el - mondja gonoszul. Szinte látom, ahogy az az elégedett vigyor a csinos kis ajkaira kúszik. A nyakamhoz hajol, mire a fülébe súgok.
- Ezért szét fogom kefélni azt a seme-seggedet, érted? - Hangom akadozik, de a hatás megvan, kicsit megremeg bennem, majd tépni kezdi ajkaimat. A szó legszorosabb értelmében, ugyanis pár pillanat múlva jellegzetes, fémes ízt érzek. Ez a kis szemét kiharapta a számat?!
A fene sem tudja, meddig dönget, de nekem már egyre kellemetlenebb, kezd iszonyatosan fájni. A kezeinek hála a legutóbbi orgazmusom óta még kettő volt, már a farkam is fájni kezdett, de ő semmi jelét nem mutatja, hogy szeretne elélvezni. Hiába a sokat dicsért csípőmozgásom, nem hatja meg.
- Élvezz már el… Nem bírom tovább… Fáj… - Már szipogok, tényleg sok volt ez nekem. Azonnal a nyakamon érzem a leheletét.
- Sajnálom, kincsem, tudod, hogy te vagy az életem. Mindennél jobban szeretlek… - súgja, majd, mintha csak erre várt volna, mélyen belém élvez. Egyszer még én is elsülök, miközben ő remeg rajtam és bennem, majd mellkasomra fekszik. Hallom, ahogy elhúzódnak a függönyök, kintről pedig elégedett taps és ujjongás. Akkor tetszett nekik.
Azonnal kiköti a szemem és leveszi a bilincset, mikor már nem látnak, és magához ölel.
- Cica, ne haragudj. Nagyon kemény volt? - De aranyos. Erőtlenül viszonzom az ölelését.
- Kegyetlen volt, de túléltem. Mond, hogy nem akarsz ilyet otthonra - mondom, szinte sírva.
- Nem tudnálak még egyszer bántani. Többé nem vállalunk ilyet! - Kedvességének hatására kitör belőlem a sírás. - Sajnálom, kincsem… Szeretlek, csak nyugodj meg, kérlek! - Az ő hangja is remeg kicsit. Neki sem lehetett egyszerű, ezt megértem.
Hirtelen kicsapódik az ajtó, és Ruki rohan be. Azonnal mögém ül és hátulról, szorosan megölel.
- Láttam, hogy a végére mennyire nem élvezted, Aoi. Sajnálom, hogy ezt kellett tennetek. Kai azt üzeni, hogy soha többet nem kér ilyet. Uruha pedig mindjárt jön - suttogja nyakamba.
- Nem szeretnék vele találkozni - mondom sírástól remegő ha |
MiYaVi POV
Úgy tűnik, hogy cicám kerítőt játszott – mosolyodom el, mialatt szemeimet Mayán és Rukin legeltetem. Elégedetten kortyolok bele a kezemben tartott koktélba, majd teszem félre a bárpultra.
- Miya, tulajdonképp honnan ismeritek egymást Mayával? – pislog rám édesem hátrahajtott fejjel. Sóhajtva megsimítom arcát, majd gyors puszit lehellek ajkaira.
- Hosszú történet… Nem hiszem, hogy most ezzel akarnálak fárasztani – jegyzem meg nyugodtan, mire egy újabb értetlenkedő pillantás a válasz.
- Menjünk ki a parkba! Úgyis szünetetek van még.
Terem előttünk szöszikénk, mire Aoi szó szerint felugrik ölemből. Maya magához vonja a mellette álló Ruki derekát, aki pirulva felkuncog.
- Felőlem indulhatunk – vonok vállat, majd én is felpattanok és megragadva Aoi kezét a hátsó ajtó felé veszem az irányt. Uruhának ideje se lesz keresgélni minket – hamar visszaérünk. De azért még útközben odaszólok Sagacchi-nak, hogy ha valakinek hiányoznánk akkor bírja ki még néhány percig.
Kiérve előkapok egy szál cigarettát, majd egy laza mozdulattal meg is gyújtom. Füstfelhő száll az ég felé. Magamhoz húzom Aoit és megfogom a kezét. Így indulunk el a park felé, miközben hátulról tanulmányozzuk az egymás agyát húzó Rukit és Mayát.
- Mókuska.. Tényleg, olyan nagy a farkad? – kérdezi Maya gyerekes hangon, mialatt egy nyalókát majszol. Elgondolkodom azon, hogy Maya általában akkor ilyen bolond, ha nyalókát eszik vagy, ha nem rég evett nyalókát. Különben ő is normális. Csak az a gond, hogy szinte egyfolytában ezt zabálja.
- Most muszáj mókuskának hívni? – kezd el Ruki nyafizni, mire Maya egy széles vigyorral bólint. – Akkor te meg kisoroszlán leszel… Úgyis olyan a hajad, mint az oroszlánoknak.
Aoival jót mulatunk rajtuk.
- Akár nyithatnánk egy állatkertet is – nevetek, mire Aoi egyetértően bólogatni kezd.
Amint belépünk a parkba egy gyors ötletnek köszönhetőn neki lököm a legközelebbi fának cicámat és vadul ajkaira tépek. Először meglepődik, de aztán már ő is simul érintésembe. Felhúzom az egyik lábát és oldalamra támasztom. Ágyékunk összepréselődik, így mindketten felnyögünk.
- Khm. Jöttök már? – kérdezi Ruki türelmetlenül, mire egy szemrebbenés alatt röppenünk szét.
Már épp mondanék valami cifrát a kis talajcirkálónak, mikor megérzek valamit tekergőzni a lábaim között. Lepillantok és két csillogó szempár néz fel rám, majd élénk csaholás töri meg a csendet.
- Kutyuuus! – kiáltja Maya, mire az említett blöki a hang irányába kapja a fejét.
- De aranyos – jegyzi meg Aoi is.
- Mocochaaang!
Maya újabb értelmes becézgetésére blöki elhagyja a lábaim közt elfoglalt helyét és a szöszi irányába lódul. A következő pillanatban a szőrgombóc már Maya karjai közt fészkelődik.
- Annyira jó lenne egy ilyen édes kis csöppség otthonra is. Csak kár, hogy az én lakásomban nem lehet állatot tartani – simogatja meg a fejét Ruki.
- Akkor, majd nálam fog lakni, de a te kutyusod lesz. Akkor jössz át meglátogatni mikor szeretnéd.
- Éljeen! Köszönöm szépen Maya!
Chibi vigyorogva ugrik Mocochang mellé, Maya nyakába. Aoival összenézünk.
- Szerintem, ha már elmegy a kutyához akkor talál, majd érdekesebb elfoglaltságot is – jegyzi meg cicám.
Néma egyetértéssel lépek oda a legközelebbi padhoz és ülök rá a támlájára. Eldobom az apróra morzsolódott cigarettát és felnézek a csillagokkal teli égre.
Mikor visszapillantok a többiekre kifejezetten érdekes látvány fogad. Ruki és Aoi a földön fetrengenek, mialatt Mocochang ide-oda ugrál körülöttük, majd mellettük és végül vékony hangján ugatva felugrik cicám hasára.
Maya újabban nem nyalókával, hanem egy szál cigarettával a szájában foglal helyet mellettem.
- Azt hiszem blöki simán kenterbe ver minket.
- Mocochang a neve! – vág vissza Maya, de végül ő is egyetért előzőleg tett kijelentésemmel.
- Figyelj, Miya… - szólal meg egy kis szünet utána szöszike. – Mik a terveid a továbbiakban.. Hiszen csak nem dolgozhatsz életed végéig a Red Love-ban. És még mielőtt elkezdenéd bárról bárra sem vándorolhatsz örökké. Nem olyan munka ez amit nyugdíjas korodig művelhetsz.
- Tudod mit; ez legyen csak az én gondom.
- Ha sikerül igazán összejönnöm Rukival akkor keresek valami rendes állást. Addig fogok dolgozni amíg nem szerzek elég pénzt mindkettőnknek.
Ráhagyom.
- Felejtsd el a Dué le’ Quartz-ot. Régen volt… Zenéljünk inkább együtt. A te hangoddal biztosan befutnánk – mosolyog rám Maya s én kénytelen vagyok komolyan átgondolni az ötletet.
- Legyen.
- Imádom a válaszaid… - öleli át nyakamat, mire egy félmosoly kíséretében megforgatom szemeim.
Ezután csak békésen ülünk és hagyjuk, hogy a két kis ukénk kijátssza magát.
Kihasználva, hogy Aoi nem figyel gyorsan előkapok egy „ízesített” cigarettát. Értem, hogy mérges rám miatta, de én akkor sem tudom kibírni – és mint mondtam ennek semmi köze e kettőnk kapcsolatához.
Meggyújtom, de még mielőtt a számba tenném idegen ajkakat érzek meg a sajátjaimon. Hamar rájövök, hogy Maya az és meglepetésemben először észre sem veszem, hogy kiveszi a cigit a kezemből.
- Örülj neki, hogy nem a te cicuskád vette észre – dorgál meg s lábával rátapos a füstölgő csikkre. Lopva Aoiék felé pillantok, de ők csak nyugodtan játszanak tovább. Valószínűleg nem vették észre – hála az égnek.
Mikor cicusom kifárad ő is leül hozzánk. Maya azonnal kap az alkalmon és odalépdel Chibihez.
- Látom vetélytársra találtam – vigyorgok Aoira egy gyors csók után.
- Édes kis dög… De te sokkal jobb vagy nála – érkezik a válasz.
- Szeretlek.
- Én is.
Még egy gyors csókot váltunk, majd gyors pillantást vetek két „állat” társunkra és blökire. Maya éppen nagyban elkalandozik Ruki szájában, mire cicámmal megint összevigyorgunk.
- Továááb! Mééég! – kezdünk el tapsolni s Chibi fülig elvörösödik.
Csakhogy Maya korántsem jön ilyen zavarba és egyik kezével átöleli Ruki derekát, míg másikkal nadrágjának cipzárját kezdi el bontogatni. Ujjai el-eljátszanak Chibi meredező férfiasságán, aztán egy határozott mozdulattal térdre vágja magát és átbuktatja Ruki büszkeségét az alsógatyáján. Nyalókán edzett nyelvével úgy kezd el játszani rajta, hogy azt valóban nagyon sokan megirigyelnék.
Cicával hangos tapsviharba törünk ki, mialatt úgy röhögünk, hogy majdnem leesünk a padról. Szegény blöki láthatólag nagyon nem érti a történteket, ezért tovább ugrál Maya körül.
Végül Chibi hangosa nyögve élvez szöszikéje szájába. Eddigre már én is ledöntöm Aoit a padra – bár én személy szerint megelégszem annyival, hogy kiszívom cicusom nyakát.
Hamar összekapjuk magunkat és úgy döntünk, hogy ideje visszaindulni.
- Én hazaviszem Mocochangot. Ti pedig menjetek csak, jó munkát! – int Maya, de végül még vált egy mély csókot Chibivel. – Veled pedig még találkozunk Mókuskám.
Elégedett vigyorral az arcán távozik közvetlenül a másik irányba.
Visszaérkezve a Red Love-ba Saga azonnal avval fogad, hogy egy barna hajú fiú keresett engem. A leírás alapján nem nehéz rájönnöm; Kai volt az.
Aoival körbenézünk a bárban és Uruha irodája előtt rá is találunk a kis vigyorira.
- Jaj, de jó, hogy jöttök! Uruha most elment valahova, viszont van egy meglepetésünk számotokra – nagyon vigyorog…
- Tényleg? És mi az? – csillan fel Aoi szeme.
- Gyertek.
Kai úgy pattan fel, mint valami bolha és azonnal el is indul előttünk. Engedelmesen utána megyünk. Elhaladunk az iroda, az öltözők és még jó néhány szoba mellett. Végül egy szép fakeretes ajtónál állunk meg. Kai egy könnyed mozdulattal lenyomja a kilincset és betessékel minket.
Odabent egy tükrökkel teli terem fogad melynek a közepén egy ágy van. Aoi hatalmasra nyílt szemekkel néz végig a szobán.
- Uruha ötlete volt, hogy újítsuk fel ezt a szobát. Én csak segítettem tükröt szerezni. Már régóta üresen állt itt és volt elég nagy hely ahhoz is, hogy a tükrök másik oldalán még nézőtermet is lehessen hagyni. És az egész – egyelőre - csak a tiétek! – lelkendezik Kai-chan, mire egy hálás mosolyt villantok rá.
- Próbáljuk kii! – kezd végül bele a tapsikolásba is. – Tudom, hogy ma elvileg szabad napotok lenni, de olyan jó volna mondjuk… eljátszhatnátok valami szado-mazo előadást. Na?
És még Kai az ártatlan kis uke…
- Én benne vagyok… - nyalom meg ajkaim. - …feltéve, ha Aoi is.
Cicusomra pillantok.
|
Aoi POV
Chibi azonnal az ágyra pattan, és vadul csókolni kezdi kedvesemet. Én mosolyogva figyelem őket, majd oldalra pillantok, az ajtóban álldogáló szöszi felé. Hatalmasra nyílt szemekkel és tátva maradt szájjal figyeli Rukit és Miyavit, de nem szól.
- Én mikor fogok ilyen nyögéseket kicsikarni belőled, Miyavi? - kérdezi vágytól ködös tekintettel és remegő hangon a tökmag.
- Soha, chibi. Te uke maradsz. - Ahogy feljebb szeretne ülni kedvesem, felszisszen. - Cica is csak egyszer élhette ki magát.
- Kár, pedig igazán jó volt benned lenni - mondom mosolyogva.
- És velem most mi lesz? Mindketten ki vagytok elégítve, én meg olyan kemény vagyok, hogy már fáj. - Ruki láthatóan elfelejtette, hogy van egy negyedik személy is a lakásban, aki épp az ajtóban áll, és ilyen távolságról is tisztán látom, hogy felizgatták a dolgok. Az a dudor… Hm, micsoda szerszámot rejtegethet az a nadrág?
Visszapillantok Rukira, majd egyik kezemmel végigsimítok méretes merevedésén.
- Téged nem zavar, hogy egy bizonyos szöszi az ajtóban áll és minket bámul? - suttogom a fülébe. Miyavi eközben felállt az ágyról és sziszegve az ajtóhoz lépett, Maya mellé. Miközben én chibi nyakát csókolgatom és tenyeremmel nadrágján keresztül simogatom ágyékát, hallom, hogy beszélgetnek.
- Miyavi, a cicád most akar félrekefélni. - Epés megjegyzés, szöszi…
- Csak nézd és élvezd. - Ez az én kedvesem. Hátrapillantok, gonosz mosolyra húzom ajkaimat, majd Rukihoz hajolok.
- Mit szeretnél, chibi? Mesélj, mit tegyek veled?
- Ahm, amit csak akarsz. - Hangosan felnyög, ahogy kihámozom ruháiból, és rálehelek büszkeségére. - Ne szórakozz!
- Akkor mond, chibim, mit szeretnél? - Hallom, ahogy Maya nagyot nyel a látványra, Miyavi pedig felnevet.
- Szopj le. Ahm, igyekezz! - nyögi erőtlenül, majd csípőjével lök egyet, így farka majdnem a számba kerül.
- Ez a beszéd, Ruki-chan - mondom neki, majd ajkaim közé fogadom.
Szegény chibike, tényleg nagyon fel lehetett izgulva, mert magához képest nagyon hamar elélvezett. Elégedetten nyeltem le mindet, az utolsó cseppig, majd felmásztam és megcsókoltam.
- Na, jobban vagy, Ruki-chan? - kérdezem nagy mosollyal az arcomon.
- Nagyon köszönöm, Aoi-chan! Ez isteni volt! - Kezeit a nyakam köré fonja, és megint megcsókol. Annyira aranyos.
Az ajtó felé pillantok, szöszi szinte levegőt sem vesz, Miya meg kajánul röhögcsél.
- Na, milyenek az ukéim, Maya?
- Ez… Huha. Rég láttam ilyen izgató előadást! Szóval mindketten hostok, ahogy te is…?
- Szóval értetted a célzásomat?
- Nem vagyok annyira idióta, mint amilyennek gondolsz. - Miyavi megrántja a vállát, majd az ágyhoz sétál és lehajolva megcsókol, először engem, utána Rukit.
- Mikorra megyünk ma? - kérdezi chibink.
- Lassan indulni kellene, Uruha valamit még meg akar velünk beszélni. - Kedvesem okosan beszél, így mindketten feltápászkodunk és felöltözünk. Szöszi még mindig az ajtóban áll, szinte ledermedve.
- Mi van, szöszike? Erre nem számítottál? - kérdezem kajánul vigyorogva.
- Nem, erre nem voltam felkészülve. - Nagyot sóhajt. - Hova mentek?
- A munkahelyünkre.
- Egy meleg bárba? - Miyavi bólint. - Mehetek, igaz? - Mint egy gyerek. Kedvesem nagyot sóhajt, majd rábólint és eltűnik a fürdőben. Neki le kell zuhanyozni, mi, chibivel csak letörölgetjük magunkat.
- Mókuska, nem gondoltam, hogy ennyire belevaló pasas vagy - szól oda Rukinak a szöszke.
- Egyrészt nem vagyok mókuska. Másrészt meg sosem mondtam, hogy nem lennék belevaló pasas - mondja gúnyosan chibink.
- És ha szándékomban állna rád hajtani, akkor mit kellene tennem?
- Akkor át kell verekedd magad a két semémen. - Maya reménykedve pillant rám.
- Ha ő mondja…
- De nem vagytok együtt, nem?
- Ettől függetlenül Ruki a miénk. Jelenleg a tiszteletbeli harmadik fél a kapcsolatban. Most, ha megbocsátasz, még meg kell tisztogatni magunkat. - Ezzel bezárom előtte az ajtót. Ruki elneveti magát, majd odalép mellém.
- Csak szerintem szexi a srác?
- Nekem az egyetlen, aki szexi, az épp zuhanyozik.
- Tényleg, hogy vetted rá, hogy seme lehess?
- Említettem neki reggel, most meg kaptam az alkalmon, hogy kaja után én nem nagyon lehetek alul.
- Ügyes vagy, Aoi-chan!
- Köszi, tudom.
Fél óra múlva már indulásra készen állunk az ajtóban és Mayát várjuk. Felhúzza a cipőjét és már indulunk is. Az úton kézen fogva megyünk Miyavival, majd a bárba érve elengedem. Nem kell, hogy esetleg bent legyen a nagyfőnök és bajt csináljunk. Csak Saga van itt, és Ruru. Amikor belépünk, mindketten a szöszire néznek.
- Friss husi - nyalja meg a száját Sagacchi, mire mindhárman felnevetünk.
- Ne ugass, kutyus - jegyzi meg Uruha. - Ki ő?
- Egy barátom. Nem akartuk egyedül hagyni. Egy pohár valami mellett csendben leül valahova, amíg ki nem nyitunk. Nem gond, igaz?
- Nektek most mindent szabad, madárkáim - mondja mosolyogva Ruru. - Hadd lássak egy szép, szerelmes csókot! - Mindketten meglepve nézünk re. Miya hamarabb kapcsol, maga felé fordít, megölel és tényleg szerelmes csókot kapok. Annyira édesek az ajkai… Úgy szeretem…
- Ez az! Szerelem, de szép is… - mondja kedvenc főnökünk.
- Uruha, furcsa vagy. - Chibinek igaza van. Egy kézfogásról is kiakad, most meg ő kéri a csókot…?
- Mondtam, nektek most bármit lehet, neked is, Ruki-chan! A nagyfőnök egész este titeket dicsért. Kai feldobta neki a páros-dolgot, amit mondott nekem is, emlékeztek? - Bólintunk. - Belement. Azt mondta, hogy ti ketten - Itt ránk mutat - , tökéletesen mutattok együtt, és ezentúl nem mehettek külön senkivel sem. - Nagyon boldog vagyok! De…
- És Ruki?
- Nem mondta, hogy hívtam? - Rukira nézek, aki pirulva hajtja le a fejét. - Szóval nem. Lemondott az ő részéről, ha ezt megengedem nektek. Nem szeretne állandó harmadik lenni, így azt kérte, hogy tényleg ne engedjelek titeket külön, senkivel. - Chibire pillantok, aki még mindig pirul, de már mosolyog. Annyira örülök! Odaszaladok, megölelem és egy gyors köszönömöt rebegek neki, majd Miyavihoz lépek és megcsókolom.
- Sagacchi, erre inni kell! Adj valamit! - szólal meg kedvesem a csók után. Saga engedelmesen tölt mindenkinek egy pohár szakét, majd koccintunk és lehúzzuk.
- Te nem akarsz véletlenül munkát vállalni, szöszi? - kérdezi Uruha Maya mellé lépve. A szöszi zavarba jön, előkap egy nyalókát és vadul szopogatni kezdi. Na, szöszi, itt rontottad el. - Ez az! Erre a technikára van szüksége a Red Love-nak! - Maya segítségkérően pillant ránk. Mielőtt mi bármit tehetnénk, Ruki pattan oda és megöleli a szöszit.
- Ez a nyelvtechnika privátban hozzám tartozik, Ruru. Ugye nem veszed el tőlem? Ez az én jutalmam. Igaz? - kérdezi. Maya kerek szemekkel mered chibinkre, mi meg jót nevetünk Miyavival. Ruru csalódottan morran egyet, majd lehajtja a következő adag szakét és az irodájába megy.
- Öhm, mókuska, megmagyaráznád? - Maya nem érti. Butus…
- Megmentettem a segged, szöszi. Uruha nem szállt volna le rólad, amíg nem adod be a derekad és nem állsz be közénk. Jössz nekem egyel.
- Bármit kérhetsz, mókuskám - vigyorodik el Maya, majd megsimogatja Ruki fenekét. Őszinte csodálkozásomra chibink nem ugrik el, hanem mosolyog. Nahát, Ruki-chan, tényleg tetszik neked ez a faszi?
- Ruki-chan! Új áldozat? - kapcsolódik be a történtekbe Saga is.
- Mondhatjuk - mosolyodik el Ruki. Lehet, hogy az az egy szaké máris hatott?
- Nahát, örülök, hogy végre továbblépsz! Büszke vagyok rád, chibi. Bár Tora őszintén szomorú lesz. A tegnapi után nagyon pályázik rád.
- Hát, akkor csalódnia kell. - Ruki lezártnak véli a beszélgetést, majd megragadja a karom és bevonszol a legközelebbi öltözőbe.
- Akarom. Kell. Most, azonnal.
- Hé, chibim, lassíts kicsit! Kiről beszélsz?
- Na, szerinted? A szösziről. De nem akarom elsietni. - Nagyot sóhajt. Szóval tényleg bejön neki.
- Akkor hajts rá. A helyes pofidnak úgysem tud ellenállni.
- De nem egy éjszakára akarom - mondja pirulva. - Viszont nem tudom, mennyire barátkozna meg azzal, amit csinálok.
- Kiderítsem neked? - kérdezem kajánul vigyorogva.
- Mit tervezel? - De már nem is hallom. Kint állok, Miyavi mellett.
- Sagacchi, két szakét, gyorsan. - Mindenki értetlenül pillant rám, miközben pultosunk tölt. - Mindjárt jövök, életem. Addig tartsd a frontot. - A pulthoz lépek, megfogom az egyik poharat és Maya kezébe nyomom, majd megragadom a szabad karját és magammal rángatom az egyik szobába. Magunkra zárom az ajtót és rávigyorgok.
- Aoi, nem hiszem el, hogy még mindig nem vagy kielégülve. Megkaptad Miyavit és mókuskát is. Én is kellenék?
- Nem nekem, idióta! - Megleptem, siker! - Van valaki, aki szeretne tőled valamit, de fél, hogy nem fogadod el úgy, ahogy van.
- Kiről…? - Nagyra nyitja a szemeit. - Mókuska, igaz? - Úgy vigyorog, mint egy két éves.
- El ne járjon a szád, szöszi! - Bilincset formál az ajkai előtt. Milyen gyerekes… - Igen, chibink az. - Már pattanna fel, de visszalököm. - Nyughass, Casanova! Előtte tisztázzunk valamit. - Elé lépek. - Ha bántod, megöllek. Ha átvered, megöllek. Ha ok nélkül hagyod el, megkereslek és…
- Megölsz, igaz? - kérdezi vigyorogva.
- Nem, haver. Kiheréllek. Kiskanállal. - Nagyot nyel, majd mosolyogni kezd.
- Felizgattad a fantáziámat. Nyugi, nem fogom bántani, átverni, sőt, elhagyni sem! Nem érdekel, hogy mivel keresi a pénzét, úgyis csak addig marad itt, amíg nem keresek annyit, hogy letartsam mindkettőnket. - Nagyra nyitom a szemeimet, most őszintén meglepett. Hova lett a nyalókázó hülyegyerek? - Meglepődtél? Nem vagyok olyan idióta, mint amilyennek mutatom magam.
- Tényleg tetszik neked?
- Amikor ajtót nyitott, azonnal belezúgtam abba a csinos pofijába és abba a nagy szájába - mondja nevetve.
- Egy napja sem ismered.
- Amennyire én tudom, ti sem kerülgettétek egymást sokáig Miyavival, nem? - Jogos.
Lehajtjuk a maradék szakét és visszamegyünk a többiekhez. Ekkorra már befutott Shinya is.
- Aoi! De jó, hogy itt vagy. Ki ez a srác? - mutat Maya felé.
- Egy mókuska boldog tulajdonosa - mondom vigyorogva, majd Rukira pillantok. Közben befészkelem magam az ekkorra már ülő Miyavi ölébe. Már nem kell tettetni, hogy nem vagyunk együtt. Párosban kérhetnek minket, így alap, hogy ezt csináljuk. Imádom Uruhát! Ruki eközben megöl a szemeivel, ajkaival a halálnemem kiválasztására bíztat, én meg vigyorogva csókolom meg kedvesemet.
- Mit csináltatok?
- Adtam neki egy jó tippet. Figyeld csak! - mutatok Maya felé, aki épp Ruki arcához hajol. Nem csókolja meg, csak valamit a fülébe súg, mire a mókuska nyakig elvörösödik. Azt hiszem, minden a legjobban alakul!
|
MiYaVi POV
Maya mint mindig most is a szokásos – avagy a kibírhatatlanul idióta – oldalát mutatta. Alapjáraton nekem semmi bajom nincs a sráccal, de már vagy öt éve ilyen bolond és egy kicsit sem bír megváltozni. Az a legidegesítőbb mikor elkezdi tenni a nagyfiút, hogy mindenkit meg fog dugni és a többi… Aztán mikor arra kerülne a sor, hogy tegyen is valamit, inkább elővesz egy nyalókát és azzal el is intézi a dolgot.
Most is éppen egy nyalókával a szájában bámul rám s feszülten várja a válaszomat, azon kérdésére, hogy mégis hol dolgozom. Ugyebár mondanom sem kell, hogy tegnap is végig ezzel zaklatott.
Mélyen felsóhajtok, majd egy szemforgatással karöltve négykézláb odamászok hozzá és fölétornyosulok. Háttal eldől a puha szőnyegen; onnan bámul fel rám hatalmas, barnás színű szemeivel. Arcomon érzem lélegzetét, mikor lassan, vontatottan belekezdek mondandómba:
- Egy olyan helyen, ahol pénz nélkül nem dugok meg senkit – suttogom s egy gyors mozdulattal kirántom szájából a nyalókát , majd az újdonság kedvéért megint én kapom be. Elégedetten tornázom vissza magam törökülésbe.
- Khm… Én inkább elmegyek megteríteni – hadarja Ruki és már csak azt veszem észre, hogy elszáguld mellettem a konyha felé.
Maya láthatólag lesokkolt a válaszomtól… Vagy egyszerűen csak nem érti azt amit mondtam – mert ugyebár ez nála gyakran megesik.
Vállam fölött visszapillantok Aoi-ra, aki láthatólag azon igyekszik, hogy ne röhögje el magát a kis „bemutatónkon”.
- Miyavi! Olyan gonosz vagy… Mindig ellopod a nyalókám – kezdene végül hisztizni Maya, de én hamar a szavába vágok.
- Te szoktattál rá és különben is csak akkor jó, ha tőled vehetem el. De Mayatan… nem lenne kedved segíteni a mi kis Chibinknek teríteni? Megeshet, hogy nem éri fel a tányérokat… – az utolsó mondatot már csak azért is hangosabban mondom.
- Ezt hallottam! – kiabál vissza Ruki sértődötten, mire felkuncogok.
Maya nem szól semmit csak felugrik és elindul a konyha felé. Én is felállok a szőnyegről, majd Aoim elé lépek és kezemmel megtámaszkodom térdén.
- Meg ne merj csókolni így… Nem akarom még Maya nyálát is érezni! – fintorodik el persze látom rajta, hogy nem gondolja komolyan.
- És mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy… Kibírhatatlanul vágyom az érintésedre, cicus és ha most nem csókolsz meg akkor közszemlén foglak megfektetni.
Vigyorogva megforgatja a szemét, majd szó nélkül kiveszi a számban lévő édességet és ajkaimra mar.
Mikor elhúzódik tőlem csak egy cukortól ragacsos nyálcsík tart össze minket. Én is elmosolyodom.
- Nagyon fájt? – cukkolom, de még mielőtt szóra nyithatná a száját egy csörrenés hallatszik a konyhából.
- Jöttök? – kérdezi Ruki kétségbeesetten, mire Aoival értetlenül összenézünk. Sietve felugrok és máris a konyhába száguldok, mert őszintén szólva ötletem sincs, hogy mit csinálnak ott ezek ketten.
Ruki már-már ijedtnek mondható szemei szinte villognak, ahogyan Maya a pultnak nyomja őt és két oldala mellett támaszkodik meg kezével. Úgy tornyosul Ruki fölé, mintha ez lenne számára a világon a legtermészetesebb dolog.
Aoi apró köhint mire Maya egy pillanat alatt hátrébb lép és vigyorogva leül az egyik székre. Vigyorog. Vigyorog? Hát ne vigyorogjon itt nekem, mert nem tudom mit csinálok…
Végül sóhajtok egyet és helyet foglalok a kis szőke ciklon mellett. Szerintem mindenkinek jobb, ha én ülök mellette.
- Aranyos kid mókuska – biccent Maya Chibi felé, aki ijedten kapja rá tekintetét. Felkuncogok.
Az ebéd viszonylag eseménytelenül telik. Jórészt csak Maya beszél és ő sem magáról… Előadást tart a nyalókáiról – hogy melyik a kedvenc íze és, hogy miért is -, elmeséli, hogy nemrég tanult meg gitározni és, hogy most költözött ide a környékre. Mivel ennek a nagy részét én már tegnap végighallgattam, ezért nem szólok semmit csak Aoi-t nézem, ahogy fél szemét Mayán tartva eszik. Én mint általában most sem eszek semmit csak megpöckölöm a pálcikával az ebédet. Cicustól egy rosszalló pillantás a válasz az étellel folytatott viszonyomra.
Mikor végre befejezzük az ebédet Maya, szó szerint, végigdől a kanapén és azonnal el is alszik. Jellemző – sóhajtok fel és túrok bele hajamba.
- Majd én elmosogatok – ajánlja fel Ruki, és már szedné is össze a tányérokat.
- Hagyd csak – szól bele Aoi, mire Ruki fejet ráz és folytatja, amit elkezdett.
Én végül vállat vonok, mert valljuk be, hogy nem vagyok éppen az udvariaskodás jelképe. Megpördülök, majd elsietek a szobába és én is hátradőlök az ágyon. Már éppen hunynám le a szemeim mikor hirtelen egy Aoi huppan le mellém az ágyra. Nagy csillogó íriszeit rám emeli s mintha valami természetfeletti megnyilvánulást várna úgy néz rám.
- Szeretlek – mosolyodom el, majd homlokomra fektetem karomat. Kitartón fölém mászik és a csípőmre ülve hajol oda ajkamhoz.
- Ha így folytatod tényleg nem fogom kibírni addig, míg Maya meg Chibi hazamegy – nyögök fel mondatom végén, mikor elkezd ágyékomon ringatózni.
- Akkor ne várdd – mar bele ajkamba, mire én azonnal elkezdem mélyíteni a csókot. Kezeimet fenekére siklatom, mire ő négykézláb mászik fölém.
- Tudod, hogy ez ma… az egy… kettő… harmadik menet lenne? – számolgatok hangosan.
- Nem érdekeeel! – kezd el nyafizni és én muszáj vagyok megint megmosolyogni őt.
- Lám-lám mégiscsak igazam volt… Nagyon, de nagyon telhetetlen vagy – nyalok bele cicusom fülébe. Hörgésszerű hangot hallat, majd nyakamat kezdi el harapdálni.
Csakhamar lehámozzuk egymásról ruháinkat, majd újabb csókot váltok cicával. Mivel mindkettőnknek csupán már ennyitől is erekciónk támad kezemmel kitapogatom az ágy melletti szekrény és előveszek egy doboz síkosítót meg egy óvszert. Aoi furcsa pillantást vet rám a nagy óvatoskodás miatt.
Szemeim megforgatom értetlenkedése láttán, majd szétterpesztem lábaim és kissé feljebb húzom magam a párnán.
- Tudod cicus velem ellentétben te most ettél is így… – magyarázom neki sokatmondón, de még sem tudom fejezni a mondatot máris megfeszül egész testem és egy hatalmas nyögés hagyja el ajkaim. Minden előzmény nélkül belém csúsztatta egyik ujját.
- Lazíts … - suttogja ajkaimra, de agyam bármennyire próbál megfelelni kérésére testem minden egyes porcikája heves tiltakozásokba kezd. Alig néhány pillanat múlva már a második ujja is belém csusszan s mikor cicám mindkettővel szinkronban kezd el ollózni bennem, olyan érzésem támad, mintha szétszakadnék. Fogammal ajkamra marok és elnyelek egy fájdalmas kiáltást.
- Csakh… cshinálhd… már! – nyögöm kétségbeesetten.
- Abbahagyjuk? – kérdezi aggódva édesem. Meghat, hogy így gondolom rém de…
- Ha márh… ennyit szenvedtem…. fhejezd is be…
Alig néhány perc múlva megérzem merevségét magamban. Most már nem bírom visszatartani hangomat és hangosan, csaknem sikítva, felnyögök. Fejem hátradöntöm és érzem, hogy hajam végigsimítja izzadt bőrömet.
Mikor már annyira elzsibbad hátsófelem, hogy alig érzek valamit is bizonytalanul lökök egyet csípőmön. Aoi fokról fokra tornázza beljebb magát s csak aztán kezd el mozogni. Lassan és megfontoltan, bár minden eges mozdulatában érzem mekkora önfegyelemre van szüksége, ahhoz hogy ne döngöljön bele azonnal a matracba. Igyekszem én is a lehető legszimpatikusabb szögben tartani csípőmet, mert néha kifejezetten kényelmetlen és fájdalmas a dolog. De ez már nem az az eleinte érzett éles és furcsa fájdalom, hanem valami sokkal tompább. És bármennyire is szokatlan a helyzet kifejezetten felcsigáz, hogy most Aoi van bennem.
Mikor a tempó egyre vadabbra vált elkezdem próbálgatni, hogy még milyen pózokban lehet ezt folytatni. Aoi kezével végig rásegít merevedésemre én pedig hol feljebb tornázom magam, hol a falnak dőlök.
- Én márh nem bírom – sóhajt fel végül cicám s alig egy pillanat múlva el is élvez. Meglepően hamar sikerül követnem őt, de aztán hulla fáradtan borulok hátra. Annyira sajog a fenekem, hogy szerintem ülni is nehezemre fog esni ezek után.
- Furcsa vagy. De köszönöm – bújik oda hozzám Aoi mire megcsókolom a homlokát. Csakhogy mielőtt folytathatnánk a társalgást két „jómadár” zuhan be az ajtón…
|
Aoi POV 2.
Hangosan szuszogok mellette, miközben ő testemet simogatja.
- Ki hívott este? - kérdezem.
- Chibi. Leszedte a fejem és elhordott mindennek, amiért ekkora barom vagyok. Igaza volt. De akkor már nem akartalak felébreszteni.
- Nem ébresztettél volna fel, semmit nem aludtam. És, az a régi ismerős… Bemutatsz majd neki?
- Le akarod tépni a fejét? - kérdezi nevetve.
- Dehogy! Csak szeretném megismerni a barátaidat.
- Hát, ha gondolod, áthívhatom ma.
- Chibi is jön. Hoz nekünk ebédet.
- Magától? - kérdezi meglepetten.
- Én mondtam neki. Úgyis átjönne, így legalább nekem nem kell főzni. Ma meg nyugodtan ehetek, mert Ruru azt mondta, hogy még ma este sem kell vendégeket fogadnunk.
- De jó, hogy eszembe juttattad! Mesélj, cica! Milyen volt semének lenni?
- Hmmm… Nagyon jó. - Szavaimat nyomatékosítani akarom, így - mivel ő féloldalasan fekszik mellettem - felé fordulok, majd megsimogatom a fenekét. - Kipróbálnám ezt is - mondom vigyorogva, miközben belemarkolok, ő pedig felnyög.
- Telhetetlen cicus. Most szeretkeztünk, nem? - Előszedem ártatlan kiskutya tekintetemet. - Ne nézz így - mondja sóhajtozva. - Majd meglátjuk, megérdemled-e. - Nahát. Elutasításra számítottam.
- Voltál már uke, édes? - kérdezem őszinte kíváncsisággal.
- Nem nagyon. De neked lehet, hogy egyszer megengedem, hogy gerincre vágj! - Kapok egy csókot, majd feltápászkodik mellőlem.
- Mennyi energiája van itt valakinek…
- Ne tévesszen meg a látszat. Csak behozom a kávédat és töltök hozzá. Már ha még nem ébredtél fel eléggé - mondja vigyorogva, majd kilép a teraszra, elveszi a bögrémet a korlátról és a konyhába siet. Tölt nekem még bele kávét és tejet, majd visszahozza és leül mellém. Én is felülök, helyesebben az ölébe telepedek. Valahogy szeretek itt ülni. Olyan kellemes. - Csak finoman, cica, ott most eléggé érzékeny. - Persze, hogy nem akartam mocorogni. Csak érezni.
Nyugodtan elkávézhatok, miközben néha megcsókol, vagy én őt. A telefonja csörgésére azonban kénytelen vagyok leszállni róla.
- Maya, mit akarsz? … Jó, bocsi, csak nem úgy alakult. … Ja, persze. … Dél körül? … Oké, akkor a címet tudod. … Este lediktáltam, a zsebedbe tetted. … Idióta. … Na, jól van. … Siethetsz is, már megszeretgettük egymást. … Ne röhögj! … Na, bye! - Leteszi a telefont és odajön mellém. Nyújtja a kezét, elfogadom, felállok, és az ölelésébe von. - Megismerheted, aki miatt ennyire kiakadtál, cicus. Dél körül átjön.
- Rendben, Chibi is akkorra jön.
- Akkor az még egy zuhany, igaz? - kérdezi kajánul vigyorogva.
Na, és én vagyok a telhetetlen. Bár, vitathatatlan, hogy zuhanyzóban folyó víz alatt szeretkezni a legjobb. Ahogy simogat és magamban érzem, ahogy remeg, miközben folyik ránk a meleg víz… Ohm, imádom. Kimászunk a fürdőből és lehuppanunk a kanapéra. Mindketten úgy nézünk ki, mint a jóllakott csecsemők. Már épp kérdezném, hogy nincs-e még itt az ideje kedves vendégeink érzekésének, mire nyílik az ajtó. Ruki lehet, neki adtunk egy pótkulcsot. Úgyis állandóan nálunk van, akkor legalább ne kelljen minden alkalommal az ajtóhoz rohanni.
- Megjöttem! - kiabálja, mintha hazajönne. Annyira aranyos, ahogy ragaszkodik hozzánk. Ennyire azért nem voltunk jó barátok chibivel, szerintem Miyavi miatt alakulhatott így.
- Pakolj le a konyhába - szól ki neki édesem.
- Oké, de remélem, éhesek vagytok, mert meleg a kaja. Majd lassan enni kellene.
- Mindjárt. Előtte elszívunk egy cigit, jössz? - kérdezem most én.
- Kaja előtt cigi? Dilisek vagytok. - Ezt már a kanapé mellett állva mondja. - Ohh, az arcotokra van írva. Örülök, hogy kibékültetek, de remélem a szex utána volt - jegyzi meg gonosz vigyorral.
- Ahogy mondod, chibi. Először kibékültünk, aztán szeretkeztünk. Ott is, ahol épp állsz és a zuhanyzóban is. - Nevetnem kell, imádom Miyavi szókimondó stílusát, és Ruki arca is megérte, ahogy elegánsan hátrább lépett, leplezve sápadtságát.
- Tényleg dilisek vagytok. - Felállunk mindketten, majd Miyavi is, és én is adunk chibinknek egy gyors puszit. Ruki, bár örül, látszik rajta, hogy nem nagyon érti a dolgot. - Tiszteletbeli harmadik lettem, vagy mi van?
- Az is. De a puszikat a kajáért kaptad. Na, menjünk - mondja Miya, majd a fenekemre csap egyet.
A teraszon álldogálunk, mikor csengetnek. Miyavi is cigizik, meg én is, szóval Ruki nyit ajtót. Bentről ismeretlen hang szólal meg.
- Te nem a cicus vagy. Neki fekete a haja.
- Ruki vagyok és neked is helló, bunkókám.
- Naa, chibi, nyughass. Ez csak Maya - mondja Miyavi, miközben elnyomja a cigit és besétál.
- Leszarom, ki ez. Be se mutatkozik, nem is köszön és azonnal Aoit keresi. Ismered?
- Vele voltam este. - Nekem is és Rukinak is dühösbe vált az arckifejezésünk, mire ez a szöszi elém lép.
- Te lehetsz Miyavi cicusa. Ne haragudj, miattam késett este! Tényleg sajnálom! - Meg sem várja, mit mondok, csak megölel. Érzem, ahogy kezei már nem a derekamat simogatják, hanem belemarkol a fenekembe. Eltolom magamtól és pofon vágom.
- Szemét! Mégis mit képzelsz? Tudod kinek a mijét markolászd… - sziszegem a szöszi felé, és egyre erősebb a késztetés bennem, hogy kinyissam az ajtót és kirugdossam az utcára.
- Nahát, nem gondoltam, hogy ennyire vadmacska…
- Mit vársz, Maya? Nem igazán szereti, ha rajtam kívül más is letapizza. - Kedvesem mögém lép és megölel, belőlem pedig azonnal minden düh elszáll, engedelmesen bújok a karjai közé, Maya pedig nagy szemekkel néz ránk. - Látod, mondtam! - Eközben visszaér chibi is, egy pohár kávéval.
- Ő nálatok lakik? Aranyos. Kipróbálhatom? - Ruki hatalmasra nyitja a szemeit, majd közelebb lép és már emelné a kezét, mikor Maya megfogja, majd közelebb húzza magához. Meglepve figyelem a jelenetet, de ahogy látom, erre Miyavi sem számított.
- Ugyan, egy ilyen aranyos cicus ne csináljon ilyen csúnya dolgokat - búgja Ruki fülébe.
- Na, jól van, Maya! Hűtsd le magad, de gyorsan! - szól rá kedvesem.
- Ja, hogy belemásztam a háremedbe, haver? Szólhattál volna - nevet fel a szöszi, majd lehuppan a fotelba és magára rántja a még mindig enyhén sokkos állapotban levő chibinket. Én erre kikecmergek Miyavi karjaiból, odalépek és felrántom magamhoz Rukit, megölelem, majd leülök az egyik fotelba és az ölembe ültetem, kedvesen pedig a fotel elé ül, a földre és a lábamat kezdi simogatni.
- Milyen idilli hármas… ja, Miya! Elmondod végre, hogy hol és mit dolgozol? - Érzem, ahogy kedvesem kicsit megremeg a lábaimnál, majd nagy levegőt vesz. Érdekelne, hogy milyen kapcsolatban voltak ők, ha ez a szöszi azt sem tudja, hogy Miyavi mit dolgozik.
|
Aoi POV
Hulla vagyok. Nagyon kifárasztott, de napok óta erre várok… Érezhettem Miyavit. Az meg már csak extra volt, hogy mindeközben chibinket is megkaphattam. Nagy vigyorral az arcomon sétálok Ruki mellett.
- Te, Aoi! Nem haragszol rám? - kérdezi váratlanul.
- Haragudni? Miért kellene? - Komolyan nem értem…
- Hát, hogy csókolóztam Miyavival… - Ahj, chibi.
- Idióta vagy. Nem vagyok féltékeny, rád meg aztán végképp nem. Örülök, hogy jól érzed magad velünk, és ha gondolod, holnap hozhatnál nekünk ebédet - mondom vigyorogva. Megérte, Ruki arca rég nem volt ennyire vidám. Mióta Shou elhagyta, nem találta a helyét. De ha mellettünk jól érzi magát, akkor legyen. Miyavi is kedveli, hiszen ő a mi chibink és nem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem fogunk még hasonló hármasokat összehozni. Túl jó volt, hogy csak egyszeri alkalom maradjon. Lehet, hogy valaki szerint ez beteges, de nálunk nem opció a féltékenykedés. És ha Ruki bevált harmadiknak, akkor miért ne lehetne többször is…?
Hamar elérünk chibi lakásához, ahol egy nagy ölelés után el is válunk, és én visszafelé kezdek baktatni. Hazaérve meglepve tapasztalom, hogy az ajtó zárva van. Belépek és hiába kiabálok, senki sem válaszol. Azonnal a legrosszabb dolgok jutnak eszembe. Első pánikomban felhívom Rurut, chibit, a kórházakat, hátha valahonnan előkerül. Sehol sem látták. Akkor marad az, hogy leülök és várok rá.
Éjfél is elmúlik, mikor nyílik az ajtó. Azonnal odarohanok és ő áll ott. A nyakába ugrok, megcsókolom, majd eltávolodok, és hatalmas pofonnal jutalmazom. Kerek szemekkel bámul rám, aztán megszólal.
- Cicus, ezt most miért…? - Nem érti…
- Azért, amiért ma a kanapén alszol. Jó éjszakát. - Hátat fordítok és elindulok a háló felé. Utánam lép, megragadja a karom, de kirántom a kezéből és hátrapillantok.
- Ébressz fel, ha eszedbe jutott. - Csak pislog, de elenged. Pár lépés után beérek a szobába és magamra zárom az ajtót. Lefekszem és sírni kezdek. A telefonomért nyúlok és Rukit hívom.
- Hazaért - mondom azonnal.
- Akkor miért sírsz?
- Mert fogalma sem volt, hogy miért pofoztam meg. Eltűnik, fel sem hív, és még nem is érti, hogy miért vagyok ideges! Ruki…
- Aludj. Pihend ki magad és reggel mindent megbeszéltek. Jó éjt, Aoi. - Letette. Meg sem várta, hogy mit mondok letette. Hallom, hogy kint megcsörren Miya telefonja. Semmi baj, biztos az hívja, akivel volt. Nem, nem vagyok féltékeny. Dühös vagyok, hogy munkán kívül is másnak adja a testét. Erről azért nem volt szó.
Nem nagyon tudok aludni éjszaka, csak forgolódok, sírok, átkozódom, aztán bekopogtatnak a reggel első fényei. Álmosan és nyúzottan nyitom ki az ajtót, és azonnal Miyavit látom. Ő sem aludt sokat, azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy érdekel.
- Menj az utamból. - Hangom álmos, de dühös.
- Sajnálom, tényleg. Barom vagyok, de legalább hallgass meg!
- Oh, eszedbe jutott? Ou-sama méltóztatja arra a ribancát, hogy megossza vele fennkölt gondolatait?! - Hangom gúnyos, mégis kiabálok. Miért kell így indulnia a reggelnek?
- A rohadt életbe, hallgass már meg! Nem voltam senkivel és sajnálom, hogy nem hívtalak fel!
- Akkor biztos füveztél valahol. Semmi baj, ne izgulj, egy darabig nem lesz rá szükséged! Nem fogunk lefeküdni, nem kellesz elkábítani magad - mondom, majd félrelököm, és a konyhába megyek. A kávé már le van főzve, szóval csak öntök egy pohárral, teszek bele cukrot és tejet, keresek egy szál cigit és a teraszra sétálok. Miyavi kiskutya módjára követ, de nem szól. Mikor kiérek a teraszra és rágyújtok, elém lép.
- Befejezted a duzzogást?
- Van két másodperced, hogy eltűnj előlem, vagy nagyobbat kapsz, mint este. - Határozott szeretnék lenni, de mégis könnyek kezdenek potyogni a szemeimből, így dühösen fordulok el.
- Cicus, hidd el, sajnálom! A füvezést, a kimaradást, mindent! Csak hallgass meg, rendben?
- És ha nem érdekel? Mi van, ha akkorát csalódtam, benned, hogy már nem szeretlek? Elfogadtalak úgy, ahogy vagy. Soha nem voltam féltékeny, ahogy te sem. De az nem pálya, hogy munkahelyen kívül mással kefélsz.
- De nem keféltem félre, hidd már el! A parkban leültem a padra, elszívni egy cigit. - Szikrákat szórnak a szemeim, így gyorsan korrigál. - Nem füveset. Aztán odajött egy régi ismerős és vele beszélgettem, azzal ment el az idő. Komolyan sajnálom.
- És hol volt az a rohadt mobil?! Nem tudtál volna legalább egy sms-t írni?! Tudod te, hogy mennyire féltem?! A város összes kórházát felhívtam, még egy hullaházat is! - Az esti stressz emlékei miatt még jobban sírni kezdek, mire odalép és megölel.
- Sajnálom, cicám. Komolyan sajnálom! Hülye voltam. Fogalmam sincs, hogy hogyan tehetném jóvá, de nem bírnám ki, ha emiatt veszítenélek el. Kérlek.. - Ránézek és tényleg, őszinte megbánást tükröznek a szemei. Odahajolok az arcához és megsimogatom. Olyan jó érezni, hogy itt van, hogy jól van.
- Nagyon féltem. Azt hittem elvesztettelek. Azt hittem, hogy elhagysz. Azt hittem, hogy meghal.. - Egyik ujját a szám elé teszi.
- Ne mondj ilyeneket. Soha, érted?! Soha nem hagynálak el. Te vagy nekem az egyetlen, aki igazán fontos. Miattad kelek fel reggel, miattad fogom abbahagyni a füvezést és… soha többé nem lesz ilyen. Megígérem! Elhiszed nekem? Cica, elhiszed?
- Azt hiszem… - Nagyot sóhajt, majd megcsókol. Minden érzelmét beleadja. Félelmet, szerelmet, bűnbánatot. - Miért nem tudtad este, hogy miért pofoztalak fel? - kérdezem tőle, miután elválnak ajkaink.
- Mert annyira meglepett, hogy egy csók után lekevertél egyet, hogy hirtelen a nevemet is elfelejtettem.
- Bocsánat, csak… Mindegy, hagyjuk. Már minden rendben, igaz? - kérdezem. Bólint, majd kiveszi a bögrét a kezemből és leteszi a korlátra. Maga felé fordítja a fejemet, mélyen a szemembe néz, majd…
- Mindennél jobban szeretlek, cicusom - mondja, aztán újra megcsókol. Ez most édesebb, jobb, mint eddig bármelyik. Mert most tényleg megrémültünk mindketten, hogy vége. Nyakát ölelem, ő pedig a derekamat.
- Akarlak. Érezni akarom, hogy velem vagy - súgja a fülembe. Én megremegek, és bár nem kívántam eddig a szexet, most bármit megadnék érte, ha magamban érezhetném. Szorosabban bújok hozzá és ágyékához dörgölöm a sajátomat. Szinte dorombolva ölelem, miközben csípőmet egy pillanatra sem állítom meg. Hangosan nyög ő is, és én is. Csókolózunk, már csak a boxerek állják vágyunk útját. Egy pillanatra kiráz a hideg, akármennyire kívánom életemet, mégis hideg van, hiszen még csak most közeledik a tavasz. Ő is érzi ezt, a fenekem alá nyúl és megemel. Most még jobban érzem. Mindketten kőkemények vagyunk, már csak a másik számít, így kicsit sem lep meg, hogy a nappali szőnyegén találom magam.
- Itt akarlak. Nem bírom ki a hálóig - nyögi a nyakamba, én pedig hangosan sóhajtok, mikor szavait egy erősebb szívással nyomatékosítja.
Nem kell előjáték, most semmi szükség rá. Lekerül a boxer és azonnal belém vezeti egyik ujját. Kicsit megremegek, de nem fáj. Régen nem fáj már. Vad nyögésekkel és hangos sóhajokkal lököm magam ujjaira, miközben a nyakamat csókolgatja.
- Ne az ujjaimmal szeretkezz, cicus. Adok valami sokkal nagyobbat - mondja. - Ezt jobban szereted, nem igaz? - kérdezi, miközben testembe vezeti merevedését. - Sokkal hangosabban nyögsz a farkamtól, mint az ujjaimtól! - Eleinte lassabban és finomabban hatol egyre mélyebben belém. - Mutasd nekem azt a szexi hangodat! - Egyre erősebbeket lök rajtam. - Ez az! Hangosabban, hadd halljam, mennyire szereted ezt! - Egyre jobban akadozik a hangja, én pedig egyre hangosabb vagyok, amíg el nem találja prosztatámat.
- Ahhm! Ott! Még! Erősebben! - adom ki az utasításokat, mire egyre erőszakosabban hatol belém, minden egyes lökésével célt érve. Már majdnem sikítok, a szavai is alig jutnak el hozzám.
- Így gondoltad, cicám? - kérdezi kajánul vigyorogva, miközben az izzadtságcseppek lehullva arcáról, testemen érnek célt.
- Igeehn! Ahhm, szeretlek! - Ezt az egy szót teljesen tisztán hallani.
- Én is… ahh… szeretlek! - Ez a végszó. Lök rajtam egy nagyobbat, és merevedésemen dolgozó kezeinek, valamint testemben feszülő férfiasságának hála, hatalmasat élvezek. Hangosan nyögöm a nevét, majd érzem, hogy ő is elélvez. Egyenesen belém. Tudom, nagyon fog fájni a hasam, de akkor is imádom, amikor magamban érezhetem, hogy mennyire élvezte.
|
- Ha kibámultad magad nyugodtan szólj csak – forgatom meg szemem, majd kiveszem a szájában lógó nyalókát és a saját ajkaim közé csúsztatom. – Hm… Látom még mindig imádod a nyalókákat.
Elmosolyodik, majd újra elkezd megállás nélkül beszélni. Maya mindig is imádott idióta lenni. Már csak azt remélem, hogy Aoim nem fog megölni, ha totál későn keveredem csak haza... Mert az nem az én hibám lesz...
|
MiYaVi POV
Úgy érzem pontosan itt volt az ideje, hogy mi is segítsünk egy kicsit Ruki-nak és ne csak ő nekünk. A füves cigim… nos az még megvan, bár Aoi kifejezetten nem örül neki, hogy egyáltalán kézbe veszek ilyesmit.
Mikor végre elérkezik az előadás estéje Ruru-sama beküld minket az öltözőbe. Mivel – ki tudja miért – elmaradt a főpróba így rögtönöznünk kell, majd s ebbe a ruhák is beletartoznak. A fogasokon lógó, milliónyi öltözék látványa egy pillanatra lebilincsel.
- Ebből mégis, hogyan válasszunk? – kockáztatom meg a kérdést, csak úgy magamnak. Aoi elhúzza a száját és láthatólag mélyen eltöpreng azon, hogy melyiket is vehetné fel. Velünk ellentétben Ruki azonnal felkapdossa s karjára aggatja a neki tetsző ruhadarabokat, majd elillan az egyik öltözőfülke felé.
Odalépek a legközelebb álló sorhoz s Chibi példáját követve szépen elkezdem lapozgatni a ráakasztott kínálatot. Cicám hosszú pillanatokig bámulja, hogy mégis miket pakolászok elő, de nem szól semmit. Kiválogatok néhány egészen szép darabot, majd az egyik székre dobálom őket.
- Próbáld fel ezeket. Kiválóan illenének rád. Tudod kihangsúlyozzák a lényeget… - vigyorgok Aoimra.
- Szerintem, ha rajtad múlik akkor nem sokáig lesz idejük „hangsúlyozni”. De legyen; bízok az ízlésedben – kacsint rám, majd ő is eltűnik az egyik fülkében.
Szinte egyszerre leszünk készen s én végre megcsodálhatom két ukémat. A látvány hatására reflexből végignyalom ajkaimat.
Ruki feltupírozott hajjal, fekete latex gatyában, hosszúszárú, csatokkal díszített csizmában és vörös, szegecses ingben feszít. Nyakában egy kereszt formájú medál díszeleg s mikor végignéz magán a tükörben, feketerúzsos ajkaira egy kaján mosoly húzódik.
Aoim itt-ott feltűzött hajjal s szemét kiemelő sminkkel gazdagítva lép elém. Ajkain dús szájfény csillog, de mégis a ruhája a legfeltűnőbb. Nyakán egy szegecsekkel telitűzdelt bőrnyakörv, kezén hosszú, fekete kesztyű, csípője alá tolva egy övekkel díszített rövidszoknya, lábszárán pedig fekete csizma virít ami alól hosszú necc-harisnya kandikál ki. Fölsője mélykivágású, feszes póló mely alatt kilátszik a köldökében csillogó apró piercing.
- Nagyon szexik vagytok – mondom elégedetten s még egyszer végigmérem mindkettejüket.
- Te is – nevet Aoi, majd ad egy gyors csókot ad ajkaimra, aztán már indulunk is a színpadhoz.
A díszletek mögé érve Uruha elégedetten hümmög néhányat, mikor meglát minket.
- Kitettetek magtokért – jegyzi meg elismerőn, pedig ez idáig nem sok dicséretet hallhattam tőle. – Különben ott van a nagyfőnök, Gackt-sama.
Az leső sorban ülő, világosbarna hajú férfi felé biccent, aki éppen egy szőke hajú s nála jóval fiatalabbnak tűnő fiúval társalog. Hümmögve bólintok, mivel még egyszer sem láttam az oly sokat emlegetett fő-főnököt.
- Szóval kezdünk is – teszi még hozzá Ruru.
A bárt beborító fényáradat hirtelen eltűnik és teljes lesz a sötétség. A Red Love közönsége pillanatok műve alatt halkul el s teljes figyelmét a színpadon felvillanó reflektor felé irányítja. Az első vöröses színű fénycsóva rám vetül, amint ott ülök egy két rúd között elhelyezett széken. Lemezre vett gitár és dobszó csendül fel és én egy saját számot kezdem el énekelni alá. Előrebillentem kalapom ezzel eltakarva arcom jórészét.
Újabb fények villannak és Aoi meg Ruki lép elő. Chibi a jobb még cicám a bal oldalamon álló rúdba kapaszkodik. Belemosolygok a dalba, mikor mindketten a testükkel fémnek feszülnek, majd vad táncba kezdenek. Annyi biztos, hogy nekem már ettől is erekcióm támad, de most jobb lesz, ha kibírom még egy darabig. Hisz ha eddig ment, akkor ez a pár perc már gyerekjáték lesz.
Felállok eddigi ülőhelyemről és a mikrofonom kezemben pörgetve elkezdek táncolni. Már csak néha-néha énekelek bele egy-egy szót s a zenei részt inkább a magnóra hagyom. Néhány pillanat múlva kezeket érzek meg a mellkasomra fonódni és azt veszem észre, hogy Ruki és Aoi simulnak hozzám két oldalról. Stílusosan leejtem a mikrofont, majd egy mély csókot váltok Aoimmal, mialatt egy másik kéz – minden bizonnyal Rukié – övemre téved és elkezdi bontogatni.
A következő percben már én tartom Aoit a csípőjénél fogva, mialatt ő hátradönti fejét és mély sóhajtásokkal nyugtázza, hogy nyakát harapdálom és szívogatom. Ruki ezalatt hátulról öleli cicámat és úgy fejtegeti le róla az immár fölöslegesnek bizonyuló ruháit. Tekintetem egy pillanatra összeakad Chibi elködösült szemeivel s fejemet felemelve megcsókolom. Tettemet ő is viszonozza; mélyen, lágyan kezdi el harapdálni ajkaimat. Minden mozdulatában érzem az utóbbi napok alatt átélt magány keserűségét és a benne kavargó végtelen vágyat arra, hogy valaki mellette legyen mikor szüksége van rá.
Végül elhúzódom mellőle és gyors pillantást váltok Aoi-val. Biztatón rám néz és átöleli nyakamat, majd kezét végigsiklatja hátamon. Rukinak hála immár cicám is csak egy szál alsógatyában parádézik. Ezt követően megint összenézünk és együttes erővel támadjuk le Chibit. Aoim hátulról karolja át és ágyékát fenekének préseli mialatt én kigombolom ingjét és lesegítem róla. Övcsatjainak kattanása hallatszik; ebből tudom, hogy édesem sem tétlenkedik. Megint ráharapok Ruki ajkaira, majd érzékien végignyalom őket. Keménységemet az övének dörzsölöm, mire hangosan felnyög. Belemosolygok a csókba s némán konstatálom magamban, hogy a mi kis törpénknek tényleg egy vérbeli uke.
Aoival szinte minden mozdulatunk összhangban van és, ahogyan tovább kényeztetjük Rukit. Olyan mintha végig valami telepatikus módon kommunikálnánk egymással, hogy mikor és mit tegyünk. Így Chibi-ről hamar lekerül az utolsó ruhadarab is és én újból végigfuttatom kezem mellkasán, amíg Aoi a másik oldalról a fenekét kezdi el simogatni.
Letérdelek Ruki elé, majd egy hirtelen mozdulattal fogadom számba meredező büszkeségét. A válasz ez elnyújtott és kéjes nyögés. Míg nyelvemmel érzékeny bőrén játszadozom szemem sarkából észreveszem, amint Aoi rögtön két ujjal kezdi tágítani Chibit. Nincs szüksége síkosítóra, mert ugyebár Ruki már hozzá van szokva az ilyesmihez az óvszer pedig csak hátráltatná a színpadi előadás érzékiességét. Nem sokkal később Yuu kihúzza ujjait Chibiből s én engedelmesen hátralépek. Ruki egy határozott mozdulattal felemeli lábát mire cicám átkarolja őt és ölébe emeli, majd férfiasságát egy határozott mozdulattal egyetlen törpikénkbe tolja. Hangos sóhaj tölti be a teret.
Aoi mögé lépek és egyik kezemet mellkasára csúsztatom, míg másikkal elkezdem tágítani.
- Gyhorsabban – zihálja és hátradöntve fejét kérlelő pillantást vált velem.
Kajánul elvigyorodom, hisz az én elmém is kellőképpen leködösült már. Szinte kegyetlennek mondható mozdulattal lököm magam belé, mire még Rukinál és hangosabban felnyög.
Észre sem veszem a közönséget és szinte már nem is hallok semmit. Csak az bőröm érzékel és csak a testem mozog. Olyan ez mintha egy teljesen másik világba csöppentem volna.
Ruki hosszú körmeivel végigkaristolja Aoi hátát, de én azonnal elkezdem csókolgatni az apró sebeket. Államat édesem vállára fektetem, majd nyakát kezdem el harapdálni, csókolni. Mozdulataink egyre hevesebbek, egyre koordinálatlanabbak. Azt hiszem Aoi élvez el legelőször. Sikításszerű hangja betölti a teret és én már csak ennek hatására is, de követem őt.
Nemsokára Ruki is felnyög mély, érdes hangján. Szinte egy emberként borulunk a földre mikor kiégnek a fények, a zene elhalkul és hatalmas hangzavar támad a közönség felől. Nem értek már semmit ami körülöttem történik csak, hagyom hogy lecsukódjanak néhány pillanatra a szemeim. Elfáradtam.
A következő amit érzékelek az, hogy valaki hideg vizet locsol a fejemre. Azonnal felpattanok rá és azt veszem észre, hogy derekamon csupán egy szál törülköző feszül. Lihegve nézek körbe és az első amit megpillantok az Aoi. Hatalmas szemeit rám meresztgetve ül mellettem és kezében ott a vizes palack.
- Jó estét Miyavi – vigyorog rám akár a tejbetök.
- Jók voltunk? – kérdezem reménykedve, mikor Chibi is betalál minket.
- Az nem kifejezés. Bár hasonlítási viszony nincs hiszen ez volt az első ilyen előadás, de az meg kell hagyni.. hogy a főnököt sikerült teljesen elkápráztatnotok – hallunk meg egy mély hangot. Uruha lép oda hozzánk és egyenesen ránk vigyorog. – De most inkább menjetek haza és pihenjétek ki ezt az egészet. Holnap majd még megbeszéljük a jutalmatokat.
Kacsint majd, magunkra hagyva minket, elsétál a bárrész felé.
Mindhárman annyira kifáradtunk, hogy alig váltunk néhány szót még fölkapjuk a saját ruháinkat. Sokkal kényelmesebb, mint a színpadi jelmezek azt meg kell hagyni.
Amint végighaladunk a tömegen nem egy ember jön oda hozzánk gratulálni és kezet rázni velünk. Olyan érzésem van, mintha mi lennénk a sztárok vagy nem is tudom. Shinya és Tora egyenesen megtapsol minket, míg Saga körbeölelgeti Aoit, Chibit és persze engem is.
Jóllakott vigyorral a képemen lépek ki az utcára. Elégedett vagyok magunkkal.
- Aoi kérlek kísérjetek hazaaa! – kezd el nyafogni Ruki, mire én azonnal magam elé emelem kezeimet.
- Bocs, de rám ne számíts! – veszek elő egy doboz cigarettát. Nem is én lennék, ha mást mondtam volna...
Édesem falsóhajt, majd a kezembe nyom egy pótkulcsot.
- Sietek haza… - dünnyögi és elindul Ruki mellett. Úgy látszik neki is sikerült kellőképp lefáradnia, ami elég nagy szó nála.
Meggyújtom a cigarettámat és közben azon szentségelek magamban, hogy a sima cigi nem ér semmit. De füveset meg nem akarok szívni, mert akkor Aoi megint hülyeségekre fog gondolni, amit persze egyáltalán nem szeretnék, hiszen nem az az igazság amit ő a múltkor mondott. Egyszerűen csak szüksége van rá a szervezetemnek és ez egyáltalán nem azért van, mert e nélkül nem tudnék lefeküdni azzal, akit teljes szívemből szeretek.
Végül azon veszem észre magam, hogy a parkhoz vezető ösvényen sétálgatok. Annyira sikerült elgondolkodnom, hogy észre sem vettem hol is járok már. Sóhajtva ledobom magam a legközelebbi padra és egy újabb adag füstöt fújok ki a tüdőmből. Szürke felhő száll az ég felé.
Fáradtan lehunyom szemeim és úgy érzem, hogy már azon sem csodálkoznék, ha most sikerülni itt elaludnom.
- Miyavi? – hallom meg nevemet, de nincs erőm a hang irányába nézni. – MIYAVIII!
A kiáltást követően megérzem, hogy valaki a nyakamba vetül, de ekkor már tudom, hogy kivel is van dolgom.
- Maya… De rég láttalak! Mikor is volt? – nevetek fel s hagyom, hogy a kis szőkeség ellépjen tőlem.
- Több, mint egy éve – mondja sértődött hangon. – És képzeld sikerült betartanom az ígéretem. Én is megtanultam gitározni!
Elmosolyodom hiperaktivításán, majd én is felállok és ledobom a cigarettámat, majd széttaposom a földön. Maya közben egy hatalmas vigyorral karöltve bámul rám.
- Ha kibámultad magad nyugodtan szólj csak – forgatom meg szemem, majd kiveszem a szájában lógó nyalókát és a saját ajkaim közé csúsztato
|
Aoi POV
Megszólalni is nehezen tudok chibi kis akciójától. Minden vizes, az ágy, Miyavi, én… Ruki meg áll az ajtóban, és olyan tekintettel néz ránk, mintha valami rosszat csináltunk volna. Szerelmesek vagyunk, még szép, hogy szeretkezni akarunk.
- Chibi! Mi a francot csinálsz?! - kérdezem tőle kicsit hangosabban, mint ahogy terveztem.
- Megbeszéltük, hogy nincs szex, igaz? Holnapig bírjátok ki. Bár nem értem, hogy miért kell ma is egy ágyban aludnotok. Szerettek szenvedni? - Ruki hangja eléggé gúnyosra sikerül. Nekem átvillan az agyamon, hogy Miya ezek után kitalálja, hogy a nappaliban alszik, vagy még rosszabb: mégis hazamegy. Hirtelen pattanok fel, egyenesen az ölébe ülök, lábaimat átfonom a derekán, kezeimet a nyakán, és a vállára hajtom a fejem.
- Cica…? - hallom meg Miyavi hangját.
- Ne menj el! Szépen kérlek, maradj! Nem akarok nélküled… - Az állam alá nyúl, felemeli a fejem és egyik ujját a szám elé teszi.
- Nyugi, édes! Nem megyek sehova, rendben? - Megölel, Ruki pedig már kifejezetten feleslegesnek érezheti magát, mert halljuk, ahogy becsukódik az ajtó.
- Figyelj, Miyavi. Beszélni szeretnék veled.
- Komolynak tűnik. Baj van? - Őszintén meglepődik.
- Szögezzük le, nem szeretnék veszekedni. De már két alkalommal előfordult, hogy füveztél… - Felsóhajt.
- Cica, ez nem olyan vészes, oké? Csak hozzászoktam, hogy… - Kezdek ideges lenni.
- Igen, tudom! Én is vadidegen emberekkel fekszem le, és olyankor tényleg kell egy szál. De ha veled vagyok nincs rá szükségem, mert melletted nem kell magam elkábítani, hogy élvezzelek. - Ahogy ezt kimondom, azonnal eszembe jut valami nagyon rossz - Vagy te azért, mert…
- Felejtsd el! Gyorsan verd ki ezt az eszméletlenül nagy baromságot a fejedből, értve?! - Kiabál…
- Velem te ne ordítozz, értve?! - Még szép, hogy nem hagyom. Velem senki ne kiabáljon. Kapok eleget, nem kell, hogy a magánéletemben is ez legyen…
- Akkor ne beszélj faszságokat! - Most nem emelte fel a hangját, de érzem, hogy még mindig dühös.
- De ha egyszer erre célozgatsz…
- Dehogy célozgatok erre! Te következtettél erre!
- Akkor miért kell szívnod, ha velem vagy? Magyarázd meg. A bárban minden host szív. Szex előtt kell, mert ép ésszel nem tudsz lefeküdni tök idegen faszikkal. De a privát életünkben sem Ruki, sem Shinya, sem Tora, sem én nem csináljuk. Mert ott olyannal vagyunk, akit szeretünk és nincs rá szükség, hogy elkábítsuk magunkat.
- Szóval azt kéred, hogy hagyjam abba? - Bólintok. - És ezt akkor kéred, amikor már nem szeretkeztünk két napja, - Elbizonytalanodva ugyan, de bólintok. - Nos, rendben. De remélem tisztában vagy vele, hogy ennek ára van, cicus… - Ebből élek, még szép, hogy vettem a lapot. Gonosz mosollyal az ajkaimon lökök egyet csípőmmel, és mivel még mindig az ölében ültem, ágyékunk összeér. Felnyög, majd kikiabál Rukinak.
- Chibi, ha be mersz jönni, kiheréllek!
- Ha szexelni fogtok, legalább hadd nézzem… - jön a válasz.
- Csak a kézimunka részére fogunk edzeni kicsit. Illetve nem én, hanem ez a vadmacska itt, az ölemben – jegyzi meg, majd megfogja az egyik kezem és egyenesen merevedéséhez vezeti. Már arra is felsóhajtok, hogy a kezemmel érezhetem.
Hangos sóhajok, nyögések, éveknek tűnő percek, amíg kényeztetjük egymást. Csak a kezeinket használjuk, hiszen ez volt a megállapodás és most az a lényeg, hogy kicsit könnyebb legyen neki is, és nekem is. A harmadik, idegennek nem nevezhető nyögésből ítélve kicsi Rukink itt ül az ajtó előtt és épp kiveri magának. Ez Miyavi figyelmét sem kerüli el, és miután rajta fekve igyekszem kipihenni az orgazmus fáradalmait, rám pillant.
- Te is hallod? – kérdezi pimaszul vigyorogva.
- Hallom. Azt hiszem, ő most élvezett el.
- Megnyugtató, hogy már a hangunkra is így reagál - mondja kedvesem.
- Szerintem inkább a napok óta tartó szexhiányra reagál így - válaszolom neki, majd újra a mellkasára hajtom a fejem.
- Hé, Chibi, gyere, ugorj ide mellénk. Biztos téged is kifárasztott az orgazmus. - Kedvesemre pillantok, miközben kikiabál Rukinak. Ekkor nyílik az ajtó, és egy kajánul vigyorgó, mégis fülig pirult chibi tipeg be rajta. Az ajtó melletti kukába dob valamit, bizonyára egy papírzsebkendőt, majd levágódik mellénk. Mivel én közben kicsit fordultam, az én fejem Miya mellkasán van, Rukié pedig az enyémen. Akaratlanul kezdem simogatni chibi haját, mire elégedetten szuszogni kezd.
- Annyira hiányzott már ez… - mondja, szinte dorombolva. - Miyavi, ugye nem baj…?
- Dehogy, maradj csak. Fogunk mi még ennél sokkal közelebb is kerülni egymáshoz.
- Tényleg, ti hogy csináljátok, hogy nem vagytok féltékenyek? - kérdezi még mindig mosolyogva.
- Nem tudom… Én valahogy… Tudom, hogy Aoi csak engem szeret. Ez elég. Az a munkája, hogy másoknak adja a testét, de amíg a lelke az enyém, addig semmi gond. - Kicsit eltolom magamtól chibit, feltormázom magam, adok egy gyors csókot kedvesemnek, hiszen nagyon meghatott, majd visszahuppanok, Ruki meg rám.
- Igen, én is így érzek - sóhajtok.
- Egyébként tényleg bocsi, hogy elszóltam magam, nem akartam. - Chibink hangja igazán bűnbánó, így kicsit megsimogatom az arcát, majd újra a hajával kezdek el játszani. Szeretem, hiszen szerintem nagyon szép, szőkésbarna, a válla alatt ér és kicsit göndör. Nagyon jól áll neki.
Ki tudja, meddig fekszünk így, mikor Miyavi hasa jelzi, hogy enni kellene. Ruki feltápászkodik rólam és az órájára pillant. Hát, az biztos, hogy este kilenckor már nagyon régen vacsoráztam. Rukival számolgatni kezdünk, hogy nekünk mikortól nem lehet enni, de arra jutunk, hogy ezt az egy kajálást még nyugodtan megengedhetjük magunknak. Nehéz az ukék élete, pláne ha ilyen műsorban kell szerepelniük…
- Aoi, összedobjak valamit?
- Nekem van egy olyan érzésem, hogy szeretnél itt maradni, chibi - szólal meg kedvesem.
- Nem lenne rossz, de nem akarok a nyakatokon lógni folyamatosan - mondja Ruki.
- Figyelj, chibi. Nem zavarsz minket, nagyon szeretünk téged és valamennyire jó is, hogy ebben a pár napban ennyit vagyunk együtt. De nem menekülhetsz folyamatosan Shou emléke elől. Ha meglesz a műsor, szeretnék kettesben maradni Aoimmal a lakásban, remélem megérted, hogy miért. Neked is keresned kellene valakit, aki szeret és megért és nem hagy el idióta indokokkal. - Miyavinak igaza van, de chibi soha nem bírta az ilyen jellegű kritikát, ezért kifejezetten meglep, mikor mosolyogva bólint.
- Igazad van. De sajnos ez nem megy annyira egyszerűen, mint a ti esetetekben. - Felpattan és kiviharzik a szobából. Miyavi értetlenül néz rám.
- Most valami rosszat mondtam?
- Nem. Csak Ruki nem bírja az ilyesmit. - Sóhajtok egy nagyot, majd hallom, hogy chibi a konyhában szöszmötöl. Bizonyára feltalálja magát, de azért jobb, ha utána megyek. Nem lenne jó, ha miatta buknánk a műsort.
Intek kedvesemnek, hogy maradjon egy kicsit és chibi után megyek. Ahogy arra számítottam, a konyhapultra támaszkodva gondolkodik. Szerintem még néhány perc és sírna, ha nem lennék itt.
- Hé, Ruki! Figyelj, nem úgy gondolta…
- Persze, tudom. Csak… akkor is rosszul esett hallani. Nem tudok csak úgy továbblépni, és egy hostnak, mint azt te is tudod, nem olyan egyszerű. Az egy ritka eset, hogy neked és Miyavinak összejött. De sajnos Miyaviból nem szaladgál olyan sok az utcákon - sóhajt fel.
- Igaz, hogy Miyaviból csak egy van, és az is az enyém, de ott van… Tora… Meg még annyi más, kedves srác.
- Gondolod, hogy a főnök mindenkinek megengedi, hogy párban járjon? Attól, hogy nektek szabad, nekünk nem! – Kiabál, de nem haragszom érte. Hallani a hangján, hogy bármelyik pillanatban elsírja magát, így mögé lépek és hátulról megölelem. Engedelmesen bújik a karjaim közé. - Nem bírom, Aoi. Nem bírom nélküle. Annyira nehéz. Miért hagyott el?! Miért kellett elmennie?! – Már sír. Hallom, hogy Miyavi kijött a konyhába. Ahogy meglátja a kis jelenetet sóhajt egyet, majd odalép mellénk. Finoman elhúz Ruki mögül, mire az említett felkapja a fejét. Amikor meglátja Miyavit, azonnal a nyakába borul és még keservesebben kezd sírni. Miya csak nyugtatgatja, a hajába puszil, a hátát simogatja. Tudom, hogy most ő többet tud neki segíteni. Miyavi karjai egy seme, egy erős férfi karjai, még én csak uke vagyok, ahogy Ruki is.
- Jól van, chibi! Semmi baj. Nem tudsz tenni semmit. Egyszerűen csak fogadd el és lépj tovább.
- Ha Aoi elhagyna téged és én ezt mondanám, te hogy éreznéd magad? - kérdezi szipogva.
- Valószínűleg lekevernék neked egy hatalmas pofont, aztán elindulnék Aoim után. Ahogy már meg is tettem egyszer. De a mi helyzetünk más. Aoi nem lépne le egy szó nélkül. És én el sem engedném. - Rám pillant. Nekem is könnyek gyűlnek a szememben, ezért inkább elfordulok. Háttal állok nekik, de hangosan megszólalok.
- Takamasa Ishihara. Mindennél jobban szeretlek. - Újra rájuk pillantok, hogy lássam, mit értem el a szavaimmal, de csak azt látom, hogy Miyavi még mindig Rukit simogatja, viszont a feje le van hajtva. Mikor felemeli és rám pillant, néhány, alig észrevehető, könnycsepp útját vélem felfedezni az arcán. Ajkait nem hagyják el hangok, de le tudom olvasni róla, hogy ő is szeret engem. Ez pedig hihetetlen örömmel tölt el. Nagyon sajnálom chibit, de nem akarom átérezni a helyzetét.
Fél óra, amíg Ruki megnyugszik annyira, hogy neki tudunk kezdeni a vacsorának. Közben megbeszéljük, hogy chibi a szobánkban alszik, a földön. Ha valamit akarnánk csinálni, amit nem szabad, akkor nyugodtan hűtsön le minket, ahogy tud. Nos, ez egyszer meg is történik. Már épp belemelegednénk Miyavival egymás simogatásába, amikor Ruki megáll az ágy mellett és elkezd számolni. Háromnál nem gondolkozik tovább, ránk önt egy pohár vizet, majd, mintha semmi sem történt volna, visszafekszik és elalszik. Kedvesemmel csak pislogunk, de már fáradtak vagyunk, úgyhogy lassan minket is elnyom az álom.
A másnap gyorsan elszalad. Négyre kell bemennünk a klubba, hogy mindent elő tudjunk készíteni, meg egy kicsit iszogassunk is, hogy oldódjon a hangulat. Szerelmemet már alig lehet kordában tartani. Felváltva simogatja Ruki és az én popsimat, sőt, elérünk oda, hogy chibi kap egy szájra puszit is. Nagyon érdekes, ahogy Ruki meglepődik, de elmosolyodik és viszonozza a puszit. Jót mulatunk rajtuk.
Hét körül Uruha beterelget hármunkat az egyik öltözőbe, hogy készüljünk el és szedjük rendbe magunkat. Hát, ez érdekesnek ígérkezik, de már alig várom a műsort!
|
MiYaVi POV
Teljes mértékben kiakadtam Uruhara. Mondjátok meg őszintén: lehet valaki ennél kegyetlenebb? Egy pillanatra azt sem tudom, hogy mit reagálhatnék, de végül kinyögöm az első két mondatot ami eszembe jut.
- Mi a fene van?? Erre várok tegnap óta! – adok hangot megrökönyödésemnek.
- Ejnye, Miya-chan. Nem szokás megkérdőjelezni a felsőbb döntéseket. Különben meg csak kibírsz egy kis időt Aoi nélkül, nem? – vonja fel a szemöldökét, majd mikor újra megszólalnék csupán felemeli mutatóujját és lelép. Faszomat Uruhába is már! -jegyzem meg magamban. Szóra tátott szájjal állok ott és tekintetem egy pillanatig Aoi-ra vezetem.
Kedvesem szeme találkozik az enyémmel, de ő sem nagyon érti a helyzetet. Vállat ránt, mire aprót sóhajtok. Legszívesebben most szép erősen beleverném a fejemet a legközelebbi asztallapba… Vagy nem is… Legszívesebben rámásznék Aoi-ra, lassan az ágyra dönteném aztán…
Mivel már ezen néhány gondolattól is szép kis merevedésem támad inkább elkapom a tekintetem Aoi-ról és a mosdó felé veszem az irányt. A folyosón végigvágtatva hirtelen ujjakat érzek a csuklómra fonódni. Mikor hátrafordulok Aoi-val találom szembe magam. Cicám rebegő ajkakkal bámul vissza rám. Minden előzmény nélkül a falnak lököm és vadul belemarok szájába, mire egy nyögés hagyja el torkát.
Először simulna ölelésembe, de hamar észbe kap és kicsúszik karjaim közül.
- Miya… Pont erről akartam beszélni. Szerintem jobb lenne, ha ma otthon aludnál – mondja halkan, lehajtott fejjel.
Tisztában vagyok vele, hogy nem hülyeség amit mondd, de én nem szeretném egyszer sem magára hagyni.
- Csak azt ne. Ígérem, hogy majd… visszafogom magam – pislogok rá angyalian noha érzem, hogy nadrágom elkezdett szűkülni.
- Miya… Tényleg nem kéne – hárítana, de ekkor odalépek hozzá és puhán belesimítok egyik hosszú tincsébe. Érdeklődve felpillant rám, mintha nem értené az egész helyzetet.
- Kísérj haza. Elmegyek a cuccaimért – mondom halvány mosollyal az ajkaimon.
Megadó sóhaj hagyja el tündöklő ajkait. Némán bólint, majd megindul a folyosó vége felé. Egészen a pultig követem, majd ott egy pillanatra megállok. Mindenki kérdő tekintettel pislog ránk.
- Mentek? – kérdezi csillogó szemekkel Ruki. Válaszképp bólintok, mire leugrik a bárszékről és odatáncikál hozzánk. – Aoi később még átmehetek hozzátok?
A tőlünk nem messze ülő Tora, Saga és Shinya szeme kikerekedik a csodálkozástól. A mi drága chibinknek hamar sikerült elszólnia magát mit ne mondjak.. Fölöttébb nagy szerencse, hogy Uruha legalább már nincs itt.
- Hozzátok? – ismételi Saga. – Nem is tudtam, hogy együtt laktok.
- Ezért Ruru még ki fog akadni – jegyzi meg óvatosan Tora.
Ruki bocsánatkérő pillantást vet rám, majd Aoi-ra és szégyenében még a szemeit is lesüti.
- Egyelőre kérlek ne mondjátok el neki… - sóhajtok, mire Saga elhúzott szájjal bólint. Végül Shinya és Tora is áldását adja rá mondva, hogy „magánügy”.
Aoi válaszképp elhadar egy „oké”-t Rukinak, majd közli vele, hogy előbb elmegyünk az én cuccaimért. Szóval már cicám se bánja, ha ma is nála alszok. Tudtam, hogy ellenállhatatlan vagyok – vigyorodom el magamban.
Végigvágtatunk a már annyiszor megjárt utcán, de immár az ellentétes irányban fordulunk le róla. Aoi most szótlanul követ. Talán élvezi a békés csendet vagy csak attól fél, hogy ha akár egy szót is kiejt a száján újból letámadom.
- Sajnálom… - jegyzem meg út közben. – Csak tudod nálam ez az egész olyan már mint másoknál az étel; vagyis lételem. A mindennapjaim része. És az, hogy három napja nem feküdtem le senkivel eléggé kikezdi az idegeim. De mint mondtam betartom az ígértem.
- Semmi baj. Megértem. Vagy talán azt hiszed, hogy én másképp érzek? – ballag oda mellém Yuu s immáron egymás mellett sétálunk.
Nem mondok semmit csak egy biztató mosolyt küldök felé, majd ujjaiba kapaszkodva lépdelek tovább. Újból elönt minket az a megnyugtató, mégis oly súlyosnak tetsző csend.
Nem messze a lakásomtól előkapom a zsebemben pihenő cigarettás dobozt, majd egy laza mozdulattal rágyújtok. Figyelem, ahogy a füst felkígyózik a levegőbe, majd szertefoszlik. Akár egy aprócska felhő… vagy mint maga az emberi élet.
- Ebben a pillanatban még látod, de a következőben mintha már ott sem lett volna – fejezem be félhangosan gondolatmenetem. Aoi morcosan rám néz.
- Ugye ez nem füves cigaretta volt? – kérdezi megrovó hangsúllyal s én minden szavából kihallom a neheztelést. Összerezzenek.
Kikerülöm a választ és hálát adok az égnek, amiért pont ebben a pillanatban érkezik meg a busz. Sietve felszállok rá s megvárom még Aoi is utánamér. Hamar kiérünk ahhoz az utcához ahol lakom. Leszállva a fehérszínű, reklámfeliratokkal díszített járműről azonnal afelé a téglából épült bérház felé veszem az irányt.
Mikor felérünk a másodikra előkapom a kulcsom és belecsúsztatom a zárba. Az ajtó halk kattanással nyílik ki előttünk. Gyorsan összekapom a fontosabb cuccaim, majd a három sporttáskával kezemben kilépek a folyosóra. Aoi csak egy kisebb bőröndöt hoz magával, amibe néhány értékesebb dolgot tettem. Még egyszer utoljára visszapillantok a meggyötört állapotú lakásra és felsóhajtok.
- Még jó, hogy nincs itt a főbérlő. Úgyis mindenbe csak beleüti az orrát – morgok magamban, mire cicám kérdő pillantást vet rám.
- Azt hiszem értem, hogy miért inkább hozzám akartál költözni. De ugye a lakbért már kifizetted?
- Minek? – vonok vállat, majd megpördülök és a lépcső felé veszem az irányt. – Azért mert naponta egy két órát visszajövök ebbe a poros lakásnak éppen nem mondható valamibe nem fogok még fizetni is. Persze nem mintha nem lenne rá elég pénzem. Egy jól keresett seme elég fizetést kap, hogy akár saját lakást is vegyen. Legalább olyan jót, mint a tied – hiába, hogy az uke szerep többet ér. Én mindenesetre megszoktam már az ilyen életet. Mikor először költöztem el otthonról akkor is egy effajta lakásba húztam meg magam. Nekem ez a szabadság. Persze az, hogy végre nem kell egyedül élnem sokkal nagyobb öröm, mint itt lakni. Főleg ha melletted lehetek – mosolygok rá Aoi-ra mire végre ő is felderül kissé.
- Ó, bocsi valamit még ott hagytam! De hülye vagyok… - dobom le a táskákat, majd rohanok is vissza a lakásba. Mikor újból kiérek Aoi-hoz már egy fekete gitártok van a hátamon, míg egyik kezemben a becsomagolt erősítőket tartom. Cicám felnevet és átveszi az erősítőket.
- Nem is tudtam, hogy neked is van gitárod – jegyzi meg mikor már a háza előtt állunk.
- Tudod akit olyan tehetséggel áldottak meg mint engem az előbb-utóbb vesz magának egy hangszert amin kiélheti az ötleteit.
- Egoista! – nevet fel vidáman Aoi, mikor belépünk a lakásba.
- Én? Mint egoista? – vágom be a sértődött pofát, majd felsóhajtok és ledobom a kezemből a táskákat. – Én azt hiszem elpakolok… Ruki is mindjárt itt lesz.
Aoi bólint, majd a konyha felé veszi az irányt. Talán hosszú percekig nézem fenekét, ahogy háttal nekem végigszambázik a nappalin – bár azt meg kell hagyni, hogy nekem ezek a percek (kibírhatatlan óráknak tűnnek). Újabb lemondó sóhajjal konstatálom, hogy nadrágom megint elkezdett feszülni rajtam. Figyelem elterelésként felkapom a csomagokat és sietve behurcolom őket a hálóba.
A végén pedig már azon kapom maga, hogy még a vörös ágynemű is képes felizgatni. Én azt hiszem ebbe bele fogok halni. Talán mégiscsak okosabb lenne, ha minimum a folyosón aludnék.
- Miya drága… Azt ne mondd, hogy EZT vetted mikor úgy eltűntél a bevásárlóközpontba – nevet Aoi mikor belép a szobába. Hátrafordulok és meglátom rajta azt a nadrágot, amit valóban bevásárlásunk alkalmával vettem. Egy feszülős, világos színű s csaknem agyon szaggatott csőfarmer díszeleg rajta.
Ekkor az első két választás ami beugrik az az hogy most gyomban elájulok… vagy pedig úgy az ágyneműbe döngölöm, hogy hetekig fel sem tud, majd kelni.
Habozás nélkül magamhoz rántom és ugyanazzal a lendülettel végigfektetem az ágyon.
- Halál komolyan ezzel akarod kiszúrni a szemem? – sóhajtom nyakába, mire megremeg.
Tenyeremmel ágyékát kezdem el dörzsölgetni s megérzem egyre duzzadó keménységét. Hangos sóhajok hagyják el ajkait melyeket én már éppen megcsókolnék mikor is… megérzek egy jó adag jéghideg vizet a nyakamban.
- Lenyugodtatok? – hallom meg Ruki hangját a hátam mögül, mire csurom vizesen a ráseggelek a lepedőre.
Aoi értetlenül pislog ki nedves tincsei alól és Nori-t méregeti.
Én ezt eskü nem fogom kibírni!
|
[57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
