Frissítés

2010.06.26. 15:48 Yumi-Yumi

Rain (Bi) POV: Hamar össze cuccoltam, aztán mentünk is a reptérre. Mert nekünk ugye még át is kéne jutnunk japánba. Apa még utoljára jól megölelt, aztán mondta hogy vigyázzak magamra, majd az ügynökségről érkezett többi emberrel együtt felszálltunk a repülőre és átrepültünk a másik országba. Még jó, hogy ilyen közel van és nem 10-12 óra a repülés. Durván három órába telt az utunk, majd a Tokiói reptéren várt is minket egy külön busz. Bepakoltunk és elmentünk a táborhelyre. Nagyon szép környéket választottak a szervezők. És meglepetésünkre nem faházak hanem rendes téglaépületek vártak minket. A pláne pedig az volt, hogy mindenkinek saját szobája volt. Igaz egy-egy ágyon, szekrényen, asztalon és széken kívül más nem volt a szobákba, de legalább nem tömegszám voltunk matracokkal bezsúfolva egy-egy közepes szobába, mint a gyerektáborokban. Mikor mindannyian kipakoltunk a tábor vezetőnk összehívott minket és egy csoportszámlálás után elindultunk a közös találka helyre, a tábornál lévő tisztáshoz, hogy találkozhassunk a japán előadókkal és neki is kezdhessünk a programoknak.

2010.06.26. 15:04 ichigo01

Saga POV.: Próbálok visszaemlékezni, mi volt kiskoromba, de semmit nem tudok felidézni. Mikor még nagyon nagyon kicsi voltam anyám elvált apámtól és azóta nem is hallottam felőle. Anyám azt mondta nincs képe, se apáról, se a testvéremről. Igaz nap mint nap próbálom felidézni arcukat, vagy valami, de nem megy... nem emlékszem rájuk. Túl kicsi voltam... * A Menedzserem egyik nap bejelentette, hogy tábort szerveznek itt Japánban, úgy hogy a bandámnak mindenféleképpen el kell mennie. Na kösz... Már a nyaramat se tölthetem itthon. Na mind 1. Mikor végre sikerül mindent bepakolnom a táskába, már viszem is le az emeletről és beszólok a konyhába anyámnak. - Indulhatunk - sóhajtok. Még lehúzza a maradék kávét és már a cipőjét húzza. Beülünk a kocsiba ő pedig egyenesen a céghez visz. - Várod már? - kérdezi mosolyogva. Én pedig rögtön elfordítom a fejem az ablak felé és inkább csodálom a tájat. - Nagyon... - mondom sóhajtva. Nem is szól többet csak vezet tovább. Mikor végre megérkezünk, én gyorsan elköszönök anyámtól és megyek is a többiekhez. Nao-chan rögtön a nyakamba veti magát. - Sagaaa~ - csimpaszkodik. - Én is örülök Nao-chan - vakargatom le magamról. Meg most úgy csinál mintha nem találkoznánk minden nap, de mindig ezt csinálja... már megszoktam. - Na mikor indulunk? - még mindig sóhajtozom. Hát, de most na! Ha egyszer nincs hozzá kedvem. - Asszem 5 perc múlva - válaszol a kérdésemre Tora. - Hurrá, mennyünk táborba - forgatom meg a szemeimet. * Mikor a busz megáll a helynél, magamban morgolódva szállok le róla. Nem is olyan rossz ez a hely... rosszabra számítottam. Faházak helyett rendes téglaházak és ráadásul rohadt mód jól néznek ki. Kurvára bejön. Mikor megkapjuk a mi "házunkat" rögtön le is cuccolunk. - Woow... ez kurva jól néz ki! - tártom el a szám, ahogy végigjárom a házat.

2010.06.20. 13:13 Yumi-Yumi

Rain(Bi) POV: Rég volt már. Az anyám elhagyott minket. Így egyedül maradtam apámmal. És akár mennyire féltem, eljött az a perc, amikor közölte velem, hogy újra akar házasodni és már egy jó ideje meg is találta az új párját. Igazándiból nem tudtam túl sokat a másik családról csak azt, hogy a nő elvált a férjétől és hogy van egy fia. De se egy képet, se semmit nem láttam még róluk, mert édesapám úgy gondolta, majd ha eljön az ideje, úgy is megismerkedünk. Szerinte nincs szükség rá, hogy képről lássam a családot, mert úgy gondolja, hogy a találkozásunk alkalmával alapból tetszenek majd nekem. Hát, lehet hogy igaza lesz, bár számomra akkor se lesz már semmi a régi. Még jó, hogy a tehetségem által van egy remek munkahelyem, ahol lehetőségem van ilyenkor kicsit kikapcsolni és nem az otthoni dolgaimmal foglalkozni. Talán ezért is örülök ennyire, ennek a nemrégiben bejelentett, úgy nevezett „nyári táborozásnak”. A mi és egy japán ügynökség ugyanis kitalálta, hogy amolyan tábor szerűt szerveznek egyes előadóik számára, hogy kicsit megismerkedhessünk egymás kultúrájával és hogy esetleg elsajátíthassunk néhány zenélésben hasznos dolgot egymástól. Mikor meséltem apámnak, hogy a tábor japánban lesz, kis híján ujjongani kezdett, és azzal jött, hogy ez remek lehetőség mert nem csak kikapcsolódok, de lehetőségem nyílik megismerni a „mostoha anyámék” hazáját. Hát őszintén szólva nem miattuk megyek el, hanem magam és a munkám miatt. Úgy is itt a jó idő, nem lesz ártalmas egy kis munkával egybekötött kiruccanás.

[23-4] [3-1]