|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[48-29] [28-9] [8-1]
Kai POV 1
Olyan jó volt reggel felkelni mellette, aztán egész nap elvoltunk. Sütöttem Chibi-nek egy ultra nagy tortát és mikor átmentünk hozzá, zavarba ejtően puszilgatott és ölelgetett. Persze köldökig pirulva másztam át kedvesem ölébe, aztán pedig jött az italozás. Egyik pia a másik után, s a végére már nem is számoltam, hogy mennyit ittam. Az biztos, hogy Fú de bebasztam bassza meg!
Reggel hasogató fejfájásra kelek, s semmire nem emlékszem, a tegnapi délutánból és estéből. Ki sem akarom nyitni a szemeim, csak hunyorítok. Annyira fáj a bukóm, hogy az valami eszméletlen.
De ahogy észreveszem, nem vagyok egyedül. Valaki szorosan magához ölel és kényelmesen szuszogva veszi a levegőt. Mikor kinyitom a szemeim, alig ha látok valamit, de a végére kitisztul a kép és drága Ruru-mat pillantom meg. Bassza meg remélem este nem csináltunk semmi faszságot!! Vagyis, hogy nem másztam rá nagyon vagy ilyesmi…
- Hogy vagy? – kérdi kedvesem csukott szemmel. Nem is tudtam, hogy már fent van.
- Szarul… nagyon fáj a fejem és émelygek… - sóhajtok – basszus… mondd azt, hogy nem csináltam semmi rosszat tegnap?!
- Azon kívül semmit sem, hogy sakál részegre leittad magad… - hatásszünet. Na neeeee….. – Meg, hogy bevállaltál, velem és Chibi-vel egy hármast….
- Miiii????? – ülök fel az ágyon, s körül nézve pillantok körbe, hogy tényleg nem az ő házában vagyunk.. talán még mindig Chibi-nél? Na de akkor minek vagyok én még mindig ugyan abban a ruhámban amiben tegnap voltam. Gyanús vagy nekem Ruru…. Ránézek ő pedig vigyorog mint a tejbe tök.
- Nem is igaz!!! – vágok az arcába egy párnát, belőle meg kitör a röhögés. Most már én is röhögök. – Csak annyi igaz, hogy berúgtam egy kicsit, ne?
- Egy kicsit? Chibi-vel ketten alig bírtunk felhozni. – azz igen – De tényleg nem igaz a gruppen rész… - majd óvatosan közelítve megcsókol, de be sem fejezzük a csókot már kopogtatnak is.
- Hali. Látom felkeltetek. – dugja be a fejét Chibi. – Jó látni, hogy nem hánytál össze semmit Kai-chan. – most, hogy mondja már tényleg nem émelygek. – Nekem most el kell mennem elintézni pár dolgot. Maradjatok nyugodtan. Meg vagytok hívva ebédre. Kai-chan ugye majd segítesz főzni? – boci szemek.
- Persze, hogy segítek. Feltéve, ha most azonnal lefürödhetek, mert rohadtul érzem magamon a pia szagot.
- Az nem kifejezés. – ez már az én drágám volt. Gonof….
- Szolgáljátok ki magatokat. Ruhákat háááát… nem tudom, hogy szolgálhatok, de talán találtok, egy-két nagyobb ruhadarabot. – Jah mivel Chibi majdnem fele akkora mint mi, tuti, hogy rövid nadrág lesz a hosszú nadrágjából. – Na mentem. Érezzétek otthon magatokat! Byebye! – intünk neki, s egyből Ruru-ra nézek.
- Te, ez a Chibi tud ilyen is lenni? – Ruru csak felhúzott szemöldökkel néz rám. – Tudod, hogy értem. Eddig olyan kis mogorva volt, most meg, tök kawaii….
- Biztos a tortád tette ilyen boldoggá. Nem tudom… de kezdek Chibire féltékeny lenni…. – közelít gonoszul vigyorogva.
- Ugyan már Ruru… - vigyorgok már én is. Majd hosszú csók csatát folytatunk, majd mikor már érzem, hogy szegénykém nem bírja tovább a szájszagom, úgy döntök elhúzok fürödni, ő pedig szorgosan megvárja míg kész vagyok és helycsere. Találok valami hosszabb pulcsit és felveszem. Kicsit rövid az ujja, de nem érdekel a nadrág is boka villantós, de amíg mossa a gép a ruháinkat, nem érdekel kibírjuk. Ruru mikor végez és elé rakok egy ruhát, látom, hogy nem nagyon tetszik neki.
- Ha nem tetszik, ne vedd fel, ez az egy szál törülköző is nagyon jó lenne, de… - vigyorgom el magam – ez nem a mi házunk. Chibi, ha meglát téged egy szál pöcsben, tuti orrvérzést kap. – röhögök fel.
|
Uruha POV
Végre itt van velem. Újra érezhetem a testét, az illatát, végre újra velem van! Kai jelenti számomra az életet. Ő a mindenem, minden jó, amit az élettől kaphattam. Nagyon szerelmes vagyok. Egyelőre nekem is szokatlak, hogy ennyire kötődöm valakihez, de Kai csodálatos ember, és soha nem akarom őt elengedni.
Egymásnak szerelmet vallva ér utol minket az álom. Reggel hamarabb kelek, mint ő, de nincs szívem felébreszteni. Kimászok mellőle és a konyhába veszem az irányt. Főzök kávét, elkészítem úgy, ahogy szereti és felviszem neki.
- Cicám, reggel van és itt a kávéd is - mondom neki halkan és kedvesen, mire morran egyet. Az arcára nyomok egy csókot, erre pedig azonnal kipattannak a szemei.
- Jó reggelt - törli meg szemeit. - Mióta vagy fent?
- Egy kávélefőzésnyi ideje - válaszolom mosolyogva.
- Felkelthettél volna….
- Megtettem, de kávét is hoztam - mondom, majd átnyújtom a bögrét. Hálásan mosolyog, majd bele is kortyol. Én mellé ülök, és csak nézem. Napokig tudnék csak ülni és bámulni őt. Szép. Férfira ilyet nem illik mondani, tudom, de Kai akkor is szép. Gyönyörű, és csak az enyém!
- Este beszéltem Rukiékkal, úgy egyeztünk meg, hogy átmegyünk hozzá mindannyian, megbeszélni pár dolgot. - Miközben beszél, folyamatosan mosolyog. - Nem gond remélem.
- Ugyan, dehogy, örülök, hogy beszéltetek. Kérdezte, hogy mi van anyukáddal. Tényleg, hogy van? Nem gond, hogy hamarabb eljöttél?
- Nem. Nem gond, mert már jól van. Mondtam, hogy a kedvesemhez jövök.
- Akkor anyukád azt hiszi, hogy egy nővel élsz…? - Na, ne. Nőnek még nem néztek, ez izgis!
- Dehogy! Tudja, mi a helyzet. Szeretne megismerni, kérte, hogy hétvégén menjünk át. Nem mondtam neki semmit, csak hogy megbeszélem veled és majd felhívom.
- Öhm, rendben. - Kicsit félek ettől. - De anyud nem haragszik rám?
- Ugyan miért haragudna? - nyitja nagyra a szemeit.
- Mert egy férfival élsz, aki történetesen én vagyok.
- Nem haragszik. Megértette az első perctől kezdve, hogy ezen nem tudok változtatni. Nem volt gond ebből és te vagy az első, akit meg akar ismerni - lelkendezik életem.
- Ennek nagyon örülök - mondom, majd magamhoz ölelem és megcsókolom.
A nap többi része elég eseménytelenül telik. Főzőcskézünk, csókolózunk, boldogok vagyunk. Imádom. Hat körül Ruki csörög, hogy menjünk, és persze életem készül is. Sütött Rukinak tortát, olyat, mint a múltkor. Chibi imádni fogja, bolondul az édességekért, és most kapott egy dobost, egy szakácsot és egy cukrászt. Én meg egy tökéletes férfit! Mindenki teljesen jól járt.
Mire odaérünk, már mindenki ott van. Faggatják Kait, hogy hogy van a mamája, meg, hogy mi a helyzet, és hogy jól van-e. Aranyosak, hogy aggódtak érte, ez nekem és cicámnak is sokat jelent. Megbeszélünk mindent, a hétvégi koncertet, amit ugye áttettünk a szünet miatt, a fotózásokat és az interjúkat, majd Ruki végre megkapja a sütit. Mert amikor bejöttünk, életem előre parancsolta a tökmagot és azonnal betette a hűtőbe a tortát, így Ruki érkezésünk óta nem mehetett a saját konyhájának a közelébe sem. De most…
- Ruki-chan! Hoztam neked valamint, mint tudod, és már meg is nézheted - mondja cicám, mi pedig csak a porfelhőt látjuk chibi után. Szeret meglepetést kapni, ha meg a meglepit a hűtőben kell tartani, egyenesen szerelmes lesz. Most is így van ez, meglátja a süteményt, majd, szinte keresztülrepülve a nappalin, ugrik életem nyakába.
- Kai-chan! Imádlak! Köszönöm! Nagyon kedves vagy! Jaj, de szeretlek! - Hey, Ruki!
- Chibi, sok lesz… - szólok rá, mire rám nyújtja a nyelvét és puszit nyom cicám arcára, aki köldökig pirul, majd, mikor Ruki elengedi, visszasétál hozzám és az ölembe ül. Hozzám bújik, mintha rosszat csinált volna, én meg csak ölelem és csókolom. A többiek előtt, igen. Kicsit sem zavar. Aoi, mióta beismerte, hogy meleg, nem rejti álca mögé, hogy mennyire tetszünk neki együtt. Már az sem lepne meg, ha beajánlaná magát harmadiknak, arra az esetre, ha unalmassá válna a szexuális életünk. Nos, az nem következik be egyelőre, hiszen még csak betörőset játszottunk. Hol van még a tanár bácsi, a doktor úr és a kéjenc igazgató-sama? Fantáziában nem szenvedek hiányt, tudom nagyon jól. Kai meg tuti élvezni fog mindent, a betörős játék is nagyon tetszett neki!
- Amíg a friss szerelmesek turbékolnak, chibi, hozz valamit inni - veti fel az ötletet Reita, mire mindannyian rábólintunk, Ruki pedig előhalássza egyik legfinomabb üveg borát, és inni kezdünk.
A bort szaké követi, a szakét meg valami furcsa ízű likőr. Mire végzünk, én még jól vagyok ugyan, de életem szerelme már nem. Az biztos, hogy hazavinni nem tudom, egyedül lélegezni sem bír, legalább is gondolom. Percenként csókol meg, mintha így egyszerűbb lenne neki, én meg nem bánom, sőt örülök neki, hogy nyakamba duruzsolva vall ötpercenként szerelmet. Viszonzom is, természetesen! Reita és Aoi is eléggé részegek, de ők még haza tudnak menni, chibi pedig, nos… Chibi már ki is józanodott egyszer, azóta megállás nélkül sütit zabál. Csak azt nem értem, hogy ebbe a kis pasiba hova fér ennyi kaja?! Bezzeg én, ha ennyit ettem volna, mint ő, mióta itt vagyunk, már gurulnék! Felháborító!
- Ruki, nem fogunk tudni hazamenni. Itt maradhatunk? - kérdezem.
- Már akartam javasolni, Kai-chan eléggé kész van. A vendégszoba elő van készítve, menj, fektesd le. - Tenném is én, de nem tudom egyedül tartani. Mindenfelé igyekszik haladni, az egyik lába előre, a másik hátra, az egyik kezével balra húzza magát, a másikkal jobbra. Végül, miután Rei és Aoi elmennek, chibi támogatja fel az emeletre, persze a segítségemmel. Elköszönünk, Kai meg már alszik is, közben a nevemet nyögdécseli. Sejtem, mit álmodhat. De nem teszek semmit, csak odabújok, magamhoz húzom és kíváncsian várom a reggelt, hiszen biztosan másnapos lesz, és meg fog lepődni, hogy nem otthon kelünk fel!
|
Kai POV 2
- Ahh… nyuszi… olyan forró vagy… nyögj méghh… - kérlel, s egyre gyorsabb tempót kezd diktálni, de nem vadul be, csak szenvedélyesen, szeretkezünk, s közben vállgödrömet, nyakamat harapdálja. Eleget teszek a kérésének és egyre hangosabban nyögök. Annyira jó vele. Nem csak a sex miatt, hanem minden miatt. Úgy ahogy van.
Szinte alig látok ki a rózsaszín felhők mögül, egyre hangosabban nyögök. Mindegy hányszor, hogy és hogyan szeretkezünk, minden egyes alkalommal jobb és jobb. Ez is csak azt mutatja, hogy mennyire szeretjük egymást.
Nem sok kell egyikünknek se, és egymás nevét kiáltva és nyögve élvezünk el egyszerre. Pár perccel később pedig már az ágyban fekszünk, hasamon még mindig érzem a saját ondóm melegét, de nem érdekel engem se és őt se, hogy összekenem. Csak ölelkezünk és szüntelenül suttogjuk egymásnak, hogy mennyire szeretjük egymást. Soha nem voltam még ennyire boldog mint vele és más nem is kell csak ő egyedül…
|
Kai POV 1
Még egy hetet sem voltam távol Ruru drágámtól, mégis akkora hiány érzetem van, mintha mindent elvesztettem volna. De anya ápolása most fontosabb volt ezen alatt a pár nap alatt. Persze minden nap beszéltünk vagy háromszor, de hát ezt a hiányt semmi nem tudja pótolni. Mind a ketten nagyon hiányoztunk egymásnak.
De most már végre itt vagyok, és ott érintem, simogatom ahol csak tudom. Szegénykém automatikusan az én nevemet nyögi, mire nem tudok megállni egy széles mosolyt. Csókolgatom, ajkaimmal simogatom az övéit, arcát, mindenütt ahol csak érem. Annyira hiányzott már, és most annyira boldog vagyok, hogy újra érezhetem selymes bőrének tapintását az ujjaim alatt. Érezhetem az illatát, a hajába túrhatok.
- Szia cicus… - mondja mikor végre kinyitja a szemeit, majd egyik kezét kinyújtja és lehúz magához egy csókra. Nekem sem kell kétszer mondani, s már be is fekszek mellé az ágyba, ruhástól ahogy vagyok.
- Annyira hiányoztál. – suttogom ajkaira két csók között.
- Te is nekem cicus. Nem is tudod, hogy mennyire. – csókol meg ismét.
- Szeretlek… - s még elsuttogom neki vagy százszor csókszüneteink között. Nagy kezével pedig elkezdi bebarangolni a testemet, majd mikor leér az övemhez elkezdi kibontogatni.
Változtatok a pozíción, s én kerülök felülre. Körözgetni kezdek csípőmmel ágyékán, de nem erőszakosan. Szeretkezni akarok, szerelmesen és szenvedélyesen. Ringatózásom közben pedig elkezdi feltolni rajtam a felsőmet, majd szépen ledobom magamról, s előre hajolva borítom el felső testét csókokkal. Mellbimbóinál körözgetni kezdek nyelvemmel, mire halkan felnyög. Agh… annyira hiányzott már a hangja…
Egyre lefelé haladok, s mikor odaérek a boxerjához, kissé megemeli csípőjét, hogy letudjam húzni róla, én pedig készségesen megszabadítom a felesleges ruhadarabtól. Kezeimmel simogatom combját, s elkezdem a számmal kielégíteni,szokásos technikáimmal. Mire nem is sokáig bírja, s egyenesen a számba élvez, én pedig élvezettel nyelem le az összeset. Olyan finom….
Vissza felé haladva egyre felfelé veszem az irányt, ismét végig csókolgatva testét és mikor ismét pihegő ajkaihoz érek, szenvedélyesen megcsókolom, ő pedig a csók közben levadássza rólam a nadrágomat az alsómmal együtt, s kicsit feljebb ülve támaszkodik az ágy támlájához, én pedig egyenesen ágyékán ülök, de még nem hatol belém.
- Annyira hiányoztál cica. Az illatod, a tested, és teljes egészében ahogy vagy – suttogja fülembe, majd kissé megszívja a fülcimpámat, mire hangosan felnyögök, testemen pedig végig szánt a lúdbőr. Simogatja a hátamat, mutató ujját végig húzza a gerincemen mitől testem ívbe feszül, de közben kezeimet nyaka köré kulcsolom, s haját túrom.
Leér fenekemhez, de hírtelen visszahúzza és a számon kezd körözgetni mutató ujjával, mire én veszem a lapot és szépen leszopom az ujját is, majd mikor már elég nyálasnak és nedvesnek találja, bejáratomhoz illeszti elsőnek csak az egyik ujját és körözgetni kezd ánuszomnál. Szinte magatehetetlenül nyögdécselek a fülébe, miket ő hangos sóhajokkal jutalmaz, majd mikor belém hatol egy, s két ujjával hangosan felnyögök és nyalni kezdem a nyakát és a füle tövét, haját pedig úgy összeborzolom, hogy szerintem nem lesz egy könnyű kifésülnie.
- A… annyira… szeretlek… - nyögöm, miközben elkezdek mozogni ujjaival ellentétesen, ő pedig azonnal kihúzza belőlem ujjait, s ánuszomhoz illeszti már ismét kemény vágyát, majd szép lassan csípőmet megfogva ráültet, én pedig olyan hangosan felnyögök, hogy félő, a szomszéd néni meghallotta. De ki nem szarja le? Csak az a lényeg, hogy itt vagyok vele, újból érezhetem az illatát, érezhetem a testét és szerethetem szüntelenül ahogy csak tudom.
|
Uruha POV
Csak fekszem az ágyamon. Minden annyira üres nélküle. Persze, megértem. Miután az anyját kiengedték a kórházból, Kai úgy döntött, hogy nála marad. A zenekar kényszerpihenőn van, a vezetőség két hetet engedélyezett, amit kedvesem a mamájával tölt. Nem gond, megértem, hogy rohadtul hiányzik. Nem hallom a hangját, a nevetését, nem érzem az illatár és megint éttermi szarokon élek. Minden nap beszélünk, háromszor általában, persze, csak telefonon. Ez is több, mint a semmi.
Nagyon örülök, hogy neki még van családja. Az én szüleim régen meghaltak, a testvéreimmel nem tartom a kapcsolatot. Csak akkor jelennek meg, ha kijön az új lemez és tudják, hogy van pénzem. Ezért már egy ideje nem is beszéltem velük. Nincs értelme. Az egyik nővérem azt is tudja, hogy meleg vagyok. Nem is érdekelte, ki sem akadt, nem is támogatott, csak vállrándítással közölte, hogy nem érdeklem. Idilli család.
Felkapom a telefont, szeretnék beszélni vele. Fel is veszi azonnal.
- Szia cicus! Nem zavarlak?
- Dehogy! Mesélj, mi a gond?
- Gond? Az van. Hiányzol. Rohadtul hiányzol.
- Te is nekem kincsem. De már csak néhány nap.
- Tudom, és tényleg maradj, ameddig kell. Csak nehezen bírom nélküled.
- Nekem is rossz, hogy nem vagyok veled. Anyu már mondta is, hogy menjek nyugodtan haza, de még nincs jól, nem merem itt hagyni. Ugye nem gond?
- Jaj, Kai! Mondtam, hogy semmi baj! Maradj csak.
- Köszönöm, hogy megérted.
- Ne beszélj baromságokat, persze, hogy megértem. Ezt megköszönnöd sem kell.
- Szeretlek, Uruha!
- Én is téged, cica!
És még beszélünk, majdnem egy órát. Semmitmondó dolgokról, nekem elég, ha hallom a hangját, ahogy fecseg és nevet. Már nevetni is tud, két napja. Előtte nem hallottam azt sem, hogy elmosolyodna. Örülök, hogy rendbe jött a mamája, tudom, hogy mennyire fontos neki. Az egyetlen élő rokona. Kicsit irgy vagyok, hiszen neki van egy anyukája, aki szereti és gondoskodik róla. Nekem csak egy szomszéd néni jutott, aki hétvégén sütit hot és a nagyobb ünnepeken áthív vacsorázni. Ez is több, mint a semmi.
Aoival is beszéltem már párszor, itt is volt. Faggatott a kapcsolatunkról, majd végre bevallotta, hogy szerinte meleg. Mondtam neki, hogy ez nem gond, keressen valakit, aki szereti, akit szerethet és minden rendben lesz. Fél, hogy nem fogják elfogadni az emberek. Eleinte én is aggódtam emiatt, de már nem érdekel. Vannak barátaim, szerelmem, sok pénzt keresek, jó munkám van. Nem vágyom többre. Illetve de. Egy dobosra, akit a karjaimban tarthatok és vele aludhatok el.
Sosem gondoltam, hogy egyszer szerelmes leszek. Nekem ez az érzés elérhetetlennek tűnt. Mindig azt hittem, hogy én képtelen vagyok egy ember mellett megmaradni, nem tudok egy személyt szeretni életem végéig. Erre jön az a pohár víz, és minden megváltozik. nem tudom, mi történt volna velem, ha Kai nem lép be az életembe, de nem is akarok ezzel foglalkozni. Ő van nekem, nekem meg csak annyira a dolgom, hogy megszokjam, hogy szeret valaki és én is szerethetem. nem is álmodtam arról, hogy az élet ilyen teljes és boldog is lehet. Mindent meg akarok adni neki, a szívemet és a lelkemet is neki akarom adni. Nem érdekel semmi, csak Kai.
Épp ezért hiányzik ennyire. De túl fogom élni, azt mondta, hogy pár nap. Azt nevetve is kibírom. Na, jó, talán nem nevetve, de kibírom. Annál édesebb lesz, ha végre a karjaimban tarthatom és érezhetem az illatát!
Ma is egyedül hajtom álomra a fejem, de nem baj. Kai rendben van, már az anyja is, ez a fontos jelenleg. Én másodrangú vagyok. Majd akkor leszek újra az első helyen, ha a családban minden oké lesz, addig meg türelmesen várok. Szeretem, így megéri rá várni. Akármeddig.
Legszebb álmomból kelt valaki, aki a nyakamat csókolgatja, a testemet simogatja. Automatikusan Kai nevét nyögöm, amikor rámarkol merevedésemre. A szemem nem bírom kinyitni, de remélem, hogy tényleg életem egyetlen értelme kényeztet! Az illatából és a sóhajaiból egyértelműen érzem: Kai hazajött!
|
Kai POV 2
Később már a kórházban ülök anya ágya mellett. Alszik, én pedig a térdeire fekve kisírt szemekkel alszok félig, mikor ismét megcsörren a telefonom…. Rur… bassza meg elfelejtettem szólni neki…
- Hova a fenébe tűntél el, hajnalok hajnalán? – hangja ingerült, bizonyára már nagyon aggódott miattam.
- Anyát… behozták a kórházba… - sírom el magam neki a telefonban…
- Micsoda? Azonnal ott vagyok! – mondja, majd elmondom neki hogy hol vagyunk, s le is teszi azonnal. Én pedig visszafekszek anya térdére, s sírva várom, hogy végre felébredjen. Nekem anyám a mindenem, már csak Ő maradt nekem… Gyógyulj meg anya…
|
Kai POV
Agh.. Úristen! Ilyen sexben is régen volt már részem amiben színészkednem kellett. Drágám olyanokat hoz ki belőlem, amilyet még eddig senki más. És van egy olyan érzésem, hogy nem is fog, csak Ő egyedül. Először amúgy azt hittem, hogy csak állni fog végig és nézi, ahogy kényeztetem magam, de mikor olyan nagy hevesen megfordított és belém hatolt az valami fenomenális volt. Szavakkal sem tudom leírni, hogy mennyire jó volt most vele, egy napos pihi után. Talán tényleg jobb így, hogy ritkábban csináljuk. Jobban esik. Igaza is volt. Attól mert szeretjük egymást nem kell mindig kefélnünk, csak ezt a kéjes kis seggemet, meg farkamat kell lakatra verjem. Ahogy most is itt fekszünk a tusoló kövezetén, el sem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok, és amiket az előbb a szemembe mondott… nem is tudom mit mondjak erre… talán annyi elég is, hogy…. Szeretem.
Mikor már úgy érzem, hogy kezd kifogyni a meleg víz, szinte olyan libabőrös leszek, mintha az Északi sarkon lennék egy szál pólóban.
- Ru…ru – didergem – Kezzz…dek fáhzni…
- Ja én is, de ne nyögj nekem ilyen édesen – csókol meg, pedig én ezt most tényleg nem nyögésnek szántam.
Kimászunk nagy nehezen a tusoló fülkéből, majd megtörölgetjük egymást mindenhol. Ahogy így törölget egy fehér pamut törcsivel komolyan mondom, már ezzel is fel tudna izgatni, de Kai! Nem szabad!
Gyorsabban elkezdem magamat is és őt is törölgetni, majd nyakig pirulva fogat kezdek mosni, Ő pedig csak gonoszul kuncog.
- Neh… nyehvesssél már khii – mondom fogkrémmel teli szájjal.
- De olyan édes vagy, ahogy így próbálod magad türtőztetni, na meg ez a fogkrém ahogy le van csorogva az álladra… hmmm… - hümmög a nyakamba engem pedig kiráz a hideg. – Szeretlek. – csókolja meg a tarkómat.
- Én is seretjekh – na tessék már megint röhög, meg még a hasát is megfogja közben. – Mondtham, hogyhhh neh nevesséhl!! – röhögök már én is, maga felé fordít még mindig röhögve, majd megembereli magát és homlokon csókol, persze utána ismét dőlni kezd a röhögéstől. Na nem baj Ruru majd lesz olyan is amikor én fogok rajtad kacarászni.
Nem sokkal később már az ágyban fekszünk egymást ölelve és TV-zünk. Valami hülye romantikás film megy. Valahogy nem tudom őket elviselni, ritka az olyan amit megnézek, de Ruru-mmal mindent. Bár nem hinném, hogy Ő ilyen romantikás lélek lenne.
Mikor megunom nézni, mellkasához bújok és csak szuszogok a meztelen bőrére lehunyt szemekkel. Olyan jól esik ilyen közel lenni hozzá. Annyira imádom, hogy az valami hihetetlen. Soha, de soha nem voltam még ilyen szerelmes.
- Mi az cicus, aludni szeretnél? – dörmögi hajtincseimet babrálva egyik ujjával.
- Nem… - szusszanás – csak olyan jól esik most így, ilyen közel lenni hozzád. Jól esik így pihenni. – nevetem el magam az utolsó szónál..
- Mi az? – kérdi én pedig felnézek rá…
- Semmi csak erről a pihenni szóról eszembe jutott a tegnapi hisztim, hogy tényleg mekkora egy hülye voltam. Nem is tudom, mikor vertem ki ennyire a hisztit, pedig csak melletted akartam lenni… - ráteszi mutató ujját a számra és így csitít el.
- Cssss… el van felejtve… - mosolyogja el magát.
- De tényleg bocsi – mondom az ujja mögül…
- Mondom csitt… - mondja hangosabban de vigyorog, s én sem bírom ki, hogy ne nevessem el magamat. Szenvedélyesen megcsókoljuk egymást, majd a film végére már úgy elzsibbad a szám a sok csóktól, hogy már alig érzem.
Másnap reggel arra kelek, hogy rezeg a fejem mellett a telefonom. Magamban szitkozódva csukott szemmel keresem meg a telefont, majd felveszem és még mindig csukott szemmel egy–két dologban felbukva, de kimegyek a szobából, Ruru-m pedig gondolom még mindig mélyen alszik. Kis drága…
- Ihgen – ásítok bele a telefonba.
- Jó reggelt! Elnézést a zavarásért. Uke Yutaka? – kérdi egy ismeretlen női hang, nekem pedig kipattannak a szemeim.
- Igen én vagyok. És maga ki? – kérdem arcomat dörzsölgetve. Ki a fasz ez ilyen korán reggel, még csak hajnali fél 7?!
- Micuko Takamura vagyok. A Kottei Kórházból hívom. – hogy mi a fasz? – az édesanyját az éjszaka vakbél gyulladással behozták a kórházba.
- Azonnal ott vagyok! Hol fogom megtalálni? – könnyek gyűlnek a szemembe, de nincs időm sírni már öltözik is közben felkapom a cipőmet és a kabátomat és már rohanok is ki az ajtón. Útközben mindent elmond az orvos, én pedig rohanok mint egy hülye. Ruru-nak majd szólok valahogy, majd felhívom, de most anya a legfontosabb..
Később már a kórházban ülök anya ágya mellett. Alszik, én pedig a térdeire fekve kisírt szemekkel als |
Uruha POV
Nincs semmi baj. nem történt semmi, csak Kai meglovagolt ruhán keresztül. Nem történt semmi izgalmas. Előtte leszopta a saját ujját, az előtt meg olyan farokállító csípőmozgást produkált, hogy embertelen. Semmi baj nem történt. Más kérdés, hogy már fájdalmasan löktet az ágyékom, és legszívesebben addig szeretgetném az én kis cicámat, amíg sírva nem könyörög, hogy hagyjam abba. Ám, ismerve azt a nimfomán lelkét a drágának, tuti, hogy inkább megint végigkefélnénk az éjszakát. Na, jó. Szóval. Ülök itt, Mortal Kombatozok, vagy ülök itt, nem Mortal Kombatozok, de kiverem magamnak, vagy nem ülök itt, nem verem ki magamnak, de utána megyek, és megint megdugom a zuhanyzóban. Hm… Nehéz választás.
Mire a fürdő ajtajához érek, már nincs rajtam ruha. Benyitok, és mit látok?! Életem értelme önkielégít. Azonnal rám kapja a fejét, köldökig pirul, de nem hagyja abba.
- Ahh… Uru-uruhaa, gyere, kérlekh… - nyögi alig érthetően.
- Nem, nem cicus. Fejezd be szépen, amit elkezdtél. - Hangom nyugodt, de farkam eszeveszettül kívánja Kai forró testét. Ahogy nézem, egyre jobban akarom. De van önuralmam. Van. Van. Van.
Hogy a rohadt életbe ne lenne?! Olyan régen vertem ki magamnak, hogy azt sem tudom, hogyan kell. Na, jó, talán de. Állok vele szemben, hátamat az ajtófélfának döntve, és már én is önkielégítek. A szemkontaktust egy percre sem szöntetjük meg, így beleég a retinámba a kép, ahogy elélvez saját tevékenységétől. Akkor most én jövök!
Önuralom. Mondtam. nem élveztem el saját magamtól. Seme vagyok, a rohadt életbe, tartanom kell magam! Elé lépek, megfordítom, így ő azonnal a falnak támaszkodik. Farkam bejáratához teszem, majd előre hajolok.
- Remélem eléggé kitágítottad magad, cicus… - suttogok a fülébe, miközben csípőmmel lökve belé is hatolok. Nincs lassú tempó! Ez egy nimfomán démon! Ráadásul egész nap izgatott! Nem érdemel, nincs kegyelem, de úgy látom, és hallom, hogy kicsit sem sajnálja, hogy azonnal erős és gyors lökésekkel bombázom prosztatáját. Egyik kezemmel csípőjét fogom, a másikkal a falnál támaszkodom. Ma nem segítek neki, szemét állat leszek.
- Ahh, A keh-khezeedh… - Hogy értek-e tüzelő cicául? Hogy a fenébe ne értenék?!
- Intézd el…ahh…magadnak! Vedd úgy, édes, hogy most egy csúnyahh és rossz betörő vagyok, aki nincs rád tekintettelh… - nyögöm tarkójának. Érzem, hogy már a gondolattól is megremeg. - Na, halljam azt a szexi hangodat, cicus! - parancsolok rá, miközben egyre vadabbul mozgok benne. Persze, ha nem tágította volna ki magát, valószínűleg fordítok arra is időt, de gond nélkül fogadott be. Ezért is játszunk most ilyet!
- Ahh… Mélyebbrehhh! - nyögi.
- Ejnye, neked nem ellenkezned kellene? - csókolok bele a nyakába, miközben előre hajolok, de csípőmmel egyre veszettebb tempót diktálok.
- Kih az… az a barom, aki…ahhh…. tiltakozik ez ellehn..?! - Ez az én kis nimfomán démonom!
- Azért csak próbáld megh - mondom, majd szép, pirosra szívok egy pontot a nyakán.
- Ahh! Nehh…eléghh! - nyögi, szinte sírós hangon. Én jót kuncogok a kis előadáson, Kai pedig egyre nagyobb beleéléssel játssza a szerepét és hangosan kér, hogy hagyjam abba és már sok, és mennyire fáj, de persze minden mozdulatomra ellenirányba mozdítja csípőjét, hogy mélyebbre menjek benne. Édes, imádom!
A fene sem tudja, hogy meddig szeretkeztünk, de ez volt az eddigi rekordom. Pedig iszonyatosan izgató volt a kis játék, ahogy tiltakozott az én kis cicusom. Ő, azt hiszem, kétszer élvezett el, amíg én egyszer, de akkor mélyen bele… Nagyon szeretem. Nem csak a szex miatt, de ez az egészséges erotika része egy kapcsolatnak. Kai azzal húzta ki a gyufát, hogy folyamatosan kefélni akart.
Mindketten a zuhanyzó padlóján pihegünk, Kai a mellkasomnak dőlve, én pedig hátammal a falat támasztom. Felemelem a fejét, hogy rám nézzen, megsimogatom az arcát, majd halkan megszólalok.
- Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek, Uke Yukata, és ezt nem tudom annyiszor elmondani, hogy tényleg tükrözze az érzelmeimet. - Nagyra nyitja a szemeit, majd sóhajt egyet, és visszafészkeli magát a mellkasomra.
- Én is nagyon szeretlek… Kimondhatatlanul… - Öröm ezt hallani!
|
Kai POV
Uruha annyira gonosz volt velem egész nap. Kis aljas. Ne sexeljünk állandóan, de azért még gonoszul húzza az agyam. Na várjál csak Ruru. Az interjú elég jól sikerült, mondhatni gyorsan el is ment a nap ezzel. Végre egy órás próbálás után haza is érünk drágámhoz.
Kicsit rendet rakok, mert tegnap nagyon nagy kupit hagytunk. Szana széjel a gyógyszeres dobozok, zsebkendők, az üres cigis dobozom. Mikor már végre összeszedem a szemetet, drágámat leültetem a TV elé amíg én megcsinálom a tegnapra szánt milánóit.
Főzés közben dünnyögök, énekelgetek halkan, s riszálom a seggemet kis köténykében. Fél szemmel hátra sandítok és ám mit ad az Isten, hogy Ruru közben bámulja az én kis seggemet, a kezében lévő tollat pedig csak úgy rágcsálja és pusztítja. Az a szegény rejtvényújság pedig a kezében nagyon megsínylettnek tűnik. Kissé meg van gyürkézve.
Elmosolyodok és újra ránézek a kajára, s közben még jobban ringatni kezdem a csípőmet, mintha csak rajta lovagolnék. Hallok mögülem egy hangos sóhajt, majd végre elkészül a hús a szósszal és ráöntöm a tésztára.
- Kész a kaja kicsim! – kiáltom hangosabban, hogy tisztán hallja.
- Ne kiabálj itt vagyok mögötted. – kis híján a szív rohamot hozza rám. Mégis mikor lépett ő a hátam mögé?
- Legalább szólj, ha itt vagy mögöttem. – mondom rötyögve.
- Én szóltam… - nevet mély hangján gonoszan, majd érzem testét hátulról nekem nyomódni. Érzem farkát még nadrágon keresztül is, hogy milyen nagy. Francba…
- M… meg… terítek. – lököm egyet seggemmel ágyékán és arrébb tolom, majd odamegyek a szekrényhez és vadászok két tányért. Kiszedem a kaját, majd ráreszelem a sajtot. – Bon a petite! Jó étvágyat. – ülök le, majd ő is helyet foglal velem szemben.
A vacsora csendben telik, s a égére sikerül is magam leenni. Mutató ujjammal leszedem ruhámról a maradékot, majd olyan sexy-sen nyalom le róla, ahogyan csak tudom. Ő pedig végég nézi, s szerintem még levegőt is alig mer venni. Körözök nyelvemmel ujjamon, majd bekapom tövig, s tisztára szopogatom.
- Mi a baj? – kérdem huncutosan vigyorogva – Talán nem ízlik? – alig bírom megállni, hogy ne röhögjek fel, hogy a spagetti tészta is kilóg a szájából. Mint egy macska mikor bekapja az egeret és a farka még is kint marad.
- De nagyon is finom. – szippantja be azt a szál tésztát, én pedig tovább vigyorogva állok fel és kezdem el a mosogatóban elmosni a tányéromat.
- Örülök, hogy ízlik a főztöm. – kuncogok magamban. Bár lehet ezzel nagyon felhúztam, de az is lehet hogy nem. De inkább az elsőre tippelek az arcára visszaemlékezve.
Belerakom a szárítóba a tányérom, leveszem magamról a kötényt, majd elmegyek mellette, de út közben fülébe súgom, hogy nagyon szeretem, majd bevonulok a nappaliba. Szétnézek az xbox játékai között, majd kiválasztom a mortal kombatot és fight-olok egyet. Közben hallom, hogy végez ő is a saját tányérjának elmosásával, majd mellém ül a kanapéra, egyik kezét pedig a vállamra teszi, s közel hajolva suttog a fülembe.
- Szeretlek Kai cica. – csókol a fülembe, mire félrenyomok a karon és lepause-zok.
- Én is – suttogom halkan, majd felé fordulok és megcsókolom. Szuszogását hallva szerintem kicsit be van indulva, de ha ez így folytatódik nem tudom betartani az ígéretemet. – Játszunk egyet – szakadok el ajkaitól – Egymás ellen. – vigyorgok piros pofival, ő pedig bólint.
Majdnem este hétig játszunk ezen a nyüves játékon. Komolyan most kijátszottam magam egy életre, de hát annyiszor kivert… khmmm… persze csak játékban, hogy nem tudtam abbahagyni. Persze így a végére sikerült már legyőznöm. De hát még így is fitogtatja…
- Ezt is csak engedtem neked – nevet fel hangosan.
- Ne máááár! – csapok a combjára, durcásan de közben röhögök is. – Olyan undok vagyol. – biggyesztem le a számat, mint egy kisgyerek, Ő pedig vigyorogva húz magához egy csókra, közben pedig karomat és a hátamat simogatja, majd mikor – biztosan csak véletlen – eléri a fenekem belemarkol, én pedig belenyögök a csókba, majd nem bírom ki, hogy ne üljek az ölébe szemtől szembe és így mélyítsem a csókot. Mindkét kezemmel túrom a haját, s csípőmmel lassan kínzóan körözni kezdek, ő pedig belemorog a csókba. Na jó, ha most nem akkor soha. Egyszerűen elszakadok ajkaitól és már az ölében sem vagyok. Szinte lihegek de még nyomok egy utolsó csókot az ajkaira…
- Azt hiszem megyek most és lefürdök. – pihegem hadarva, majd mint a szélvész úgy rohanok be és veszem le magamról a ruhákat. Beállok a tusoló rózsa alá és megengedem a langyos, már-már hideg vizet, s felszisszenek, mikor ráirányítom már ágaskodó farkamra, de valahogy nem enyhül bassza meg… sehogy se. Muszáj valamit csinálnom magammal. Vagy kimegyek és ráugrok vagy…
Megfordulok, a vizet melegre állítom, hisz úgy is mindegy a hidegtől se megy már össze, majd fejemet ahideg csempének döntöm, bepucsítok saját magamnak és egyik kezemet farkamra kulcsolom a másikkal pedig tágítani, és ujjazni kezdem magamat. Agh…. Bárcsak Ruru-val… de nem szabad, nem akarom, hogy megint azt higgye, hogy csak a sex miatt… Mi a francér ilyen kéjes az én testem…
|
Uruha POV
Kai-chan, butus cica! Azt hiszi, hogy nem veszem észre, ahogy a tekintete lyukat éget a nadrágom hátsó felénél? Hát, édes, feleslegesen nézegeted, az még neked is tabu, akármennyire beléd vagyok bolondulva. Nevetve fordulok hátra, mire egy piruló cica fogad.
- Nahát, édes! Mit bámulsz ilyen feltűnően?
- Csak… Izé… Jól áll neked ez a nadrág… - Majdnem jó magyarázat, de…
- Az a naci, ami reggel óta van rajtam, édes? - Közelebb lépek, majd magamhoz húzom. Nem zavartatom magam, hogy egy szál boxer van rajta. Így is nagyon szexi, sőt, így néz ki igazán jól. - Tudod, Kai-chan, ha nem betegedtél volna le este, és nem kellene most nagyon nagyon vigyázni magadra, mert ugye még hosszú a nap, akkor gondoskodnék róla, hogy állva add az interjút - súgom a fülébe, mire megremeg.
- Ez nagyon gonosz, Uruha… - sóhajtja, majd hozzám bújik. Érzem, hogy már ennyitől életre kelt odalent.
- Nekem szabad gonoszkodni veled, nem igaz? - kérdezem, miközben belecsókolok a nyakába. Az ajtó ekkor nyílik ki és az egyik stylist srác áll, láthatóan nagyon zavarban. Én nem vagyok az a pirulós típus, így alig emelve fel a fejem kedvesem nyakáról szólok oda a pasinak.
- Hé, megtennéd, hogy bezárod az ajtót, lehetőleg kívülről? - Szegény kölyök, még jobban elpirul, de nem tudja levenni rólunk a szemét. Kai csak pirulgat, de a feje még mindig oldalra van dőlve, hogy jobban hozzáférjek nyakának szexis ívéhez.
- Én…én csak… Ruki üzeni, hogy… - Ahj, már…
- Azt, hogy állj az ajtóban és szó szerint lemerevedve bámulj minket? - kérdezem vigyorogva, miközben a hatás kedvéért belemarkolok kedvesem fenekébe, és mivel háttal áll az ajtónak, ezt a kis stylist tökéletesen látja, nyel is egy hatalmasat.
- Nem… hanem, hogy… hogy… - Csak áll, bámul, a szemei meg majd’ kiesnek, úgy stíröli Kai seggét.
- Hallod, haver, ez a formás fenék az én tulajdonom, jó lenne, ha nem csorgatnád rá a nyálad! - Erre már cicám is felnevet. - Na, jól van, kölyök. Fordulj meg szépen, menj ki, zárd be azt a kurva ajtót és mond meg Rukinak, hogy ne ilyen szexéhes pancsereket küldjön, mint amilyen te vagy, rendben? - A srác nyel még egy nagyot, utoljára jól megnézi magának a cicám szexis hátsóját, majd teljesíti kérésemet.
- Ruru, nem volt ez egy kicsit gonosz? - kérdezi nevetgélve kedvesem.
- Nem, cicus. A te seggedet csak én bámulhatom így. - Komoly csókcsatába kezdünk, amit egy kivágódó ajtó szakít félbe. Odapillantok, Kai is hátrafordul kissé és egy dühös chibi fújtat az ajtófélfának támaszkodva.
- Uruha. Remélem semmi közöd ahhoz a szerencsétlen tizennyolc éves stylisthoz, aki nyakig pirulva jött ki tőletek, és azt is negyed órás dadogások közepette tudta csak elmondani, hogy küldjek mást?! - Halkan felkuncogok, majd elengedem életemet, egy utolsót csapva a fenekére.
- Chibi. Az a srác úgy bámulta Kai seggét, hogy én zavarba jöttem. Persze, hogy kioktattam kicsit. Hiszen az a popsi jelenleg és véglegesen az én tulajdonomban áll. - Ruki szemforgatva fordul meg, majd még visszaszól.
- Menthetetlen vagy. Két percetek van öltözni és nem zárhatjátok be az ajtót. - Kaira pillantok, aki még mindig mosolyog. Mennyivel jobban szeretem így látni, mint sírva, szomorúan. Odalépek hozzá, kikapom a kezéből a fehér inget, amit épp fel akart venni, és rásegítem. Közben megsimogatom a karjait és a hátát, majd a fülébe súgom, hogy szerelmes vagyok. Kicsit megremeg, majd megfordul, megölel és közli, hogy ő is. A következő pillanatban egy ingerült Rukit sodor az ajtóba a szél, mire persze pánikszerűen öltözni kezdek. Ki akarná, hogy a szexis Kai helyett egy dühös Ruki aludjon vele?! Képes lenne leharapni a tökeimet! Ismerem már ennyire, addig kergetne, amíg nem állok meg és tolom le önként a gatyámat, felkínálva neki nemesebbik testrészemet. Vagy feldug egy mikrofont a csinos seggembe! Na, akkor már inkább harapja le… Vagy… Ahm, nem tudom. Nem kockáztatok.
Remélem, mondanom sem kell, hogy a fotózás alatt az én ártatlan kis Kai-chanom folyamatosan csábítgatott… A tekintetével, a gesztusaival… Kami-sama, vagy gyorsan befejezzük, vagy ráugrok! Na, nem gond, majd fotózás után, az öltözőben… Hm…. Nyami! Volt elég időm regenerálódni és Kai majdnem-elvesztése olyan érzéseket szabadított fel bennem, amiknek a létezéséről sem tudtam!
Persze minden tervemet keresztülhúzza egy chibi, aki szerint nincs időnk az öltözőben szexelni, ezért velünk fog öltözni. Na, legyen, nekem két uke is tökéletesen megfelel… Jó, persze, hogy csak a cicámra van szükségem, de a gondolat kifejezetten kellemes, hogy két olyan ultraszexi uke kényeztet, mint mondjuk Kai és Ruki… De nem, nekem Kai az egyetlen szerelmem! Csak piszkos a fantáziám. Ezt szabad.
Az interjú átlagosan telik, Kait kérdezgetik, hogy mit csinált eddig, hogy érzi magát köztünk, mik a tervei, és szóba kerül a hétvégi koncert is. Hamar lezavarjuk az újságírókat, így mehetünk is próbálni! Remélhetőleg Ruki hamarabb elenged majd minket. Jó lenne kettesben lenni és csak úgy szerelmesnek lenni cicámmal, mindenféle szex és testiség nélkül… Csak a karjaimban tartanám, simogatnám és csókolgatnám, és a fülébe suttognám, hogy mennyire szeretem… Oh, kamik, mi a fene van velem?! Ennyire szerelmes lennék? Ezek szerint igen… De Kai egyszerűen… Ahm… Imádom!
|
Kai POV
Boci szemekkel nézek rá, Ő pedig bólint majd befekszik mellém az ágyra és szorosan hozzábújok, mintha csak bele akarnék olvadni a testébe. Kicsit még fáj a fejem, de már nem annyira. Annyira boldog vagyok. Soha… soha többet nem hisztizek.
- Szeretlek – motyogom még fél álomban, majd érzem, hogy kapok egy pihe puha puszit majd el is nyom az álom.
Este éjfél fele kelek fel ismét rémálmaimból. Agh… ez most már minden napos lesz basszus. És ez a rémálom százszor rosszabb volt mint a tegnapi. Drágám most pedig észre is veszi, hogy rosszat álmodtam.
- Csss… itt vagyok – ölel magához, hangja fáradt talán eddig nem is aludt.
- J… jól vagyok. De te nem is aludtál? – kérdem tőle.
- Csak egy kicsit. De többnyire rád vigyáztam. – mondja mosolyogva.
- Na aludjunk szépen. Holnap munka van és nem akarom, hogy miattam szarba maradjon a banda. – mondom halkan hozzábújva, s arcomat mellkasába dörgölöm akár egy kiscica.
- Szeretlek – suttogja, s belecsókol a hajamba.
- Én … is szeretlek Rurum… - és már el is nyom az álom.
Reggel fél hatkor arra kelek, hogy Uruha az arcomat simogatja. Lassan nyitom ki a szemeimet, s mikor meglátom az arcát végre, szívem ezerszeresével kezd verni. Annyira szeretem.
- Szia, hogy érzed magad? - kérdi aggodalmaskodóan, én pedig megfogom arcomat simogató kezét.
- Jól vagyok. – mosolygok rá.
- Biztos? – bólintok egyet, majd egy hatalmasat ásítok. – Jól van. Akkor készülődjünk. Nemsokára indulnunk kell.
- Rendben. Megyek lefürdök. – kelek fel az ágyról.
- Gyere segítek – fogja meg a karom de nem hagyom neki.
- Nem vagyok vénember drágám – nevetem el magam. – Tényleg jól vagyok.
- Oké. Akkor amíg te lefürdesz csinálok reggelit. – hö?...
- Ha a reggelin valami mesterséges szenyát vagy éttermi szart értesz én meg nem eszem. Elég volt a tegnapiból is. Majd ha megfürödtem benézek a hűtődbe és vadászok valamit.
- Jól van. – vigyorog ő is. Szerintem belátta, hogy tényleg nem tud kaját csinálni.
- Szeretlek. – csókolom meg gyorsa, majd beviharzok a fürdőbe.
Fél óra múlva már ki is jövök a fürdőből, tisztán és illatosan, egy törülközővel a seggemen, majd mikor látom, hogy Rurum épp valakivel telefonál, csak bemegyek a szobába és valami ruhát előkaparok azok közül, amit tegnap hoztam el. Persze közben az ajtó nyitva, s érzem magamon drágám szemeit, de nem reagálok rá semmit. Nem akarom, hogy vita legyen belőle. Inkább nem sexelek vele. Na jó ezt én sem gondoltam most komolyan, de ha egy két hetet kell várnom azt még csak kibírom.
Később meg már a teremben ülünk mind az öten, s a mai programot adja nekünk le Ruki.
- Szóval. Örülök, hogy meggyógyultál. Legközelebb ne egy szál pólóban cigizz kint az erkélyen Kai.
- Jó rendben Ruki. Bocsánat. – mondom bűnbánóan, s drágám átölel és arcom puszil. Én csak mosolygok rá. Olyan boldog vagyok, hogy megoldódott ez a dolog.
- Most akkor összeszedjük magunkat és szépen átmegyünk a nagy terembe. Ott kapjuk az új ruhákat a fotózáshoz. – Basszus az én szemeim meg olyanok mint az ökleim még mindig. De hát mire van akkor a sminkes? – Kai te leszel a legjobban kiöltöztetve, meg a középpontban is te leszel most. Te vagy az új tag. Be kell mutatnunk téged a világnak. – vigyorog. Talán most először látom vigyorogni Rukit így ilyen közelről. Egész aranyos ez a Chibi, ha nem éppen ingerült.
Fél órával később már a nagy teremben vagyunk, vagyis a próba fülkékben ahol öltözködünk. Bezzeg minket Rurum-mal egy öltözőbe raktak, hogy csorogjon a nyálam, kedvesem seggére. A többiek meg egyedül öltözhetnek. Ez így kész kínzás nekem. De nem baj kibírod Kai! Csak légy erős. Ne is nézz oda….
|
Uruha POV
Csak állok előtte, nézem a gyönyörű arcát, a vörösre sírt szemeit, hallgatom mézédes hangját, és megint szerelembe esek.
- Én is szeretlek, cica. Nagyon szeretlek, mindennél jobban! - Magamhoz ölelem, mire megnyugszik végre. De ahogy karjaimba zárom, valami furcsa. - Édes, nagyon forró vagy. Mit csináltál?
- A teraszon voltam, cigiztem.
- Egy szál pólóban?! Dilis vagy! Lázad van, cicus! - Az ölembe kapom, és meg sem állok vele a hálóig. Lefektetem és közelebb hajolok. Ajkaimat homlokához érintem, és szinte lángol. - Cica, nagyon magas lázad van! Keresek valami gyógyszert! - Nem értem, mit beszél, így inkább gyorsan a fürdőbe szaladok, felkapom a gyógyszeres dobozt és szobába megyek. A földre szórok mindent, mire találok lázcsillapítót. Odaadom neki, beveszi, majd visszahanyatlik a párnára és már alszik is. Kami-sama, csak rendben legyen! Azonnal hívom Rukit.
- Chibi, baj van!
- Mi a gond, Ruru?
- Veszekedtünk Kai-channal, és én elmentem, és ő a teraszon volt, és belázasodott, és most alszik, és én… Ruki, át tudnál jönni?
- Nyugodj meg, Uruha! Öt perc és nálad vagyok. - Leteszi a telefont, én pedig nézem alvó kedvesemet. Álmában motyog valamit, így fölé hajolok és lágy csókot nyomok ajkaira.
- Édesem, csak gyógyulj meg, rendben? - Megint motyog valamit, én pedig úgy döntök, hogy nem akarom felébreszteni.
Tíz perc múlva hallom, ahogy nyílik az ajtó.
- Uruha! Hol vagytok? Megjöttem! - Már megyek is ki hozzá.
- Chibi! Hol voltál eddig?!
- Bementem a patikába, hoztam gyógyszereket. Mi történt?
- Összekaptunk, én meg hagytam, hogy gondoljon át mindent, mire visszajöttem, már a kanapén ült és nagyon forró volt. Találtam valami lázcsillapítót, és beadtam neki. Most a hálóban alszik. - Ruki már indul is. Benyit, meglátja az ágyon fekvő Kait, odalép és megsimogatja az arcát. A kezét aztán a homlokára teszi, mire cicám felmorran és kinyitja a szemeit.
- Ru-ruh… Hol van…? - kérdezi Rukira meredve.
- Itt vagyok, édesem, semmi baj! Szóltam chibinek, ő jobban otthon van az ápolásban. Nem lesz gond, hozott neked gyógyszereket.
- Már… Már jobban vagyok - mondja halkan.
- Már tényleg nem annyira forró - jegyzi meg chibi. - Hozok valamit. - És már kint is van. Csörög a zacskó, majd megjelenik. Kiborítja az ágy végébe a gyógyszereket, felkap egyet és a kezembe nyomja. - Ezt kellene szednie. A patikus szerint, ha csak lázas, ettől lemegy néhány óra múlva. Kai, nagyon vörösek a szemeid…
- Órák hosszat sírtam. Attól lehet. - Ruki rosszallóan pillant rám, de mintha meglátná, hogy bizony az én szemeim is vörösek még, inkább nem szól semmit. Én beadom kincsemnek a gyógyszert, majd megkérem, hogy aludjon.
- Ne menjetek ki, légyszi. - Nem értem, ha bent leszünk, nem tud aludni.
- Kincsem, nem fogsz tudni pihenni, ha itt beszélünk melletted.
- De… - Megfogja a kezem. - Ne hagyj itt, kérlek, nem akarok nélküled felkelni. Érezni szeretném, hogy mellettem vagy - mondja, majd szuszogni kezd, de a kezemet még mindig görcsösen szorítja.
- Lemondjam a holnapi programokat? - kérdezi chibi.
- Fogalmam sincs, Ruki. Komolyan nem tudom. Lehet, hogy csak a sok sírástól lett ennyire rosszul.
- Hívok egy orvost. - Mire bármit is mondhatnék, már eltűnik, és hallom, hogy beszél valakivel telefonon.
Fél óra múlva egy középkorú, átlagos pasi jelenik meg. Belibben a szobába és nagy szemeket mereszt párosunkra.
- Ruki, hívhattál volna olyat, aki nem homofób - mondom idegesen.
- Elnézést, nem erről van szó, csak meglepődtem. Elengedné a kedvesét, hogy megvizsgálhassam?
- Én szívesen elengedném, doki, de ő fog engem. - Odalép, majd bólint.
- Nos, valóban. Akkor maradjon csak. - Megtapogatja kedvesem mellkasát, valami hiperszuper lázmérőt dug a szájába, ami néhány perc múlva már pittyegve jelzi is, hogy 38.5 életem láza. Még nézelődik kicsit, megnyomkodja a nyakát, a szájába is belenéz, majd Rukira pillant. - Mit adtak neki? - Chibi elmondja, hogy én mit adtam, aztán, hogy ő mit adott. - Rendben, az utóbbiból kapjon, ha felébred.
- Doki, holnap fontos munkánk lenne… - jegyzem meg.
- Semmi gond, estére le fog menni a láza. Úgy vélem, nagyon felidegesíthette magát valamin. - Úgy néz rám, mintha a világ legrosszabb embere lennék.
- Semmit sem tud rólunk, doki, ne nézzen így rám. Köszönjük, hogy megvizsgálta, a többit rendezze le Rukival. - Chibi veszi a lapot és int az orvosnak, hogy kövesse. Hallom, hogy elköszönöm, majd pár perc múlva vissza is jön.
- Figyelj, Ruru, én most hazaugrok, írok egy körmailt, hogy nem biztosak a holnapi programok, mert Kai rosszul van és visszajövök, rendben?
- Oké, menj csak, ha van valami, hívlak.
Ruki hét körülre ér vissza, addigra már cicám is felkel. Találok egy lázmérőt, ami már csak 37.8-at mutat. Kai már sokkal jobban van, enni is tudott, persze, csak éttermi kaját, amit Ruki hozott. Egy kis leves, meg valami csirkehús. Cicám húzza a száját, de nem hagyjuk neki, hogy főzőcskézzen. Az kéne még…
- Akkor megtudhatnám, hogy min kaptatok össze ennyire? - kérdezi Ruki.
- Nem szívesen mondanám el. Remélem megérted. - Nem tetszik neki, hogy nem akarok neki elmondani mindent, de ez van. Ez csak rám és cicámra tartozik.
- Oké, viszont én megyek. Reggel, lehetőleg hat körül hívj, hogy mi lesz. Azt írtam mindenkinek, hogy negyed hétkor felhívok mindenkit, hogy megyünk vagy nem. Szóval, Ruru számítok rád. Kai, te meg pihenj, rendben? Gyógyulj meg. - Int, és már megy is.
- Jaj, édes, nagyon megijesztettél ám.
- Tudom, sajnálom. De nem bírtam ki cigi nélkül, idebent meg nem akartam rágyújtani. De, akkor tényleg nem szakítasz velem?
- Nem, nem szakítok veled. - Hirtelen mintha minden gond lehullt volna a vállairól. - Nem tudnálak elhagyni. Így szeretlek, ilyen kis nimfomán uke-channak. De ma este pihensz, rendben? - Engedelmesen bólint. - Ha akarod, nem is alszom ma veled. Hozok egy futont és a földön alszok, hogy ne legyen kísértés. - Ijedten néz rám.
- Ne, ne, ne! Aludj velem, kérlek! Jó fiú leszek, komolyan! De nem tudok nélküled aludni! Kérlek. - Ezeknek a szemeknek lehet ellenállni? Persze, hogy nem.
|
Kai POV
Ugye tényleg visszajön? Ugye tényleg szeret? Nem akarom elveszíteni! Esküszöm az életbe soha többet nem verem ki a hisztit inkább nem szeretkezek vele, nem mászok rá, csak ne hagyjon el. Nem bírnám ki, meghalnék.
Zokogva csúszok le a konyhapultról, s a földön folytatom a sírást. Felhívnám és megkérdezném, tőle, hogy mi van, de nem tehetem. Megígértem neki, hogy nem keresem és hagyom neki, hogy tisztázza magában a dolgokat. Én már tisztáztam mindent. Nem hisztizek többet, csak ne hagyjon el. Belehalnék.
Egy óra múlva térdeimet ölelve ülök, s úgy érzem, hogy nincs több könny ami kifolyhatna a szememből. Az agyamat is kibőgtem és ez mind az én hibám. Akkora egy balfasz vagyok. Nagy nehezen felállok és a konyhapulton lévő szatyorhoz lépek. Kissé megszédülök, bizonyára a sok sírástól. Lüktet is a fejem rendesen.
Kiveszem a szatyorból a cigit és az öngyújtót, majd kisétálok az erkélyre, és kb 20 percig csak cigizek egyfolytában. A szemeim égnek a fejem pedig kong a fájdalomtól, de nem érdekel, csak az, hogy hazajöjjön már végre és hogy elmondhassam neki, hogy mennyire szeretem és hogy bocsásson meg nekem. Elég hideg is van idekint, már tél eleje van és így egy szál pólóban elég gázos de ez sem érdekel.
Mikor már erőteljes köhögésbe kezdek, és minden köhintésnél belekong a fejem, elnyomom az utolsó szál cigimet is és bemegyek a nappaliba, s leülök a fotelba és felhúzott térdeimet ölelve ülök és várom, hogy imádott Rurum hazaérjen.
Tíz perc múlva kulcscsomó zörgését hallom meg, s elkezd kinyílni az ajtó. Kissé homályosan látok, de nem zavar bizonyára akkorák a szemeim, mint egy kis pici labda. Mikor meglátom, hogy Uruha lép be az ajtón, kissé vörös szemekkel ismét sírhatnékom támad, de nem sírok!
Ahogy találkozik a tekintetünk, s ahogy rám néz felállok fotelból, kissé megszédülve, de továbbra is felé közeledek, s végül mikor már előtte állok én szólalok meg elsőnek.
- Szia. – nézek rá bűnbánóan.
- Szia. – egyik kezét felemeli majd megsimogatja az éppen könnyeimtől megszáradt pofimat.
- Csak azt akarom mondani, hogy átgondoltam az egészet. – nézek rá még mindig – Szeretlek. És bocsánatot kérek. Nem lesz ilyen soha többet. Ígérem. Én vagyok a hibás, legközelebb visszafogom magam. Nem hisztizek többet, csak ne hagyj el. Ígérem…. – kezdek megint hüppögni, de fogalmam sincs honnan jönnek már ezek a könnyek - ígérem… én tényleg nagyon, nagyon szeretlek és nem csak a farkad kell. Szeretlek Rur. Imádlak úgy ahogy vagy és nem akarlak elveszíteni… Szeretlek…. |
Uruha POV
Csak állok és nézem. Fogalmam sincs, hogy mit érzek. Jelenleg a hátam közepére sem kívánom, hogy velem legyen. Nem haragszom rá, nem arról van szó, hogy nem szeretem. Egyszerűen csak nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Nem ilyennek indult a dolog. Ha legközelebb ilyen lesz, megint egy szemét állat leszek, mert nem tudom megkefélni…?
- Kai. Megkérhetlek, hogy menj el? - Látom rajta, hogy nagyon megrémült.
- U-Uruha… Kérlek, én nem akartam, én tényleg szeretlek! - Szinte hisztérikus. Pedig ezzel nem segít a helyzeten.
- Én is szeretlek. De neked is át kell értékelned egy kicsit ezt az egészet, nem igaz?
- Nem akarok elmenni. Kérlek, ne dobj ki! - A nyakamba borulva sír és ölel. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Aoi nem viccből lepődött meg azon, hogy komoly kapcsolatba kezdtem valakivel. Épp ezért nem megyek bele ilyenekbe. Az ilyen helyzetek miatt.
- Kai-chan... Akkor maradj. Én sétálok egyet, rendben? Megkérhetlek, hogy ne gyere utánam, és ne próbálj maradásra kényszeríteni? - Ahogy rám emeli rémült, könnyekben úszó szemeit, összeszorul a szívem. Legszívesebben addig ölelgetném és simogatnám, amíg nem nyugszik meg. De ez most kényszerhelyzet. Ha nem gondolja át ő is, és én is, akkor később megint bajok lesznek belőle. - Szeretlek, rendben? - kérdezem tőle, mire bólint, majd elenged, ráborul a konyhapultra és keserves zokogásba kezd. Azt már szerencsére nem látja, hogy, miközben kilépek az ajtón, már az én arcomat is könnycseppek áztatják.
Megszakad a szívem. A parkban ülök egy padon és erről az egészről elmélkedem. rendben, hogy Kai nimfomán. Rendben, hogy imádja a szexet, én is. De ha egyszer képtelen vagyok egész nap csak szeretkezni, akkor nem tudok mit tenni! Nem abból áll egy párkapcsolat, hogy dugunk, zuhanyozunk, főzünk és dugunk. Imádom Kait, ő a legfontosabb jelenleg az életemben és tényleg megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy mennyire fájhat neki is. Arcomat tenyerembe temetem, és a park csendes magányában végre én is kisírhatom magam. Nem férfias cselekedet, de leszarom. Nekem most erre van szükségem.
Nem tudom, meddig ülhetek a padon, sírva, összeszorult szívvel és gyomorral, miközben azért imádkozom, hogy minden megoldódjon. Talán másfél órája jöhettem el otthonról, így lassan ideje hazamennem. Remélem cicámnak sikerült átgondolnia a helyzetet és tényleg belátja, hogy igazam van. Tudom, hogy neki is kegyetlen, de inkább most beszéljük meg ezt, mindennek az elején, mint később.
Most kinyitom az ajtót, besétálok a konyhába, a karjaimba zárom és megcsókolom. Kami-sama, mindent megadnék, ha szex nélkül is képesek lennénk szeretni egymást…
|
Kai POV
Most jól felbasztam az agyát. Én vagyok a szemét. Tényleg csak egy sexmániás kis buzi vagyok úgy látszik. Igaza van, én pedig csak állok és sírok. Fáj a szívem bassza meg, majd meg szakadok, nem tudok megszólalni, a könnyeim pedig mint a zápor eső. Most lehet kiábrándult belőlem, egy hisztis kis nimfomániás vagyok. De tényleg szeretem és nem akarom, hogy elhagyjon. Szerintem belehalnék ha elveszíteném…
- Nekem… nem… - nyögdécselem sírás közben – nem csak a farkad kel… - hajtom le a fejem, s már alig kapok levegőt is a sírástól, mint egy rossz gyerek. Egy szégyen vagyok. – Hanem… te kellesz nekem… egészben, ahogy vagy…. A szíveddel és a testeddel együtt… - nem tudom tovább mondani.
- Akkor légy szíves ne tegyél úgy, mintha csak baszásból állna a kapcsolatunk – puff megint megkaptam.
- De én csak… - emelem fel rá könnyes tekintetem, szemei mintha csak szikrákat szórnának. Nem bírom ezt a nézést. Most biztos csalódott bennem. – Ha… most csalódtál bennem… hogy… ilyen hisztis meg… nimfomániás vagyok… csak mond és elmegyek… - mondom sírógörccsel a torkomban, próbálom megemberelni magamat. – De szeretlek és ez… biztos…
|
Uruha POV
Minden olyan jól indult. Olyan jól elvoltunk, erre felkapja magát egy idióta beszóláson, durcizik, hisztizik, most meg sír. Elengedem és megállok vele szemben.
- Tudod, cica, nem értelek. Igazán elmondhatnád, hogy min rágódsz ennyire, mert kicsit unom a mai produkciódat.
- Unod?! Szóval tényleg eleged van belőlem és csak megdugni kellettem?! - Mi a franc baja van ennek…? - Tudtam! Tudtam, hogy egy szemét állat vagy, aki csak megkefélni akar! - Na, most pattant el bennem valami.
- Fejezd már be a hisztit, a rohadt életbe! Nem mondtam el hajnalban világosan és érthetően, hogy nem csak kefélgetni akarlak?! Nem érezted, hogy tényleg szeretlek?! Most az a bajod, hogy nem fektettelek fel azonnal a konyhapultra, ahogy beértünk?! - A szemében látom, hogy beletrafáltam. - Hidd el, a kurva életbe, hogy nagyon szeretlek! De nem vagyok képes csak kefélni! Ember vagyok, nem egy vibrátor! És ezek alapján te vagy az, aki csak kefélni akar velem, nem igaz?! Akárhányszor megcsókollak, megérintelek, neked csak a dugás jut eszedbe! Én szeretnék csak úgy melletted feküdni, hogy simogatlak, csókolgatlak és semmit sem kell tennünk, csak élvezzük egymást! Kai, most teljesen őszintén, nézz a szemembe és mond el. Engem szeretsz, vagy a farkamat?! - Kiabálok vele, ő meg áll előttem. Sír, megszakad a szívem, de ezt tisztáznom kell vele.
|
Kai POV
Ajj az én drágám olyan szépeket mondott nekem, majd elolvadtam. Nem hiába bőgtem el magam. Annyira imádom, és most már ki is tudom mondani, tudtára adni, hogy mennyire szeretem. Alig egy napja ismerjük egymást és halálosan szerelmesek vagyunk egymásba. Remélem ez nem csak egy hírtelen fellángolás. De basszus… hogy fáj a seggem. Nyaúúú.
Ruki annyi mindent összehozott holnapra, hogy azt sem tudom, hogy fogom kibírni fájós seggel. Nah meg az én drágám… Ma nála alszok, ha minden igaz, de ahogy láttam szegénykémet nagyon megviselték odalent, az esti események. Mi lesz az én, vagyis Ő hatalmas répauraságommal. Már pedig nem lesz pihi, ha kireped a seggem akkor sem. Így is alig várom, hogy hazamenjünk már hozzá.
Jelenleg drágám és a többiek akarnak nekem bizonyítani, hogy mennyire ügyesek, és ahogy játszik a gitárján az valami hihetetlen. Mindegyikük nagyon ügyes, de egyikük sem játszik olyan sexy-n mint az én Ruru-m. Aoi is hiába rázza olyan nagyon sűrűn azt a kerek seggét. Az én Ruru-m az isten. Mikor végre végeznek, odamegyek a drágámhoz, megvárom míg leakasztja magáról a gitárját és a nyakába csimpaszkodok.
- Nagyon ügyes voltál drámám. – vigyorgok rá majd megcsókolom.
- Khhhmmmm!!! – Ruki.
- Nyugi. Persze, hogy ti is nagyon jók voltatok. – fordulok feléjük.
- Na azért. – motyogja Chibi. – Na menjen mindenki és pihenjen. Szó szerint pihenjen! – a pihenjen szót ki másnak mint nekünk szánja.
- Jó, jó Chibi pihenünk. – mondja drágám, én pedig durcásan ránézek. – Ne nézz így rám hallottad mit mondott.
- Hallottam! – mondom ingerülten és kimászok a karjaiból, s felveszem a kabátom és kiindulok a teremből. – Na léptem! – nyitom az ajtót – Pihenni! – fordulok vissza, hogy undok drágámra és Chibire ráöltsem a nyelvem, majd szépen becsapom az ajtót, hogy csak úgy zeng.
Pár méter után, ismét ajtócsapódást hallok és drágám hátulról nekem jön, majd átölel úgy, hogy egy lépést se tudjak tenni. Arcát a hajamba fúrja mitől visszafolytok egy halk nyögést, majd próbálom lefejteni magamról a kezeit.
- Engedj… - hangom határozott.
- De cica, tudod, hogy nem úgy gondoltam. Csak tudod, hogy milyen Ruki.
- Igen tudom. Menjünk. Pihennünk kell. – mászok ki karjai közül, s elindulok a kocsija felé a parkolóban.
- Cica ne csináld már. – hallom,hogy csak úgy szedi a lábait utánam. Ám az, hogy neki hosszabbak a lábai most az előnyére válik. Utolér a kocsijánál, s kezemet megfogva ránt magához, megfordít és vadul megcsókol. Érzem ajkai reszketnek. Vagy az idegességtől, vagy nem tudom. Alig-alig csókolok vissza. Mikor végre elszakadunk egymás ajkaitól, én szólalok meg pár centiről ajkaira suttogva.
- Menjünk… bevásároljuk azokat a hiányosságokat, amik hiányoznak a konyhádból. – elmosolyodik, majd megkerüli a kocsit és beszáll.
Út közben nem sok mindenről beszélgetünk, csak néhány dologról a holnappal kapcsolatban. Ám nekem még mindig nincs valami hű de jó kedvem. Azt is megértem, hogy kifáradt az este. Nekem is fáj a seggem nagyon, még sem akarok „pihenni” éjszaka. Talán már nem is kíván engem. Biztosan kiélte magát már az este rajtam. Holnap meg már semmire se fogok neki kelleni….
Mikor odaérünk a boltba, első dolgom, hogy belerakok minden cuccot a bevásárló kocsiba ami nincs nála a konyhában, majd a pénztárnál szépen veszek egy mentolos cigit, meg egy kígyófejes öngyújtót. Nem bírom ki, hogy ne szívjak el egy cigit….
Először elmegyünk hozzám, összeszedem a cuccaim, majd nem sokkal később már az Ő lakásán pakolgatom a konyhai eszközöket, majd egyszer csak érzem, hogy hátulról átölel és hozzám dörgölőzik. Lehunyom szemeimet és szusszanok egy nagyot. Annyira jól esik az érintése. Akarom még, hogy így érintsen. Mindig és örökké. De a mait ezzel még nem fogom elnézni neki.
- Mit szeretnél vacsorázni? Vettem tésztát, darált húst… - közben maga felé fordít, s nem bírom ahogy rám néz… könnyek szöknek a szemembe. – ha… akarod… csinálok…. Milánóit – suttogom halkan, s ahogy elkapom a tekintetem, végig folyik arcomon egy árva könnycsepp, Ururha pedig tágra nyílt szemekkel néz.
|
Uruha POV
Nahát, bárcsak erre kelhetnék minden alkalommal… Cicám olyan technikákat mutatott nekem, hogy csillagokat láttam a gyönyörtől. A fene sem gondolta, hogy ennyire vadmacska tud lenni! Egy igazi, kéjsóvár, tüzelő cicus, és nem tudom annyiszor beledöngölni a matracba, hogy elég legyen neki…
A szó legszorosabb értelmében végigkeféltük az éjszakát. Fogalmam sincs, hogy hányszor sültem el, háromnál hagytam abba a számolást. Ahogy nyögdécselt és a nevemet sóhajtozta, ahogy remegett a teste minden orgazmus közben… Utánozhatatlan és fenséges. Nem bánom, hogy az utamba sodorta az élet, az viszont biztos, hogy nem engedem el többet.
- Cicus, nem vagyok többre képes. - Hangom már alig hallani, iszonyatosan fáradt vagyok.
- Ahm, semmi baj, Rurum, én is teljesen kész vagyok - mondja alig hallható hangon, mire én kuncogni kezdek.
- Na, csak nem kisikítoztad a hangodat, cicuskám?
- Ne gonoszkodj! - Dühösnek akarja mutatni magát, mégis úgy bújik hozzám, mintha az élete múlna rajta.
- Szeretlek, Kai-chan - mondom neki, az este azt hiszem először egyben és érthetően. Érzem, hogy remegni kezd, majd rám emeli könnyektől áztatott arcát. - Mi a baj, édes?
- Semmi, csak nagyon boldog vagyok. Én is szeretlek. - Megint hozzám bújt, én meg persze minden alkalmat kiélvezek, hogy érezhessem az illatát, a testét, a közelségét…
- Egyébként, miért is keltél fel éjszaka? Tisztán emlékszem, hogy te is elaludtál.
- Hát, elég rosszat álmodtam. - Kérdőn nézek rá és várom a folytatást, de csak nem akarja, szóval kicsit segítek.
- Mit álmodtál, cica?
- Azt, hogy elhagytál, és a fiúk is, és egyedül maradtam… megint. - Mintha tényleg rettegne a dologtól, még szorosabban hozzám simul, és puszilgatni kezd, ahol csak ér, a mellkasomat, a hasfalamat…
- Kai. Nézz rám. - Kicsit feltornázom magam, majd őt is feljebb húzom és megfogom az arcát, hogy a szemembe nézzen. - Soha nem hagynálak el, érted? Soha! Lehet, hogy csak egy napja ismerlek, de soha nem foglak többé elengedni. Elvarázsoltál. Senki mást nem tudnék megérinteni, csak téged. Senki más ajkait nem akarom csókolni, csak a tiédet! Senki mást nem akarok megölelni, csak téged. Nem lennék képes mással szeretkezni, csak veled. - Könnyei egyre jobban folynak, miközben töretlenül néz a szemembe. - Szeretlek, érted? Ilyeneken ne is járasd azt a csinos fejecskédet, mert teljesen felesleges! - Elüti kezeimet arcáról, és a nyakamba vetődik. Én persze hátraesek az ágyon, de Kait ez kicsit sem zavarja, szenvedélyesen csókol, majd sírva borul a nyakamba.
- Ilyen szépeket még senki sem mondott nekem - zokogja.
- Mert mindenki tudja, hogy ezt csak én mondhatom neked, cicus! - Megnyugtatásul a hátát simogatom, így néhány perc múlva be is tudja fejezni a sírást és már mosolyogva pillant rám.
- Nem szoktam sírni, de ezt nem tudtam megállni. Köszönöm, hogy vagy nekem - mondja, majd kapok egy újabb csókot.
- Cica, ha megnyugodtál, lassan mehetnénk zuhanyozni, mert már fél hat. Aztán hazaugrunk hozzám, átveszek valami ruhát és mehetünk is be, mert ha nem érünk be nyolcra, chibi tényleg velünk alszik este - jegyzem meg mosolyogva, miközben megsimogatom fenekét. Jahj, hányszor voltam én itt, bent ma éjszaka. És mennyire jó volt…
- Rendben, de együtt megyünk, igaz? - néz rám reménykedve, mire bólintok. Feltápászkodik rólam, de mielőtt leszállna az ágyról, ágyékomhoz hajol és gyors csókot ad ekkorra már mozdulni is képtelen szerszámomra.
- Öhm, cicus… - Nem értettem. Ez van.
- Mi a baj? Ő már az enyém. És annyira szeretem… Olyan szép, nagy tud lenni, és tényleg minden alkalommal a mennyekig repít! - lelkendezik életem, mire nem bírom megállni, hogy ne fordítsam meg, döntsem hasra, majd megpusziljam azt az imádnivaló popsiját.
- Akkor ez meg hozzám tartozik, és imádok itt lenni. Annyira forró, hogy szinte elolvadok benne… - Talán megszokásból, talán direkt, de egyik ujjamat testébe vezetem, mire felnyög, de engedelmesen emeli meg a csípőjét, én pedig ezzel a lendülettel nyúlok előre és szabad kezemmel rámarkolok félmerev férfiasságára. - Nem leszek képes mással is kielégíteni azt a kielégíthetetlen vágyadat, de az ujjaimat és a kezemet még használhatom.
- Ah, Ruru… Ez már… Nem bírom… én… Ahh… - Néhányszor mélyen elmerítem mutató és középső ujjamat testében, erősebben rántok rá elöl, és el is élvez. Erőtlenül hanyatlik az ágyra, mire én halkan felnevetek, majd a hátára fordítom, fölé mászok és megcsókolom.
- Várj itt, cicus, csinálok fürdővizet, rendben?
- Képtelen leszek megmozdulni….
- Ki mondta, hogy kell? - kérdezem mosolyogva, majd eltűnök az ajtó mögött. A fürdőben kellemes, meleg vizet engedek és találok valami nyugtató hatású fürdősót is, abból teszek kicsit a vízbe, hátha hat valamit kedvesem meggyötört hátsó felére. Visszatipegek, és egyáltalán nem lep meg, hogy Kai ugyanabban a testhelyzetben fekszik, mint amiben hagytam.
Odalépek az ágyhoz, alányúlok és az ölembe veszem. Kicsit felnyög, mikor megmozdítom, de nem tiltakozik, karjait nyakam köré fonja, és mielőtt elindulunk, lehúz egy gyors csókra. A fürdőbe érve finoman fektetem a kádba, majd én is beülök, mire cicám utolsó erejét is kihasználva férkőzik lábaim közé és a mellkasomnak dől.
- Édes, ne aludj el, csak rosszabb lesz.
- Nem fogok, csak most olyan jó így… - Ez az így egészen pontosan azt takarja, hogy én felhúzott lábakkal, hátamat a kádnak támasztva ülök, ő a lábaim között, kinyújtott lábakkal, kezeivel pedig combomat simogatja. Minden érintésére kiráz a hideg, de a legkellemesebb értelemben. Szerintem fél órát ülhetünk a vízben, mikor már hidegnek tűnik és inkább a konyhába települünk át, várva a kávét, mintha attól kapnánk vissza erőnket. És tényleg! Kai olyan bivalyerős kávéval lep meg, hogy két pohár után úgy érzem magam, mint aki legalább négy órát aludt. Szegény, kicsinek nem nevezhető férfiasságom még mindig mélyen alszik és regenerálódik, de semmi baj, talán így ritkábban kell hallgatnunk Ruki kioktatását a kanosságunkról.
Hét körül elindulunk hozzám, negyed óra alatt pedig oda is érünk. Cicám nagy, kíváncsi szemekkel fedezi fel lakásomat, minden kis négyzetcentit feltérképezve, persze a konyhában szöszmötölve a legtovább és onnan hallom a leggyakrabban, hogy miket fog venni nekem, mert ez, meg az elengedhetetlenek a főzésnél, és hogy tudtam nélkülük élni. Nem fogom lerombolni a magában alkotott képet rólam, így csendben és magamban jegyzem meg, hogy bizony az a konyha csak a lakás tartozéka, alig használom, akkor is az éttermi kaját melegítem meg.
Miközben drágám listát ír a legfontosabb hiányosságokról, amiket délután szándékában áll be is szerezni, én békésen és nyugodtan öltözök át, majd kimegyek hozzá a nappaliba.
- Na, mehetünk? Mindent összeírtál? - kérdezem gonoszul vigyorogva, mire megfordul, és durcás képpel néz rám.
- Ne gúnyolódj! Ha nálad leszünk és itt fogok főzni, ezek igenis fontosak! - Ja, hogy … Így már értem, azonban…
- Te, édes. Ha itt leszel, gondolod, hogy a szeretkezésen és a zuhanyozáson kívül mást is fogsz csinálni?
- Nem gondolod, hogy hagyom, hogy továbbra is éttermi szarokon élj! Így is milyen gebe vagy! Vastagabb karom van, mint neked! - A hűtőben hagytam volna a kajás dobozt…?
- Kai, te dobos vagy, alap, hogy erősek a karjaid. Ettől függetlenül, honnan veszed, hogy étteremből hozatok enni?
- Szerinted vak vagyok? A gázt egyszer sem használtad, a késeiden egy karcolás sem esett. Nem vagyok teljesen hülye. - Látom, hogy kicsit ideges, ezért odalépek elé és megölelem.
- Ugyan, cica, ne durcizz, rendben? Bevásárolunk délután, aztán ma te alszol itt. Még főzhetsz is, ha nagyon akarod. - Csillogó, gyermeki boldogságot tükröző szemekkel néz rám.
- De jó! Akkor sütni is fogok! - Hogy, mi…? - Mit vagy úgy meglepve? A te sütőd jobb, mint az enyém!
- Igen? - Na, várjunk… - Akkor csak a sütőm miatt vagy velem? - kérdezem lebiggyesztett ajkakkal.
- Még szép! Este is vele fogok aludni! - Komolyan tűnik…
- Kétlem, hogy tudnál nélkülem élni - mondom, majd kicsit hozzányomom csípőmet az övéhez. Nyög egyet, majd mosolyogva válaszol.
- Na, jó, igazad van, akkor mégis veled alszok. Addigra remélem, gyűjt energiát…
- Amennyire kifárasztottad, két nap is kevés lenne neki.
- Annyi ideje nem lesz, szóval kapja össze magát - mondja, majd megsimogatja eddig emlegetett testrészemet. Felnyögök, bár merevedni képtelen vagyok. Ez van, na, én sem vagyok acélból, igenis, el tudok fáradni egy egész éjszakás szexmaratontól!
Szokásommal ellenkezve nyolc előtt öt perccel már bent is vagyunk. Meg is lepek mindenkit, még a kávémat sem főzte le senki. Gonosz kis ördögök!
- Kami-sama, mi van veletek? Úgy néztek ki, mint két vízi hulla! - mondja Aoi.
- Szerintem hagyd őket. Fiatal pár, valószínűleg végigkefélték az éjszakát. - Reita… - Igaz? - Alig észrevehetően bólintok, majd Ruki int, hogy üljünk le. Kicsimnek ez nem megy könnyen, szóval én lehuppanok, őt meg ölembe húzom, én csak kényelmesebb vagyok igénybevett popsijának, mint a félkemény kanapé.
- Meg sem kérdezem, hogy Kai miért nem tud a saját seggén ülni - sóhajt fel chibi. - Na, Kai, akkor ma belecsöppensz az eseményekbe! Jelenleg egy kiadóváltás közepén vagyunk, egy dobosnyira a PCS-s szerződéstől. Mivel személyeddel már minden megvan, ma jön egy srác, aláírjuk a papírokat és egy hónap múlva hivatalosan is a PSC kötelékébe tartozunk. Addig viszont fotózások és interjúk ezerrel. Mára nem terveztem különösebben semmit, de holnap ugyanígy korán gyertek, mert kilenctől fotózás, tizenegytől interjú, utána próba, mert hétvégén koncert. Mindenki kíváncsi Uke Yukatára, a banda új dobosára!
- Öhm, PSC? Az melyik lemezkiadó? - kérdezi kedvesem.
- Ahol az Alice Nine is van - súgom a fülébe.
- Tessék? - eszmél fel Ruki.
- Ja, semmi, semmi!
- Az jutott eszembe, hogy miért ne mutathatnánk valamit Kai-channak… Ő még nem látott minket, de mi már láttuk őt. Nyomjunk le neki valamit! - lelkendezik Aoi.
- Ez igaz, én benne vagyok - mondja Reita, majd Ruki is rábólint. Megkérem életemet, hogy hallgassa állva a kis előadást, aztán meg véleményezze. Felpattanok, a gitáromhoz lépek, hangolok, és indulhat is a buli! Lássuk, mi az én cicusom véleménye a gitártudásomról!
|
Kai POV
- A kis csaló! – mondja mikor elszakadok ajkaitól, s mikor találkozik vágytól teli tekintetem az övével, Ő is ellágyul.
- Szeretlek – suttogom ajkaira, s egy apró könnycsepp szökik a szemembe, s csordul végig piros arcomon, majd mielőtt mondhatna akármit is, csípőmmel körző mozgásba kezdek farkán ülve, kezeimmel mellkasán támaszkodok meg, s hátra hajtom a fejem az érzésre. Ez valami… csodálatos… szavak sincsenek rá…
Ahogy körözök csípőmmel, igazi kéjes nyögéseket csalok ki belőle, majd felguggolok, s valami eszméletlen gyors ütemre váltok. Nem bírom. Ahogy minden egyes beleguggolásommal eléri makkja a prosztatám, szinte elolvadok, ő pedig a hírtelen ütemváltozástól hangosan felmordul. Bizony Ruru élvezd és szeress, mert én szeretlek! Visszavonhatatlanul, és őrülten!
Egyszer csak megfordul a világ, s már hason találom magam. Halkan nyikkanok a meglepettségre, s ő hátamhoz simulva morog, s dorombol ahogy elkezd mozogni bennem, kéjes nyögéseim pedig egyre hangosabbak. Megveszek tőle! Szeretem!.....
|
Ahw… ez a fürdőzés, maga az egész este nagyon jó volt. Ahogy kitöltötte bennem az űrt rájöttem… tényleg szeretem. Halálosan szerelmes lettem, de még nem tudom kimondani. Mi a szarért vagyok ilyen nyomi?! Akkora a szám sokszor, mégis Uruha mellet, nem vagyok képes olyannak lenni… Tényleg szerelmes lettem. Visszavonhatatlanul.
Csak fekszem mellette, vagyis félig rajta. Olyan vagyok mint egy kiscica. Annyira jó, hogy itt alszik. Teljesen el vagyok szállva most. Valahol messze a mennyek kapuit verdesem. Alig látok ki a rózsaszín felhők közül. Nyáúúúú. Na jó aludjunk, mielőtt ráugrok és álmában megerőszakolom….
Éjszaka rosszat álmodom. Azt, hogy Uruha-nak csak a kefélésre kellettem és elhagy, s messze elköltözik tőlem a bandával együtt. Egyedül maradtam…
Úgy ülök fel az ágyon, akár csak a filmekben. Izzadtan és lihegve, kikerekedett szemekkel. Soha… de soha többet nem eszek édességet alvás előtt. Attól mindig rosszat álmodok.
Azonnal Uruha-ra vezetem tekintetem, s mikor meglátom, hogy még mindig itt fekszik mellettem és nyamnyog valamit álmában, megnyugszom kissé. Csak egy álom volt Kai… Nyugi.
Azonban muszáj innom egy kis vizet. Kiizzadtam az utolsó cseppet is magamból. Halkan felkelek az ágyról, majd kimegyek a konyhába, s magamba nyomok vagy egy fél liternyi vizet. Mikor végre dugig vagyok, gyorsan elmegyek a mosdóba és könnyítek magamon. Megmosom az arcomat is, lefürödni nem akarok. Majd reggel.
Halkan megyek vissza a szobába, s látom, hogy az én seme samám még mindig édes álmait alussza. Ajkai résnyire nyitva ahogy veszi a levegőt, haja kócosan szanaszét, - nem mintha én újonnan fésült lennék – A hátán fekszik. Annyira édes, és így olyan gyámortalan. Ki sem nézné amúgy az ember belőle, hogy meleg. De nem zavar. Rajtam se látszik. Egyikőnk sem az a topp buzi. Ő pedig annyira seme, hogy az valami hihetetlen. Álmaim pasija. Annyira szép minden. El sem hiszem.
Nem bírom ki, hogy ne másszak be mellé az ágyba óvatosan, s út közben a boxeromat is elhagyom. Még jó, hogy Ő meztelenül jött aludni… hehe.
Négykézláb felé mászok, s óvatosan hajolok rá ajkaira, épp csak érintem az enyéimmel, de így is motyogni kezd. De mondtad, hogy nem sokat alszunk ma éjjel. Hát nem is fogunk! Nyeheheeeeee….
Lejjebb csúszom, s ráülök a térdeire, mitől még mindig nem kel fel teljesen, csak hangosabban morog valamit. Ne félj Ruru-m! Mindjárt kellemessé teszem a kis álmaidat…
Rafkósan lehúzom róla a takarót, s már kint is van az én kis….. khm…. Óriási drágaságosságom. :3
Először csak mutató ujjamat húzom végig rajta, majd felé hajolva rálehelek és megnyalintom a makkját. Még nem is szoptam le eddig. Itt volt már az ideje, hogy én is kényeztessem egy kicsit az én seme samámat.
Nyelvemmel meg-meg bököm a csúcsát, míg nem automatikusan felfelé kezd ágaskodni. Anyám ez aztán tényleg orbitálisan nagy. Ahw… Nem baj legalább van min bevetnem a gyilkos techikámat. Uruha készülj életed legjobb szopására!
Felé hajolok, majd azonnal ahogy csak bírom, benyelem, majdnem a tövéig, s visszafele úgy megszívom, hogy még Ő is nyögve kel fel már félig álmából. Meg is érzem számban vágycseppjeinek ízét, és nagyon finom. Élvezettel nyelem le, s folytatom.
Lassú kínzó mozdulatokkal nyelem be továbbra is amennyire csak tudom majd szívom akár a vákuum, s közben egyik kezemmel golyóit kezdem masszírozni. Hallom egyre hangosabb nyögéseit, s végül egyik kezét fejemre teszi, s elszakít a farkától.
- Hát te? – kérdi sűrűn sóhajtozva.
- Nem tetszik? – nézek rá a sötétben kiskutya szemekkel, de tisztán látom az arcát. Már hozzászokott a szemem a sötéthez.
- Ohhh… dehogy nem cicám! Istenien csinálod, csak nem tudom mire ez a nagy hév… - értetlenkedik itt nekem vigyorogva a lelkem.
- Csak élvezd! Eljuttatlak a mennyekbe. – vigyorodok el, s huncutosan nézek rá majd visszatérek farkához, s egy hírtelen mozdulattal tövig a számba fogadom ismét, és nem is öklendezek tőle. Nyelvemmel elérem a golyóit, s azzal simogatom őket, majd mikor elkezdem kiereszteni a számból ismét vákuum szívásba kezdek.
- Agh!! Istenem! – csapja fejét hátra a párnák közé, s kezével erősebben a hajamba markol. Így kényeztetem vagy két percig, s úgy elsül mint egy ágyúgolyó. Minden csepp vágyát lenyelem, nem hagyom, hogy kárba vesszen. Egy csepp sem.
- Hogy tetszett drágám? – mászok felé, s kérdem gyermeki kíváncsisággal, nagy csillogó szemekkel, terelve a figyelmét, s tágítani kezdem magam, rögtön két ujjal. Jaj de jó színész vagy Kai-chan!!!!!
- Isteni voltál baby! – még mindig piheg, én pedig már alig bírom tartani magam. Akarom! Most! Rátapadok ajkaira, s még észhez sem tér a drágám mikor, megfogom a farkát, s rántok rajta egy-két csukló mozdulatot, s félig bekeményítem, majd azonnal ráülök hatalmas szerszámára tövig, a csókot meg nem szakítva, Ő pedig egy orbitálisat nyög a számba.
- A kis csaló! – mondja mikor elszakadok ajkaitól, s mikor találkozik vágytól teli tekintetem az övével, Ő is ellágyul.
-
|
[48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
