|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
RYO POV.
- Nem értelek…. Ki tudja hány lány van oda érted te meg…- mosolygok némán. A Tvt lejjebb halkítom, figyelve a beszélgetést – Hazaértem a nyaralásból rá egy napra indulunk. Londonba aztán pedig vissza ide és itt is lesz egy koncert majd így tovább a többi hely is…..
- London… - búgon halkan. Már el is felejtettem h az LM.C híres banda. Bár máig nem tudom mitől. Ha folyamatosan úton vannak és koncerteznek, akkor én bele se vágok az egészbe mert nincs értelme. Kapcsolom ki a TV-t.
- Nem most nincs majd hívlak ha valami eszembe jut – nem bírok itt maradni tovább. Már én érzem magamat rosszul h itt hallgatózok. Határozott moztulattal kilépek az ajtót, magam mögött behajtom azt s karba tett kezekkel neki dőlök.
– Na akkor sziasztok! – Lassan felemelem a kezem s valami érdekes mozdulattal fejeztem ki elköszönésemet, amit általában azt mondják h : integet
- és most?..... – nem néztem rá. Gondolkodtam. Csak magam elé bambulok, azt sem tudom hogy hol pihent a tekintetem. Talán egy percig álltam ott némán. Bár lehet hogy több. Nem tudom. Mikor az ember így magába fordul nem is veszi észre az idő múlását.
- Sztem nincs mit mér megbeszélni – Folytatom halk monoton hangon – te híres zenész vagy én meg egyetemista. Nem látom értelmét az egésznek ha te folyamatosan úton vagy. És itt a pont.
Már magamban Niin gondolkodtam h most ráér e. Ma nála alszom de azt mondtam csak 10kor érkezem. Ahhoz képest délután 4 óra van
|
|
Aiji POV.
- Hát te hülye vagy – ránéztem - Mit vársz még, itt? Menj utána! – lökdös ,hogy induljak már utána és mutogat az ajtóra - Menj már! Bármikor megtudjuk beszélni, Maya most fontosabb. Menj… - noszogat mire én Maya után megyek
- Maya hallod állj meg! – futok utána még a lépcsőházban elérem
- Mi van? –rám sem néz
- Sajnálom jó? Csak Ryo beszélni akart velem és…
- Ne magyarázkodj tudom ,hogy túlreagáltam. Simán visszajöhettem volna egy óra múlva is. Csak furcsa ,hogy neked valaki ennyit jelent.
- Nekem is az… - mondtam. Lassan visszasétáltunk a lakásomba Ryo a hangokból ítélve a szobámban nézi a TV-t
- Nem értelek…. Ki tudja hány lány van oda érted te meg…- sóhajtott Maya
- Hagyjál már Maya a hülyeségeiddel , ne kezd. Inkább beszéljük meg a koncertet.
- Oké! –mosolygott ördögien – Hazaértem a nyaralásból rá egy napra indulunk. Londonba aztán pedig vissza ide és itt is lesz egy koncert majd így tovább a többi hely is…..
- Aha…. Próba már nem lesz akkor? –kérdeztem
- Majd ha Londonba érünk ott lesz egy napunk rá. Akkor majd mindent átnézünk. A fellépő ruhádat kiválasztottad már? – kérdezte,Maya imádja a ruhákat.
- Nem.
- Pedig itt lenne az ideje.
- Milyen szín?
- Fehér –Fekete ,egy hete megbeszéltük. De mindegy. Csak válaszd ki!
- Rendben. Még valami?
- Nem most nincs majd hívlak ha valami eszembe jut. – Végszóra mintha tudta volna kilépett a szobámból Ryo is. Én önkéntelenül is rámosolyogtam. – Na akkor sziasztok! –köszönt el Maya
- Szia , jó nyaralást! –köszöntem el én is. Amikor becsukódott az ajtó Ryohoz fordultam - és most?..... |
RYO POV.
Csodálkozva hallom, hogy nem volt még férfival kapcsolata. Viszont nem úgy fogalmaznám, hogy „elcseszett” volna bármit is. Igaz Shatoshi kidobott. De ígyis úgyis megtette volna egy kis idő múlva.
- Aiji!? – megjött. Tekintetem az üres szobára termet várva, hogy mikor jelenik meg Maya
– A konyhában vagyok Maya. – Vagyok? Nem vagyunk? Mindegy én nem akarok balhét. Némán cigiztem tovább.
- Szi…asztok!
- Hello bello… - lököm oda halk hangon. Nem néztem rá. Kezet se ráztam vele.
- Maya mi lenne ha visszajönnél egy óra múlva? – ezen kissi meglepődtem. Szúszós szemekkel néztem Aijira. Nem úgy tűnik maya, mintha csak úgy hazajött volna. Inkább megbeszélni vmit,
- Tudod ,hogy nem lehet mert ma este indulunk a szüleimmel az egy hetes nyaralásra. – Bingó! Hát akkor távozom. Álltam is fel mikor Aiji folytatta a mondókáját
- Akkor majd megbeszéljük ha visszajöttél! Úgy jó? – Ahogy rámszegezte a tekintetét éreztem Maya szúrós tekintetét
- Erre nincs szükség…
- Ha neked ő fontosabb mint én és az egész banda akkor legyen… - lelépett
- Fasza ….
- Hát te hülye vagy – felém pillant – Mit vársz még itt? Menj utána! – Kezemmel az ajtó felé mutatók – Menj már! – kezdem tolni noszogatás képen – bármikor megtudjuk beszélni, Maya most fontosabb. Menj…. – végre elment. Én kényelmesen visszaültem. Nem akartam haza menni. Otthon mostanában sok a balhé. Én és a bátyám sose vagyunk otthon a szüleim viselkedése miatt. Inkább Niinél alszom. De mivel mindig tudják hol vagyok addig nem szólnak. A beszélgetésből nem hallottam semmit. Bementem Aiji szobájába TVt nézni. Nem zavartam. Az ajtó nyikorgás jelezte hazaértek. Gondolom csak a lépcsőházban voltak. Niimán néztem a TV-t. De természetesen – gyermek kíváncsiság – hallgatóztam. |
|
Aiji POV.
Már az ajtónk előtt álltunk…. A kulcsot a zárba tolom ,elfordítom, be engedem. Leül a konyhában.
- Maya?
- Egy óra múlva jön ha minden igaz. – tudom hogy nem bírja
- Ha zavarok akkor elmegyek csak szólj…
- Nem ,nem zavarsz maradj nyugodtan.!
Besétálok a fürdőszobába. Fetrengek a földön. Na jó nem csak szeretnék. Tudom úgyis ,hogy miről akar beszélni. Arról amiről én már egy hete próbálkozom. Csak soha nem jött össze. Összeszedem magam és visszamegyek hozzá.
- Aiji – emeli rám a tekintetét ahogy kiérek a fürdőből – beszélhetnénk? – nem mondok semmit csak bólintok. -de rólunk. A múltkori megjegyzésed a folyosón azért az erős volt. – tudom és nem akartam kimondani de mégis sikerült…mondanám de a torkomon akad a szó. Leültem mellé nem nézek rá. Csak hallgatom amit mond. Még nem fejezte be. -- Ahhoz képest, hogy kijelentetted, el akarsz engem felejteni… tegnap haza kísértél, és elég mély beszélgetéseket folytattunk. Plusz még most is a buszon. Engem aztán nem zavar de… ez azt jelenti, hogy mégsem akarsz elfelejteni… úgy… ? – ez egy okos következtetés magam se tudom mit akarok. Sose volt még barátom. Olyan barátom. Hetero voltam mindig is. Nekem ez az egész idegen. Fogalmam sincs hogy kell hozzáállni. De ami számomra a legkínosabb… az a szex. – Kikerekednek a szemeim ránézek de el is kapom a fejem…..– nem tudom magamat elképzelni ahogy kutya pózban fogják a csípőmet és monoton mozgással belém tolják a farkukat….. a szopásról ne is beszéljünk… - itt majdnem felnevettem őszintén szólva …-nekem az elveimmel ellentmondanak. Az, hogy smárolok egy sráccal az még oké. Nem tagadom volt már ilyenben részes de kb ennyi. Jó most sok mindent rád zúdítottam. De Maya lassan itt van és én ezt tisztázni szeretném, hogy mégis hogyan tekintesz rám. Mert olyan hozzáállással fordulok én is hozzád. Kicsit ez a „mert el akartalak felejteni” … hát őszintén szólva nagyon megijedtem. De bele is gondoltam a dologba. Hogy akarom e vagy sem. Hát nekem ehhez idő kell. Mert még félek az egésztől… - rágyújt gondolom ezzel jelzi hogy ő végzett. Én meg nem tudok belekezdeni…..
- Most mondanom kéne valamit…. – ránézek és látom ,hogy figyel, az arcomról olvas…- Az hogy el akarlak felejteni az igaz is volt meg nem is. Mert te egyszer csak megjelentél és felfordítottad az életemet amit bántam is meg nem is. Néha hiányzott az ,hogy ne kelljen gondolkodnom semmin vagy senkin de volt olyan pillanat hogy örültem neki hogy gondolhattam rád. El akartalak felejteni mert neked jobb lett volna mert eddig állandóan amikor a közelemben voltál valamit elcsesztem. – nagy levegőt vettem és folytattam – Aztán amikor először elbeszélgettünk sikerült valamennyire megismernem téged. És szép lassan haladunk valami felé amiről nem tudom megmondani ,hogy mi az….és ha már itt tartunk nekem sem volt soha még úgy barátom….és csak Fanservice miatt csókolóztam Mayával…. –sóhajtottam egyet most nem hagyhatom abba – Az is komoly volt mikor azt mondtam nem véletlen csókoltalak meg –ránéztem és láttam hogy még mindig mereven néz – Tényleg nem tudom ,hogy neked egyáltalán …..hogy te egyáltalán hogyan viszonyulsz hozzám. És nem akarok megint minden elcseszni….- és mint végszóra Maya kulcsa elfordult a zárban.
- Aiji!? – ránéztem Ryo-ra . Látszik rajta ,hogy semmi kedve Mayához.
– A konyhában vagyok Maya. – Hallom a léptei kopogását a padlón
- Szi…asztok!- mondja kicsit lemaradva.
- Maya mi lenne ha visszajönnél egy óra múlva? –kérdezem tőle
- Tudod ,hogy nem lehet mert ma este indulunk a szüleimmel az egy hetes nyaralásra.
- Akkor majd megbeszéljük ha visszajöttél! Úgy jó? – ránézett Ryo-ra és csak ennyit mondott
- Ha neked ő fontosabb mint én és az egész banda akkor legyen… -és ezzel lelépett.
- Fasza …. - mondtam és ránéztem Ryo-ra |
RYO POV.
- Ugye nem baj ha leülök? – bólintok rá. Modortalan ugyan nem leszek, de nem vágytam per pill beszélő partnerre. Így is lett. Csönd volt. Kellemes csönd. A tegnapi beszélgetésünk óta látszott a köztünk lévő változás. Már nincs azon gondolkodás „jahj mit mondjak” vagy a túlzott személyeskedés. Barátok volnánk? Talán. De a bizalom nálam még eléggé gyenge. Ezen kívül én nem tudom elfelejteni amit a folyosón mondott. Nem tudom, hogy ő hogyan néz rám. Barát vagy… nem is tudom. Társ? Nem tudnék helyes kifejezést most találni. De leginkább az zavar, hogy mindig is hetero életet életem. Én nem tudnék fiúval kapcsolatot létesíteni.
Megtörte a csendet így a gondolat menetemet is. A témák egymás után mentek . Max a válaszon gondolkodtunk, kérdéseken nem. De az jól esett, hogy a sebemet nem említette meg. Bár, egyszer csak úgyis szóba kerül. Ha nem ő én említem meg.
Valóban nem szálltam le ott ahol kellett volna, de szándékosan. Bennem volt a kíváncsiság. Szerettem volna egy kicsit komolyabban beszélni vele rólunk. Igaz, fogalmam sincs, hogy hogyan de majd improvizálok.
Nem szólt semmit. Meg sem említette, hogy : miért nem száltál le?
Bár felesleges is volt, hisz már a lépcsőházban voltunk az ajtaja előtt. Modortalan módon meg se kérdeztem, hogy átjöhetek e hozzá. Bent helyet foglaltam a konyhában.
- Maya? – a múltkori incidens után, jobb ha tudom mikor érkezik – ha zavarok akkor elmegyek csak szólj…
Elment a mosdóba. Négyszemközt vagyunk és van kb még egy óránk.
- Aiji – jön ki a fürdőből – beszélhetnénk? – rábólint – de rólunk. A múltkori megjegyzésed a folyosón azért az erős volt. – hiába próbált fapofát vágni mégis láttam rajta, hogy kissé szíven érinti De nem negatívan. Tán félelem, vagy a meglepődés. Bár hogy is bizonytalanul ült le mellém. Nem néztünk egymásra
- Ahhoz képest, hogy kijelentetted, el akarsz engem felejteni… tegnap haza kísértél, és elég mély beszélgetéseket folytattunk. Plusz még most is a buszon. Engem aztán nem zavar de… ez azt jelenti, hogy mégsem akarsz elfelejteni… úgy… ? – hangom a szokásos halk és monoton volt. Ez egy elég komoly téma. Nem akarom elbaromkodni. Gondolkodott. Ami engem zavart. Akaratom ellenére is folytattam a mondandómat – Sose volt még barátom. Olyan barátom. Hetero voltam mindig is. Nekem ez az egész idegen. Fogalmam sincs hogy kell hozzáállni. De ami számomra a legkínosabb… az a szex – most mit kerteljek – nem tudom magamat elképzelni ahogy kutya pózban fogják a csípőmet és monoton mozgással belém tolják a farkukat….. a szopásról ne is beszéljünk… nekem az elveimmel ellentmondanak. Az, hogy smárolok egy sráccal az még oké. Nem tagadom volt már ilyenben részes de kb ennyi. Jó most sok mindent rád zúdítottam. De Maya lassan itt van és én ezt tisztázni szeretném, hogy mégis hogyan tekintesz rám. Mert olyan hozzáállással fordulok én is hozzád. Kicsit ez a „mert el akartalak felejteni” … hát őszintén szólva nagyon megijedtem. De bele is gondoltam a dologba. Hogy akarom e vagy sem. Hát nekem ehhez idő kell. Mert még félek az egésztől…
Nagyot sóhajtottam. Sokat beszéltem, ő sokat hallgatott. Rágyújtottam, jelezve, hogy nincs több mondani valóm. Vártam. Közben az órát lestem néha-néha Maya miatt. Nem kedvelem. |
|
AIJI POV.
Reggel simán lekéstem a buszt ami annyit jelent ,hogy az egyetemre sem érek már be. Nyugodtan megreggeliztem ,felébresztettem Mayát és felöltöztem. Majd lementem a buszmegállóba. Megvolt a napi rutin. Aztán megjött a buszom és felszálltam rá. Teljesen üres volt.
- Hova? –kérdeztem Mayát
- Mindegy. – volt a válasza így leültem a legelső kétszemélyesre. Maya elaludt az út közben. Leszálltunk az egyetemnél és elindultunk a bejárat felé. Sietnünk kellett ha nem akartunk a második óránkról is elkésni.
Beértünk a terembe ,leültünk a szokásos helyünkre. Becsöngetés után bejött a matektanár és megtartotta életem legunalmasabb matekóráját. Nagyon nem akart eltelni ez a nap. Még végigszenvedtem 5 órát. Mayának még volt egy plusz órája így nem vártam rá. Kimentem a buszmegállóba és elszívtam egy szál cigit. Majd amikor megjött a buszom felszálltam rá.
Egyből kiszúrtam Ryo-t de nem bámultam meg. Odasétáltam hozzá – ő az ablakon bámult kifele- és megszólítottam:
- Ugye nem baj ha leülök? – bólintott és elfoglaltam a helyet. Némán ültünk egymás mellett. Nem volt kínos csend. Nem olyan mint mikor az ember kétségbeesetten kutat ,hogy miről beszélgessen a másikkal. Aztán lassacskán nekiálltunk beszélgetni. Körülbelül úgy mint tegnap kérdeztem válaszolt. Kérdezett én válaszoltam. Aztán észrevettem egy lila foltot az arcán. „Biztosan verekedett.” Gondoltam „Biztos felcseszték az agyát.” Nem kérdeztem meg tőle mert én sem szeretem ha hülyeségeket kérdeznek tőlem. Talán furcsállta is egy kicsit. De nem baj. Általában ilyen vagyok. Beszámíthatatlan.
Aztán csodálkoztam amikor nem szállt le ott ahol szokott. Nem kérdeztem rá csak tovább beszélgettünk. Majd amikor felálltam,hogy én most szállok ő is jött velem…… |
RYO POV
- Nem figyeltél rám. Már másnap megmondtam ,hogy Bruno Banani de nincs gond.
- Jah hogy akkor azt mondtad... valami banánt mondtál és nem értettem mire mondtad
Sarkon fodúlt s azzal véglegesen elment. Örültem végre a saját ágyamba aludni. Még megvacsoráztam, s azzal már húztam is az álmot.
Reggelem a szokásos volt. Busz időben jött, volt helyem - végig aludtam az utat - Nii és Shuu kint vártak rám.
- Mesélte Shatoshi, hogy véglegesen kidobott - Jegyezte meg Shuu két slukk között. Egy padnál ültünk az egyetem előtt. Nii, Én, Shuu. Így ültünk egymás mellet kényelmesen kinyúlva a padon
- Gondolom nyála összecsordulva, agyi orgazmussal keres egy új dobost! - jegyzem meg halkan monoton hangon
- Nem egészen - javít ki Nii - Ki van borulva, hogy elküldött. Azt mondta : Se vele, se nélküle
- Hát döntse el mit akar. Én nem fogom kinyalni a seggét.
- Senki se várja tőled. - ennyire nem vagyok nyers... vagy igen?
- És akkor, hogy fogtok ti fellépni?
- Shatosinak is ez a baja... - dobom el a csikket. Hát a pofám leszakad
- Az h éjszaka miatta bőgtem, az h tönkre tette az ami fontos volt nekem - dobolás - és, hogy nem vagyok a tagja bandának..... azt úgy látom k****a nem érdekli - jelentettem ki a végét elég nyomatékosan - Hát basszuska.....
- Hát valami olyasmi. A "se veled se nélküled" azt úgy érti h nem akar veled dolgozni, de kellenél h fellépjünk.
- Hát. Ez eléggé szárul esik. Jön ma suliba?
- Beszélni akarsz vele? - Bólintok rá, azzal felkelek kényelmes helyzetemből s szó nélkül bemegyek az egyetemre. A többiek távkéséssel jönnek utánam
- SHATOSHI! - Üvöltök a folyosón, amire odafordul hozzam. Arcán csak az undor volt, és semelyik porcikája se akart meghallgatni, de mégis gyökeret eresztet a lába - Csak közölni akartam, hogy tudok pár jó helyet ahol dobost kereshetsz. Mert nem vagyok hajlandó a te mocskos közönségednek dobolni és a röhejes képedet egy színpadon látni veled! - Nem szólt semmit, de mellkasa hevesen mozgott. Felidegesítettem, de nem érdekelt. Shuu már mögötte állt, mögöttem meg Nii...
- Te kis... - jön felém de Shuu visszahúzza
- Gyere bazdmeg üss meg! Ha ettől jobban érzed magad, hogy egy kisebbet megversz akkor, tudod mit? Még én leszek boldog, hogy egy hozzád hasonló vadállatot boldoggá tettem!
Eddig bírta. Az arcom éget, de csak egyet kaptam. Shuu erősen visszahúzta. Csak trágár szavakat dobált felém
- Hát Shatoshi... elérted, hogy boldoggá tegyél. - Sarkon fordulva megyek a férfi WC felé. Az arcom csak úgy égett!. Hideg vizet engedtem rá. Borzalmas volt, de ki jött. Az én bolondságom és hevességem de nem érdekel. Számomra ő egy múlt, ahogy a Girgamesh is!
A nap végére már csak egy kicsi lila folt volt a helyén. Csak akkor fájt , ha mosolygok. Mondjuk nekem nem az erősségem, így nem vagyok bajban. Aiji felszállt. Remek. Már csak ő kellet. Ne értsd félre, nincs bajom vele. De kb 100 ember megkérdezte : úristen mi történt az arcoddal!
Nem köszöntem neki, nem szokásom. Kifele néztem az ablakon. |
|
Aiji POV.
- Szia… AIJI! Várj egy kicsit… - szól még én pedig visszafordulok. - múltkor megemlítettem az illatodat, hogy jó a parfümöd. Mit használsz? Hihetetlenül finom. –elmosolyodtam hisz már mondtam neki
- Nem figyeltél rám. Már másnap megmondtam ,hogy Bruno Banani de nincs gond. – aztán elindultam ténylegesen haza. Bementem egy kisebb boltba és vettem egy doboz cigit mert mindkettőnk cigijét elszívtuk ez alatt a pár óra alatt. Kijöttem a boltból és felhívtam Mayát.
- Szia Maya.
- Aiji figyel sajnálom tényleg hülyevoltam nem akartam.
- Tudom figyelj gyere át úgy egy óra múlva meg kéne dumálni azt a fellépést.
- Persze oké!
- Szia! –köszöntem el tőle és elraktam a telefonom.
- Héj….bo-bocsi. – hallom a hátam mögül
- Tessék? –fordulok hátra hátha csak az idő érdekli ,persze hogy nem…
- Te ugye Aiji vagy? – kezdi az egyik lány. Vannak vagy 15 évesek. Mosolyt erőltetek az arcomra és válaszolok nekik.
- Igen.
- Az LM.C-s Aiji? – kérdezi a másik ,barnahajú lány.
- Igen.
- Adsz autógrammot ugye? –kérdezte az első.
- Ha van papírotok és tollatok szívesen. –mondom az egyik lány előkutat két füzetlapot és egy tollat. – Kinek adom?
- Mizuki és Hana . –válaszolják kórusban.
Odaadom nekik az aláírásokat legalább nekik is jó napjuk lesz. Elköszönök és hazasietek ahol Maya már vár. Hajnali kettőig dolgoztunk a fellépésen és azon milyen számokat adjunk elő. Aztán ott ahol voltunk – a kanapén – el is aludtunk. Reggel alig bírtam felébredni ,hogy eljussak az egyetemig….. |
RYO POV.
- Kíváncsi vagy?
- Mindig is érdekelt egy zenész családi állapota
– Legyen elég annyi, hogy…. – igazából ezekre a mondatokra vártam. Meglepett, hogy Mya a fogatott öcse. De leginkább az, hogy az öccse. Azt hitem idősebb nála. Vagy egy időse – Bár a szüleimmel lakok még, de egy anyai gondolkodás vagy támasz kell a nehéz időkben. Mayától ezt nem fogod sose megkapni.
– merre laksz?
- Ott ahol mutkor feküdtem a fűben. Az a mi kertünk. – Ha belegondolok, nem is lakik tőlem messze. 15-20 perc volt az út. Busszal mentünk, de nem sokat. Nem ültünk le, a forgóban áltunk egymással szemben s folytattuk a beszélgetést. Most más volt. Sose volt szünet. Mindig akadt több zéma ill kérdés, akár egyszerre több is – az én részemről
– Köszi mindent. – jelenti ki a hátam mögött
- Nincs mit. Tényleg nincs mit. Élveztem ezt a pár órai beszélgetést – az incidens ellenére is
Magához húzott s megölelt. Jól esett. Csak a kedves gesztust lehetett benne látni illetve érezni. Nem toltam el – én éreztem volna magamat rosszul ha megteszem
– Köszönök még egyszer mindent ! Szia!
- Szia… AIJI! Várj egy kicsit… - fór dúl vissza ismét – múltkor megemlítettem az illatodat, hogy jó a parfümöd. Mit használsz? Hihetetlenül finom.
|
|
Aiji POV.
Már egy ideje beszélgettünk…vagy inkább ismerkedtünk. Talán ez jobb szó erre. Sok mindent megtudtam a zenei ízléséről,a kedvenc dolgairól….etc. Aztán egyszerre több kérdést is szegezett nekem:
- Ahogy láttam egyedül laksz. Szüleid hol élnek? Szoktál velük találkozni? Amúgy van testvéred?
- Kíváncsi vagy? –kérdeztem mire ő bólintott – Legyen elég annyi ,hogy a szüleim eléggé messze laknak, nem szoktam velük találkozni max. telefonon beszélünk. Nincs testvérem mindig is egyke voltam. Fogadott testvérem viszont van. Maya. Olyan mintha az öcsém lenne. Mondjuk kicsit el tudja ragadtatni magát de nélküle nagyon szar lenne. Elég késő van – nézek a telefonom kijelzőjén az órára – merre laksz? –kérdezem elmondja és elindulunk felé.
Igazán szép házuk van. A lámpák még égnek odabent biztos ébren vannak a szülei. – Köszi mindent. – mondom neki és megölelem. Ebben semmi különös nincs Mayát is ölelgetni szoktam. Beszívom az illatát majd gyorsan elhúzódok nehogy félreértse nem kellene eljátszanom a bizalmát. – Köszönök még egyszer mindent ! Szia! –köszönök el és elindulok hazafelé…. |
RYO POV.
– Erre nem tudok mást mondani csak azt ,hogy majd találsz jobbat.
- Én is ezzel a tudattal nyugtatom magamat…
– Ha jól gondolom nem voltatok túl jó kapcsolatban Satoshival. Valahogy jóvá kéne tennem ezt a dolgot
- Nem tudod. Senki se tudja. Haragtartó mint én. – nyomom el a csikket.
- Nincs kedved sétálni?.....
- Felőlem – jobb dolgom nincsen. Küldtem egy sms-t ősöknek, hogy hol vagyok ne aggódjanak. Lassan 3 napja nem vagyok otthon
A házak mögött volt egy kis park, ahol a kutyákat szokták sétáltatni. De nem sokáig voltunk itt. Azt hittem leülünk egy padra beszélgetni de a sétálást szó szerint értette úgy látszok. Minden fele elbarangoltunk. Ha fejből vissza kéne jutni eltévednék. Mindenről beszélgettünk. Család, zene, iskola etc. A beszélgetés inkább elment ismerkedés irányában.
- Ahogy láttam egyedül laksz. Szüleid hol élnek? Szoktál velük találkozni? Amúgy van testvéred? – hírtelen jutott eszembe három kérdés. Bőség zavar.
|
|
Aiji POV
Csak ülök ott ahogy ő elmeséli ,hogy Satoshi kidobta a bandából. Ezt is jól megoldottam.
Na jó… kimentem rágyújtani. –mondja és kifele menet végigsimít a hátamon. Beleborzongok. Az ötletet jónak tartom. Kimegyek utána és én is rágyújtok.
- Sajnálom. –mondom ma már vagy nyolcadszor. A gond csak az ,hogy ezt mind egy embernek. Rám néz és csak bólint. Olyan mintha nem haragudna rám. – Erre nem tudok mást mondani csak azt ,hogy majd találsz jobbat. - Remélem. Teszem hozzá magamban. – Ha jól gondolom nem voltatok túl jó kapcsolatban Satoshival. Valahogy jóvá kéne tennem ezt a dolgot. – Elnyomtam a cigit és felálltam. Nincs kedved sétálni?..... |
RYO POV.
- Maya bazdmeg állj le – pillantok ki a résnyire nyílt ajtón. Mayat fogja le a lányom mert Éva kosztümben ülnek a kanapén és nézik őket. Széles mosoly jelenik meg arcomon,mikor Maya és az én tekintetem összefut. Integetek neki búcsúzás kép. Meg akar verni…. Akkor asszem beállhat s sorba, mert rajta kívül még jó néhányan meg akarják tenni. De hát, csak őszinte vagyok.
Kimentek. Kikukucskáltam az ajtón, s mikor minden tisztának bizonyult, a konyhába vettem az irányt. Totál kiszáradtan. Kinyitottam a hűzőt s körülnéztem. Valami ásványvizet kerestem. Meg is van. Bubi mentes. Forgatom szemeimet. Jobb mint a semmi. Kiöntök magamnak egy pohárral és várom Aijit
Ajtó csapódás jelezte jelenlétét
- Bocs a közjátékért.
- Nem kell bocsánatot kérned. Élveztem…. – és valóban!
– Kérsz valamit inni?....
- Már kiszolgáltattam magamat – emelem fel poharamat. Leül™mellém s töltött magának is – Shatoshi felhívott hazafele menet. Kidobott. Nem vagyok már a Girgamesh dobosa. - Jelentem ki halkan. – Majd keresek egy másikat… mást nem tudok csinálni. Shatoshi olyan mint én. Egyszer kell belerúgni, aztán többször nem köszön vissza neked. Na jó… kimentem rágyújtani – megsimítom egyszer a hátát kedves gesztusként. Valahogy nem haragudtam rá. Ki érti ezt. Talán mert már ezt várom el tőle.
|
RYO POV.
- Maya bazdmeg állj le – pillantok ki a résnyire nyílt ajtón. Mayat fogja le a lányom mert Éva kosztümben ülnek a kanapén és nézik őket. Széles mosoly jelenik meg arcomon,mikor Maya és az én tekintetem összefut. Integetek neki búcsúzás kép. Meg akar verni…. Akkor asszem beállhat s sorba, mert rajta kívül még jó néhányan meg akarják tenni. De hát, csak őszinte vagyok.
Kimentek. Kikukucskáltam az ajtón, s mikor minden tisztának bizonyult, a konyhába vettem az irányt. Totál kiszáradtan. Kinyitottam a hűzőt s körülnéztem. Valami ásványvizet kerestem. Meg is van. Bubi mentes. Forgatom szemeimet. Jobb mint a semmi. Kiöntök magamnak egy pohárral és várom Aijit
Ajtó csapódás jelezte jelenlétét
- Bocs a közjátékért.
- Nem kell bocsánatot kérned. Élveztem…. – és valóban!
– Kérsz valamit inni?....
- Már kiszolgáltattam magamat – emelem fel poharamat. Leül™mellém s töltött magának is – Shatoshi felhívott hazafele menet. Kidobott. Nem vagyok már a Girgamesh dobosa. - Jelentem ki halkan. – Majd keresek egy másikat… mást nem tudok csinálni. Shatoshi olyan mint én. Egyszer kell belerúgni, aztán többször nem köszön vissza neked. Na jó… kimentem rágyújtani – megsimítom egyszer a hátát kedves gesztusként. Valahogy nem haragudtam rá. Ki érti ezt. Talán mert már ezt várom el tőle.
|
|
Aiji POV.
Besétálok az ajtón hallom ,hogy jön utánam.
- Maya –nézek a haverom szemébe – légy szíves lépjetek le. –kezdem még normál hangon.
- Most mi a bajod basszus ez csak egy kis köcsög! – Érzem ,hogy ha így folytatja nem kérni fogom hanem kirugdosni.
- Maya. MOST! –üvöltöm az arcába
Daiki kijön a fürdőszobából és a falhoz dőlve kezd el magyarázni Mayának:
- Maya. – Neked kúrvára nem mindegy h hol szopják tovább a farkadat? Ha szexel akarod a bánatodat tompítani akkor ott van lent a buszotok azt folytassátok ott! Gratulálok, hogy csak annyit érsz, hogy prostituáltakkal lopod a napot. –Ezzel visszasétál a fürdőszobába. Szép volt. Dicsérem magamban a következő pillanatban pedig Mayát fogom le.
- Maya bazdmeg állj le! –üvöltök vele. Ő meg próbálja kirántani magát a szorításomból. A két csaj csak figyel a kanapéról. Ezek se jók semmire. – Maya hívok egy taxit és szépen hazamész. Majd ha le tudsz nyugodni akkor holnap megbeszéljük. Te ott. –Nézek az egyik csajra. – Hívj taxit! –Mayát leültetem a kanapéra felveszek egy pólót majd szépen a lányok és Maya kíséretében lesétálok a ház elé. A taxi 5 percen belül megérkezik. Beültetem Mayát majd a lányokat. A kocsi elhajt én meg visszasietek lakásba.
- Bocs a közjátékért. –mondom Daikinek aki már a konyhában ül. – Kérsz valamit inni?.... |
RYO POV.
- Sajnálom, én igazán – kiáltja mögöttem. Csak egy hosszú nadrágot húzott fel. Be se gombolta azt. Fordulok vissza, de próbálom takarni hajtincseimmel az arcomat - Sajnálom, hogy meg kellett ismerned ,hogy állandóan fájdalmat okozok. – forgatom szemeimet. Már mennék is tovább de visszafog - Maya szervezte…
- Ne kend másra – búgom ar orrom alatt, de inkább csak magamnak
- Azért ,hogy végre elfelejtselek – valami kis hangot kiadhattam de nem lehetne definiálni azt a meglepődött fejemet és érzést amit akkor éreztem. El akar engem felejteni? - Nem tudom te ,hogy vagy vele,de én akkor nem csak a semmi miatt csókoltalak meg.
Teljesen felé fordultam. A tekintetét kerestem de folyamatosan elfordult tőlem
- És a kérdésedre válaszolva, nem hiszem ,hogy bárkit megkaphatnék. Ha így lenne már beadtam volna a kérvényt
- Ismerős… - orrom már teljesen eldugult. A számon kapkodtam a levegőt.
– Lehet ,hogy ha most elmész többet nem is beszélünk, de talán így a legjobb. Megyek kirakom Mayáékat a lakásomból. Ha van kedved gyere be.
- Miattam nem kell kiraknod őket – próbálom visszatartani halk tompa hangon. Feleslegesen. Már bent volt s beszélt velük. Kínosnak éreztem a dolgot. Bementem a lakásba de nem néztem rájuk. Egyből a fürdőbe mentem arcot mosni. Loptam a WC papírt h kifújjam az orrom , mert zsebkendőt nem találtam.
Mayanak nem tetszett a dolog. Elhallgattam őket. Mikor rendbe szedtem magam és már rendesen kaptam levegőt, nem bírtam ki hogy ne szóljak be Mayanak. Sose arról voltam híres, aki be tudja fogni a száját
- Maya – kezdem el falnak dőlve karba tett kezekkel. A szokásos halk monoton hangomon folytattam tovább – Neked kúrvára nem mindegy h hol szopják tovább a farkadat? Ha szexel akarod a bánatodat tompítani akkor ott van lent a buszotok azt folytassátok ott! Gratulálok, hogy csak annyit érsz, hogy prostituáltakkal lopod a napot.
Lököm el magamat a faltól, s megyek vissza a mosdóba. Nagylevegő és ki…. Ismét kerestem WC papírt. Még el van kicsit dugulva a nózi ×3 |
|
Aiji POV.
- Sajnálom,én igazán – kezdtem mentegetőzni amikor utolértem. Felém fordult és láttam ,hogy sír. –Sajnálom, hogy meg kellett ismerned ,hogy állandóan fájdalmat okozok. Maya szervezte. Azért ,hogy végre elfelejtselek. Az utóbbit csak magamnak mormoltam hátha nem hallja meg. Rám nézett kikerekedett a szemekkel. – Nem tudom te ,hogy vagy vele,de én akkor nem csak a semmi miatt csókoltalak meg. És a kérdésedre válaszolva, nem hiszem ,hogy bárkit megkaphatnék. Ha így lenne már beadtam volna a kérvényt. –mosolyogtam rá. Legalább már nem sír. – Lehet ,hogy ha most elmész többet nem is beszélünk, de talán így a legjobb. Megyek kirakom Mayáékat a lakásomból. Ha van kedved gyere be. –mondtam és elindultam a bejárati ajtóm felé… |
RYO POV.
Magányomban sétáltam egyedül. Aijin gondolkodtam. Ahhoz képest, hogy segíteni akart lecsesztem. Nem tehet róla. Százévente egyszer, lelkiismeret furdalásom volt.
Megálltam. Végül is annyira nem volt rossz ott ülni és dobolni. Nem rá voltam dühös mégis rajta csattant az ostor.
Elindultam a másik irányba. Mennyi az esély arra, hogy otthon lesz? Hát próba szerencse.
Odaérve jutott eszembe, hogy ez panel. Nem tudom a kapu kódját. Hát ez remek. Hátráltam, hogy megnézzem ég e a villany. Éget. Még mndig sírtam de némán. Hát, leültem a lépcsőre. Miért vagyok itt. Tiszta idióta vagyok. Még az se a garancia, hogy itt vannak. Mögöttem léptek hallatszottak. Valaki lejött a postáért. Bekopogok. Egy öregasszony kitekint
- Kérem engedjen be. – kinyitja nekem kedvesen az ajtót.
Nem emlékszem, hányadikon lakik de az ajtaját megismerem. Sétálok felfele, nézem az ajtókat. Első emelet. Második emeltet- Negyedik emelet. Hatodik emelet. Ez az.
Nagy levegő és kifújom. Megbeszélem vele az egészet. Csengőt nem találtam így kopogtam. Semmi. Nincs semmi. Fülemet az ajtóhoz tapasztom. Két férfi hangot hallottam. Gondolom Mayával beszélget. Hát legalább fent vannak és itt vannak. Hát benyitottam.
- Aiji… ne haragudj hogy így benyitok de… - elakadt a szavam. Valóban kettejüket hallottam. Mivel a két lány szája teli volt………………….
- Csak……… csak a mai napot akartam megbeszélni amilyen bunkón viselkedtem de ahogy látom elfoglalt vagy. Küszködök könnyeimmel de nem bőgök maguktól jönnek…
- Bocsánat. - majd rájuk csuktam az ajtót. Hajamba túrtam idegesen. Én barom azt hittem, hogy a szívére veszi. Én rohadt nagy barom……… |
Aiji POV.
- Már megint elcsesztél mindent! – mondja meg az igazat Maya. Mintha én nem tudnám. Csak jót akartam. Király vagyok. Se szó se beszéd otthagyom Mayát a lakásom közepén és sétálni megyek. Mostanában ez segít. Rágyújtok egy szál cigire és semmi másra nem vágyom mint ,hogy elsüllyedjek a föld alá. Mindig azokat bántom akiket nem kéne. Hmmm…lehet hogy ezért vagyok. Beleszívok a cigibe és gúnyosan nevetek magamban,magamon. Lemondtam a következő próbát mondván tanulnom kell. Semmi kedvem híresnek lenni. Szar dolog. Csak panaszkodni tudok. Csörög a telefonom. Maya az.
- Mit akarsz? –kérdezem tőle.
- Gyere haza vár rád egy kis meglepetés.
–Ajj Maya mért nem hagysz már?
- Csak gyere…- ezzel letette. Kelletlenül haza vánszorogtam.
- Hát ez meg? –kérdeztem. Két lány ücsörgött a kanapémon. Vagyis az egyik Maya ölében. A másik meg megindult felém. – Maya már megint mi a francot csináltál?
- Csak szereztem csajokat. Ő majd feldob téged. –lehet hogy ez kell nekem. Magamhoz húztam a csajt és megcsókoltam. Leültem a kanapéra ő meg az ölembe és ahol ért ott csókolt és kényeztetett.
- Látod ez kell neked egy kis lazulás.
- Jah… - nyögtem.
Nem tagadom a csaj nem volt semmi csak a gond az ,hogy nem éppen rá gondoltam közben….
|
RYO POV.
Nem akarom részletezni mit éltem át a színpadon. Azt a pillanatot vártam, amikor vége lesz ennek a rémálomnak. Nem engedet el minket, ami nem csak nekem de Niinek sem tetszett. Szerencsénkre már csak pár szám maradt. Imari nem győzött bocsánatot kérni. Nem voltam rá mérges.
Kint autógrammot osztogatott. Volt jó pár tucat csaj akik minket is letámadtak. De nem adtam egyiknek sem, ahogy Nii sem.
- Miért nem adtok autógrammot? – kérdi az egyik lány csalódottan
- Mert ez nem a mi koncertünk, és ti nem a mi közönségeink vagytok. És nem miattunk jöttetek ide – jegyzem meg. Ezt nem bántásnak szántam csak ténynek.
Elhúzódtam a falhoz s neki dőltem. Aijival találkozott a tekintetünk, biccentettem, fejemmel, hogy jöjjön oda. Amíg felém sétált, s átverekedett a fanok között átfutattam magamban hol kezdjem el a mondandómat. Meg állt előttem, de nem néztem rá
- Ha azt hiszed, hogy most leakarlak oltani és szidni a sárgaföldig…. Közlöm hogy nem fogom – hangom olyan volt mint múltkor a konyhában s ugyan azzal a hangnemmel folyattam tovább, de most végig a szemébe néztem – Tudod. Úgy viselkedtél, mintha számunkra megtiszteltetés lett volna az és jó is, hogy mi most a színpadon játszottunk. Már van pár albumunk és nem csak Japánban léptünk fel, de mégis úgy viselkedtél, mintha amatőr lennék. Ami kicsit számunkra és beleértve a Girgameshnek kicsit megalázó volt. Jót akartál de nem azt érted el. Valóban sikítoztak a lányok és tetszett a műsorunk, csak tudod jobban esett volna ha ez inkább a saját koncerten történne meg nem másén, hogy miattunk jönnek el nem pedig miattatok. – nagyot sóhajtottam, most a földet bámultam s úgy folytattam tovább – Meg hát. Ha már utánunk kutattál, reménykedtem h tudod hogy nem vagyok jóba az énekessel. Shatoshiva. Ő volt a parkban akivel veszekedtem. Kiléptem a bandából de nem bontották fel a szerződésemet. Ha Shatoshi megtudja hogy nem voltam hajlandó fellépni velük, de egy idegen bandánál játszottam egy koncerten…. – már halkan kínomban nevettem – akkor felbontja a szerződésemet, és többet nem mehetek vissza, pedig azt terveztem. Úgyhogy kénytelen leszek megtanulni mégis gitározni
Ellököm magamat a faltól s megint a szemébe néztem
- Jót akartál de nem sikerült. De se bocsánatot se köszönetet ne várj tőlem. És az lesz a legjobb, hogy egy jó ideig nem szólsz hozzám. További kellemeset. A koncerted jól sikerült amúgy…. De ez nem jelenti azt hogy tetszik is a zenétek…
Többet nem mondtam, elmentem de nem is akartam választ, Ismét rágyújtottam. 3 óra alatt majdnem elszívtam egy doboz cigit. Útközben köhögtem – vajon miért – Nii mellettem sétált. Imari ott maradt a barátnőivel. Megbeszéltük, hogy mi mondjuk meg Shatoshinak hogy mi történt, minthogy a TVben tudja meg. Nii hívta fel. Üvöltött a telefonba. Mellette álltam de így is hallottam. Már úgy voltam vele hogy sírva fakadok de tartottam magam. Nii lerakta
- Azt mondta, hogy felhív téged – csörgött a telefon.
- Menj előre, sztem valahol megállok azt elbeszélgetek vele…
- Minden rendben?
- Álmaimban lehet – jegyzem meg kuncogva. Megveregeti a vállam és felszáll a buszra. Én leültem a buszmegállóban. – Mondta Nii hogy fel fogsz hívni
- Most mit csináljak veled – halkan beszélt, ahogy én is
- Nem tudom… - sóhajtok halkan de már könnyezem. A hangomon is hallani
- Mérges vagyok rád remélem tudod – mondom sírva halkan hogy tudom – figyelj… én már ebbe belefáradtam. Belefáradtam a folyamatos kiabálásba és veszekedésbe. Nekem ez nem kell. Sajnálom. Holnap vidd el a cuccaidat – Lerakta a telefont. Sírva fakadtam. |
[78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
