|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[48-29] [28-9] [8-1]
Uruha POV
Végre az enyém! Azt mondta, hogy az enyém! A világ legédesebb, leghelyesebb, leg…leg…leg… az enyém! Ahm, szerelmes vagyok, bassza meg. Felforgatta az életemet ez a kis hurrikán, és ezt behajtom rajta, remélem ma éjszaka és remélem chibi többet nem szól bele a játékba, mert tényleg megölöm, akármennyire is békültünk ki.
- Szóval megbeszéltétek - jegyzi meg Ruki, hiszen ölelkezve léptünk ki a fürdőből.
- Mondhatjuk - válaszolom hatalmas vigyorral.
- Ezek szerint… Ti ketten… - Aoi nem érti. Miért nem lep meg?
- Ezek szerint mi ketten együtt vagyunk, igaz, cicus? - nézek Kai-chanra, aki még mindig teljesen piros. Imádom. Zavarban van a drága.
- A-azt hiszem, hogy igen. Együtt vagyunk. - Nagyot sóhajtok. - De még nem biztos ám, annyira - mondja. Nahát, nahát, csak nem meg kellene győznöm valakit? Legyen, cicus!
Hirtelen mozdulattal fordítom magam felé, a derekánál ölelve rántom közelebb magamhoz, másik kezemmel tarkójánál simogatom, miközben ízlelgetni kezdem ajkait. Az a pici ellenállás valószínűleg a fiúk jelenléte miatt lehet, de engem most cseppet sem érdekel. Igyekszem bebizonyítani életemnek, hogy nekem csak ő kell, és mindennél jobban szeretném, ha tényleg az enyém lenne. Lassan és finoman csókolom, nem tolakodok be azonnal nyelvemmel a szájába. Finoman kényeztetem ajkait, mire halkan belenyög a csókba, hozzám simul, majd utat enged ekkorra már kíváncsian tapogatózó nyelvemnek, ami azonnal táncba hívja az övét. Érzem az ízét, az illatát, a testét, és eldöntöm, hogy teljesen megőrültem. De nem baj, ha Kai az, aki miatt elment az eszem, akkor köszönöm, vissza se kell jönnie. Mikor elválnak ajkaink, homlokomat az övének döntöm és halkan suttogok.
- Nagyon jó veled, cicus. - Ő mosolyog, majd kapok egy gyors puszit és megfordul.
- Igen, biztos, hogy együtt vagyunk - mondja még mindig pirulva, de már mosolyogva. A fiúkra pillantok. Ruki furcsán méreget minket, kifelé igyekszik a kőszívű jégherceget mutatni, én azonban ismerem ezt a csillogást íriszeiben. Aoi kipirulva pillant gyorsan másik irányba, szegény, bizonyára most kezd rádöbbenni, hogy a homoszexualiás ellen vívott harcában veszésre áll, Reita pedig hatalmas vigyorral a képén figyel minket.
- Örülök, hogy így alakult. Büszke vagyok rád, Uruha! - Ruki most nagyon kedves. Tetszik ez az oldala.
- Na, ha mindenki ilyen boldog, akkor akár ehetnénk is. Kilyukad a gyomrom - mondja Reita, az illúziórombolás koronázatlan királya.
- Ja, persze! Megyek, megterítek meg ilyenek. - Kai már indulna, mikor elindulok én is utána. - Hova mész?
- Segítek a cicámnak teríteni. Nem tilos, remélem - mondom mosolyogva. Ő bólint, hogy mehetek, majd a konyha felé vesszük az irányt.
Épp a tányérokat halászom ki a szekrényből, de folyamatosan magamon érzem kedvesem tekintetét, azonban mikor ránézek, azonnal félrepillant. Mint egy gyerek. Nagyon édes, de zavar, hogy mi lehet a gond.
- Kai-chan, könnyebb lenne, ha elmondanád, nem?
- Ne-nem tudom, miről beszélsz. - Leteszem a tányérokat a pultra, majd odalépek mellé. Leteszem a kezéből a húsos tálat a pultra, majd magamhoz húzom.
- Cica, látom, hogy van valami, légyszíves ne nézz hülyének. - Mi lehet a baj? Ugye nem gondolta meg magát?!
- Hát, én… Izé… Nem tudom, hogy… De… - Képes valaki ennyire zavarba jönni valamitől? Kami-sama…
- Cicus, mond el szépen, mi jár abban a csinos buksidban? Gondolatolvasni sajnos nem tudok… - Még szorosabban bújuk hozzám, fejét a vállamra hajtja, és a fülembe súg. Ne, csak ezt ne… nem, fogom kibírni, hogy ne fektessem fel a konyhapultra.
- Nem aludnál ma este nálam? - Hatalmas kő esett le a szívemről. Mit kő… Az egész Fuji!
- Kami-sama, cicus, a frászt hoztad rám! Azt hittem, hogy meggondoltad magad. - Ijedten pillant rám.
- Miért gondoltam volna?
- Nem tudom. De nagyon örülök, hogy ez nyomta a pici szívedet! Természetesen, ha tényleg szeretnéd, akkor nálad aludhatok. - Egyik kezemet fenekére csúsztatom, mire felnyög, eközben pedig hozzányomom ágyékomat az övéhez. - De ugye tudod, hogy akkor aludni nem fogunk? - súgom a fülébe, aztán belenyalok az említett testrészbe.
- Azt sem bánnám, ha itt helyben csinálnánk! Nagyon kívánlak. El sem hiszed, mennyire szeretném, ha végre magamban érezhetném ezt - mondja, majd megmarkol. Ahm, ez a pasi…
- Ha ezt sokáig csinálod, akkor tuti felfektetlek a konyhapultra, cicus!
- Nem hiszem el. Kanos idióták vagytok mindketten! - Ruki… Ch… - Egy nap alatt hányszor kell még szétszednem titeket? Hihetetlenek vagytok! Legalább a vacsora végéig bírjátok ki!
- Nem azért, hogy megsértselek, de egyszer sem kértünk, hogy zavarj meg minket! - Ez én voltam. Cicus nem szólna így vissza, azt hiszem.
- De ha nem szedlek szét titeket, akkor nem kapunk vacsorát, és ha nem kapunk vacsorát, akkor köztetek alszok, és ha köztetek alszok, akkor nem lesz szex, és ha nem lesz szex, akkor…
- Jó, értem! Fogd a tányérokat, mindjárt visszük a többit! - nyomom a kezébe az említett cuccokat, majd intek, hogy mehet.
- Hát, cicus, ezt elnapoljuk. Remélem nem gond, hogy várnod kell rám. - Mélyen és szenvedélyesen csókolom, mielőtt Ruki visszaér.
- Bármennyit várok rád - mondja pirulva, majd elfordul és folytatja a hús pakolását.
A vacsora viszonylag csendesen és gyorsan telik. Minden nagyon finom, az én kis Kai-chanom nagyon tud ám főzni. Igazi kis konyhatündér! A torta is isteni, pedig még mindig nem szeretjük az édességet, kivéve chibi. Na, ő be is nyomott két hatalmas szeletet, most meg elterülve piheg az egyik fotelban.
- Aoi, hazaszaladsz majd velem? - kérdezi.
- Nem Uruhával jöttél? - Rám pillant, és az ölemben ücsörgő Kai-chanra, majd leesik neki a dolog. - Ja, hogy Ruru ma nem otthon alszik. Rendben. Hazaviszlek, persze. - Cicám megint elpirul, és a mellkasomhoz bújik. Annyira édes, szinte hallom, ahogy dorombol minden érintésemre. Lehet, hogy nem tudja kimondani, hogy szerelmes, de a teste őszintén így érez. Nincs szükségem a szavaira addig, amíg a testén érzem, hogy akar engem.
- Na, jó, fiatalok, mi megyünk - mondja Reita. Aoi és Ruki beleegyezően bólogat, majd elkezdenek készülni. Kai természetesen csomagol nekik kaját, Ruki extra adag tortát is kap, Reita a husiból kap többet, mert neki az ízlett a legjobban, Aoi meg mindenből egy kicsit, mert nem tudott dönteni, hogy miből szeretne többet kapni.
Amikor a fiúk elmennek, édesem fáradtam omlik karjaimba.
- Menj, zuhanyozz le, cicus. Addig kicsit összepakolom a konyhát. - Beleegyezően bólint, én pedig fénysebességgel rakosgatom össze a tányérokat, poharakat, és pakolom az ételt a hűtőbe. Persze, hogy nem jótékonykodni akartam.
Egy nagymacskára hasonlíthatok, ahogy lopakodva közelítek a fürdőbe, majd benyitok. A látványtól bennakad a levegő és ágyékom önálló életre kelve szeretne azonnal Kai testében lenni. A víz patakokban folyik le meztelen testén, miközben lesimogatja magáról a napi fáradtságot. Nem tudok ellenállni. Belépek, halkan bezárom az ajtót, ledobálom a ruháimat, majd beállok mögé. Belecsókolok a nyakába, majd egyik kezemmel előre nyúlva kezdem kényeztetni félkemény férfiasságát. Nahát, mikre gondolhatott a zuhany alatt, ha így várt? Kicsit megijed, de azonnal sóhajokkal hálálja meg tevékenységemet. Szabad kezem egyik ujjával tágítani kezdem, majd szépen becsusszan a második ujj és a harmadik is, amit már nem fájdalmas, hanem türelmetlen nyögésekkel fogad. Eltelik pár perc, mikor hirtelen elüti magáról a kezem és megfordul.
- Ha nem dugsz meg most azonnal, kiraklak. Majd legközelebb romantikázunk, de egész nap erre várok. Érted? Akarlak, most, azonnal! - Meglepetten pislogok rá, majd gonosz mosoly kúszik arcomra, és hirtelen megfordítom. Kőkemény farkamat azonnal bejáratához illesztem, majd miközben lassan, finoman hatolok befelé, előre hajolok.
- Kapaszkodj, édes, mert repülni fogunk! - mondom, majd belecsókolok nyakába. Engedelmesen kapaszkodik meg a zuhanyzó csapjában, majd helyezkedni kezd, így hamarabb eltalálom prosztatáját, mint szerettem volna. Erre hatalmasat nyög, kicsit meg is ijeszt. Hol tanulhatta ezt a technikát ez a kis piszok? Úgy mozog, hogy perceken belül el fogok menni!
- Ahhm, Ru-ruh… Ez hatalmash… Még! Ahh… Erősebben! - Igen, hatalmas, és már csak a tiéd, cicus!
- Így gondoltad, kicsim? - kérdezem vágytól remegő hangon, miközben egy erősebbet lökök rajta. Kéjesen nyögdécsel, egyszer összefüggéstelen és artikulálatlan hangok hagyják el ajkait, aztán a nevetem kiabálja.
- Én… El… Ah… - Tudom, mi a helyzet, édes, érzem. Mert persze egy ideje már kezemmel kényeztetem, elöl is.
- Gyere, cicus… - Lökök még rajta párat, ő pedig egyre hangosabbakat nyög.
- Uruha… Ahh… Én…. Sze-szere… - Befejezni nem tudja, mert elragadja magával a gyönyör. Testének felejthetetlen piruettje, izmainak összehúzódása engem is átlök a határon.
Fáradtan piheg a karjaimban, miközben még mindig folyik ránk a langymeleg víz. Valami baj van, látom az arcán.
- Cica, mi a gond? - simítok végig kedvesen arcán.
- Nem akartam kimondani… Én… Jó veled, de annyira korai volt még és most olyan furán érzem magam.
- Jaj, kincsem, semmi baj! Nem is mondtad ki teljesen. De ha kimondtad volna, sem gond. Tudom, hogy neked ez korai még, nem is várom el. Úgy teszek, mintha nem hallottam volna, rendben? - Hálásan bújik hozzám.
- Köszönöm. Nagyon jó veled. - Bólintok, belecsókolok vizes hajába és elzárom a vizet, törölközőbe csavarjuk meztelen testünket és a háló felé vesszük az irányt. Fáradtan huppanok le az ágyára, majd követ ő is. Egyik lábát az enyémekre pakolja, kezével mellkasomat simogatja, feje pedig vállamon pihen. Utoljára még belecsókolok a hajába, jó éjt kívánok neki, és átlépek az álmok csodás világába.
|
Kai POV 2
- É..én… én még nem vagyok… tisztába az érzéseimmel… - mondom, s kihúzom a kezem az övéből és a sajátommal kezdek el játszadozni. Nem merek ránézni. Most biztos kiábrándult belőlem… Talán elrontottam mindent. – De … - próbálom menteni magam az igazsággal – Nagyon kedvellek. Talán túlságosan is megkedveltelek egy nap alatt, de én még… nem bírom kimondani…. – biggyesztem le az ajkaim – De az bi… biztos – nagy sóhaj – hogy nem akarlak elveszíteni e miatt….
Egyszer csak bal kezével átölel és magához húz, s egy csókot nyom a fejem búbjára, én pedig úgy bújok hozzá, mint egy szerelmes kiscica. Igen talán tényleg szerelmes vagyok, és nekem sem sexre kell, csak én nem tudom ezt olyan könnyen kimondani, ha nem vagyok benne biztos. Össze vagyok zavarodva…. Percekig csak ölelkezünk, s végül Ő töri meg a csendet.
- Járj velem Kai-chan. – nyúl állam alá majd felhúzza magához az arcomat – Legyél az enyém… - leheli ajkaimra, én pedig úgy érzem, hogy mentem elolvadok, s lefolyok a fekete márványpadlóra…. – Hm?.... – kérdi picit türelmetlenül…
- A… tiéd vagyok… - suttogom, s egyenesen egymás szemeibe nézünk. Ezek a szemek, amik szinte rabul ejtenek. Mintha elvesznék a tekintetében. Beszipolyoz, és nem tudok már magamról. Ajkaink egymás felé közelítenek, de mielőtt találkozhatnának Chibi hangját hallom meg.
- Itt vannak Aoi-ék! – nagyot sóhajtunk mind a ketten, s már állnék is fel de visszaránt és egyenesen az ölében landolok, s rámar ajkaimra majd szenvedélyesen csókolózni kezdünk. Alig kapok levegőt és a szívem is majd kiugrik a helyéről, majd mikor már tényleg a fulladás szélén állok, tenyereimet mellkasára rakom és elszakítom magam tőle.
- Ne várassuk meg őket! – pihegem ajkaira, homlokomat az övének döntöm – Ruki tudod, hogy kiakad.
- Rendben, de ezt már nem bírtam ki. – neveti el magát.
- Kis türelmetlen. – gyors puszi, majd még egy és még egy. – Most már tényleg menjünk.
- Jah. Már vágja a seggem a kád széle.
- Hé! Ne fikázd a kádam! – kiáltok rá röhögve.
- Nem fikázom, csak azt mondtam kemény… - ölel meg hátulról, mikor felállok az öléből, s úgy megyünk ki a fürdőszobából. Egyből mindenki minket néz, én pedig vigyorogni kezdek, de közben felveszi pofim a pipacs színét…
|
Kai POV
Agh… az a telefonsex nagyon jó volt. Alig várom, hogy végre tényleg magamban érezhessem teljesen, hogy teljesen az övé legyek. Nem tudom még, hogy mit is érzek iránta. Még csak ma ismertem meg. De ha már rá gondolok, már akkor is össze szorul a gyomrom. Ebből lesz valami….
Most is, hogy így állok előtte nyakig torta habosan és kötényben, ahogy rám néz, már attól megbizsergek. Kész vagyok… teljesen… Úgy bámul rám, mintha én magam is egy szelet torta lennék és nyomban fel akar falni… Agh…
- Khm… - ki más mint a Chibink.
- Sz.. sziasztok gyertek beljebb. – tárom ki az ajtót fülig pirulva. – Még nem vagyok kész, úgyhogy foglaljatok nyugodtan helyet, én megyek és megcsinálom teljesen a tortát. – mondom majd magukra hagyom és elszáguldok a konyha felé. Van itt minden. A hús már kész és a majonézes szósz is megvan már hozzá. Már csak a tortára kell rákennemmmmhhh…..
- Majd beszélni szeretnék veled… - dörgölőzik nekem, s beleszippant a hajamba az én seme samám, karjaival pedig szorosan átölel.
- O.. okéhhh – sóhajtom, s tovább kavargatom a krémet a gázon.
- Szóval ez lenne az a répa. – he?... Elenged és odamegy a kisasztalhoz.
- H..hát igen az lenne az. – nevetem el magam.
- Tényleg hasonlít… - jaj ne… ne folytasd!!!!!
- I… igen hiszen ezért jutottál eszembe. – mondom, de a nappalimból ismételten zavart köhécselést hallunk meg. – Menj ne hagyd egyedül Rukit. Van ott xbox játszatok nyugodtan.
- Nem mondod?! – lelkesedik fel – Nem néztem volna ki belőled, hogy nagy játékos vagy. – lép mögém ismét és belecsókol a nyakamba, mire az érzésre eltolom a gázról az edényt egy nem akartam mozdulattal. – Na jó hagylak főzni, mert így sose leszel kész. Utána beszélünk.
- Rendben – pirulok fülig, majd vissza csúsztatom a tűzrózsára az edényt és tovább kavargatom.
Nem sokkal később már csak az utolsó simítások vannak hátra, meg a díszítést is szépen megcsinálom. Citromos tejszínes torta. Nyami… Remélem nekik is ízleni fog. Rakok a tetejére pár fehér marcipán rózsát és berakom a hűtőbe. Leveszem a kis kötyénkémet és a karomra rakom, majd elmegyek a fiúk mellett a fürdőbe. Berakom a kötényt a mosógépbe, majd odaállok a mosdókagylóhoz és szépen megmosom az arcomat, de mikor megtörülközöm, s kitisztul a látásom, akkorát sikoltok mint állat….
- Ne csináld ezt velem! A frászt hoztad rám! – kiáltok Uruha-ra mikor megfordulok, s rávágok egyet a törülközővel.
- Nem tudtam, hogy ilyen kis ijedős vagy Kai-chan. – vigyorodik el, s közelíteni kezd.
- Valójában még sok mindent nem tudsz rólam. – motyogom szinte magamnak de Ő is hallotta.
- És te se rólam. De majd teszünk róla, hogy jobban megismerjük – itt az övemnél fogva magához húz, s arcát az enyémhez kezdi dörgölni. Megérzem a vadító parfümét, s alul megrándulok… Ez nagyon vad parfüm!! – Szóval akkor beszélhetünk? – térít észhez mély hangja.
- Persze – suttogom elfúlóan. – Gyere. – fogom meg a karját és odahúzom a fekete márvány kád széléhez. Az egész fürdőszoba szinte fekete, egy két ezüstös kidíszítéssel. Várom, hogy elkezdje, én nem tudom mit mondjak neki így hírtelen.
- Szóval – sóhajt és végre belekezd, de szorosan mellém ül, s egyik kezemet szorongatni kezdi. – Kai. Én nem csak sexet akarok veled. – mondja nekem pedig elkerekednek a szemeim, s gyomrom pedig ismét ökölnagyságnyira zsugorodik össze. – Remélem te is így érzel… - mondja végül, s rám néz kíváncsian. Úristen! Most mondanom kéne valamit igaz? De csak az igazat…
|
Uruha POV
Kami-sama… Rátaláltam életem ukéjára! Ez a pasi egyszerűen fantasztikus! Árad felőle a szexualitás! Mondjuk chibinek ki fogok tekerni a nyakát, de ettől függetlenül jó kis felvezetést nyomtunk a mosdóban. Aztán cicusom felajánlotta, hogy este vacsi nála. Hm, rendben. Szóval burkoltam arra kérsz, pici Kai-chan, hogy a saját ágyadban dugjalak meg először? Hát, legyen, Uruha mindenre hajlandó a kedvedért.
Még mindig előttem lebeg a kép, mikor kiszabadította a textilek fogságából férfiasságomat. Annyira édes volt. Először végigsuhant az arcán a félelemmel vegyes meglepettség, aztán gondolom eszébe jutott, hogy mi mindent tudok csinálni ezzel a mérettel. Igen, Kai-chan. Nagyon jól fogod érezni magad alattam. Ebben teljesen biztos vagyok.
Még mindig a kávézóban ülünk, de már nem Kai ül mellettem. Az a gonosz chibi közénk ült.
- Ruki! Nem vagyunk gyerekek, erre semmi szükség! - Próbálkozom, de chibink szemében kicsit sem megértést vélek felfedezni.
- Te csak fogd be a szádat, Uruha! Alig három órája ismered, és máris meg akarod döngetni, ráadásul a mosdóban?! - Na, köszike, Ruki. Itt mindenki kikerekedett szemekkel bámul ránk, aki még nem tudott semmit, tehát Aoi és Reita.
- Dugni mentetek? - kérdezi röhögve Reita.
- És ha igen? - Muszáj vagyok én védeni magunkat, mert pici uke-chanom nyakig pirult és igyekszik valahogy elbújni Ruki háta mögött. Jaj, kis édesem, semmi baj, a te seme-samád majd vigyáz rád, tudod!
Kaira pillantok, aki érti a célzást. Hirtelen nyúlok át Ruki lábai felett, hogy megfogjam a kezét, mire chibink annyira elpirul, hogy még tiltakozni is elfelejt.
- Szedjétek össze magatokat, mi megyünk és fizetünk - mondja Aoi.
- Ruki, figyelnél egy kicsit? - kérdezem. Beszélni kell vele, akármennyire haragszom rá, nem akarom megint elveszíteni. - Ne haragudj, tényleg! Komolyan sajnálom, hogy így alakult, csak Kai annyira aranyos srác. Nem tudtam neki ellenállni és …
- És ezért még most is meg akartad érinteni, hogy köztetek ültem? - Szinte puffog, dühöng, az arca pedig még mindig vörös.
- Ruki-sama, tényleg bocsánatot kérünk - kapcsolódik be most a beszélgetésbe Kai.
- Rendben, egy esetben nem haragszom. Illetve kettőben. - Kíváncsian sandítunk Rukira mindketten. - Egy: Uruha értem jön este és velem együtt megy hozzád. Kettő: Nem csak kefélgetni fogjátok egymást. Nem tenne jót a bandának, ha ti valami miatt összekaptok. Tegyétek rendbe a dolgokat kettőtök között, és csak utána álljatok neki megint. Nem akarok új dobost, vagy új gitárost keresni. Rendben? - Ki vagy te, démon, és mit tettél az én dühöngő, ordítozó, legjobb barátait lebuzizó chibimmel?!
- Köszönjük. - Kai hamarabb kapcsolt, szerencse, utána nekem már csak beleegyezően bólintanom kellett. Kifelé még megbeszéltük, hogy akkor négyre ott vagyok Rukinál, előtte pedig, egészen pontosan innen egyenesen Aoihoz megyek, mert már egy ideje ígérem neki, hogy átmegyek és átnézünk pár dalötletét. Fene, pedig úgy terveztem, hogy ha szétszéledünk, valahol felveszem Kait és beledöngölöm a kocsim kárpitjába…
Nagyot sóhajtok a gondolatra is, hiszen Kai-channak annyira dugnivaló segge van, hogy az már az én idegeimet is kikezdi lassan. Próbálok magamra annyi önuralmat erőltetni, hogy ne keletkezzen szimpatikus sátor az ágyékomnál. Aoi meg csak röhög mellettem. Fantasztikus, ilyen egy igazi barát, mondhatom…
- Ugye Kait nem csak döngetni akarod? - kérdezi ezt, mikor már a kanapéján ülünk, gitárral az ölünkben.
- De, többek közt ez is a terveim között szerepel vele kapcsolatban. - Nagy sóhaj, relax, relax, ne gondolj arra az édes ukéra, gondolj helyette… A szomszéd öreg bácsira! Igen! Gyerünk! - Nem csak kefélgetni szeretném. Pontosabban nem csak egyszer megkefélni.
- Te és egy komoly kapcsolat?! - Őszintén megleptem Aoit. Elhiszem.
- Barom! Nem. Csak többször szeretném megdugni, ennyi az egész. - De ha így van, akkor miért ver gyorsabban a szívem, ha eszembe jut és miért érzek háborút kitörni a gyomromban?! Csörög a mobilom. Hm… Intek Aoinak, hogy a fenti szobába megyek, mert Kai-chan az.
- Egyedül vagy? - Milyen lényegre törők vagyunk, cicus…
- Neked is helló, édes! Igen, Aoi emeleti szobájában vagyok. Miért?
- Zárd be az ajtót, told le a nadrágodat és ülj le az ágyra. - Csak hümmögni tudok, de teljesítem a kérést. - Telefonszexeltél már?
- Csak hírből ismerem. De miért lett most ennyire fontos? Este úgyis az enyém leszel, nagyfiú vagy, várj addig. - Ezt én sem gondoltam komolyan…
- Nem izgat fel, ahogy…ahhh…. nyögök? Ahogy a nevedet sóhajtozom? - Kami-sama… - U-ru-haaah… Kívánlak. Magamban akarom érezni azt a hatalmas farkadat, és aaahzt akarom, hogy fel se tudjak keli reggel az ágyból. - Tudtam, hogy kéjenc, de ez még nekem is túlzás. Azonban bevált a módszere, már én is kényeztetem magam. Kami-sama, Aoi, be ne gyere!
- Kai-chan… Képzeld el, ahogy benned mozgok és ahh… és közben mindenhol elhalmozom a testedet csókokkal, kezemmel ott masszírozlak, ahol te most magadat, és a füledbe suttogom, hogy gyönyörű vagy és mindennél jobban kívántalak már! Hogy bármit megadnék, ha a karjaimban élveznél el és mellettem érne a reggel! Kai-chaan, rohadtul kívánlak! - A nyögései egyre hangosabbak, közel járhat már. Gondolom már kényeztette magát, mikor felhívott, de semmi baj, a mosdós baleset után nekem sem kell már sok és elélvezek. Mázli, hogy a nadrágom zsebében volt papír zsebkendő.
- Ahh, Ruru, mindjáááhrt… Ahhm… Uruhaaa… - Most élvezhetett el a kis édes! Én is nevét skandálva lépem át az orgazmus kapuját, majd hangos szuszogásba kezdünk mindketten. Miért ver már attól is gyorsabban a szívem, hogy a nevemet kiabálva élvezett el és most hallgathatom a szuszogását? Miért képzelem el rögtön, ahogy a mellkasomon fekszik?! A rohadt életbe, beszélnem kell valakivel.
- Kai-chan, ez isteni volt! Nem tudom, hogy jutott eszedbe, de…
- Ha elmondom, nem nevetsz ki?
- Nem tudom…
- Megláttam egy nagy répát a konyhapulton - mondja, és látom, ahogy nyakig pirul. De édes… Halkan kuncogni kezdek.
- És én jutottam eszedbe róla? Akkor azt a répát ne vágd fel, látni akarom. - Közben persze nevetek.
- Gonosz vagy, Uruha! Figyelj, gondolkoztál azon, amit Ruki mondott?
- Melyiken?
- Hogy ne csak keféljünk.
- Most is épp ezen kotyog az agyam, és szerintem felöltözök és megyek is. Beszélni szeretnék valakivel.
- Kivel?
- Csak nem féltékenységet hallok abban a szexi hangodban, Kai-chanom?
- Talán. Szóval?
- Rukihoz megyek. Szeretném vele kielemeztetni az érzéseimet. De ne izgulj, mint azt te is tudod, Ruki teljesen hetero. Kicsit sem meleg, még csak nem is langyos.
- Rendben. Ha gondoljátok, jöhettek hamarabb.
- De Aoi meg Reita csak négyre mennek, nem?
- Fél ötre.
- Még jobb. Na, majd meglátjuk, rendben?
- Vigyázz magadra, rendben? Lassan vezess!
- Ne aggódj, cicus! Nem lesz baj! De te is vigyázz magadra.
- Rendben… Izé…. Uruha.
- Hm?
- Örülök, hogy megismertelek. - Mosolyogok, olyan édes.
- Nekem is jó veled, Kai-chan! - Letettük. Én azonnal kapkodom fel a ruháimat és megyek le Aoihoz, aki kaján vigyorral a képén fogad.
- Hangosan nyögsz, miközben elélvezel - mondja nevetve.
- Fogd be.
- Telefonszexeltetek?
- Honnan tudod? - kérdezem meglepődve.
- Gondoltam. Én is azt szoktam, ha messze van a … nőm…
- …pasid.
- Fogd be! Mondtam már, hogy nem vagyok meleg!
- Ahha, akkor attól lett merevedésed, hogy pornót néztél, igaz? - célozgatok a szépen dudorodó nadrágjára.
- Uruha…
- Ne izgasd fel magad ennél is jobban. Már megyek is!
- Hova? Azt mondtad, hogy nem mész át Kaihoz.
- Nem is hozzá - mondom, miközben már a cipőmet húzom.
- Szerencse, hogy a saját kocsiddal jöttél…
- Így van. Na, fél ötre gyere át! Bye! - köszönök el, majd bezárom magam mögött az ajtót. Azonnal előkapom a telefont és megnyomom a kettes gyorshívót.
- Moshi-moshi!
- Itt Ruru. Mit csinálsz?
- Most éppen pakolok. Miért? Baj van?
- Van. Indulok hozzád.
- Uruha, mi a gond?
- Te fogod megmondani, chibim!
- Rendben, kinyitom az ajtót, gyere majd be. - És tetette. Igen, sietnem kell.
Húsz perc múlva már az ajtót nyitom. Bekiabálok, hogy ne ijedjen meg, csak én vagyok az.
- A nappaliban vagyok, gyere be! - Már indulok is. Az asztalon két csésze tea, mellette egy tálban kis sütemények. Ruki, készültél?
- Ne haragudj, hogy rád törtem, de kellene egy kis segítség. - Elregélek neki mindent, a telefonszexes részt persze nem. Csak hogy milyen biológiai dömping zajlik bennem, ha csak a nevét hallom. Mikor befejeztem reménykedve nézek rá, chibi pedig mosolyog.
- Ha azt mondom, hogy szerelmes vagy, mit mondasz rá? - Na, igen. Én is valami ilyesmire gondoltam.
- Szerinted ez baj, Ruki? Őszintén mond meg, kérlek.
- Én nagyon örülök, hogy végre van valaki, akit nem csak ágymelegítőnek tartasz. - Mosolyog. Aranyos.
- De nem zavar, hogy ilyenekkel zaklatlak? Úgy értem, hogy homofóbnak tűntél az elmúlt hetekben.
- Nem vagyok az. Nem azért haragudtam rád, mert meleg vagy, hanem mert egy mocskos szemétláda, aki végigkefélgette a város meleg társadalmának felét. Ha sikerül beleszeretned egy olyan kedves srácba, mint Kai, akkor nagyon örülök.
- Köszönöm, Ruki! Tudtam, hogy ide kell jönnöm - mondom, majd megölelem.
- Tényleg, miért én? Aoinál voltál, vele is megbeszélhetted volna. Ő is meleg, jobb tanácsokat tud adni. - Elgondolkodik, majd elneveti magát. - Aoi nem meleg, igazad van, ne nézz így. - Én is nevetek. Aoi tiltakozása a saját neméhez vonzódással kapcsolatban már tényleg vicces.
- Azért te, mert te ismersz a legjobban a bandából. Veled beszélgettem a legtöbbet. És próbálom visszaszerezni azt a mosolygós, kedves és hiperaktív Rukit, akit elvesztettem körülbelül két héttel ezelőtt. - Lesüti a szemeit és kicsit elpirul.
- Vissza fog találni. Csak rengeteg gond és baj nyomja a vállam. A szerződések, a kiadóváltás, a koncertek, a fotózások… - Nagyot sóhajt.
- Segítenénk, ha hagynád. Mindannyian kivehetnénk a részünket a banda életéből, nem kellene minden terhet egyedül neked cipelned.
- Tudom, hogy segítenétek. De azt akarom, hogy ti ne vegyetek észre semmit a bajokból. - Megölelem, majd megteázunk. A továbbiakban nem beszélünk semmi izgalmasról, de mégis elszalad az idő, és arra eszmélünk, hogy négy óra. Kocsiba pattanunk és indulunk is.
Kai háza előtt Ruki megfogja a kezem, mire én persze rohadtul meglepődök.
- Ruru, szeretném, ha ezt ma tisztáznátok.
- Igyekezni fogok. - Majd csengetek. Kinyílik az ajtó és én még szerelmesebb leszek. Nyakig tortakrémes, köténykés Kai-chan fogad, akinek, amikor meglát, fura fény csillan meg a szemében. Hát, már csak remélhetem, hogy ő nem csak arra akar engem, hogy jól megkeféljem…
|
Kai POV 2
- Állj fel… - lehelem ajkaira mikor elszakadok tőle, s eleget tesz a kérdésemnek. Most én térdepelek előtte, s kis kezeimmel a nadrágját kezdem bontogatni, ami már annyira feszül, hogy úgy látom mindjárt felrobban. Vetkőztetése közben, nem szakítom meg a szemkontaktust, s végig az Ő szemeibe nézek. Ajkai elnyílnak, mikor végre kiszabadul meredező vágya. Éppen ki nem veri a szemem. Uh… ez hatalmas… Ez az a méret, amire mindig is vágyott az én kis seggem. Ő az én igazi seme samám.
Először csak rálehelek farkára, s Ő hallat egy hangosabb sóhajt, de mielőtt hozzáérhetnék ajkaimmal, egy mély hang szólal meg a WC ajtón túl.
- Háromig számolok és ha nem jöttök ki azonnal, itt hagyunk benneteket a francba! – basszus ez Ruki! Mióta állhat itt te jó Isten?!
- Bassza meg… - suttogom, s felnézek Uruha-ra. Jobb kezével lenyúl, s államnál fogva húz fel magához.
- Menj csak… - leheli ajkaimra.
- De akkor te… - nézek le lüktető hímtagjára.
- Megleszek. – vigyorodik el.
- Egy… - kezd el számolni Ruki.
- Megyek Ruki-san! – mondom hangosan, majd helyet cserélünk Uruha-val és kimegyek az ajtón. Chibi pedig villámokat szór rám a szemeiből. Ha szemmel ölni lehetne, azt hiszem, már halott lennék.
- Nem tudom felfogni, hogy vagytok képesek ott hagyni minket és bejönni kefélni a WC-be! – teszi a szemrehányást mérgesen.
- Ne haragudj Ruki-san – mondom miközben összecsatolom az övemet.
- Amúgy sem keféltünk! Mert valaki volt olyan kedves és megzavart minket! – kiált ki Uruha a WC-ből. Látom, ahogy Ruki-nak kezd nőni a feje, de a vállára teszem a kezem.
- Nyugi. Nincs semmi baj. Igazad van. Nem volt szép tőlünk.
- Tszö… - hallom ismét az én Seme samám.
- Kint megvárunk. – mondom, majd Rukival kimegyünk a többiekhez, s mielőtt Chibi elkezdhetne tombolni a többieknek, hogy mit csináltunk, én szólalok meg hamarabb.
- Mit szólnátok egy esti italozáshoz nálam? Megvagytok hívva vacsorára! – mondom közben Uruha elmegy mellettem, de bal kezével alig-alig megfogja a fenekem.
- Jól hangzik – vigyorogja el magát. Azt hiszem jó kis estének nézünk elébe…
|
Kai POV 1
Már akkor tudtam, hogy Uruha-val lesz közünk egymáshoz, amikor szépen sikerült leöntenem. A délelőttöm nagyon jól telt el. Én lettem az új dobos a The Gazette bandában, és rendkívül örülök neki. Most már, hogy éppen itt ülünk egy ebéd alatt békességben, nagyon jó a hangulat. Uruha és Ruki-sama szépen megbékéltek egymással. Bizonyára Uruhának nagyon rosszul esett amit Ruki mondott neki, de most már béke van és mindenki happy.
Itt ülök, s meg kell mondanom, hogy nem bírok megállni egy sóhajt, ahogy Uruha végég simít ágyékomon. Gondoltam, hogy Ő is meleg, de nem hittem biztosra. Tényleg jól esik itt lenni velük, de Uruha mellett még jobban. Fél szemmel figyelem ahogy fogyasztja az ebédjét, s ahogy válláról a haja előre bukik, furcsa gondolatok jutnak eszembe. Bár csak a közben buknának előre a tincsei… Na jó Kai…. Nyugi…
Mégis nem bírom megállni, hogy ne érjek hozzá. Bal kezemet lassan, s kínzód siklatom most én az Ő combjára, s hírtelen markolom meg a farkát, de nem erősen. Kissé félre is sikerül nyelnie a kaját, mit nem bírok ki, hogy ne vigyorogjak meg
.
- Valami baj van Uruha? – kérdi Ruki kíváncsian fürkészve az arcát.
- Öhm… semmi – mondja az én Uruha-m, még félig teli szájjal, én pedig tovább vigyorgok és továbbra is kezemet farkán pihentetem, majd mutató ujjamat végig húzom a már eléggé kemény dudoron. Látom, hogy fél kézzel nyúlna az enyém után, de én hírtelen elrántom onnan, s felállok az asztaltól.
- Bocsi, én most elmegyek a mosdóba. – s már ott sem vagyok. Bemegyek a WC-be, s belenézek a tükörbe. Eléggé piros az arcom. Biztos a melegtől van. – legyezem meg magam – Tuti attól… ugye?
-
Nézem még magam vagy fél percig, aztán úgy döntök, ha már itt vagyok, akkor könnyítek magamon. Odasétálok szépen az egyik kagylóhoz, előveszem a már félig merev tagomat… Francba úgy nem szeretek így pisilni…. Kellemetlen.
De mielőtt belekezdhetnék a megkönnyebbülésbe, valaki hátulról megölel, s karjait derekam köré fonja, fejét pedig vállamra hajtja, majd mélyet szippant nyakamhoz fordulva a parfümömből. Oldalra pillantva látok meg pár hosszabb szőkés hajtincset… Uruha…
Felsóhajtok ahogy, kemény vágyát, nadrágon keresztül a fenekemnek dörgöli, kezei pedig elkezdik bebarangolni a testemet.
- U..Uru… - akadozik a hangom, s lehunyt szemekkel sóhajtozok….
- Igen Kai-chan? – dörmög bele mély hangján a nyakamba, majd csókot lehel az érzékeny bőrömre, mitől megremegek.
- Talán nem itt kellene ezt… - igen most pont az ajtóval szemben vagyunk. Valaki ha bejön, simán megláthat minket. Az pedig nem lenne jó. Főleg, ha egy fotós bejön utánunk. Kitudja mikor és hol leskelődnek ránk a piócák. És azt hiszem a bandára se lenne jó hatással, ha a címlapon mi lennénk, ahogy így állunk, s kényeztetjük egymást, vagyis per pillanat, csak Ő engem….
- Ezen segíthetünk – mondja nemes egyszerűséggel, s elhúzódik tőlem, majd maga felé fordít, s államnál fogva húz magához egy csókra. Bele-bele harap alsó ajkamba, én pedig közben még mindig csak markolászom a farkamat, ami most már nem csak fél merev, hanem egészen kőkemény, s türelmetlenül lüktet.
Ahogy csókol, s ahogy marja az ajkaim, mint egy igazi seme. Belenyögök a csókba, s alig bírok, a lábaimon megállni. Testem kezd felforrósodni, s ahogy szemből nekem dörgölőzik, érzem, hogy már Ő is milyen nagy és kemény. Elmélyíti a csókot, s szép lassan a számba dugja nyelvét, s végre érezhetem nedves barlangjának édes ízét. Annyira finomak az ajkai is, hogy azt sem tudom, hogy viszonozzam már a csókját. Nyelveink szorgosan simogatják és táncra hívják egymást, de levegő hiányában muszáj vagyok elszakadni ezektől a kívánatos ajkaktól. Fejemet a mellkasának döntöm, s úgy pihegek tovább.
Kezét hátamra simítja, és egyre feljebb kezd vele merészkedni, s egyenesen a tarkómon köt ki, majd finoman masszírozni kezdi a hajtövemet és így fordítja arcomat ismét maga felé.
- Tudtam, hogy egy kis kéjes uke-cska vagy Kai-chan – feszíti le vasmarkával kezeimet farkamról, s én szégyenkezve fordítom el a fejem és lehunyom a szemeim. – Nézz rám, azokkal a gyönyörű gomb szemeddel Kai-chan! – utasít, én pedig már pipacs pirosan teljesítem a kérését, s rá emelem a tekintetem. Ahogy ráfonja hideg ujjait farkamra, megremegek, s ismét lehunyom szemeim az érzésre.
- N…nh…neh… itt megláthatnak… - hebegem rekedtes, elvékonyodott hangon, Ő pedig csak hangosan és gonoszan felkuncog, majd elkezd betolni az egyik WC fülkébe, s maga után becsukja az ajtót.
Nyakamtól elveszi a kezét, s mellkasomra rakva nyom le, s ültet le a WC-re. Vágytól fűtött tekintettel nézek fel rá, s látom ahogy arca ellágyul, s alig észrevehetően felsóhajt. Nem tudom mi ez a tekintet, de annyi szenvedély és vágy van benne, hogy menten elmegyek tőle̷ |
Uruha POV 2.
Győz a józan ész, én pedig igyekszem a lehető leggyorsabban lefejteni magamról Kait. Azonban… Képzeltem volna, hogy mielőtt elengedett, belenyalt a fülembe? A testem reagált a dologra, egyszerre feszült meg minden izmom és a lábaim automatikusan menekülőre fogták az irányt, hiszen ha maradok, a fiúk előtt fektetem le ezt a barna szépséget.
Kilépve az ajtón, a szemközti falnak támaszkodom és igyekszem valami rosszra gondolni, de végig csak az a szempár lebeg a szemem előtt. Azok az ajkak, az a test, és ahogy belenyalt a fülembe… Vagy képzeltem volna? Nem hiszem, hogy elvonási tüneteim vannak, este felszedtem egy srácot és a mennyekbe keféltem magunkat, szóval jól érzem magam. De akkor miért izgultam fel ilyen hamar…? Reménytelen vagyok.
Nyílik az ajtó és Ruki buksija kukkant ki rajta.
- Mi történt? Miért rohantál ki?
- Szerintem tudod. Kicsit összezavart Kai.
- Oké, de most ott áll bent és az ajtót bámulja. Bemehetnél és elmondhatnád neki, hogy csak valami halaszthatatlan dolgod akadt. - Egyetértően bólintok, és már indulnék is befelé, mikor Ruki megragadja a csuklómat. Kérdőn nézek rá, mire egy haragos pillantást kapok. - Ha miattad veszítünk egy dobost, Uruha, nagyon morcos leszek.
- Fenyegetőzöl, chibi? Tudod, hogy ez nálam nem válik be. Ha akarom, akkor meg fogom dugni. Ha akarom, bele fogok szeretni és vele élem le az életem. De hidd el, egyik esetben sem fog érdekelni a véleményed. - Nem volt mindig ilyen rossz a viszonyom Rukival. Régebben a legjobb haverom volt. De nagyon nehezen fogadta el, hogy Yune itt hagyott minket, meg azt is nehezen dolgozza fel, hogy menthetetlenül meleg lettem. Mindig remélte, hogy majd belibbenek egy csinos csajjal és bemutatom, mint jövendőbeli feleségemet, de ezen a téren csalódott bennem. Nagyon szeretem Rukit és nagyon hiányzik, de nem tudom, hogy hogyan menthetném meg a kapcsolatunkat.
- Elmegyek a papírokért, addig menj be és kérj bocsánatot - mondja, arca dühös, hangja gúnyos.
- Nekem te ne parancsolgass, tökmag!
- Menj a francba, buzi! - Ez az egy szó… Mélyen a szívembe talált. Már épp ütném meg, mikor karokat érzek a derekamra fonódni. Meglepve pillantok hátra, és Aoit látom.
- Fejezzétek már be. Így akartok bemutatkozni Kainak? Legalább addig bírtátok volna, amíg kicsit megszokja a közelségünket… - Aoi mindig közénk ugrik. Néhányszor már kapott is, mikor már nem tudtam megállítani az öklömet, vagy Ruki keze indult meg. De soha nem haragudott ránk. Az ajtóban pedig valóban ott áll egy igencsak megilletődött Kai-chan.
Ruki hátat fordít és a főnök irodája felé veszi az irányt, én meg engedelmesen bújok Aoi karjai közé.
- Azt mondta, hogy én… - Hangom elcsuklik. Sírni nem fogok, csak belül zokogok. Soha nem gondoltam, hogy ezt Ruki szájából fogom hallani.
- Nem úgy gondolta, csak ideges volt. Hagyd rá, tudod, hogy milyen. - Aoi nyugtatni próbál, de az ellenkező hatást éri el. Reita is felbukkan az ajtóban, ő soha nem szól bele a vitáinkba.
- Én… Elegem van Rukiból. Másnak sem nézném el, hogy ilyet mondjon rám, de őt testvéremként szerettem. - Komolyan el vagyok keseredve. Sok rosszat pakolt már rám, mióta bevallottam nekik, hogy a férfiakat szeretem, de a buzi még soha sem hagyta el a száját.
- Uruha, nem tudom, hogy beleszólhatok-e, de szeretnélek meghívni titeket egy közös ebédre. - Kai? Nem gondoltam, hogy bele mer szólni.
- Nem hiszem, hogy alkalmas, Kai-chan. Ruki és Uruha nagyon rossz passzban vannak. - Aoi.. Köszönöm.
- Szerintem nem utáljátok egymást. Fogalmam sincs, hogy mik az előzmények, de Ruki szemei sem haragot tükröztek. Csalódott benned, és amíg nem derül ki, hogy miért, addig maradni fog ez a helyzet. - Egyenesen a szemembe néz és közelebb is lép. Megsimogatja az arcomat, mire Aoi elenged. - Megengeded, hogy segítsek? - A gyomromban, mintha kitört volna a harmadik világháború, ezer pillangó mozgolódik, a szívem a torkomban dobog, az arcom kipirult. Nem, Kai nem lehet hetero. Ezek nem egy nőket szerető férfi érintései.
- Neked bármit szabad, Kai-chan - mondom, miközben megsimogatom az arcomon pihenő kézfejét. Kicsit elpirul, de mosolyog. Nagyon szép a mosolya.
Ruki cipőinek kopogására szétrebbenünk, majd megjelenik a tökmag a folyosó végén. Ahogy közelebb ér, mintha bűnbánatot látnék az arcán.
- Kai, ezeket írd alá. Utána mindenki mehet haza.
- Ruki, nem lenne kedved eljönni velünk ez után ebédelni? - kérdezi Kai-chan mosolyogva.
- Hát, nem tudom. - Ruki rám pillant, én pedig bólintok. - Rendben, mehetünk. Ha aláírtad, elviszem őket a főnöknek, aztán mehetünk is. Kinézted már az éttermet, Kai-chan? - Egy villanásnyi a régi Rukiból. Az én kicsi tökmagomból, aki olyan volt, mint a testvérem. Ezekre a gondolatokra megint elkomorodik az arcom, mire Kai mellém lép, és alig észrevehetően végigsimít a karomon. Ruki úgyis a papírokkal szöszmötöl, Aoi és Reita meg az étterem kínálatát vitatják meg, én pedig Kaira mosolyogok, majd elkapom a kezét és megszorítom.
- Minden rendben lesz, ígérem - suttogja, hogy csak én halljam.
- Most már biztos vagyok benne - mondom neki mosolyogva.
- Kai, tudnál jönni? - halljuk meg Ruki hangját. Azonnal elengedem Kai kezét, ő pedig besiet a szobába, leül az asztal mellé és olvasni kezdi a szerződést.
Néhány perc múlva chibi eltűnik a papírokkal, mi pedig a főbejárat elé sietünk. Aoi közben arról szövegel, hogy holnap hova és mikorra kell mennünk, Reita csak röhög rajta, hiszen összekeverte a napokat, én pedig Kait nézem. Nem tudom, mit tett velem ez a srác. A megjelenése az életemben olyan volt, mint valami szélvihar. Mindent felforgatott. Nincs három órája, hogy ismerem, és meg vagyok győződve róla, hogy nagyon boldog lehetnék mellette. A közelében másnak érzem magam. Nem egy szemétládának, aki meleg bárokba jár éjszakai partnerekért.
Mikor legközelebb feleszmélek, már az étteremben ülünk, mellettem Kai foglal helyet. Mindenki rendel, majd beszélgetni kezdünk.
- Mióta ismeritek egymást? - kérdezi Kai.
- Hát, elég rég óta. - Reita és a hosszú, szépen kifejtett válaszok…
- Az jó. Ruki, te régebb óta ismered Uruhát, igaz? - Na, ez a kérdés meglepett, de nem csak engem.
- Körülbelül akkor ismertem meg, mint a többieket. Miért?
- Csak az jutott eszembe, hogy ha ennyire marjátok egymást, akkor biztos nagyon jó barátok vagytok. - Ruki elpirul, én pedig Kai combjára vezetem a kezeimet és kicsit megszorítom, hogy fejezze be.
- Ezt miből gondolod? - kérdezi Aoi.
- Hát, csak az őszinte barátok mernek olyanokat egymás fejéhez vágni, amiket Ruki mondott Uruhának. Ha nem szeretnétek egymást, akkor nem érdekelne egyikőtöket sem a másik, nem igaz? - Látom Rukin, hogy gondolkodik valamin. Amikor befejezi, rám pillant.
- Ruru, sajnálom. Nem kellett volna azt mondanom. Csak nagyon feszült vagyok mostanában.
- Semmi baj, chibim. Megértelek és várom, hogy visszatalálj. - Mosolyogva nézek Rukira, majd gyengéden megsimogatom Kai combját. Látom, ahogy elpirul, majd kezemre vezeti az övét és megpróbálja letessékelni magáról. Nem fog menni, cicus. A többiek beszélgetnek, én pedig egyre feljebb haladok Kai lábain. Már a belső combját simogatom, amikor a pincér kihozza a kaját. Mielőtt elengedem, ránézek, majd rásimítok ágyékára, mire felsóhajt. A többiek szerencsére ezt nem veszik észre, én pedig elégedett vigyorral az arcomon kezdek neki az ebédemnek.
|
Uruha POV
Fantasztikus. Mondhatom, tökéletes az időzítés, Yune is most dönti el, hogy nem akar így élni. Szánalmas az a pasi, tudtam én már az elején is, hogy egy szerencsétlen, akinek semmi hasznát nem fogjuk venni! Az már csak fokozta kétségeimet, hogy ez a barom teljesen hetero, és mikor megtudta, hogy én nagyon nem, elkezdett flegmázni. Mintha felsőbbrendű lény lenne. Egyszer el is mondtam neki, hogy ez nem működik így, nyugodjon meg, ő akkor sem kellene, ha fizetnének érte. Erre meg felkapta a vizet… Chh… Hime-chan…
Most mehetek be a válogatásra. Három embert néztek ki a fiúk, őket kell meghallgatni. Kiszállok a kocsimból és felsietek a lifttel, a napszemüvegemet egy pillanatra sem veszem le persze. Nem vagyok kifestve, nem kellene, hogy másnap a neten találjam magam. Oké, szexi vagyok smink nélkül is, de a kedves rajongók mázzal szoktak meg, nem akarok nekik csalódást okozni.
Kiszállok a liftből és már lépnék is tovább, mikor valaki nekem szalad. Micsoda szerencse, hogy volt nála egy pohár víz is, így a fehér felsőm jelenleg csöpög. Fantasztikus. Szépen indul ez a nap, sőt, már eleve ez a hét is a lehető legkellemetlenebb volt. Majdnem lebuktam a paparazzik előtt, ahogy kijövök a kedvenc báromból, aztán Yune kilépése, most meg ez az idióta leönt.
- Ezt nem kellett volna - jegyzem meg nyugodt hangon, miközben támadómra pillantok. Szép, barna haj, arányos test, cuki pofi, gyönyörű szemek… Ez a szerencséd, haver…
- Oh, Kami-sama! Elnézést kérek, figyelmetlen voltam! - szabadkozik. Fogalmam sincs, hogy miért, de nem tudok rá haragudni.
- Semmi baj, de figyelj oda legközelebb - mondom egy csábos vigyor kíséretében, mire, ha jól látom, elpirul. De édes… Akarom. De előbb a munka, ezt a kis drágát ráérek befűzni meló után.
Belépek a terembe, és persze, hogy megint én kések. Ruki azonnal előttem áll és kioktat arról, hogy ha már meleg vagyok, legalább próbáljam titkolni és ne járkáljak álca nélkül meleg bárokba.
- Chibi, most szerintem az új dobos fontosabb, mint az, hogy mennyire béna vagyok, nem? - kérdezem. Tudom, hogy szerencsétlen barom vagyok, miért kell rá emlékeztetni is…?
- Igazad van és ez a szerencséd! Na, kezdjünk neki! - Mindannyian leülünk az asztalhoz. Reita a szokásos laza-vagyok szerkóját vette fel, egy sima farmer és egy fekete póló, na meg az orrkendő. Ruki ma kifejezetten kellemesen öltözött fel, ez a nadrág tökéletesen kiemeli azt a formás kis seggét. Oh, ha legalább biszex lenne… Aoi meg… Nos, Aoi álmaim ukéja. Annyira megdugnám, hogy néha már remegek érte. Formás teste van, nála szebb popsival még nem találkoztam, és ahogy ringatja a csípőjét, az már bűncselekmény. Persze ő ragaszkodik hozzá, hogy tökéletesen heteroszexuális, én meg nem kételkedem. Hangosan nem. Magamban tudom, hogy biszex. Hiszen nem egyszer akart már alám kerülni részegen, amire én nem vagyok vevő. Nem szeretek öntudatlan emberekkel szexelni. Elveszi az együttlét varázsát.
Első versenyzőnk egy minden tekintetben átlag alatti srác, szóval nem is rabolja sokáig az időnket. Ruki ellátja mindenféle tanácsokkal, hogy miket kellene még gyakorolnia, én meg megjegyzem neki, hogy a külseje sem a legtökéletesebb. Kíméletesen vagyunk vele, ahogy a következővel is, leszámítva, hogy második jelöltünk nagyon kellemetlenül dobol és a külseje is visszataszító.
- Már csak egy van… Ha nem jön be ő sem, akkor nagyobb válogatás kell. - Reita okosan fedte fel a helyzet komolyságát. Ezt a kis keresést letudjuk maximum egy óra alatt, de egy nagyobb válogatás napokig eltarthat, és most koncerteznünk kellene, fotózásokra járni és eladni magunkat. Emellett jött az a PSC-s felkérés, de azt addig nem fogadhatjuk el, amíg nem találunk új dobost. Kellemetlen.
Nyílik az ajtó és belép egy számomra igencsak ismerős srác. Nagyot mosolyog, én pedig meg vagyok győződve róla, hogy ha nem lenne füle, akkor bizony körbeérne az az iszonyatosan szexi szája. Oh, mit tudnék én azokkal az ennivaló ajkakkal kezdeni… Hm…
- Üdvözöllek titeket! Köszönöm, hogy fogadtatok. Uke Yukata vagyok, de mindenki csak Kainak hív. Szeretném bemutatni nektek, hogy mit tudok, de előtte szeretnék jóvátenni egy korábbi hibát - Ruki bólint, hogy tegye csak, bár nem értjük, hogy mit akar. Kilép az ajtón, ha jól látom, felkap egy tálcát és visszalépked vele. Odajön elém, majd rám pillant.
- Sajnálom, ami a pólóddal történt. Szeretnélek kiengesztelni - mondja, majd letesz elém egy szép adag süteményt.
- Kai! Nem kellett volna ezért pénzt adnod, az csak egy kis víz volt. - Nagyon édes ez a srác. Még nem hallottam, hogy dobol, de mindent megadnék, ha ő lehetne az új tag. Több időm lenne, hogy az ágyamba csábítsam.
- Nem kellett fizetnem érte. Én sütöttem és magamnak hoztam, mert nem tudtam, hogy meddig tart a válogatás. Most csak egy tálcát kellett szereznem, hogy valamire ki tudjam pakolni. - Nagyokat pislogok. Uke Yukata, ráadásul sütni is tud. Na, nézzük, milyen is ez a sütemény.
Megfogok egy szeletet és harapok belőle. Komolyan, mint egy orgazmus! Fantasztikus! Nem vagyok nagy édesség-fanboy, de ez a süti fenséges!
- Ha dobolni nem is tudsz jól, szakácsnak fel vagy véve, haver! Ez isteni! - A fiúknak is felkelti az érdeklődését a dolog, így mindenki vesz egy szeletet. Még Aoi is majd’ elolvad az ízétől, pedig ő tényleg nem eszik ilyesmit. Középre rakom a tálcát, majd intek barna szépségemnek, hogy kezdje csak a dobolást, mi addig elpusztítjuk az ebédjét.
A süteményénél csak a dobolása jobb. Majdnem kiejtem a kezemből a szeletet, amikor meghallom. Ez a srác tökéletes lenne! Leintem, majd a fiúkhoz fordulok.
- Szerintem vegyük fel. Jól dobol és főzni is tud!
- Igazad van, de kicsit… Nem is tudom. Külsőleg passzol hozzánk?
- Ugyan, nézd ezt az édes pofit! Ha ő nem passzol, akkor senki.
- Jaj, Ruru, fogadok, hogy neked bejön a srác - sóhajt fel Aoi. Odalépek hozzá, hiszen el fogja szúrni az esélyeimet, ha így folytatja.
- Aoi-chan! Ha elcseszed ezt nekem, akkor gondoskodom róla, hogy az a hetero segged úgy sajogjon holnap reggelre, hogy felkelni se bírj - súgom a fülébe, amitől kicsit megremeg, majd elpirul. Na, ennyit arról, hogy csak a csajok jönnek be neked, édes!
- Van valami baj? - kérdezi mosolyogva Kai.
- Ugyan, semmi. Uruha és Aoi mindig ezt csinálják. Ne foglalkozz velük. Ami viszont fontosabb, hogy fel vagy véve. Üdv köztünk! - Ruki szavaira még nagyobb mosoly szökik a kis drága arcára, én meg pont ekkor haladok el előtte, így egyenesen a nyakamba repül. Eh, büntetlenül letapizhatom? Áh, vajon mivel érdemeltem ezt ki?
Megpuszilja az arcomat és még jobban ölel, miközben a fülembe sóhajtozik, hogy de jó, és mennyire várta már ezt. Nekem meg egyre keményebb problémáim vannak odalent. Ezek a sóhajok és ez a dörgölőzés valahogy más helyzetet juttat eszembe. Le kellene szednem magamról. De annyira édes.
|
[48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
