|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
Aiji POV.
- Szervusz-tok –köszön és látszik rajta nem várta ,hogy itt leszek nem vagyok kívánatos személy a számára. - Hogy őszinte legyek, azt hittem, hogy csak egy üres padot fogok látni . - jegyzi meg nem mellékesen.
Nekiállnak kisebb szócsatát vívni. S egymás fejéhez vágnak egy-két a múltban megtörtént dolgot. Én csak csendben figyelek nem szólalok meg. Érdekes a srác amikor dühös. Nem csak érdekes talán…talán aranyos is.
- Ne haragudj de magunkra hagynál minket? – ránt vissza az elmélkedésemből. Bólintok felállok és elsétálok. Érzem a hátamban a tekintetüket. A sarkon túl megállok. Valamennyire kíváncsi vagyok. Csak mondtat foszlányokat értek,pedig nagyon hangosan üvöltöznek. 10 perc elteltével úgy döntök elindulok és teszek néhány kört még mielőtt hazamegyek. Ők egy ideig még el lesznek egymással foglalva.
Céltalanul bolyongok de valahogy mindig sikerül visszakerülnöm a sarokhoz. Aztán egyik alkalommal megpillantom Őt egy fa tövében ül. A fejét a térdeire hajtotta.
Ahogy közelebb érek hallom halk hüppögését. Sír. Nem szólalok meg,mit tudnék neki mondani?!
- Sose számítottam, hogy valaki így fog engem látni, főként nem te… - mondja és szipog mellé párat.
Nem szólok semmit. Ilyenkor a csend sokkal jobb. Leülök mellé. Rám néz mintha nem várta volna ,hogy vele maradok. Még így is a félhomályban ,az utcai lámpa fényénél látom milyen szép szeme van. Szinte megbabonáz.
- Amúgy Aiji a nevem. Nem volt még alkalmam bemutatkozni. –mondom neki…. |
RYO POV.
- Szia!
- Szervusz. – Ül le mellém. Nem vagyok modortalan, így beteszem a könyjelzőt a helyére és becsukom a könyvet
- Hát te?
- Suky-t sétáltatom – bököm az orrom a rohangászó labradorra – Mondjuk sajna nem ezért jöttem ki – tekintete rám mered – Tudod. Egy régi barátom jön ki beszélni velem. Anno összevesztünk és én nem vagyok hajlandó kibékülni – a végét mosolyogva mondtam – miért vesztünk össze? – érdem magamtól fel a kérdést de hamar abba is maradt mondandóm ugyanis Shatoshi megérkezett.
- Szervusz-tok – fejezi be szaggatottan a gitárosra pillantva – Hogy őszinte legyek, azt hittem, hogy csak egy üres padot fogok látni
- Csak egy szavadba kerül és az lesz – meredek rá szúrós tekintettel
- Na jó ne csináld ezt… - kezdett feszült lenni
- Nem csinálok semmit, csak társalgok
- Pezzeg a bandában nem volt akkor a szád – kezdett flegmázni
- Mert akkor dobolhattam és nem kellett arra kényszerülnöm, hogy gitárt fogjak a kezembe – álok fel idegesen. Kisebb voltam fél fejjel. A gitárosra pillantottam – ne haragudj de magunkra hagynál minket? – Megvártuk míg elmegy. Mind a ketten utána néztük, amíg el nem tűnt a látható körünkből. Az elkövetkező 10-30 perben üvöltöztünk egymással. Nem akartuk a másikat végighallgatni. Nem is jutottunk előrébb. Hangunk mind a kettőnknek agresszív volt és heves. Kívülről kutya viadalnak tűnt. Kb azt lehetett várni mikor ugrunk egymásnak. A végszó az övé volt. Mind a ketten lihegtünk az idegességtől és a dühtől. Nem békültünk ki, de nem is lett jobb a helyzetünk.
Elment. Leültem a padra s rágyújtottam. Kezembe temettem az arcomat. Ami fél év alatt nem jött ki az most kijött. Elsírtam magam. Egyedül ültem a padon. Suky megbökött orrával h, dobjam el a labdát, de helyette inkább ráraktam egy pórázra s mentünk hazafele. Végig sírtam. Nem győzködtem arcot törölni s cigit gyújtani. Sztem úgy 1 óra alatt el is fogom szívni az egészet. Néha már köhögtem a sok fűstől…
Útközben találkoztam apámmal. Elmeséltem neki az egészet. Közöltem még nem akarok hazamenni, így ő vitte haza a kutyát. Céltalanul bolyongtam tovább. Az egyik fának neki dőltem s ott folytattam tovább. Valahogy most jól esett a sírás. Csiket eldobtam, szememet megtöröltem, a fa tövébe leültem. Térdemet felhúztam s átkaroltam azokat. Fejemet rajtuk pihentettem. Nem tudtam abbahagyni.
Ez… ez az illat. Megcsapja orromat parfümje illata. Csak előre meredek, a lábát látom. Közel volt hozzám de nem szólt semmit
- Sose számítottam, hogy valaki így fog engem látni, főként nem te… - mondom az orrom alatt szipogva. |
|
Aiji POV.
Szombat este van…ilyenkor mit tud csinálni az ember? 18:39 jelzi az óra a DVD-lejátszón. Egy hírtelen ötlettől vezérelve felkapom magamra a farmerom és egy pulcsit és elindulok a közeli parkba. Ilyenkor csak kutyákat szoktak sétáltatni. Ott legalább kiszellőztetetem a fejemet. Már besötétedett az Őszi hideg levegő csípi az arcomat ,de nem érdekel. Lassan haladok a park felé. Elég sok minden történt velem egy hét alatt. Az új srác ,előtte a koncert,a haverjai ,akiket nem igazán zavart ,hogy kiöntöttem a lelkemet…Pff….én is vagyok egy fajta férfi. A parkba beérve csak céltalanul kóborolok itt ott megugat egy-egy kutya. Felismerni nem fognak a sötétben az biztos.
7 óra még mindig körbe-körbe rohangálok. Teljesen átfagytam de nem érdekel hazamenni sincs kedvem.
7:45 egy pad felé veszem az irányt ami nagyjából meg is van világítva. Csak későn veszem észre ki ül rajta. Ő még nem vett észre egy könyvet olvas. Amint látom nagyon belemerült.
Megállok tőle pár méterre rám néz. Rajtam felejti a tekintetét én is csak nézem.
- Szia! - köszönök neki – Hát te? –kérdezem. Talán randija van? Nem hiszem ,hogy akkor itt ülne. Vagy lehet. Ez engem amúgy is mit érdekel?! Furcsa érzés.
Leülök mellé és beszélgetünk. Most talán a nevét is kideríthetem végre.
Talán egy negyed óra múlva „vendégünk” érkezett. Lehet ,hogy rá várt eddig. Magas ,férfi úgy 180centi lehet. Sötét haja van ez biztos.
Aztán megszólalt… |
RYO POV.
Szombaton reggel úgy 6 óra tájt kivittem a kutyát sétáltatni. Ez szép dobberman. Hím volt, úgy 2-3 éves. A parkban megfutkároztattam amíg leültem egy padra olvasni. Jól esik tételek után könyvet olvasni. Néhány ismerőssel találkoztam, ők is a kutyájukat sétáltatták, de pár rövid beszélgetés után tovább mentek kedvencükkel.
Néha-néha eldobtam neki egy botot, vagy rá szóltam, hogy fúj nem szabad.
8 óra. Kora reggel van és én már fent vagyok. Vettem a bátorságot, hogy ismét a gitárhoz nyúljak. Elővettem a füzetet és nekiálltam gyakorolni. Nem vagyok türelmetlen így 1,5 óra után adtam fel. Leraktam a gitárt, bár legszívesebben havymetal staylba szétvertem volna földön lementem a garázsba.
Felkapcsoltam a villanyt és egy másik hangszer árult elém. A dobom. Egy egész dobfelszerelés volt idelent. Beültem mögé és csak néztem őket. Megsimítottam az ütőt ami a gyakori használat miatt már szétkopott.
- Hagy szóljon – Szombat reggel féltíz. Kellemes volt a ház többi lakójának egy dobszólóra kelni. Mindig is dobos voltam. 17 éves korom óta tanulom és eddig nem panaszkodtak az emberek. Koncertezni nem koncerteztem inkább csak megmaradtam szingliként.
Olyan 2 óra múlva meguntam. Féltizenkettő. Ismét tétel olvasás. Nem akarok kitűnő tanú lenni de megbukni se akarok.
Nem igazán volt már Félnégy táján bármit is csinálnom. A gép elé ültem majd felnéztem msnre. Nii egyből letámadott. Elmesélte a tegnap estét, s h miket ivott. Majd rám írt Shatoshi. Nem szoktam vele beszélni. Még úgy fél éve olyanokkal bélyegeztük el egymást, hogy egy oldalon keresztül csak ezt látnád : ************
Nem vagyok az a békülős fajta. Én a múltkor megmondtam neki, hogy nem kell a barátsága és nem számítok rá, de azért néha-néha bepróbálkozik. Édes. Talán ha nem dobott volna ki a bandából, akkor maradhatnék a dobnál és nem kéne gitárt a kezembe fogni. De hozzá teszem nem ez volt a vita tárgya ez csak egy megjegyzés volt. Node miről beszélgettünk?
Shatoshi üzenete (15:35):
Micsinálsz ma?
Ryo -.-“ (csak ha fontos) üzenete (15:35):
Közöd?
Shatoshi üzenete (15:36):
Bazmeg még mindig így viselkedsz? Nőj már fel!
Ryo -.-“ (csak ha fontos) üzenete (15:36):
Mit bazmegolsz kinek képzeled te magad? Ki vagy te hogy így beszélj velem! Meg mit káromkodsz! Ezzel a szájjal csókolod meg anyádat?
Shatoshi üzenete (15:36):
Én normálisan beszélek te támadsz le! Anyámat meg hagyd ki ebből… -.-
Ryo -.-“ (csak ha fontos) üzenete (15:37):
Hagyuk máááár… Sötét vagy, mint egy néger gyomra!
Shatoshi üzenete (15:37):
Hallod én csak találkozni akartam meg beszélgetni de ahogy látom veled nem lehet
Ryo -.-“ (csak ha fontos) üzenete (15:37):
Mi ez a Gay beszéd? Hallod. Fél évvel ezelőtt kellett volna kinyalnod a seggemet nem most. Jobb dolgom van mint veled melegedni
Shatoshi üzenete (15:38):
Balfasz
Ahogy mondtam. Nem vagyok az a békülős fajta. Velem egyszer kell összeveszni, utána nem kérek az emberekből. Hogy miért nem törlöm tiltom? Mert akkor felhív. Amit meg még jobban nem akarok. Niire ráírtam és elmeséltem az egészet. Ő azt mondta találkozzak vele aminek nem örültemé De hát…
Ryo -.-“ (csak ha fontos) üzenete (16:02):
Mikor, hol….
Shatoshi üzenete (16:02):
Este mikor megsétáltatom a kutyát. Hozd ki és akkor olyan 8 körül
….. De hát mi a garancia arra, hogy kimegyek.
Fél nyolc. Nem hiszem el, hogy a kutyát sétáltatom. A doboz cigi a zsebemben. Úgyis kelleni fog. Leültem megint egy padra s néztem a kutyát, ahogy azt a kis tacskót kergeti. Elmélyülten olvastam tovább a könyvet. Egy illető megált tőlem pár méterre. Felpillantottam ki az…
A gitáros volt az.
|
Aiji POV.
Másnap 11 kor ébredtem fel. Kimegyek a konyhába a gyógyszeres dobozhoz a fejem még mindig fáj.
- Szia Maya! –köszönök a széken ülőnek. Aztán amikor felfogom visszalépek kettőt és megkérdezem – Te mi a lófaszt keresel itt? Hányszor megmondtam ,hogy ha nem hívlak nem jössz!
- Akkor minek adtál pótkulcsot? –néz rám értetlenül
- Azért hátha kigyullad a ház ,megfullad a halam, vagy mittomén.
- Amúgy kösz a kérdésed jól sikerült a randi.
- Nincsmit. –lenyelem az aspirint és kiöntöm a maradék vizet. –De most komolyan amúgy te lelkeden szárad ,hogy tegnap leégettem magam egy csomó ember előtt!
- Na mesélj! –noszogat
- A-a mond mi volt a csajjal.
- Hát elmentem érte….- És csak mondta tovább .Ez összesen 1 órájába telt miközben én egy csomó aha-t meg hm…-öt tűzdeltem bele. Úgy a felénél elkezdtem kaja után kutatni de csak egy szendvics hozzávalóit találtam meg. Egyenlőre ez is jó lesz.
- Figyelsz te egyáltalán rám? –kérdezte
- Jah persze…mit is mondtál? –mondtam egy negyed órára emlékszem az egész „prezentációból”.
- Azt mondtam ,hogy járunk Chisamival!
- Ez nagyon jó! –mondtam
- Nem vagy túl lelkes.
- Tudod ,hogy nem vagyok túl lelkes fajta…-1,5 óra múlva Maya elment én leültem a TV elé és azt néztem….az igazat megvallva az egész hétvégém semmit nem ért…Valami hiányzott belőle…... |
RYO POV.
- Bocs ,hogy hülyeségekkel traktáltalak titeket. ÖÖÖ….ilyen vagyok ha túl sokat iszom….biztos szimpatikus vagyok végül is az első benyomás a legfontosabb.
- Nem tehetsz róla. Engem ismertél még itt így logikus, hogy idejöttél – védtem a többiek előtt.
- Valakinél esetleg egy aspirin?
- Nincs
- Nem hordok magamnál
- Bocs – a következő pillanatban rágyújt. Na most én így kb 2-1 dobozt cigit szívok el naponta. De, hogy akkor, mikor szétrobban másnaposan a fejem, nem nyúlok cigihez… ezen elkuncogtam magam.
- Azt hiszem én jobb ha lelépek! Elég volt mára a saját leégetésemből. Cső!
- Nem égttted le magad. Szervusz
- Hello.
- Szia –megvárta Shuu míg elmegy – Hogy hívják? – nézet rám zavarában. Válat vontam. Fogalmam sem volt.
- Ő se tudja az én nevemet.
- Mikor mutatkozol be neki?
- Minek. Nem kell azt tudnia. Kéne menni. Lassan zárnak – Kifizettük a maradékot, Nii elment a bnőjéhez, én és Shuu meg mentünk hazafele. Egy buszon utaztunk.
- De hogy ismertétek így meg egymást – elmeséltem neki a buszos és az ajtós történetet. De csak nevetett – Hát vigyáz magadra. Mert nem tudta levenni rólad a szemét
- Szted érdekel egem? Egy zenész akinek hírneve van… ugyan… álom pasi de mégsem. De jó a parfümje. Majd megkérdezem mit használ – innentől kezdve már más dolgokról beszéltünk
Otthon bebújtam az ágya, még néztem a TV-t majd az egyik műsoron elaludtam. |
Aiji POV.
Na ez az amire az ember nem vágyik miután felébred egy pubban. Ismeretlen társaságra….vagyis félig ismeretlen társaságra.
- Jó reggelt csipkerózsika. –köszönt gondolom nekem a srác akinek MÉG MINDIG nem tudom a nevét.
- Mi a szar….??? – nyögtem.
- Te aztán kiütötted magad – Ez inkább kijelentés volt mint beszólás.
- Megittál pár rövidet, azt csatlakoztál hozzánk. Arról beszéltél nekünk, hogy a csajok a hírnévért lefekszenek le veled azt másra nem jók csak a dugásra…- mondta el az egyik srác. Hosszú fekete haja van és a szeme is eléggé sötét.
- És most itt ülsz mellettem…- fejezte be a buszos srác
- Mi a fasz? Bocs ,hogy hülyeségekkel traktáltalak titeket. ÖÖÖ….ilyen vagyok ha túl sokat iszom….biztos szimpatikus vagyok végülis az első benyomás a legfontosabb. –vigyorogtam hülyén és hülyének is éreztem magamat. –Valakinél esetleg egy aspirin?
Miután megerősítettek róla ,hogy nincsen előkotortam egy szál cigit és elszívtam.
Ők valami buliról beszéltek közben de nem igazán figyeltem. A fejem is fájt és amúgy is a mellettem ülőt figyeltem,nem túl feltűnően.
- Azt hiszem én jobb ha lelépek! Elég volt mára a saját leégetésemből. Cső!
Aztán leléptem amilyen gyorsan csak lehetett.
„Ez is Maya hibája!” okoltam a haverom. „Ha eljött volna velem nem égetem le magam előttük.”
Otthon bevágódtam az ágyba és 5 percen belül aludtam. Az utolsó gondolatom az volt ,hogy nem kérdeztem meg hogy hívják őket….. |
RYO POV.
A többiek már be voltak csípve mondjuk, már nem tudom hányadik korsót isszuk.
- Igyunk valami rövidet – rá 5 percre már kint vannak a centis poharak és amit rendeltünk – Háromra húzzuk le! – Nii visszaszámolt azt lehúztuk. Valami nagyon speciális volt. Nem sokáig marta a torkom ez jól esett
- Kéne még valamit inni.
- Hát ő már nem szomjas – jegyzi meg Shuu a gitárosra tekintve.
- Egyszer én is így ki akarom magamat ütni – jegyzem meg gúnyolódva – Na vajon hova megy – alanyunk felállt. Az irányt hozzánk vette
- Asszem hozzád jött – Nii végignyalta a száját csábosan. Én kihúztam magam s feltűrtem fekete ingem ujját. Kíváncsi voltam, hogy milyen műsorra fogunk ingyen belépést nyerni. De mindenre számította… de erre… nem!
- Tudjátok srácok szar ismert embernek lenni.
- Neked biztosan – gúnyolódott Shuu
- Mindenhol csak a sikítozó fangörlöket látod.
- Én azért örülnék egy pár sikoltozó fangörnek – Nii ismét rám sandított
- No igen, Éva kosztümben, szinglikén, az ágyamon kikötve – reagáltam rá sunyin mosolyogva. Már mindannyian jól éreztünk magunkat, bár a gitárosunk még nem fejezte be mondatait
- Persze egy éjszakára tökéletes mindegyik. Többre úgyse
- Miért mire kellenének még? – Idegesített, hogy ezekkel az utalásokkal rám célzott és folyamatosan kajánul mosolygott rám Nii
- Mind azt akarja ,hogy felcsináld aztán le se szarnak. – erre Shuu reagált
- Hát nem tudom. Ha Olivia Lufkin felajánl egy éjszakát, éjszaka jól megrakom az ágyába, és az a tudat h adtam neki egy jó kalandot… sztem én sem keresném.
- Higgyetek nekem. Én már csak tudom. – majd ezzel lassan kinyúlt az asztalon és sztem bealudt. Mindannyian egymásra néztünk s próbáltuk a mosolyunk alá rejteni a nevetést. Igazából azt amit mondott az mind igaz volt, de maga a helyzet….
- Mit csináljunk vele. Hagyjuk itt? – Shuu rám én Niire nézett felváltva de csak a vállunkat vonogattuk.
- Ha Rose meglátja így akkor kidobja…
- Nem véletlen, hogy az ökör iszik magában…. – jegyeztem meg. Nem tetszett, hogy alkoholba fojtotta szerelmi bánatát… de én is ezt akartam ma tenni – Hagyj aludjon. Még csak Hét óra. Majd ha 10 körül is ki van dőlve akkor kezdjünk el aggódni
Így is volt. Nem horkolt, nem mozgolódott. Most már nem volt kellemes illata. Szeretet hiány szaga volt.
Féltízig elbeszélgettünk és folyamatosan ittunk. Mivel mindannyian egyedül megyünk haza, ügyeltünk, hogy ne járjunk úgy, mint a zenészünk. Felkelt. Kómásan kelt fel.
- Jó reggelt csipkerózsika. – Mellettem ült. Egész végig amúgy mellettem ült… vagyis feküdt – csak nem átbaszott egy csaj, és kihasznált mert gitáros vagy? – kérdem mosolyogva. A többiek kuncogtak. Nem lehet kellemes ennyi pia után felkelni egy rakás idegen között akik röhögnek rajtad
- Te aztán kiütötted magad – Nii hangja már nem volt gúnyos. Sőt, inkább csak aggódott. Lehet h most együtt érző..
- Megittál pár rövidet, azt csatlakoztál hozzánk. Arról beszéltél nekünk, hogy a csajok a hírnévért lefekszenek le veled azt másra nem jók csak a dugásra… - Magyarázta Shuu
- És most itt ülsz mellettem – szívtam bele mélyen a cigarettába. |
Aiji POV.
- Én nem megyek! – jelenti ki Maya és elindul az Egyetem kijárata felé.
- Dehogynem jössz! Ha te akarsz valahova menni mindig pattanjak,persze ha én akarok bebaszni egy pénteki napon az már nem oké! –förmedek rá.
- Nem erről van szó! Találkozóm van.
- Vagy úgy! –nézek rá –Na és ki az?
- Hát…van az a lány Chisami. Ma elhívtam randizni. - Na erre kíváncsi leszek. Chisami nem rossz csaj ha azt vesszük. Akár jól is járhat vele Maya.
- Hova mentek?
- Egy étterembe.
- Ah-ha. – mondom és beleszívok a közben meggyújtott cigimbe.
- Mi az ,hogy „Ah-ha” ?
- Semmi sok szerencsét! –mondom és lefordulok a sarkon a pub felé. Ma semmi másra nem vágyom mint ,hogy jól bebasszak és aztán kialudjam magam. Végig az a srác volt az eszemben egész nap….rohadtul elegem van belőle.
Belépek a pub ajtaján az halkan csukódik be mögöttem. Leülök egy asztalhoz és megvárom amíg a pincérnő kihozza a szokásosat. Lehúzom az első korsó sört. Felnézek a pohárról és meglátom Őt. Már megint itt van. Nem értem mért nem bírok szabadulni tőle. A haverjaival van megint.
Úgy két óra múlva csont részegen odasétáltam az asztalukhoz és elkezdtem neki magyarázni:
- Tudjátok srácok szar ismert embernek lenni. Mindenhol csak a sikítozó fangörlöket látod. Persze egy éjszakára tökéletes mindegyik. Többre úgyse –időnként meg kellett állnom a beszédben mert eléggé szédültem – mind azt akarja ,hogy felcsináld aztán le se szarnak. Higgyetek nekem. Én már csak tudom.
A beszéd közben leültem az asztalhoz ,aztán meg minden elsötétült….. |
RYO POV.
- Most önszántamból jöttem. – tekintetem ráterelődik. Netán szeretne valamit közölni? - Nem próbálni megyek ,bár odamennék szívesebben. Az egyetemre megyek – felhúzom egyik szemöldököm. Egyetem? Inkább Szakmunkás….
– Te nem jössz? – Kaptam fel a fejem, kissé elbambultam. De valami Banani vagy Banánt említett az előbb. Nem figyeltem.
- De persze szállok – hangom közömbös volt de leginkább álmos. Ahogy leszálltunk egy alak a sarkon integet. Ez nem az aki múltkor ott rikácsolt? Ne mond, hogy ez is egyetemista…
- Na szia! – utána intettem. Egy darabig még elnéztem őket. Mögöttem Shuu-n megjelent, a hátamat kocogtatta
- Jó reggelt! – fordulok hozzá. A cigit már nyújtja felé. Már a a ma reggeli megvolt de azért… egye fene.
- Kivel száltál le…. – mind a ketten a falnál álltunk nekitámaszkodva
- Az egyik fiú aki tegnap megzavarta a nyugalmunkat. Képzeld. Zenészek
- Nem csodálkozom… protekció
- És egyetemisták is egyben – elnevette magát
- Még jó hogy azok… - ezen és is elmosolyodtam – Nii?
- Ő már bent van, kijöttem eléd – eldobtuk a csikket, s már fél úton voltunk befelé
Délután 3 óra. A múltkori dolgozatom Hármas lett, pedig fásításra számítottam. Igazából mind a hármunknak ennyi lett, hiszen ugyan annyit tudott az egyik mind a másik. Na jó, egy kispuskázás is belefért. Volt okunk inni, hát mentünk le a helyünkre.
- Fiúk? – fordultak felém a buszon – Valamikor újból elkezdjük a zenélést?
- Nem azt mondtad h majd vizsgák után?
- Kedvem támadt… - nem kellett rákérdezni, az idegen volt az oka. El is felejtettem már gitárt fogni.
- Nem tőlünk függ hidd el – ezzel a mondattal le is zárta a témát. Leszálltunk a buszról, s lementünk a kocsmába.
A lépcsőn lefele a cigi füst illata és az emberek moraja egyre csak erősödött.
- Én kérek – A tegnapit Nii fizetett. Most én jövök. Mindig más fizet. Amíg a megrendelt italokat vártam leültem a bárpulthoz. Ma sokkal többen voltak, bár ez érthető, péntek van.
Szememmel kerestem a többieket. Shuu felállt s elkezdett inteni, hogy menjek. Jeleztem h nincs nálam még a sör, de legalább tudom hogy hol vannak.
- Uram! – pillantok a nő felé – maga szerint ez milyen illatú? – Két fiatal lány mászkált körbe egy behatárolatlan tárgyal kérdezgetve eme értelmetlen kérdést. Gyerekek.. mondjuk én sem voltam egy szent. Nem akartam bunkó lenni hát megszagoltam. Semmi illata sem volt, de ahogy beleszippantottam a levegőbe, s becsukódott a bejárait ajtó …
- Mint egy édes virágcsokor amit egy friss tavaszi szél terjeszt szét a levegőben – ahogy ezt kimondtam, rádöbbentem, hogy nem ezt a behatárolatlan tárgyat írtam le, hanem az idegen illatát
Felpillantva a tekintetünk összefutott. Megőrülök ettől az illattól. A két lány elsétált mellettem. Hogy miket mondtak a válaszomra nem érdekelt. Szemel követtem a névtelen gitárost míg helyet nem foglalt.
- Ryo. A három sör – Rose a bárpultos, jól ismert. Lassan 4 éve idejárok
- Nem tudom, hogy azt a fiút hogy hívják? – rázta a fejét
- Nem … valami gitáros – sikerült megtudnom azt amit eddig is tudtam
A három sört kivittem magunkhoz. Kivételesen mi a terem másik sarkában ültünk. Hallani nem tudtuk a másikat, de látni igen. A tekintetünk gyakran összetalálkozott. Én a beszélgetésből nem zökkentem ki, mert velük szembe ültem, s Nii és Shuu mögött a gitárost elég tisztán lehetett látni. Belegondolok nem is tudom a nevét. Vagy az a banán dolog az volt?
- Mit csináltok hétvégén? – kérdi shuu.
- Elvileg holnap elutazunk a nagyszülőkhöz meglátogatni őket. De ma találkozok a barátnőmmel az elmegyünk valami szórakozóhelyre. Elhívtak minket. Azt sztem csúnyán berúgok – irigylem Nii-t. Nem is tudom, mikor öleltem meg bárkit is utoljára. A csókot és a szexet már meg sem merem említeni.
- Kanos vagyok… - jelentettem ki az orrom alatt – körülöttem a többiek elkezdtek mosolyogni, kuncogni, és huhogni – Ha belegondoltok… 21 éves vagyok. Utoljára 19évesen volt valakim.
- Na jó, de az egyetem mellett…
- … egyetem, egyetem – vágok a szavába –mindek görcsöljek rajta, ha Hármasokat hozok. Mellesleg attól hogy egyetemista vagyok, még nem ok arra, hogy ne legyen magán életem.
- Meglehet. De ne mond az h nem volt kiszemelted – ez igaz. Bár párom nem akadt, az egyéjszakások, és a pár heteseket nem igen számoltam bele. Mondjuk beletelne egy hétbe is hogy fel tudjam őket sorolni.
- Menj el prostituáltnak– mosolyog Nii.
- Erre iszok – emeltem a korsómat, koccintottunk egyet – húzóra! |
Aiji POV.
Odamegyek de nem nyitja ki a szemét. Tudja ,hogy ott vagyok pedig.
Feltesz egy pár kérdést én meg válaszolok neki.
-Szia! –nézek rá. –Nem öregasszony volt…bár egy amúgy is nagyon szuggerálta a helyet. - mutatok az előbb ülőhelyemül szolgáló részre amit már meg is leptek .- Most önszántamból jöttem. Nem próbálni megyek ,bár odamennék szívesebben. Az egyetemre megyek. –látom hogy meglepődik ,úgy néz ki nem nézte ki belőlem hogy tanulni is tudok. Mint úgy általában az emberek hülyének titulálnak mert én zenész vagyok. – Te is gondolom. Amúgy Bruno Banani. –kinézek az ablakon és látom ,hogy le kell szállnunk. –Te nem jössz? –Bólint a fejével és mind a ketten leszállunk. A sarkon meglátom Mayát. Nem tudom hogyan ért ide ilyen gyorsan. Eleve később indult mint én. - Na szia! –mondom neki és reagálást sem várva megyek oda Mayához.
- Ki volt az a srác? –érdeklődik Maya amikor leülünk a helyünkre.
- Csak egy fiú. –intézem el ennyivel. De rádöbbenek még a nevét sem tudom….. |
Ryo POV.
nem tehetek róla, ahányszor körülöttem mozognak mindig kinyitom a szememet. De most nem a hang után reagáltam, hanem teljesen másra
- Hello – köszönök neki csukott szemmel. Felesleges volt rápillantanom h ő e. Érzem h ő az – látom te sem vagy oda a közlekedésekért. Csak nem egy öregasszony kérte,, h ad át a helyet?
Lassan nyitom ki a szemem. Gitárral a hátán állt mellettem
- Mész ma próbára? – kétlem h diák – Vagy netán te is a könyveket bújod?
Az utóbbi mondatomban volt egy kis gúny meg ironizálás. A zenészek a legrosszabb tanuló.
Mivel társaságom akadt így kihúzom a fülemből a zenét, s kikapcsolom. Az előttem lévő hely felszabadul.
- Leülsz? Vagy megvárod míg egy öregasszony beelőz – a végén már mosolyogtam |
Aiji POV.
- Amúgy finom az illatod. –mondja és leszáll. Még látom ahogyan elindul az egyik
irányba és lefordul a sarkon. Megcsörren a telefonom.
- Már megint mi van Maya? –kérdezem tőle. - Nem bírsz ki 1 órát nélkülem?
- Bocs de kéne az egyik tétel!
- És szerinted most kiszopom az ujjamból? Még a buszon ülök.
- Jaaaa…..akkor majd este átmegyek érte! Szia!
- Cső! - azzal leteszem a telefont.
Reggel 5:30-kor kelek.
Minden nap ugyanaz a körforgás. Felkelek. Már amennyire ez lehetséges. A buszmegálló felé menet elszívok egy szál cigit. Felszállok a buszra és leülök egy egyszemélyesre. Vagyis ma egy kétszemélyesre. Pedig utálom ha leülnek mellém és zavarnak. 2 perc múlva felszáll egy nyugdíjas nő és persze ,hogy mellém ül le. Nem kérdezné meg szabad-e a hely. Csak leül. Öregszag csapja meg az orrom.
- Csodálatos….- suttogom inkább csak magamnak. A következő megállónál felszáll a barátnője vagy valaki akit csak úgy leszólított és arra leszek figyelmes ,hogy engem tárgyalnak ki.
- Jajj Drágám persze ,hogy nem áll fel. Ez a mai fiatalság. Nézd meg a haját. Hát hogy néz ki? Úgy teszek mintha nem vettem volna észre és mereven bámulok kifele az ablakon. Két megállóval később leszállnak. Aztán az egyik megállónál észreveszek egy ismerős alakot. Nem fordultam oda. Nem is ismerem ,a tegnapi beszélgetésünkön kívül nem mintha tudnék róla valamit. Pár perccel később hátranézek és látom ,hogy a szeme csukva van. Tán alszik is?! Hátramegyek hozzá….. |
RYO POW.
- Érdekel a zenélés?
- Bár érdekelne – válaszoltam rá egyből, sokan kérdezték már tőlem, ahányszor egy gitárt bámulok – De nincs időm rá az egyetem miatt. Tudom pár akkordot és onnantól kezdve nyista. Majd suli után elkezdem megint. – kipillantok merre járunk. A következőn szállok le. Ez egy rövid beszélgetés lesz.
A smink és a belövött haj eltűnt róla. Így már nem is olyan nagy gengszter mint az előbb. De ez a rózsaszín haj…
- De ahogy látom te pont az ellentétem vagy – gondolkodtam, hogy bocsánatot kérjek e a kiabálásomért. Felesleges. Mindek. Szerintem már el is felejtette
- Node én szállok. További szép napot. Kiengedsz? – lábait arrébb rakta s kimásztam a helyemről. Az ajtók kinyíltak
- Amúgy, finom az illatod – azzal leszálltam. Ahogy becsukódott a busz még visszanéztem az ablakra a hűlt helyemre. Nem kérdeztem meg a parfüm nevét. Mindegy is. Mondjuk. Az a rózsaszín haj … ismerős. Láttam már valahol.
A többiekkel olyan 3 óra múlva találkoztam nálam. Este 10ig tanultunk azzal mentek is a dolgukra. A többi… lényegtelen…
Reggel 7kor már a busz megálló előtt vártam a 189es buszt. Nem tudom, hogy miért keltem fel. Végül is nem kötelező bejárni. Bár érteném az anyagot..
Eldobtam a cigit s a busz már meg is érkezet a megállóba. Bérletemet felmutattam majd indultam hátra. Megint ez az illat. Balra tekintettem az illat irányába. Ő volt az. A mellette lévő hely üres volt.
Nem ültem le. Hátramentem az egyik egyszemélyeshez. Füles ismét a helyén s hallgattam a zenét. Ha nem rázkódna néha a macskakövön a busz valószínűleg már rég elaludtam volna. |
Aiji POV.
- Bocsánat! – mondtam. Válaszként csak végig nézett rajtam. Egy pillanatig gondolkodott aztán a fejemhez vágta:
- Neked aztán elég komoly feltűnési viszketegséged van… - Nem fogtam fel ez mit akart jelenteni. Amikorra odafordultam ,hogy valamit visszaszóljak neki ,ő már rég elindult az asztalukhoz. Még egy utolsó pillantást vetettem rá ahogyan összeszedi a cuccait majd besétáltam a mosdóba. A gitártokot a falhoz döntöm és elvégzem a dolgom. Kézmosás közben belenéztem a mosdókagyló fölötti részen elhelyezett tükörbe. Teljesen más vagyok. Mielőtt elindultunk volna leszedtem a sminket és a hajamat sem állítottam be csak megmostam. A sikítozó fangörlök így nehezebben ismernek fel. Nekik csak az vagyok akit a színpadon látnak. Felveszem a gitártokot és vigyázva ne üssek le senkit kijöttem a mosdóból.
- Maya mehetünk. –intek neki. Ő még felhörpinti a maradék sörét majd hozzám siet. Megállunk a buszmegállóban. Maya busza előbb jön elköszönünk ő felszáll a busz elhajt. A következő pillanatban az előttem álló srác kaján vigyorral az arcán felém fordul. Felismert. Felismertem őt. Az a srác akit leütöttem az ajtóval. A mosoly lefagy az arcáról és egy gyors mozdulattal előrefordul. Azt veszem észre ,hogy vigyorgok. Előveszek egy szál cigit meggyújtom és beleszívok.
- Fasza…- káromkodok halkan ,mert a busz ebben a pillanatban behajt a megállóba. Elnyomom a cigit és felszállok. Miután felszálltam veszem észre ,hogy a srác is ott van. Mellette maradt még egy üres hely. Látom ,hogy néz majd előveszi a lejátszóját és zenét hallgat. Nagy nehezen leülök mellé kit érdekel mit gondol?!
Felém fordul és újra végigmér. Többször elfogott a vágy ,hogy meg kéne szólítani.
„De mivel?” Vettettem fel magamban a kérdést. Aztán ránéztem és láttam ,hogy a gitáromat szuggerálja amit a lábamhoz támasztottam.
- Érdekel a zenélés? –kérdezem meg tőle.... |
RYO POV.
A banda nagy része elment. Az egyikük tekintetét végig éreztem magamon, lassan már kínosan éreztem magamat. Barátja felébresztette álmából s visszafordult. Megkönnyebbülten sóhajtottam.
- Nekem otthon még dolgom van, tanultok ma?
- Kéne. Valahol fussunk össze – beszélgetett két partnerem. Felajánlottam otthonomat, bár szüleimmel életem még. Addig nem akarok elköltözni míg az Egyetemre járok.
- Menjetek előre én még elmegyek a mosdóba – nem kellett kétszer mondani. Elmentek a dolgukra, én is az enyémre
A mosdó legalább itt kulturáltabb mint az iskolában. Megtörlöm kezemet, s megyek ki az ajtón
-Aúú…Normális vagy ember? – nem szokásom kiabálni de az idegen pont rossz napomkor kapott el. Bár én is hülye helyen álltam de mégis csak fejen talált az ajtófélfa
Végigmértem a fiút. Ismét. Ugyan az, az ember volt akik azon az asztalnál ültek
- Neked aztán elég komoly feltűnési viszketegséged van…. – sziszegtem az orrom alatt.
Bár bocsánatot kért, én fapofával elmentem mellette. Egy pillanatra még visszapillantottam A hátán a gitárja szemen szúrt. Zenészek. Van pár sikítozó rajongójuk és már övék a világ.
Összeszedtem a cuccaimat, s mentem kifele
A buszmegállóban álltam egy szál cigivel a kezemben. A káros dohányfüst mellett egy kellemes illatot is éreztem. Ajkamon egy csintalan mosoly megjelent, hátra sandítottam kíváncsian a tulajdonosa után. De a látványtól hamar lefagyott. A tulaja ugyan az a gitáros volt mint a múltkor. Visszafordultam elmélyülni a gondolataim közé
Azon kívül h egy buszra szálltunk fel még nem lenne gond, de az h mellettem a hely üres volt és azt stírőlni, hogy leüljön e vagy sem….. Elővettem lejátszómat s elkezdtem zenét hallgatni. Lehunytam a szememet, s kizártam mindenkit. Mozgolódást éreztem magam mellett. Résnyire kinyitom a szememet. Leült mellém. Illata ismét megcsapott. Ahogy mellettem ült s meredt előre volt időm megint végignézni rajta. Nem tűnt annak „a keresem a bajt” fajtának. Bár nem ismerem, így nem vonok le sztereotípiát. |
Aiji POV.
Persze mi mást akarna mint ünnepelni….
- Egy újabb sikeres koncert! – visítozik Maya a nyalóka a szájában mint úgy általában.
Körülbelül 10 perce értünk haza de már azt fontolgatja ki legyen a „szerencsés” aki megint leihatja magát velünk együtt…jellemző rá. Sikerült neki Daigo és Hokutot valahogy meggyőznie. Mondjuk nem lehetett nehéz.
Fél óra múlva már a kedvenc pubbunk lépcsőjén megyünk lefelé.
- Ti mit isztok srácok? – Jön Hokuto a „majd én fizetek” arckifejezésével. Legtöbbször ilyenkor jól lehúzom de most ehhez sincs kedvem. Túl fáradt vagyok kimerített a koncert. Túl sok volt abból a több száz rajongóból. Persze nem azt mondom ,hogy nem örülök neki ,jó hogy vannak mégiscsak miattuk csináljuk ezt az egészet.
Amíg Miyavi elment a különböző italokért addig mi leültünk a kedvenc helyünkre.
- És milyen volt a koncert? –Érdeklődött Daigo amikor elénk rakta Hokutot az italokat.
Régen találkoztunk már volt miről beszélni és végre kikapcsolódni.
- Nem mondta még el nekik senki h nem kíváncsi rájuk senki? – hallottam a hátam mögül. Megfordultam és végigmértem az alakot amíg a haverjához beszélt. Semmi különös nem volt rajta ,azért mégis megakadt rajta a szemem.
- Aiji hallasz egyáltalán?
- Ha? –Válaszoltam Mayának nem túl értelmesen.
- Mondom mehetnénk mert fáradt vagyok, ha nem vetted volna észre Hokuto és Daigo már le is lépett!
- Nem hülye vagyok csak nem hallottam. –förmedtem rá. –Elmegyek mosdóba utána mehetünk
Amire nem számítottam az-az volt ,hogy kifele jövet kilöktem az ajtót és pont arcon csaptam valakit.
-Aúú…Normális vagy ember? –kiabált velem…. |
Ryo POV.
Shuu elől Nii pedig mellettem, némán sétálunk a pubbunk felé. Három dolgozaton vagyunk túl. Puskázással se tudtam elérni egy 50%ot, így a Tanárnő örömére elkezdheti a fásítást velem. Válunkon a táska, s mindannyian a pénzünket számoltunk, milyen italt igyunk a mai produkciónk miatt. Bent leültünk a megszokott helyünkre és vettük elő a következő tételeket. Szerencsére már csak egy volt. A sörünket Nii hozta ki vissza adva a pénzt annyit amennyit visszajár.
Rágyújtottunk s elkezdtük őket olvasni. Rá 10 percre egy elég vidám társaság sétált le a lépcsőn. Mind a hárman odapillantottunk. Négyen voltak. Leültek velünk szembe.
- Ennyit a nyugalomról – csapta össze a füzetét Shuu. Valóban mellettük felesleges volt az olvasás.
Összepakoltunk de a füzetek kin maradtak, hátha csak egy sörre jöttek be. Fél óra eltelt de még mindig hangosan lármáznak.
- Nem mondta még el nekik senki h nem kíváncsi rájuk senki? – Nii szakította meg a csendet
- Gondolom ünnepelnek. - A középen ülő srác széles vigyorral az arcán mesélt a többieknek. Volt benne életkedv. Egy pillanatra összefutott a tekintetünk Komoly tekintettem meredtem a szemébe. Végigmértem. Majd ismét a többiek felé fordultam
- Van még cigitek? – rázták a fejüket. Remek…. |
[78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
