|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[16-1]
Saga Pov:
Még figyelem egy kicsit Nao-t, de nem sokáig mert szinte zápokrént zúdul rám az álmosság, így hamar elalszom...
Másnap reggel arra ébredek, hogy Nao-chan száját az enyémre tapasztja és megsimogatja arcomat. Azonnal kipattanak a szemeim és farkas szemet nézek Naoval, majd üdvözöl.
- Mik a terved mára? - ásít, majd felül az ágyon. Erre csak sóhajtok egyet és visszaborulok az ágyra és ismét lehunyom a szemem és gondolkozni kezdek. Talán...
- Elmehetenénk vidámparkba - nyitom ki újra és Naora pillantok, akinek a vidmápark szó hallatán azonnal felcsillan a szeme.
- Okéééééééééééé - fordul felém izgatottan.
- De... - vigyorodom el. Gonosz vagyok talán? - Mivel a nyilvánosság nem láthat meg együtt ezért... - kelek ki az ágyból és a szekrényhez lépek. Kinyitom és kutatni kezdek benne mire végre megtalálom benne amit akarok. - fel kell venned ezt - veszek ki a szekrényből egy rózsaszín szoknyát és egy hosszú, szőke parókát. Rámmered.
- Ugye most csak viccelsz? - akad ki. - Ugyan fel nem veszem... - húzza össze a szemeit.
- Muszály leszel ha nem akarsz lebukni... Én is beöltözök és figyelj... - lépek közelebb hozzá. - Olyan csini kislány lennél... - nézek rá édesen.
- Nem is... - durcázik.
- Nao-chan kérlek... - nézek á még édesebben. - Csak most az egyszer... úgysem tugya meg senki, hogy felvetted. Csak te meg én - mosolygok rá és magam felé fordítom a fejét.
- Na jó... - sóhajt egyet, majd elveszi a ruhát meg a parókát és bevonul a fürdőbe. Amit nem értek, mivel már láttam meztelenül na mind 1... Előhalászom az én cuccaimat is a szekrényből és felkapom magamra. Egy fekete hosszabb parókát veszek fel és egy fekete pólót egy csőszárúval. Felveszem a szemüvegem és várom, hogy Nao-chan végre elkészüljön.
Egy 10 perc után kilibben a fürdöből. Karba tett kezekkel mérgelődik... Közelebb lépek hozzá és megvizsgélom.
- Nagyon aranyos vagy - simítok végig az arcán.
- Nagyon... -morog.
- Viszont... még felkell venned ezt - nyomom a kezébe a szintén rózsaszín kis topánkát. - Na meg kifestelek és megféssülöm a hajad - mosolygok rá, majd tolom is vissza a fürdő felé és sminkelem is. Egy 15 perc alatt kész is lett a tündéri kislány. Nao-chan nagyon édes ebben a szerkóban.
- Viszont ha egész nap így fogsz durcázni el sem viszlek - mondom komolyan mire meglágyul a tekintete.
- Jó... befejeztem - mosolyog inmáron.
- Na így már aranyosabb vagy - mosolygok. - Na gyere nduljunk... - karolom át a derekát, a másik kezemmel pedig felveszem a szemüvegem.
|
Nao POV
Homlokomat mellkasába fúrom és szinte simulok ölelésébe. Lélegzete a bőrömet súrolja, szavai pedig lágy hullámokként ivódnak belém. Megremegek.
A kinti, hűs szél lassan kúszik be a félig nyitva hagyott ablakon. A sötét szobában immár csak a kinti fények adnak némi halvány derengést, mégis úgy érzem magam mintha a mennyben volnék.
- Tetszett… - lehelem álomittas hangon.
A fáradtság és az utólag érzett szinte már mámoros öröm teljesen letaglózza testem. Azt sem tudom, hogy hol vagyok, de a következő percben már lecsukódnak szemeim. Még hallok egy halk suttogást… Aztán végleg lezuhanok az álmok mélyére.
Egy halk kattanással hirtelen szűnik meg a világ gonosz és darabokra tört lenni. Tudatosul bennem, hogy most már nem leszek egyedül a „kívül mosolygós, belül összetört” világomban. Végtelenül hálás vagyok, hogy most már van mellettem valaki..
Hajnalban a telefonom csörgésére ébredek. Hideg fény ragyogja be a lakást. Mikor oldalra pillantok látom, hogy Saga még alszik ezért rá való tekintettel gyorsan felkapom a készüléket.
Mikor a fülemhez emelem még egy pillanatra látom, hogy kinek a neve villog a kijelzőn. Ruki az.
- Igen? Mit szeretnél? – kérdezem kicsit remegő hangon. Régen beszéltünk és őszintén nem tudom, hogy mire számítsak tőle.
- Tudnál velem találkozni… - nem szólok semmit, de ő máris tudja a válaszom. – Kérlek. Szükségem van rád. Tudom, hogy mit gondolsz erről de… Végül is ennyivel tartozunk egymásnak. Én is meghallgatnálak. Nao… 9 éves korom óta ismerlek. Hidd el, hogy nem csinálok semmit. Csak beszélni akarok veled.
- Miről? – morgom. – Mondd inkább telefonba…
- Kérlek…
Hallom, ahogy Saga felszusszan mellettem és álmában fordul egyet. Dünnyög is hozzá.
- Ma délután. PSC, kávézó… - mondom, majd köszönés nélkül kinyomom a telefont.
Ha valami jó kezdetét veszi, akkor vele sodor valami mást is. A világ pedig érthetetlen, szánalmas fordulatokat tartogat.
Puhán összenyomom ajkaim Sagáéval és halványan végigsimítom arcát. Ijedten kapja fel a fejét és hosszú percekig farkasszemet nézünk egymással. Halkan felkuncogok.
- Jó reggelt, Sama – mosolygok rá. – Bocsánat amiért felkeltettelek.
- Semmi baj – mosolyodik el immár ő is. Újabb puszit nyom ajkaimra.
- Mik a terveid mára? – ásítok még egyet, majd felülök az ágyon.
Saga sóhajt egyet és visszazuhan az ágyba.
|
Saga POV.
- Olyan gyönyörű tested van Nao-chan - suttogok bele a fülébe, majd bele is nyalok, mire egy aprócska sóhaj hagyja el ajkait.
Nem mond semmit csak hagyja, hogy kényeztessem. Gondolom én vagyok neki az első ember aki így ér hozzá.
Ágyékunk ismételten egymáshoz nyomódik, de most az előzőeknél is hangosabban nyögünk fel. Ajkaimmal célba veszem ismét a nyakát és aprókat harapok puha bőrébe, ő pedig az élvezettől párszor megremeg alattam. Nyakáról áttérek mellbimbója kényeztetésére. Először aprócska kis köröket rajzolok rá, majd néha-néha bele harapok egy aprót mire ajkaiból felszakad egy-egy kicsi sóhaj. Ilyenkor olyan édes...édes kis hangocskája van... szeretem...
Lejjebb haladok köldökéhez és belecsókolok. Majd még lejjebb megyek és belső combjára hintek apró puszikat. Nem tudom miért, de minden egyes érintésemnél megremeg... Combja után rámarkolok farkára és mozgatni kezdem a kezem. Először csak lassan, de végül gyorsabb tempóra váltok, közben felhajolok hozzá és mélyen szemeibe nézek, majd egy lágy csókot nyomok ajkaira. Mikor elválunk ismét szemeibe nézek, arcán pedig látszik az a halvány pír. Akaratlanul is elmosolyodom rajta.
- Miért pirultál el cica? - elkapja a tekintetét, közben kezemmel nem hagyom abba a mozgást. - Én... csak... - pirul el még jobban. - Előttem nem kell zavarban lenned - mosolygok. - H-hai - mosolyog vissza, de a piros árnyalat még mindig ott van az arcán. Olyan mint egy modell aki arra vár, hogy lefessék. De mivel nem vagyok festő, és igazából nem is tudok festeni, így csak kiélvezem a látványát.
Kezem abba hagyja a kényeztetést egy kis időre és most bejáratánál kezdek apró köröket írni és úgy haladok egyre beljebb. Először csak egyik ujjammal tágítom, de amint már kezdi élvezni a helyzetet jön a következő. Amikor megérzi második ujjamat is felszisszen a fájdalomtól. Megállok egy pillanatra, hogy szokja az érzést, majd folytatom tovább.
- Sajnálom Nao-chan, de muszáj, hogy szokd - húzom el a szám szélét. - N-nem baj csináld - mosolyog rám. Eleget teszek a kérésének és folytatom a kényeztetését. Majd mikor már elég tágnak érzem bekenem bejáratát síkosítóval, felhúzom magamra a gumit és magamat is bekenem, hogy jobban be tudjak majd csúszni.
- Kész vagy? - nézek rá komolyan. - H-hai - mosolyog. Remélem tényleg nem okozok neki akkora fájdalmat.
Elhelyezkedem lábai között és lassan belé hatolok. Egy hangos nyögés hagyja el ajkait. Gondolom fáj neki... Mikor teljesen benne vagyok várom, hogy megszokja az érzést. Egy csípőrántással jelzi, hogy készen áll a folytatásra, én pedig nem habozok tovább lassan ringatni kezdem a csípőm.Még látszik az arcán, hogy fáj neki egy picit, de ez egyre csillapodik és most már nem a fájdalomtól hanem az élvezettől nyögdécsel alattam. A lassú csípőmozgást felváltja egy gyorsabb, majd egy még gyorsabb. Majd egy hirtelen mozdulattal Nao-chan megfordít és immáron ő van felül, közben pedig elereszt felém egy perverz vigyort, majd nem lassú hanem inkább gyors csípőmozgásba kezd. Derekára helyezem kezeimet és közben én is mozgatni kezdem a csípőm ellentétes irányba. Már nem kell sok neki se és nekem se, így még egy párat lökök rajta és ő is gyorsan mozog, majd egy pár másodperc múlva egymás nevét nyögve élvezünk el. Ő rám dől én pedig szorosan magamhoz ölelem, de előtte kicsusszanok belőle. Megvárom míg lelassul a légzésem és megtöröm az aggasztó csendet.
- Szeretlek Nao-chan... - mosolygok. - Tetszett?
|
Nao POVaa
Elég néhány pillanatra lehunynom a szemem és lemélyednem a csókban, máris lekerül rólam a sötét színekben pompázó ingem. Aztán már csak azt veszem észre, hogy kattan egyet az övem s Saga egy újabb csók kíséretében lerántja rólam a nadrágom is.
- Sagah.. Mi-mit csinálsz? – nyögök fel halkan. Kezeit hátamra simítja s úgy suttogja ajkaim közé a választ.
- Szerintem te is tudod.
- M- most? – dadogok tovább mialatt kétségbeesetten elkezdem kutatni Sagacchi tekintetét.
Szeme megcsillan mikor találkozik az enyémmel. Válasz nélkül hagyva kérdésemet mar újra ajkaimra. Egészen magával ránt.
Remegve csúsztatom kezeimet az ő fölsőjének nyakához és tétován elkezdem kigombolgatni azt. Mialatt én ruhájával ügyködök, ő kimérten elkezdi simogatni mellkasomat. Hangosan felsóhajtok, mire egy rántással lesegíteti magáról immár teljesen kigombolt ingjét.
Kezeim farmerének cipzárjához vándorolnak, mit azonnal le is húzok. Saga halkan felmorran és úgy csókol bele nyakamba.
- Tudod, mikor megjegyeztem, hogy jó segged van reméltem, hogy ki is próbálhatom – viccelődik, mire én megint csak megpuszilom ajkait.
- Te nem vagy épp eszű – kuncogok fel halkan.
- De valld be, hogy így szeretsz – incselkedik tovább, mialatt kezeivel érzékeny bőrömön kezd el játszani. Érzem, ahogyan egyre jobban felcsigázza az idegeimet.
- Ez nem kétséges.
Hamar megszabadít alsónadrágomtól s feleszmélni sincs időm, de máris megérzem kezeit magamon. Hangosan felnyögök és rántok egyet csípőmön, mire szélesen elvigyorodik.
Összeszedve maradék józanságomat én is megszabadítom őt a maradék ruháitól. Majd mintha csak erre várt volna, megint nyakamhoz hajol s mélyen beleszív. Újra felnyögök, de most már azt is érzem, ahogyan hangom hatására megremeg karjaim közt.
Ágyékunk egymásnak préselődik és megérzem nekem feszülő keménységét. Immáron mindketten egyszerre sóhajtunk fel.
|
Saga POV.
- Pedig elhiheted cicám... - húzom még közelebb magamhoz, fejemet pedig vállába fúrom. Így állunk kb 2 percig csendben egymást ölelve, mikor én töröm meg a csendet. Na nem azért mert nem élvezem az ölelést vagy ilyesmi, csak szimplán hiányzik az édes vékony kis hangja.
- Na most már feljössz hozzám? - nézek mélyen szemébe. - Minek? - húzza fel a szemöldökét. Szerintem töktotál félreért.
- DVD-ni - mosolygok rá. Szerintem még mindig nem hisz nekem ahogy azaz arcán is látszik. Erre csak egy apró sóhaj hagyja el ajkaimat.
- Nyugi már nincsen hátsó szándékom. Meg amúgy sem tennék olyat amit te sem akarsz - mosolygok rá. - Na megyünk? - húzom fel a szemöldököm.
- És mit nézünk meg? - csillan fel a szeme. - Majd eldöntöd - mondom, majd összekulcsolom ujjainkat és úgy ballagunk vissza a kocsihoz.
Útközben még felveszi a cipőjét a homokból, de közben nem engedi el a kezem.
Az út alatt sokat nevettünk és beszélgettünk. Azt hittem, hogy elutasít majd az érzéseim miatt, de nem így történt és most boldog vagyok. Pedig ezt nehéz rólam elmondani... Mindenki szemétnek hisz, de ez nem így van. És ezt Nao tudja a legjobban, meg persze a többiek.
*
Röpke 30 perc alatt nálam is vagyunk. Beállok a garázsba és kisegítem Nao-t az autóból. Majd ismét összekulcsolom ujjainkat és úgy megyünk be a házba. Rögtön a hálóba vezetem ahol a DVD filmek vannak.
- Van választék - csillan fel a szeme és már ott is áll a polc előtt, én pedig csak mosolygok rajta. 10 perc alatt ki is választott egy filmet, valami horror szerűt.
- Miért pont horror? - kérdezem felhúzott szemöldökkel. - Mert akkor hozzád tudok bújni, ha olyan rész van - mosolyog, én pedig felnevetek és megborzolom a haját. - Amúgy is hozzám bújhatsz buta - karolom át a derekát és vonom közelebb egy csókra.
Kezem lesiklik fenekére, majd még lejjebb és felhúzom az ölembe. Így viszem át a nappaliba, de persze a csókot nem szakítom meg. Óvatosan teszem le a a kanapéra - amit persze nem csuktam össze így olyan mint egy francia ágy - és elválnék ajkaitól, hogy be tegyem a filmet, de nem enged. Lábát derekamra kulcsolja és csókol tovább, én pedig belemosolygok a csókba. Ejnye de kis mohó vagy Nao-chan.
|
Nao POV
A tenger felől áradó szél gyengéden belekap hajtincseimbe s kezeim külön utakra térve siklanak fel Saga hátára. Gyengéd, határozatlan mozdulatokkal viszonzom a puha csókot. Mialatt minden egyes mozdulattal egyre jobban hozzásimulok akaratlan is elgondolkodom néhány dolgon… Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy erre eddig miért nem jöttem rá. Éveken keresztül azt hittem, hogy Saga az egyetlen, aki mindig és mindent megoszt velem, hiszen ő a legjobb barátom. Együgyűen hittem az ő őszinteségében. Vagy talán, ha tényleg olyan jóban voltunk észre kellett volna vennem, hogy mit is érezhet irántam?
Lassan és fájó szívvel szakítom meg csókunkat, majd egy határozott mozdulattal megszabadulok cipőimtől és lerúgom őket a homokba. Karon ragadom Sagacchit, majd elkezdek futni a part felé. Saga meglepetten bár, de követ. Mikor a leérünk elengedem kezét és kilépdelek az előttünk álló móló széléhez. A szél újból feltámad és néhány nagyobb hullámot sodor magával. A nap egyenlőre még mindig süt, de már csak a levegőben is érzem, hogy késő délután van.
Ölelő karokat érzek meg magamon, két kéz összefonódik a derekamon, hátamnak egy feszes mellkas simul, majd megérzem Saga szuszogását is ahogyan a nyakamhoz hatja fejét.
- Köszönöm. Én is… Én is szerelmes vagyok beléd – suttogom halkan, hogy ne törjem meg a természet végtelen nyugalmát. Kellemes érzés önt el, amikor megérzem Saga ágyékát fenekemhez simulni.
Eleresztek egy visszafogott sóhajt.
- Ennek örülök – hallom meg a már oly jól ismert hangot.
Ha van egyáltalán boldogság akkor én ebben a pillanatban találtam rá.
- Amúgy jó a segged – töri meg a csendet Saga és lendít egy kicsit csípőjén. Bár már megszokhattam volna, hogy ő még ilyenkor is csak a perverzségre tud koncentrálni.
- Kösz – nevetek fel és megfordulok, hogy vele szemben álljak. Másodperceken keresztül vizslatom sötéten csillogó íriszeit, majd kezeimmel átfonom nyakát. Ajkaira hajolok s elkezdem csókolni, amit ő egyre mélyít. A végén már nyelveinket is belevonva faljuk egymás száját. Mikor úgy érzem, hogy kezd elfogyni a levegőm kissé elhúzódom tőle, majd megszeppenten pislogok rá.
- Mi a baj, manó? – billenti félre fejét.
- Semmi… - fúrom arcomat mellkasába. – Csak még mindig képtelen vagyok elhinni ezt az egészet – motyogom lehunyt szemekkel.
|
- Persze, hogy tudok! Különben meg nem „mással” hanem mindig veled hurcoltatom magam - javítom ki.
Még nagyon régen tettem le a jogsit, csak sosem volt kedvem autót nézni, mert ha egyszer megunnám akkor megint ujj kéne és az tiszta pénz kidobás lenne.
Míg a városban vagyunk a sebességem a korlátokhoz fűződik, de mikor elhagyjuk a várost rögtön rátaposok a gázra.
1 óra utazás után végre megérkezünk, oda ahova szerettem volna. Ide mindig is el akartam hozni Nao-t, de eddig nem tudtam, hogy mikor kéne... ugyanis féltem, hogy mit mond majd ha megtudja mit is érzek.
- Most bekötöm a szemed Nao-chan. Van egy kis meglepetésem - mosolygok rá, ő pedig rögtön ellenkezne, de ujjamat szája elé helyezem. - Kérlek bízz már bennem egy kicsit - majd egy sóhaj kíséretében megadja magát.
Zsebemből előhúzom a kendőt és szemére kötöm, majd kiszállok az autóból és kisegítem őt is.
Lassan sétálva vezetem oda a parthoz, majd a tengerrel szembe fordítom.
- Na készen állsz? - kérdezem, ő pedig válasz képen csak bólint.
Leveszem szeméről a kendőt és ő csodálkozva nézi a tájat. - Ezt mindig is meg akartam neked mutatni... - lábammal aprócska köröket rajzolok a homokba. - Szép ugye? - fordítom tekintetem én is a tájra. - Az... - mosolyog.
- Figyelj Nao... - mondom sóhajtva, majd veszek egy nagy levegőt és folytatom tovább. - nem tudom, mit fogsz hozzá szólni, de már nem bírom magamban tartani... - még egy sóhaj, ő pedig rám emeli tekintetét. Közelebb lépek hozzá és mélyen a szemébe nézek. - Nao-chan én már régóta nagyon szeretlek - csókolom meg ismét. De most csak úgy, hogy számat az övére helyezem.
A többi már csak rajta múlik. |
Nao POV
- Saga figyelsz te rám? – méltatlankodok hiszen éppen azt a fontos tényt ecseteltem, hogy Tora mennyire magányos. Ráadásul még a tervem is kikotyogtam neki; hogy tényleg veszek egy kiscicát. Már el is képzeltem, hogy szürke lesz meg minden, de neki hiába beszélek… Meg sem hall…
Hirtelen megérzem ajkaimon az ő fagylalttól édes ajkait és belebizsergek az érzésbe. Nincs mit gondolkodnom vissza csókolok és hagyom, hogy kezei ingem alá vándorolva simogassák mellkasomat. Szemeim a hirtelen döbbenettől tágra nyílva maradnak és pontosan látom az ő íriszeit. Kihívás, vágy és megannyi eddig elrejtettnek vélt üzenetet és érzést hordoz magába vadító tekintete. Megszédülök, de a következő percben már kénytelen vagyok észrevenni, hogy immáron lehunyt szemmel ízlelgetjük egymás száját. Mézédes csókunk összeköti a lelkünket.
Kezeim lágyan csúsztatom Saga combjaira és halkan felszusszanok. Hirtelen csap belém a felismerés, hogy mi most bizony egy fagylaltozó teraszán vagyunk. Ami azt jelenti, hogy bárki felismerhet. Egyáltalán illendő ilyen nyilvánosan smárolni valakivel? Ráadásul azzal a sráccal aki eddig a legjobb barátom volt és néhány perce még kérlelhetetlenül dühös voltam rá?
Kapkodva megszakítom a csókot és pihegve bámulok rá.
- Sagah… A fanservicet a színpadon szokás véghez vinni – motyogom zavartan lehajtott fejjel. Irritáló, hogy még mindig nem vagyok tisztába a szándékaival. Ilyenkor lenne jó valami gondolatolvasó képesség.
- Nem érdekel. Én most nem „faservice”-ozok… Még mindig nem érted, hogy csak miattad teszem? – kérdezi mire én megszeppenten pislogok fel rá. Sóhajtva visszahuppan a székére.
Elpirult arccal pattanok fel és gyorsan megeszem a maradék fagylaltot, hiszen ő időközben (míg én beszéltem) már elfogyasztotta a sajátját.
-M-mehetünk? – dadogom alsó ajkamra szorítva mutatóujjamat. Mindig ezt teszem, ha végérvényesen zavarba jövök és ezt Saga is nagyon jól tudja. Túlságosan is ismer már. Ezért arcára egy széles vigyor kallódik.
- Persze, Nao-chan. De hova is? – húzza agyamat édesen gesztikulálva. – Hozzám vagy hozzád?
Megszeppenten pislogok rá és hevesen elkezdem rázogatni a fejem, hogy „Én nem úgy értettem!”. De ő szóra sem méltat csak visszaballag a kocsimhoz. Kénytelen vagyok követni.
- Akkor hazaviszlek… - motyogom alig hallhatón és beindítom az autót…
(Bal)sejtelmes vigyort villant rám, majd egy hirtelen mozdulattal odalép mellém és helyettem ül be a vezető ülésre.
- Tudsz te egyáltalán vezetni Saggachi? Mindig mással hurcoltatod magad! – mondom csípőre tett kézzel és szúrós pillantást vetek rá. Csakhogy (mint Shou-sanunk is megmondta) ezek „Nao-féle szúrós pillantások” inkább hasonlítana egy elveszett kis borz aranyos tekintetére.
- Persze, hogy tudok! Különben meg nem „mással” hanem mindig veled hurcoltatom magam – oktat ki ironizálva, mire én kénytelen-kelletlen beülök az anyósülésre.
Félve dőlök neki az ablaknak és lehunyt szemmel elregélek magamban valamiféle imát. Valami azt súgja, hogy Takashi-chanunk nem oda fog vinni ahova eredetileg kéne. Már csak az a kérdés, hogy hol kilyukadunk ki? És hogy nekem miért nem jut eszembe ellenkezni?
Talán mert ha Nao szerelmes lesz, akkor Nao bolond lesz…
Márpedig Nao most menthetetlenül szerelmes... |
Saga POV.
Annyira felidegesített, hogy kitalál valami más választ az igazság helyett. Hisz ismerem jól. Tudom mikor hazudik, és mikor nem.
Meg ha már délelőtt annyira fagyizni akart akkor most elviszem,hogy ne kelljen később menni. Kicsi szenvedés után el is érem, hogy megálljunk, egy közeli cukrázdánál.Bemegyünk és rögtön választunk 2-2 gombóc fagyit és helyet foglalunk a legközelebbi asztalnál.
- Saga… F-figyelj… - dadog, mire én rá pillantok. – Köszönöm… Úgy… úgy értem bocsánat! - Befejezi a mondatot és elkapja a tekintetét.
Nem tudom mi lehet vele, annyira furcsa most. Ez nem vall rá. Valami tuti, hogy a baja, és nem akarja elmondani nekem. Pont nekem értitek ezt? Aki elvileg a legjobb barátja. Vagyis csak elvileg. Nekem nem is kérdéses, hogy mik az érzéseim, csak az a baj, hogy ő ezt még nem tudja...
- Miért kérsz bocsánatot? - felhúzott szemöldökkel nézek rá, és nekidőlök a falnak, úgy nyalogatom a fagyit. - Hát.., hogy kiabáltam a kocsiba. - húzza el a száját, majd ő is nyalni kezdi a finom édességet. - Semmi gáz. - rántok egyet a vállamon.
Nagyon, nagyon nehezen, de beindult a beszélgetés. Beszélgettünk már mindenről. A bandáról, a gyerekkorról, a suliról, a gimiröl. Mindenről amit csak ellehet képzelni és amikor mosolyog a szívem boldog mert látom, hogy ő is az.
Már tök közel van hozzám... és hát pár nagyon perverz gondolat átfut az agyamon hirtelen. Például a kikötözés, a tejszínhab nyalogatás a hasáról, jégkocka nyalogatás bekötött szemmel ilyesmi... de nem! Hesegetem el ezeket a gondolataimat, és próbálok arra koncentrálni amit Nao mond.
Csak a száját nézem, ahogyan mozog miközben beszél és azt is amikor mosolyra húzza. Csókolni való száj... ahw.
- Saga figyelsz te rám? - hallom meg a kérdését, de erre a válaszom csak az volt, hogy szimplán magamhoz húzom és rátapadok ajkaira. Látni nem látom rajta azt, hogy meglepődött, de érzem... Először csak száján tartom az enyémet, de később már nyelvem utat kér a szájába. Amit meg is kap.
|
Nao POV
Sajnos Saga-nak nem lehet ellent mondani így engedem, hogy ő is beüljön mellém és immáron egy fővel gazdagabb társaságban kocsikázhatok. Még mindig pipa vagyok rá az előző kis flörtölgetése miatt így nem is szólok hozzá csak az utat bámulom.
Szinte végig ebben a feszült csendben ülünk, de végül Saga megtörik s ő szólal meg előbb:
- Akkor később elviszlek fagyizni, ahogy megígértem. Jó? – Néz rám mosolyogva. Pont most említettem, hogy mérges vagyok rá – igaz csak magamban…
Nem szólok semmit; inkább még jobban rálépek a gázra. Most valahogy kibukott belőlem a „Dühös Nao”. Bár nem csodálom.
- Szóval nem. – jegyzi meg halkan, szinte válaszolva a saját kérdésére
- Ezt nem mondtam. – vágom oda amolyan „mindjárt megöllek” hanghordozással. Magam sem tudom mi ütött belém amiért ennyire arrogáns lettem. Vagyis de. Saga ütött belém. Viszont ezt inkább nem firtatnám.
- Most meg mi a fasz bajod van? – értetlenkedik türelmetlenül.
Mondd meg Nao-chan! Ha már magától nem jön rá legalább te közöld vele.
- Saga… Mondd… - habogom, mire ő várakozásteljesen rám néz. Nem akarok rosszba lenni Sagaval. Nagyon nem. De azt sem szeretném, ha megtudná, hogy mennyire elmondhatatlanul belészerettem. – Öhm… Semmi. Csupán kicsit kikészültem a mostani túlzsúfolt programtól, de majd megoldom… – vágom ki magam s egy pillanatra le is sütöm a szemem. Ennyit arról, hogy megmondom neki…
Aztán mikor végül sikerül újból Saga-ra néznem zaklatott pillantásom találkozik magabiztos tekintetével és enyhe remegés fut végig a testemen.
- Állj meg – csak ennyit mondd már-már monoton, gépies hangján.
- Mi van? – képedek el, mire ő helyettem is rálép a fékre és elrántja a kormányt.
Kerekek csikorgása hallatszik s egy gyönyörű tűkanyarral be is lendülünk a legközelebbi parkolóba. Levegőért kapkodva nézek rá, mire ő szélesen elvigyorodik.
- Normális vagy?! – üvöltök, mire ő válasz helyett kilép a kocsiból én pedig habozás nélkül követem. Egy kattanással bezárom a magam mögött hagyott járművet és utána ugrok. Szemem dühösen megvillan, de ekkor feltűnik valami ami eddig fura mód még nem szúrt szemet. Egy cukrászda előtt álltunk, ahol hatalmas tábla jelezte, hogy „itt fagyi is kapható”.
- Én meg mondtam és itt is vagyunk – mosolyog rám Saga, majd kérdezés nélkül karon ragad és egyenesen a pult felé lendül. Alig vannak néhányan, de úgy látszik, hogy szerencsénkre senki nem ismer fel.
- Milyet kér? – ránt vissza a földre a kiszolgáló lány hangja.
- Csokisat és kókuszosat – dünnyögöm s csodálkozom, hogy egyáltalán meghallotta a hangom. Saga is kér két gombócnyi csodát, de én szinte meg se hallom amit mondd.
Egyre csak remegek és azon tűnődöm, hogy mégis mit mondhatnék neki. Elvileg most mérges vagyok rá. Ez az Nao. Elvileg. Miért van az, hogy én soha nem tudok senkire dühös lenni öt percnél tovább? Főleg nem rá?
Mikor leülünk az egyik asztalhoz én eleinte hosszasan bámulom őt. Némán és remegő kezekkel.
- Saga… F-figyelj… - dadogok félve, mire ő rám pillant. Látszólag nem érti, hogy miért vacogok úgy, mint kenguru az északi sarkon, de megpróbál nem beleszólni mondandómba. – Köszönöm… Úgy… úgy értem bocsánat!
Azonnal el is kapom a tekintetem, amiért nem tudok semmi értelmeset kinyögni. Annyira összezavarodtam, hogy azt sem tudom mit kéne éreznem. Én egyszerűen csak utálom magam, azért amiért ennyire undok voltam vele. Hiszen mi jogon leszek mérges rá? Pont én aki nem vagyok több számára, mint egy barát? Akármit is mondjon Tora én valamiért nem vagyok képes hinni abban, hogy szerelmes belém…
|
Saga POV.
Nao-chan mond miért kellett így felizgatnod?
Mivel nem tudom rajtad kiélni a vágyaimat, így áson kell.Találtam magamnak egy alkamasat, a sminkesfiú személyében. De ez így olyan rossz.... főleg, hogy te is itt vagy és látod mit is csinálok éppen. Én rajtad akarom kitölteni a vágayimat végre.... mert tudod szeretlek.
Szerinted mért jártam mindig át hozzád? Hát azért, hogy veled legyek, és nem azért, hogy unatkoztam volna, vagy mert így volt kedvem, vagy mert te vagy a legjobb barátom. Nem! Hisz több vagy nekem mint szimplán legjobb barát. Sokkal több...
Gondoltátok volna rólam, hogy én ezt mondom? Nem? Én sem..., de most minek hazudjak magamnak? Nem lenne semmi értelme, elbújni a saját érzéseim elöl.
Egyedül Tora tudja az érzéseim, hogy összevagyok zavarodva és nem tudom mit akarok. CSak azt nem tugya, hogy én már eldöntöttem mit is akarok valójában.
Gyorsan megyek átöltözni, mert látom Nao már elment. Neki kéne hazavinnie, úgyhogy nem hagyom, hogy elhúzza a csíkot.
Megyek az öltöző felé és ő majdnem fellök, de tényleg majdnem....
Futok az öltözőbe és eldöntöm, hogy nem fogok átöltözni, csak simán felkapom a cuccom és már fohanok is a parkoló felé.
- Khm... Föld hívja Naot! Velünk vagy még? - annyira megijesztettem szegényt, hogy egy kicsit megugrik.
- Gomen... - hajtom le a fejem. - Nem akartalak megijeszteni, de hazaviszel? - kérdezem, fejemet vakargatva. - Ugyanis megímérted. - mosolygok.
Válaszképpen csak bólint és beül. Beülök mellé én is és már indulunk is ki a parkolóból.
Az út alatt mind a ketten csendebn ülünk egymás mellett. De már tök unalmas így, valamit mondani kéne. De mi a francot? Hogy figyi Nao felejtsd el a mai napot ez csak munka, meg amúgy sem jelent semmit. MIért hazudnék? Igen is jelentett. Nagyon is sokat a francba is.
Veszek egy nagy levegőt és kifújom.
- Akkor késöbb elviszlek fagyizni, ahogy megígértem. Jó? - fordulok felé mosolyt eröltetve az arcomra. Nem mond semmit csak jobban a gázra lép. - Szóval nem. - válaszolok, saját kérdésemre. - Ezt nem mondtam. - förmed rám. Nem értem. Szépen felajánlom neki, erre ő mindjárt megöl. - Most meg mi a fasz bajod van? - kérdezem én is kicst felemelve a hangom.
|
Nao POV
A fotózás alatt úgy elkap a vágy, mint még soha, de agyamba akkor is befurakszanak a kétségek. De a vágy mégis mindent legyőz… Főleg úgy, hogy a kezdetektől szükségem volt Saga-ra csak éppen, ilyen kis nyuszi létemre nem mertem elmondani neki. De azért mégis hülye ötletnek tartom pont most benyögni. Kétlem, hogy komolyan venné az érzéseimet, mert, ha barátként fontos is vagyok számára nem hiszem, hogy máshogy is tudna rám tekinteni. Maximum egyszer-kétszer, de aztán rám unna… De akkor mégis miért akarom ennyire?
*
Amikor kilépünk a teremből én még hevesen igazgatom összekócolódott tincseim és agyam megállás nélkül azon kattog, hogy mégis mi történt kettőnk közt. Mégis mi juttatta el Saga-t addig a pontig, hogy le akarjon feküdni velem? Lehajtott fejjel bámultam magam elé és úgy szuggeráltam a padlót, mintha azon keresném a válaszokat.
A felismerés, olyan volt akár a testbe fúródó penge, ’mely szúrásakor az embernek feleszmélni sincsen ideje. A képek szint hologramként elevenedtek meg előttem, ahogy eszembe jutott a Sagaval töltött idő. Bár nem tudtunk egymásról minden apróságot, de ott voltunk mindig egymásnak, mint két elválaszthatatlan barát. Örökre összekötve, pont úgy, mintha születésünktől fogva együtt lettünk volna, s talán ez részben igaz is, hiszen együtt nőttünk fel a bandához, az igazi élethez, még ha nem is a legelejétől, de egymás hibáiból tanulva, egymás kezét fogva, lettünk azok, akik ma vagyunk.
Mikor először néztem bele Saga mélybarna szemeibe: elvesztem. Bár soha nem mondtam ki azokat a szavakat még mindig úgy érzek. S ez ellen most már nem dacolhatok…
- Nao, jól vagy? – kérdezi Tora aggodalmas hangon mikor levágódok a mellette álló székre.
- Persze… - mosolygok rá szélesen, gondolkodás nélkül, de szemem sarkából Sagara pillantok.
Meg sem lepődöm, mikor meglátom, ahogy éppen egy megszeppent sminkes fiúval enyeleg, a falnak támaszkodva.
- Ne nézz hülyének. Azt hiszed nekem nem tűnt fel? – kérdezi, fekete hajú gitárosunk, és keresztbe teszi lábát.
Lehűlten bámulok rá. Mégis honnan a fenéből tud mindig mindent? Ha valaki akkor Tora biztosan elmehetett volna buddhista papnak. Mindig olyan nyugodt és szinte keresztül lát az embereken.
- Lehet, hogy más nem de én azért átlátok a mosolyodon. Sagaval ti vagytok a legjobb barátok… s ez nem a véletlen műve. Igazából arról már fogalmam sincs, hogy miért nem mondtad el, hogy szereted. Talán csak nem merted… vagy Saga feltehetőleges válasza miatt, de ha tippelnem kéne akkor szerintem az a végtelen önzetlenséged az oka, meg az emberekhez való hozzáállásod. – Szavaitól hirtelen kezdek el szédülni és épp heves ellenkezésbe kezdenék, de Tora egy fejcsóválással belém folytja a kikívánkozó hangfoszlányokat.
- Nem kéne mindent a mosolyod mögé rejtened. Tudod… Sagaval nagyon hasonlítotok egymásra.
- Miért? – csak ennyit tudok kérdezni.
- Te komolyan elhiszed, hogy ennyire szerencsétlen? Annyi kapcsolata volt mér és alig tartottak néhány hétig. Több, mint valószínű, hogy így próbálja lekötni a gondolatait és valaki másba fojtani az irántad érzett vágyat. Pont úgy, mint te ő is elrejti inkább az érzéseit – jelenti ki Tora halál nyugodtan. – Persze ezt magának se lenne képes bevallani – fűzi hozzá cinkos mosollyal.
Néhány pillanatig csönd telepszik ránk mit végül én török meg.
- Anyám, Tora, ne kombinálj már ennyit! Az a bajod, hogy nincs ami lekössön. Ha már nincs barátnőd vehetnél egy macskát, akár – mondom játékosan, hátha ez feledteti az előbbi témát, és egy újabb mosollyal az arcomon fordulok meg.
- Csak ne csináljatok semmi hülyeséget – morogja még utánam, s hangja talán kissé sértődött is, de a következő pillanatban én már bent is vagyok az öltözőben.
Na jó… Engesztelésképpen tényleg veszek neki valami macskát – határozok magamban, majd leküzdöm a ruháimat és kapkodva átöltözök.
Ezt követően valósággal olyan gyorsan száguldok ki az épületből, hogy útközben - a nagy valószínűséggel engem kutató – Sagat is kis híján fellököm. Lélekszakadva rohanok ki a parkolóba, de a kocsinál legyökereznek lábaim.
Én hoztam el Sagat, de akkor az úgy lenne fair, ha én is vinném haza, ugye? Ajh basszus! Torának igaza volt… Én is kibaszottul szeretném ezt az egészet, de félek, hogy akkor örökre elveszítem azt akit szeretek. Elvégre csupán egy futó kaland lennék számára, nem? S ezek után képes lennék úgy nézni rá, mintha mi sem történt volna? Mintha még mindig ő lenne a legjobb barátom, a bandatársam? És, ha nem akkor, nem tehetem meg ezt az együttessel, a többiekkel… Olyan nehéz ez így, hogy úgy érzem szétszakadok.
- Khm… Föld hívja Naot! Velünk vagy még? – hallom meg Saga hangját a hátam mögül, mire ugrok egyet.
|
- Sagah – nyögi bele a fülembe amint, harapdálni kezdem a nyakát. Ebből is látszik milyen jó vagyok. Ez növelt még egy szintet az amúgy is nagy EGO-mon. Beleharap a fülembe… az egész testemen átfut a remegés. Nagyon jól csinálja... Ilyen komolyan mondom, NINCS! Egy ilyen édesen, aranyos, kis UKE ezt váltja ki belőlem.
Kihasználva, hogy elvarázsolt és átfordított, hogy ő kerüljön, felülre. Én, mint UKE? Az LEHETETLEN! De mivel gyereknap van, hagyom egy kicsit játszani.
Térdemmel lábai közé furakodom. Látom, nagyon élvezi a dolgot, hisz elég sátoros problémákkal küzd odalent.
Erre csak egy apró mosolyt elengedek, de gyorsan visszavált arcom az eredeti helyzetére, hogy senki ne jöjjön rá mi is folyik itt. Na nem mintha, nem esett volna le eddig valakinek… nem is csoda nagyon, nagyon kívánom őt! Legszívesebben már most leteperném. A fogaimmal letépném róla a bőrnadrágot, és addig kényeztetném, míg csak levegővel bírja.
Egyik kezem lesiklik fenekére a másikkal pedig felgyűröm hátán a pólót, hogy azt tudjam simogatni.
Belenézek gyönyörűen, csillogó, barna szemébe és látom benne a vágyat, hogy ő is ugyanúgy KÍVÁN ENGEM, mint én ŐT. Ott lobog a vágy tüze szemeiben és, hogy legszívesebben megcsókolna! De nem teszi...
Végignyalok arcán ő pedig felnyög, de nem hangosan persze, hogy ki ne derüljön.
- Látom élvezed. – suttogom halkan, ő pedig válasz képen csak morog valamit az orra alatt.
- Ha vége a fotózásnak, nem úszod meg! – zárom le a „beszélgetést” és beleharapok, nyakán lévő puha bőrbe. Megint felnyög, de most kicsit hangosabban, mint az előbb.
Na mi van édes mégis csak élvezed, amit csinálok? Pedig ez még semmi! Majd, ha az én ágyikómban leszel, hidd el sokkal, jobban fogod élvezni. Ott fogsz nyögdécselni alattam, mint egy kóbor vadmacska és a nevemet fogod kiabálni, hogy „Saga… méég!” Már hallom is a hangját, ahogy szex után ott szuszog mellettem… Ajhh AKAROM!
Mivel erősebb vagyok nála, visszafordítom magunkat, hogy ismét az eredeti pozícióban legyünk. Ahol persze Én vagyok a SEME. Bwuhaha…
Mivel már nagyon kívánom, kezdem elveszteni a fejem és az nem jó mert akkor olyat csinálok amit nem kéne és persze már most is olyat csinálok.
Felcsúsztatom pólóját, hogy hozzáférjek meztelen hasához. Harapdálom a bőrét, közben egyik kezem ágyékát simogatja. Kezdem élvezni a helyzetet, ellenben vele.
Nyakkendőmet elkapva ránt vissza. Szemeibe nézek, és azt sugallják „Nem érdekel, ki van itt. Akarom MOST!” Kezem hasán pihen, közben ajkaimmal egyre jobban közelítek az övéi felé. Ő már becsukta szemeit tudatva velem, hogy akarja a csókot.
Szám már 1 mm-re volt az övétől, amikor meghallom: - Vége! Köszi srácok nagyon jók lettek a képek! – kipattannak a szemei, és rám bámul. Látszik rajta, hogy nem nagyon érti mi van.
- Cica most nincs csók… majd később – válaszolok néma kérdésére, néma válasszal.
|
Nao POV
Megkaptuk a ruháinkat és miután mindenkinek sikerült átöltöznie Saga-val mi máris kezdünk. Mikor meglátom Őt talán kicsit sokáig, bámulom, de aztán megrázom a fejem és előrecsörtetek, így még perverz – uraság előtt érek be a terembe.
- Nao, Saga készen álltok? – hangzik el az első kérdést, de én már idegességemben elkezdem tördelni az ujjaim. Mégis… Mégis mit gondol? Készen állok én erre? Naná, hogy nem.
De azért csak szótlanul bólintok. Én választottam ezt a munkát és végül is ez a kötelességem: hogy mindent megtegyek, amit a számba rágnak. Csak egy apró sztárocska vagyok a sok közül… Néhány perc múlva helyet is foglalunk a gyanús külsejű kanapén. A fotós megállás nélkül mutogatja, hogy mit és, hogyan tegyünk. Azt már pedig végképp nem tartom meglepőnek, hogy engem választott ukénak. Hát legyen… Leszek alul…
Meghallom, ahogy a fotós szenvedélyesebb nézésre és tartásra utasít, s én akaratához híven cselekszem.
Mostanra már begyakoroltam minden létező nézést, de még emlékszem a legelső fotózásunkra és ez valamiért kicsit old a feszültségemen. Akkoriban összevesztünk rajta, hogy ki kezdje, mert senki nem akarta elvállalni az elsőbbséget. Ezért valami hülye szerencsejáték ötletével rukkoltam elő, persze csak heccből, de a végén mindenkinek annyira tetszett, hogy éveken keresztül így sorsoltuk ki a „szerencsést”. Ami számomra még külön érdekes és olykor szórakoztató pillanatokat nyújtott, hogy mindig Saga vesztett. Néha teljesen kiakadt és olyankor mindig megszántam és sorszámot cseréltünk.
Valójában Saga sokat változott azok alatt az évek alatt, amiket a bandában töltött. Legelőször csak egy szerencsés vagy éppen szerencsétlen fiú volt, akit én kevertem bele ebbe az egész bandázásba valami sorsról szóló maszlaggal. És tessék-lássék mostanra ő lett az aki legmagasabban hordja azt az elegáns, szexi orrát. Valójában úgy érzem egyre inkább… eltávolodtunk…
A következő pillanatban mikor tekintetünk találkozik hirtelen teljesen meginog az a csepp önbizalmam ami megmaradt. Olyan kéjesen simul hozzám, hogy én már most beleborzongok.
- Sagah… - sóhajtom önuralmamon kívül a nevét és ezzel egy időben finoman a fülébe harapok, mintha csak bele szeretném fojtani valamibe a vágyaim.
A gép kattog a fotós, pedig elégedetten „hümm”-ög.
- Már gyanúsan összeszokottak vagytok. Na hadd lássunk még valami érdekeset – hallom meg a fényképész férfi hangját, ahogy halkan felkuncog.
Mondhatom nagyon nevetséges…
Saga a nyakamhoz hajol, és finoman elkezdi szívogatni és harapdálni az érzékeny bőrfelületet.
Annyira magával ragad a helyzet, hogy fejemet hátrahajtom és hagyom, hogy gerincem ösztönösen ívbe feszüljön, minden kérés nélkül. Saga világos hajtincsei bőrömre omolva cirógatják kulcscsontomat.
Hálát adok az égnek, hogy legalább vetkőztetés nem lesz. Szerintem még az is pont elég, sőt még sok is, ha Saga észreveszi a lentebbi tájakon keletkezett vértöbbletem.
Nem akarom, hogy a rajongók melegnek nézzenek, mert az valójában teljesen más, mint a fanservice. Máskülönben még az is megehet, hogy kirúgnának érte.
- Tetszik, cica? – kérdezi elnyújtott hangon mire nyelek egyet.
Kikérem magamnak én a kutyákat, szeretem – morgom magamban.
Jó érzés, amit tesz velem, még ha tudom is, hogy csak a munkánk miatt tartunk most itt, mindketten. Biztos vagyok benne, ha nem ezért kapná a fizetését, akkor nem tenné meg…
Megpróbálom összeszedni szétkószált gondolataim, majd erőből a hátára vágom Sagat és fölé, mászok. Imitálva az ő nézését és is megpróbálok felvenni egy perverz és elégedett mosolyt. Igazából sokkal erősebb nálam és, ha nem ilyen váratlanul lököm fel, akkor biztos, hogy ez a kis magánakcióm is kudarcba fullad.
Arcomba mérhetetlen mennyiségű vértöbblet szökök, mikor rájövök, hogy mit is művelek most. Zavaromban teljesen elfeledkezem magamról, így Saga kihasználja az időt, és ágyékomhoz dörzsöli térdét, mire én felnyögök.
Még inkább elpirulva, ijedten kapom rá szemeim, és azt kívánom, bárcsak tudnám, mire gondol.
Talán soha nem is tudtam róla semmit, és csak áltattam magam azzal, hogy mindent elmondd… Csak és kizárólag nekem… Sőt lehet, hogy a saját érzelmeimmel sem vagyok tisztában.
Tényleg a kamerák és a munkám miatt hagyom, hogy így játsszon velem? És ő? Ő miért teszi? Hiszen most annyira megváltozott. Ez alatt a néhány perc alatt… |
Fagyizni akar..., de hiszen most landolt egy egész dobozzal a fején! Na nem azért, de szívesen lenyalogattam volna róla. De hát lesz még rá alkalom.... vagyis remélem.
- Rémlik... - morog magába és már indulunk is. - Ünneprontó. - Durcáskodik...ilyenkor legszívesebben fejbe vágnám. De sajnos ahhoz túl aranyos.
Időben érkeztünk a PSC-be. Shou és Hiroto már készen vannak. Tora sminkesének pedig úgy látszik valami nem tetszik.Helyet foglalok és Nao is így tesz. Aztán bejön valami szemüveges csávesz, hogy ő lesz a fotós.Hát... khm... elég ronda szegényke.
-Thehát... Csak, hogy világos legyen: Egy magazin számára készülnek a képek és fanservice fotózás lesz.Vagyis kicsit durvább a fanservice-nél... - összecsapta két tenyerét és villantott egy perverz mosolyt. Hűűű öcsém de rondák a fogai....no mind1.Végre valami izgi is történik az életbe. Ohh Kami-sama de szeretlek!
- Párokban lesztek, amiket én fogok kijelölni... - na ne mond, hogy a fanservichez két ember kell... ha nem mondanád akkor magamtól rá sem jövök... idióta! Na de mondjad már kivel leszek!
-Shou Hirotoval, aztán a páratlan létszám miatt Torával is. Saga, Nao ti kezditek! - Yeeaahh Naocicát kaptam! - Még van 15 percetek a kezdésig, addig is vegyétek fel a kiválasztott ruhákat. - mutatott a felakasztott ruhákra és már húzta is el a csíkot.
Mindenkinek rá volt rakva egy kis cetli, hogy tudják melyik kié. Én egy fekete feszes farmert és egy inget (amit persze kigombolva hagyok, már csak a hatás kedvéért is.) és egy nyakkendőt. Végig nézek mindenkin és mikor meglátom Nao-t tátva maradt a szám..., de most komolyan, hogy lehet valaki ennyire sexy?? Édesen sexy.... A bőr nadrág kiemeli formás fenekét és a fekete izompóló kihangsúlyozza enyhén izmos karjait. Nyahh elfogadnám otthonra is! Lenne egy édes, aranyos, sexy, dugni való cicám.... ahh már a gondolattól feláll (persze csak képletesen). Átmentünk egy másik terembe, ahol volt a díszlet.Volt ott még egy bőr kanapé ahol, (gondolom én) megrontom Nao-t...
- Nao, Saga készen álltok? - kérdezte a szemüveges hapsi. Ránézek csapattársamra és látom, hogy ideges... tördeli aprócska ujjait. Mind a ketten bólintottunk, hogy mehet a menet. Hidd el Naocica, nem fogod megbánni, hogy velem kerültél párba.
- Jól van akkor mennyetek a kanapéra és Nao te feküdj alulra, Saga te pedig rá. Húzd fel az egyik lábát. - invitált.
- Nao kicsit szenvedélyesebb nézést és fogd meg Saga arcát mintha, pont egy csókba akarnád odahúzni. - hidd el Nao fogsz te még így nézni rám. Ahogy ilyen szenvedéllyel néz teljesen leblokkolok, olyan mintha az az egy perc, egy örökkévalóság lenne...
|
Nao P.O.V
Otthon a saját házamban fekszem és kezeim közt egy hatalmas csokis fagyival teli doboz, pihen, aminek tartalmát egy fehér, műanyag kanál segítségével majszolgatom. A narancssárga színű sötétítőn átszűrődő napfénynek hála, az egész ház, valami kellemes és nyugodt hangulatot árasztott magából. Szerettem ezt a házat, de ez nem csoda, hiszen már 4 éve itt lakom, így volt ideje a szívemhez nőnie.
Szinte tapintható a csend, viszont én már nem sokáig élvezhettem, mert hirtelen megszólalt a csengő hangja, aminek hatására leestem eddigi fekvőhelyemről és a doboz fagyi a fejemen landolt, én pedig felvisítottam a hideg masszától.
Ellenben ugyanezzel a hévvel fel is ugrottam és az ajtóhoz loholtam mit sem törődve a dobozzal, ami ott díszelgett a hajamon a csokis-mogyorós fagyival együtt. Pislogva nyitom ki az ajtót és szinte fáradtan sóhajtok fel, mikor megláttam Saga-t magam előtt.
- Nao ez az új csokis dizájn nem áll valami jól a melírozott hajadnak – gúnyolódik és szinte, meg sem várva reakcióm elsuhan mellettem, és máris helyet foglal a nappali egyik fotelében.
Próbáltam nem izgatni magam azon, hogy miért jött pont most ide mikor egy óra múlva így is úgy is találkoztunk volna.
- Elmentem fürdeni! Leszedem ezt a valamit magamról… - kiáltottam oda neki már a fürdő ajtajából.
- Okééé~, de ha lehetséges, akkor siess! – válaszolja úgy szintén áthágva hangjával azt a néhány méter távolságot.
Igen… Bár mily’ hihetetlen is, de Nao-chan alig 20 perc alatt ki is jutott a fürdőből teljesen tisztán. Magamhoz képest, ma nagyon gyors vagyok – állapítom meg elégedetten és becélzom a hálószobám néhány utcai ruháért, hiszen most csak egy törülköző van rajtam. Éppen lépkednék, át a nappalin csakhogy eközben rápillantok Saga-ra aki a barackszínű szőnyegről kapcsolgatta a TV-t. Legalábbis eddig, mert most felnézett rám.
- Ha ennyire unatkozol, akkor mégis miért jöttél? – kérdezem néhány másodperc csend után, ami alatt Saga körülbelül 10-szer végigmért. Éreztem, ahogy nem épp könnyed pír kúszik az arcomra, ezért próbáltam elterelni a témát.
- Nem unatkozom, csak élvezem a kilátást – húz ajkaira egy félmosolyt mondandója közben.
- Öhm... Izééé… Átöltözök!- nyögtem ki végül és gyorstempóban átbillegtem a hálóba.
Jó néhány percen keresztül tartó válogatásom a milliónyi ruhám közt egy egyszerű összeállatással végződött. Egy fekete X-Japan-as póló és egy sötét bordó farmer csőnadrág, fehér övvel.
Mikor újból visszasuhanok Saga-hoz ő már kikapcsolta a TV-t, és fogalmam sincs miért, de az előszobai fiókomban kotorászott.
- Saga… Mit csinálsz, ha szabad kérdeznem? – köszörülöm meg a torkom mire ő ugrott egyet és a fotelbe zuhant, bár ez utóbbi szerintem direkt volt. – Mind egy. Miért is jöttél?
- Nem tudom. Csak úgy. – Vonja meg a vállát és úgy nézett fel rám. – Ugye tudod, hogy ma fotózás van?
- Ja, tényleg! – csapok a homlokomra, mert valóban kiment a fejemből. – Elvigyelek? – kérdezem meg őszinte érdeklődéssel Saga-t.
- Ahha… ha megtennéd – motyogta és látszólag nagyon elgondolkodott valamin. Saga sokszor jár más világban, én ezt már megszoktam és azt is, hogy általában engem talál meg a problémáival, mert én mindig kész vagyok segíteni neki. Szeretem Sagat hallgatni, mikor egy-egy unalmasnak ígérkező délutánon csak úgy beállít beszélgetni, de tulajdonképpen még sosem gondolkoztam el azon miért is, kedvelem ennyire a társaságát…
-Menjünk fagyizníííí! – kiáltok fel vigyorogva és a karjánál fogva, felrántom Sagat ülő helyzetéből. Saga egy pár percig szédeleg majd hatalmas szemeivel rám, bámul.
- Most ettél fagyit. – mondja még mindig fejét fogva a hirtelen rántás miatt.
- De nekem az nem eléééég! – nyafizok tovább, hátha megesik rajtam a szíve.
- Nao, nyugodj már le… Majd holnap fagyizunk, de most fotózásra kell menni. Rémlik? – kérdezi meglóbálva előttem kezét, mintha elbambultam volna.
- Rémlik… - morgom, és már indulunk is… - Ünneprontó – teszem, még hozzá mielőtt kilépünk a lakásból.
Szerencsére még időben beérünk a PSC-hez, és máris a fotózás helye felé vesszük az irányt. Shou és Hiroto mér harcra (vagyis fotózásra) kész állapotban beszélgetnek Tora-nak pedig, úgy tűnik valamin nagyon, ki van akadva a sminkese. Saga is és én is helyet foglalunk, miközben beállít egy szemüveges fiatalabb csávó és azt mondja, hogy ő fog minket fotózni.
- Tehát… Csak hogy világos legyen: Egy magazinnak készülnek a képek és fanservice fotózás lesz. Vagyis ez talán kicsit durvább a faservice-nál… – Csapja össze a tenyerét és egy pillanatnyi hatásszünetet tart. Igazából nekem semmi bajom az ilyen fotózással, hiszen csak annyi az egész, hogy különlegesebb pózokba kell állni.- Párokba lesztek, amiket én fogok kijelölni… - folytatja és igen, ezzel már van bajom! Mi az, hogy párokba?! Ráadásul a „kicsit durvább…” szavakat, hogy mondhatja valaki ilyen sejtelmesen. Kami-sama, ez ugye csak poén?! – Shou Hirotoval, aztán a páratlan létszám miatt Torával is. Saga, Nao ti kezditek! – jelenti ki olyan halál nyugod |
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
