|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[9-1]
Ruki POV:
Kómás fejjel kikászálódok az ágyból, és megkeresem a telefonom a táskámban, ami egy kicsit bonyolult feladatnak számít, mert már egy perce keresem és csak most találtam meg. Közben az álmomon agyalok. Milyen szép is lenne ha megtörténne. Vajon Kai és Aoi tényleg együtt vannak? Mondjuk nem lepődnék meg. Hiszen a buli után le is léptek kettesben. Mi a fene? Erre bezzeg emlékszek, de hogy Reivel mi történt…. Arra minek is…. Eléggé kitartó lehet aki hív, de kicsoda? Meg is tudom amint rápillantok a telefonom képernyőjére. Ruru az. Vajon mit akarhat?
- Szia Uruha, mit akarsz? - mert ugyebár nem szokott csak úgy felhívni, annak oka is van.
- Figyu Ruki, kölcsön tudnád adni a rózsaszín csipkés pizsidet? Tudod. – még mielőtt bárki rosszra gondolna, ne tegye, mert meg tudom magyarázni.
- Miért is kellene az neked? – miben mesterkedik?
- Igazából…. Miyának, úgy értem Miyavinak kéne a mai bulihoz. – Hogy Miyavinak? Én ezt nem értem. És milyen bulihoz?
- Mondd csak, milyen buli lesz ma? És miért kell Miyavinak a pizsamám, és hogy-hogy együtt?? – Na jó, semmit nem értek.
- Te még nem tudsz róla? Reita szervez egy úgymond pizsi partyt, és Miya csak akkor jöhet ha felvesz egy olyan pizsit, ami neked is van, és azért van itt, mert, öm, majd később elmondom. – vagy úgy…. Engem biztos azért nem hívott, mert látni se akar. Ezt jól megcsináltam. Csak gratulálni tudok magamnak.
- Nekem nem szólt, de a pizsit akár örökbe is odaadom. Használjátok ki. És várom a magyarázatot majd hogy miért van nálad, de van egy sejtésem. – gondolom együtt vannak.
- Az a pizsi téged illet, szóval nem kell örökbe, van más…. vagyis csak annyit, hogy akkor mindjárt ott vagyok érte, és ne szólj senkinek vele kapcsolatban, köszi, szia! – hohó, szóval van más mi? Ennyi perverz embert körülöttem, nem is tudom hogy bírom. Szóval tényleg együtt vannak. De mióta is? Ezt még tisztázni kell.
Ám most akkor el is mesélem a kis ruhácskám történetét, soha nem fogom elfelejteni. Ez volt éltetem legjobb, és egyben legrosszabb eseménye. Bizony….
A banda 8. évfordulója volt, és mint minden évben, adunk egymásnak valami kis ajándékot. Idén a basszerosunknál lett megtartva, aki valamiért túlzottan örült ennek. Már akkor gyanús volt nekem. De engem ennyi nem ijeszt meg. El is jött a nagy nap, és lassacskán mindenki beesett. Egy volt a bökkenő. Hol van Reita? Nem baj várunk, gondoltuk, hátha közbejött neki valami. Iszogattunk, beszélgettünk, ment a zene, mert hát minden elő volt készítve. Nem sokra rá ő is megérkezett, de ami rajta volt…. Azt hittük mindannyian megfulladunk a röhögéstől. Pontosabban a többiek. Egy fekete csipkés ruha volt rajta ami a combja közepéig ért. Éppen csak eltakarta a lényeget, nagy bánatomra. Azt hittem kiesnek a szemeim, olyan gyönyörű látványt nyújtott, szerintem még a szám is tátva maradt. De ami még meglepőbb volt, hogy mindenkinek hozott egyet! Ez aztán az ajándék. Nekem ugyebár rózsaszínt, Rurunak lilát, Aoinak arany színűt, Kainak pedig kéket, de az a szép kék. Mindannyian ledöbbentünk, de felvettük, mert ha Rei bevállalta, mi se legyünk már nyuszik, meg volt már egy kis pia is bennünk. Felvettük, és mit ne mondjak, szépen néztünk ki, főleg én rózsaszínben. Tudom, hogy Rei direkt csinálta, mindig szívjuk egymás vérét. Csak egy gond volt. Túlságosan felizgultam a látványra, és hát volt egy kis dolgom ott lent. A fő perverz sunyin elvigyorodott és elindult felém. Na ne! Most nem jöhet ide! Ez nagyon ciki! Biztos, hogy észrevette. Gyorsan bemegyek a fürdőbe, bezárom és leülök a kád szélére. Ide már csak nem követ. Ekkor elkezd zörögni az ajtón, mégis mit vártam tőle?
- Chibi beengednél? Dolgom van. – most mit csináljak?
- Öhm, mindjárt! – gyorsan ki kell találnom valamit, itt nem csinálhatom, meg biztos meg is hallana…. De ekkor leállt a szívem egy pillanatra…. Hogy jutott be? Ekkor meglátom a kulcsot, vagyis inkább a pótkulcsot. Remek, én meg itt ülök a kis rucimban a kád szélén álló farokkal. Szépet gondolhat rólam. Várjunk. Miért zárta vissza az ajtót? Rosszat sejtek, nagyon rosszat. És már megint az a perverz vigyor, nem hiszem el! Azt meg még inkább nem, hogy neki is ágaskodik valami ott lent. Csak nem….? De gondolatmenetemben az szakít meg, hogy itt áll előttem, és eléggé kihívóan néz le rám. Megfogja karom, felránt, és megcsókol. Megcsókol? J-Jesszus! Megcsókolt! De mért is viselkedek úgy mint egy lány aki most kapta meg élete első csókját? Végül is félig igaz. Most kaptam meg életem legelső csókját attól, akit már évek óta szeretek. Talán a legjobban egész eddigi életem során. Mikor elválunk mélyen a szemembe néz.
- Esetleg ne segítsek be? – most komolyan arra gondol mire én is? De mi másra gondolhatna egy ilyen helyzetben?
- M-Mármint…. – nem lehetek ilyen béna, össze kell szednem magam!!
- Csak akkor ha én is. – mondom kéjes hangon, ami úgy látom tetszik neki.
- A gondolataimban olvasol. – vigyorgott. Olyan szép mosolya van….
Elkezdtük kóstolgatni, vetkőztetni egymást. Épphogy csak belelendültünk, amikor valakik elkezdett dörömbölni az ajtón.
- Hé Reita, siess! Igénybe venném a fürdőszobát! – kiáltotta Aoi. Mindig is jól tudott időzíteni.
- Oké, mindjárt! – kiáltotta Rei egész normális hangon, visszafogva nyögéseit, mert közben ott lent kényeztettem. Ekkor gyengéden lenyomott a fürdőszoba szőnyegre, megfordult, így egy 69-es pózt felvéve. Elég szexi látványt nyújtott. Értem én mit akar, akkor legyen. Elvégre gyorsra kell venni a figurát, ha nem akarunk lebukni, mert leállni már nem bírunk. A gyönyör felé kezdtük el hajszolni egymást, ami nálam hamar elérkezett, mert istenien csinálta, de ő is azonnal követett. Kapkodtuk a levegőt, persze próbáltunk gyorsan lenyugodni, miközben újra egymás ajkának estünk. Eddig minden szép és jó volt, életem legjobb eseménye, ezután következik a legrosszabb. Miután gyorsan megmosakodtunk, felöltöztünk meg minden apróság, Reita maga felé fordított és farkasszemet néztünk egymással.
- Ruki, nézd, ez most csak azért történt meg, mert túl sokat ittam, és elég ciki lett volna úgy mászkálni. Na meg abban a boltban volt egy két jó csaj ilyen ruhában, és azok izgattak fel. A bandán belül pedig nem szeretnék összejönni senkivel, ki tudja mi történne akkor. Úgyhogy kérlek felejtsük el ezt az egészet mintha mi sem történt volna, rendben? – mondta a szavakat, amiket alig bírtam felfogni.
- R-Rendben, igazad van…. – erőltettem valami mosolyfélét az arcomra, pedig most törte össze a szívem. Persze ő erről nem tud….
- Aoinak majd azt mondjuk hogy segítettél kitakarítani a fürdőkádat, úgyis elhiszi mert eléggé bevan rúgva hozzá…. Meg amúgy sem érdekelné mit magyarázunk neki.
- Oké – nyögöm ki miközben a sírás kerülget.
- Mehetsz, csak a kádat dzsuváztuk – mondja, és Aoi el is hiszi, és beköltözik a fürdőbe.
- Na Chibi, akkor menjük bulizni! És ez maradjon titok. – mondja komolyan. Szóval csak ennyi voltam. Szánalmas vagyok.
- Menjünk. – bólintok egyet. Visszamentünk a szobába, és egy idő után mindenki odaadta az ajándékát a másiknak, majd ettünk Kai kajájából az orrkendős kivételével, pedig finom volt. Táncoltunk, játszottunk, ittunk, mindenfélét csináltunk, de én mégse tudtam élvezni az estét, a többieken viszont láttam hogy jól érzik magukat, ennek azért örültem. Később bánatomban leittam magam, és mondván hogy nagyon rosszul érzem magam, amiben volt némi igazság, kijelentettem, hogy haza megyek. De mivel senki se volt józan, csak mondták hogy jó, de azért ne hányjak össze semmit. Nevettem is volna rajta, ha nem lennék ilyen kedvemben. Kai természetesen kikísért, elköszöntünk és mondta hogy jobbulást. Rám férne, lelkileg. Túl szép is lett volna ha összejövök Rei-vel. De megszoktam hogy mindig közbe jön valami, ha boldognak érzem magam. Ez volt életem legszebb és legrosszabb élménye, aminek sebe szívem mélyén máig nincs begyógyulva, és borzasztóan fáj.
|
Reita POV:
Na akkor buli szervezés indul!! Hátha még jó is lennék az ilyesmikben…. Mert hát én nem jó vagyok, hanem profi!! De ez egy nehéz helyzet lesz…. Pár óra alatt megszervezni mindent, de én képes vagyok rá!!! Szóval kezdjük ott hogy felhívom a bandát. Először monnnnnndjukkk Ruru! Előkapom mobilomat, hívom és várok. Még mindig. Meg most is. Szóval jóóó sokáig várok na.
- Halló?- mondja két ásítás közepette. Jól indul.
- Szeva Ruru, Reita vagyok.- remélem azért felfogja mit dumálok neki.
- Jaa, sziaa.- csak kezd éledezni. Mármint ő, nem pedig a….. vagyis mindegy.
- Na, csak azt akartam kérdezni hogy ma nincs kedved esetleg partizni a PSC-ben?- remélem elsőre igent mondd.
- Jaa, már rég eldöntöttem hogy megyek.- M-Mi van?!
- M-Mi van?!- ezért most magyarázattal tartozik. Mi az hogy már RÉG eldöntöttem??
- Vagyis jól hangzik,megyek, majd este találkozunk szia!- próbálsz lerázni mi?
- De….- áhh mindegy, már úgy is letette.
De ez akkor sem hagy nyugodni, majd később megkérdezem tőle. De nézzük a jó oldalát, legalább nem kellett nyaggatni. Most akkor jöjjön mondjuk Kai. Ő úgyis szereti az ilyesmiket, mindig pörög. Végre alaki aki hamar feltudja venni….
- Tessék? - hallom meg Aoi hangját. Ma még hány meglepetés fog érni?!
- Aoi? Kai ott van? Végül is mindegy, úgyis hívtalak volna téged is. – Na most már erre is kíváncsi vagyok, nem igaz. Ezt utálom majdnem a legjobban.
- Nos, én csak épp átugrottam mert…. mert hát…. vagyis itt aludtam mert este nehézkes lett volna haza jutnom, ezért Kai felajánlotta hogy nála aludhatok. – szép próbálkozás, de nálam nem jön be.
- Aha, aha persze. Na azt akartam mondani hogy nincs-e kedvetek eljönni este fele a PSC-be egy kis bulira? Én gondoskodok a cuccokról. – csak mondj igen-t, csak mondj igen-t!
- Nem is tudom…. Csak ha a többiek is mennek. – Tudtam hogy a dobosunkat kellett volna megkérdezni előbb, ő biztos beleegyezett volna és most Aoi nemes egyszerűséggel igen-t mondana.
- Már csak Ruki-t kell megkérrdeznem, a többiek beleegyeztek. – Most vészhelyzet van, egy kis füllentés pedig úgysem árt nemde?
- Akkor ott leszek. – Ez az! Tudok valamit. Na de ego-t most félre, más dolgom van.
- Tudnád adni Kai-t egy kicsit, mert meg akarom kérdezni hogy főzne-e esetleg valamit, úgyis szeretitek a kajáját. – Erre tuti odaadja. És ez még mindig csak egy kis füllentés.
- Ez jó ötlet! Várj egy kicsit. – Mondtam én. Jesszus, olyan hangosan hívja a kis szakácsot, hogy muszáj eltartanom a ketyerét a fülemtől.
- Konnichiwa Reita-chan! – hát én ezt nem hiszem el…. Először Miyavi, most meg ő is?! Egyik se bírja felfogni.
- Mit mondtam a nevemmel kapcsolatban? Amúgy szia. – végül is csak tegnap világosítottam fel.
- Ano, Reita-kunt akartam mondani, csak véletlen ez csúszott ki a számon, gomen. – nocsak, úgy látszik neki mégis csak magasabb az IQ-szintje. De ez nem is annyira meglepő talán.
- Most az egyszer megbocsájtok! De csak most az egyszer, ne feledd!- különben nem lesz jó vége.
- R-rendben. Amúgy mit is akartál kérdezni?- tényleg majd el felejtettem.
- Ja, csak azt, hogy nincs-e kedved egy kis bullihoz a PSC-ben. Mindenki jön, már csak Ruki-t nem kérdeztem meg. – tudom hogy ő is igen-t mond!
- Ha mindenki ott lesz, akkor rendben. – megint megmondtam.
- Ó, és a többieknek esetleg főzhetnél valamit, ők kajolják a főztödet. – mert hát én ugye nagyon nem. Egyszer még rosszul is lettem tőle…. Azóta végképp nem eszek egy falatot se abból a kotyvaszból.
- Oké!! Majd gyorsan összedobok valamit. Akkor később! Szia!
- Szia!- na most egy csomó pénzem lement, király. Majd őket is faggatom ám, nehogy azt higgyék hogy Aoi ilyen egyszerűen lerázott. MYV majd meglepetés lesz hehehe…. Kíváncsi leszek a képükre. De leginkább Miyaviéra! Főleg hogy csak ő egyedül lesz piszomában. Méghozzá milyenben! De a Rei-chanozásért megérdemli! A kajákat meg ilyeneket kicsit később beszerzem. Jó, hogy megkértem Kai-t, hogy hozzon valami kis táplálékot, kevesebb dolgom lesz. Sőt, lehet csak nasikat veszek. Mondtam én hogy profi vagyok, tök simán meg minden hehe. De várjunk csak. Ruki még hátra van. Szent ég hogy kezdjek majd bele? Nekem kéne felhívni egyáltalán? Az is lehet hogy rögtön lerakja amint meghallja a hangomat. De hé hé hé! Azt mondtam nem futamodok meg! Na gyerünk Reita, ezt is meg tudod csinálni, mint bármi mást. Eközben már ki is csöngött. Mi a fene? Nem tudok parancsolni a kezeimnek?? Na de elég ebből, mindjárt felveszi, remélem…. Akkor mély levegő és hajrá!
|
Ruki POV:
Na, most, hogy végre megvan a kulcsom, betessékelem magam. Cuccaimat ez alkalommal csak ledobom valahova, és beviharzok a fürdőbe. Gyorsan levetkőzök, megengedem a hideg vizet és elkezdek zuhanyozni, hátha segít lenyugtatni, ami nem nagyon sikerül. A gombóc csak növekedett torkomban a hazaúton, persze most sincs másképp, csakhogy már nem bírom tovább tartani. Könnyeim végigfolynak arcomon, egybeforrva a vízcseppekkel, így együtt találnak utat maguknak testem teljes hosszán, végül eltűnnek a végtelennek tűnő, sötét lefolyóban. Bárcsak vízcseppek lehetnénk Rei-vel…. Egybeforrnánk, soha többé nem lehetne szétválasztani minket, csak egymásnak lennénk, senki más, a végtelen sötétségben. De tudom, ez túl nagy önzőség, hisz mi lenne akkor a bandával, a rajongókkal és mindenkivel? Meg persze az orrkendőst sem érdeklem úgy, szóval álmokat kergetek, de ezt tudom jól, mégsem vagyok képes elfelejteni. Főleg úgy, hogy szinte minden nap látjuk egymást ugyebár. De elég az önsajnálatból, ideje lenne megebédelni (bár dél az már jócskán elmúlt), csakhogy egyáltalán nem vagyok éhes, fáradt viszont annál inkább. Elzárom a vizet, nagy nehezen kikászálódók, szépen megtörölközök, kimegyek, gondosan behúzom a függönyöket, pizsibe bújok, majd pedig a pihe-puha ágyikómba. Annyira nincs erőm semmire, még a dolgokon gondolkozni se, hogy egyből a boldog vadászmezőkön találom magam. Vagy mégsem. Hogy pontosítsak, a tegnap esti szórakozó helyen vagyok a többiekkel. Hát mit ne mondjak, piálunk rendesen, megnyugtatásképp azért nem mindig van így, de a szabadnapokat ki kell használni néha, no meg hagy örüljön Ruru feje. Aoi és Kai egyszercsak ízlelgetni kezdik egymást, mit ne mondjak, kicsit meg is lepődök, biztos sokat ittak. Jó, jó, szerintem eddig szemeztek egymással már többször is, meg mindig ők ketten hoztak kávét. Kicsit furcsállottam is, most legalább tudom hogy mi a válasz. De úgy tűnik ezt csak én veszem észre, mert Uruha benyögi hogy elmegy táncolni, ami szerintem csak félig igaz, mert mintha a kezdetektől fogva szemezett volna valakivel és vele megy táncolni. Reita meg engem bámul. M-Mit néz ez annyira rajtam? Istenem azok a szemek, most pont úgy érzem magam mint egy préda, akire éppen készülnek lecsapni. Egyszer csak elkezd közelíteni hozzám és hirtelen az ő szobáját vélem felfedezni körülöttünk, miközben szép lassan hátradönt. Már megint túl közel van…. És várjunk csak, miért is vagyunk az ő szobájában elég félreérthető pozícióban? Most komolyan ilyen perverzet álmodnék Rei-vel?! De miközben ezen gondolkozok, már áttért nyakam kényeztetésére, amire sóhajokkal válaszolok. Ajh, annyira jó érzés. Végül is ez csak egy álom nem? Akkor meg miért ne, ha már úgysem teljesülhet soha? Állánál fogva visszahúzom ajkait enyémekhez és szenvedélyes csókban forrunk össze. Közben megérzem kezeit, ahogy pólóm alatt felfedezőútra indulnak, majd szép lassan leválasszák rólam a feleslegesnek titulált ruhadarabot. Most mit bámulja ennyire a felsőtestem? Olyan zavarba ejtő…. És mintha csak egy gondolatolvasó lenne, nyakamhoz hajol, majd egyre lejjebb és lejjebb pásztázza nyelvével testem. Mikor mellbimbómhoz ér, jólesően felnyögök. Mintha sunyin elvigyorodna, én meg elpirultam. Erre a többi szövetet is leveszi rólam. Na tessék, most odavan magától. De, hogy ne legyen gyerek nap, hirtelen ő találja magát alul. Ezt a döbbent fejet lekellett volna fotózni, de nem hagyok időt rá, rátapadok szájára, és közben egyszer-kétszer ’véletlenül’ összeérintem a már igencsak éledező férfiasságunkat, mire mindketten fel-felnyögünk. Gyorsan lehámozom felsőjét és most rajtam a sor, hogy megismerjem izmos felső tájékát. Látom kezdi élvezni, amiket sóhajokkal nyugtáz, ám hirtelen lerántom az összes maradék anyagot. Kicsit meglepett fejet vág egészen addig, amíg a lehető legérzékibben végig nem nyalok álló hímtagján. Oh, az a mély, erőteljes nyögés teljesen beindított. Őt meg más, mert megint alul találom magam, sünikém pedig bőszen az ágy melletti kis szekrényben kutakodik és hamar meg is találja amit keresett: a síkosítót. Szépen bekeni ujjait és már érzem is ahogy egyikkel hátsóm tájékán köröz. Istenem, annyira izgulok, remélem azért figyel rám és gyengéd lesz. Mert igen, ez az első alkalmam hogy férfival így együtt vagyok. Ekkor hirtelen megérzem ujját magamban, elkezdi mozgatni, amire kicsit felnyögök. Eddig nem is olyan rossz, de nem a legkellemesebb érzés a világon. Épp megkönnyebbülök, mire jön a második is. Ez a nyögés inkább fájdalmasan hangzott, mert tényleg az. Reita megvárja míg teljesen megszokom és csak utána jön a harmadik. Nem bírom ki hogy ne kezdjek el könnyezni, ez már tényleg nem piskóta. Basszerosunk mindeközben persze próbálja elterelni figyelmem. Csókjait érzem magamon mindenhol, ami segít is valamennyire, ezért hálás vagyok neki. Ám ez a feszítő érzés nem akar alábbhagyni, de most már végigcsinálom ha már elkezdtük. Kis idő múlva kiveszi ujjait, mire megkönnyebbülten felsóhajtok. Végre belém hatolhat, már érzem is hímtagjának végét, de telefoncsörgésre ébredek. Ilyen nincs!
|
Reita POV:
Nem vagyok normális! (mondjuk ezt eddig is tudtuk, de most kifejezetten negatív irányban). Hogy az ördögbe ríkathattam meg Chibit, hisz ő az egyik legjobb barátom?! Szörnyű vagyok…. Várjunk csak…. Most muszáj lesz gondolkodnom! (kivételesen) Ez neki ennyit jelentett volna? Szűzanyám csak nemhogy….? De akkor meg mért….? De pedig nagyon úgy tűnt….! De mért nem mondta….? Én meg…. Csak úgy mellesleg, igen, általában így veszekszek magammal, de hogy ti is értsétek elmagyarázom. Nos, aki meg tudja mit hadoválok itt össze-vissza, no hát annak gratulálok! Szóval…. Úgy tűnik tetszek a kis énekesünknek! (de hát kinek nem?) A francba én meg itt játszottam vele! De akkor mért kívánom még most is? Szinte még mindig érzem puha ajkait sajátomon, mintha csak öt perce lett volna (talán mert tényleg), és máris hiányzik. Egek miket beszélek már megint? Le kéne állítanom magam még időben, meg Ruki után menni. Vagy ne? Jobb lenne ha most egyedül hagynám? Vagy pedig meg kéne magyaráznom vagy vigasztalnom vagy nem tudom. Ilyesmi soha nem volt az erősségem, ez Kai-chan feladata. Most hogy így végig gondolom, lehet, hogy csak még jobban megbántanám…. Majd holnap megbeszélem vele! Igen! És nem futamodok meg, mert én vagyok a nagy Reita-sama! Gondolatmenetem közben bőszen hadonászok meg pofákat vágok és aki kívülről szemléli az eseményeket, szépeket gondolhat rólam…. De gondolatmenetemben (végre) egy ismerős hang szakít meg.
- Ohayou, Rei-chan. Látom elvagy- ki szólít így?! Megölöm!! Erre Miyavi tolja be képét a pofámba. De jó.
- Mi az hogy Rei-chan?! Mondtam már hogy Reita-kunnak szólíts, nem is egyszer!- vajon hányszor kell még elmondani neki hogy végre meg is értse? Attól tartok egy élet kevés lenne rá, ha nem több.
- Te mit keresel itt? Ma nem szabadnapot tartotok?- Mi van? Ő hogy-hogy tud róla, én meg nem?
- Jöttem pizsi partira!- vajon mi mást csinálhatnék?!
- Szóval nem tudtad hogy ma nem dolgoztok?- erre röhögésben tör ki. Na kösz.
- Oh, én tudtam. Mondom pizsi partit tartunk a srácokkal!- egyből lenyugszik. Na azért, tudom én hogy kell bánni az emberekkel.
- Tényleg? És engem meg sem hívtok? Ez nem ér!- erre meg bevágja a durcit. Pont ahogy sejtettem.
- Nem is tudom. Miután kiröhögtél, jó sokat kell gondolkoznom rajta.- egyből bűnbánó fejet vág.
- Naaa, légysziiii! Az előbb csak elképzeltelek rózsaszín pizsiben, és nem bírtam ki.- Hogy én rózsaszín pizsiben?! Várj csak, ezt még megkeserülöd…. Mondjuk most.
- Hmm…. Csakis, de csakis akkor jöhetsz, ha rózsaszín csipkés pizsama lesz rajtad!- ez a fej minden pénzt megér. De én közben mindvégig nyomom a ’pókerféjszt’, nem szabad elröhögnöm magam, elvégre mégiscsak így hitelesebb.
- Na mi lesz?- kérdezem nagy ’komolyan’.
- Öhm, csak ti öten lesztek ott ugye?- kérdezi bizoytalanul.
- Igen, csak mi.- hahh, nyertem!
- Na jól van rendben, de nem mondhatjátok el senkinek!- milyen kis szégyenlős lett, ilyennek se láttam még.
- Oké, oké, értettem.- de nem ígérek semmit.
- Akkor este itt! Szia Reita-kun!- úgy látszik tényleg nem akarja, hogy bárki is megtudja, egyből normálisan szólít
De várjunk. Mibe mentem már bele megint? Javíthatatlan vagyok, ahogy mások is mondani szokták. Baka Reita! De most tűznöm kéne végre haza és szólni a többieknek, nem pedig itt vesztegetni az időmet!
|
Ruki POV:
Mivel nemsokára turnézunk, igencsak bele kéne húznom a gitáros részekbe, mert eddig leginkább csak az énekre koncentráltam, mivel én vagyok az énekes ugyebár. És mielőtt elkezdene folyni belőlem a hülyeség mint a Niagara, kezdjük gyakorolgatni a Cassis-t, mert elég rég nem játszottam már és hát most eljött az ideje ennek is, mint egyszer mindennek. Annyira szeretem ezt a számot, hogy most is (mint mindig) tökre bele élem magam, mintha csak egy koncerten lennék, ezért még fanservice-t is csinálok kifejezetten a kedvetekért *angyali mosoly*. Az egyik kedvencem (meg gondolom még sokakanak), hogy érzékien (vagy inkább szexin?) végignyalok a gitár hosszúúú nyakán, mintha az egy emberé lenne (jó lenne mi?), de ez persze hosszabb. (Ki gondolta volna?!) De egyből szívbajt meg mindenféle fity-fenét kapok, amikor meglátom hogy Sünike az ajtóban áll (megfizet aChibi-zésért muhahaha!!), és mintha nagyon törné a buksiját valamin. Nahát, ő ilyet is szokott? Mik meg nem történnek manapság, minden nap tanul valami újat az ember. De ami még zavarba ejtőbb, hogy közben engem méreget. Oh Istenem ne bámuljon már!! Ráadásul olyan hülyén érzem magam, mert gondolom látta az alkotásomat. Hmm…. Mintha ezen gondolkozna. Mi van ha azt képzelte el hogy?? Ruki, most állj le!! Miket nem képzelek? Reita válltig állítja hogy hetero, és hogy a bandán belül nem jönne össze senkivel, mert nem akarja tönkretenni (meg hát ugye senki sem). Na akkor teljesen kivoltam ütve. Olyan mintha a szemembe mondta volna hogy ’kopj le’ és ez eléggé szíven ütött mit ne mondjak….
- Reggelt Chibi- szólal meg végül hál’ Istennek.
- Öhm, neked is- ó anyám ma is olyan jól néz ki. Meg tulajdonképpen mért is vagyok én zavarban?? Gondolom már látta vagy ezerszer az ’alkotásaimat’ ugyebár. - És mi az hogy Chibi?? Nem vagyok egy kis kerti törpe tudtommal!!- mert hát ugye tényleg nem. e azt hiszem ezen a Chibi-zésen már nem lehet segíteni.
- Mielőtt kijelentenéd a halálos ítéletemet, van egy fontos dolog amit meg kell kérdezzek- fontos dolog? Mi lehet az?
- Mondjad- de gyorsan mert kíváncsi vagyok!!
- Hol a frászba vannak a többiek??- ilyen nincs, ez az ember menthetetlen….
- Ha jól tudom Kai és Aoi egyedüllétre vágynak a tegnap esti buli után, mert hát nem keveset ittak és gondolom ki akarják használni a mai szabadnapot, Uruháról viszont halvány gőzöm sincs hol lehet, de szerintem neked kéne tudnod hisz már elég rég óta ismered ráadásul te vagy a legjobb barátja ha nem tévedek. – remélem most már felvilágosodott, hisz ez neki még csak hajnal….
- Milyen szabadnap? – csak nyugi, szépen elmagyarázom neki, és ha akkor se érti, nagy fájdalmai lesznek.*ördögi kacaj* Persze csak magamban.
- Hát tudod tegnap a bulin megbeszéltük hogy ma szabadnapot tartunk, mert a történtek után elég gáz lenne próbálni. Csak szenvednénk mint Jézus a kereszten és nem jutnánk egyről a kettőre. – milyen finom voltam. Eddig.
- És én erről mért nem tudok mi Chibi??- m-mivan? Jesszus az arca…. túl közel van az arca.
- D-de hát tegnap az asztalnál ahol ittunk m-megbeszéltük. – csak én képzelődöm vagy tényleg egyre közelít? Áhhh, a szívem majd kiugrik. Ez így nem lesz jó, érzem hogy ég a fejem. Ez meg mi a francot vigyorog itt előttem? Nem tetszik ez a mosoly nekem. Vajon mit aka…?
Ekkor hirtelen megérzem nyelvét számban, ami kíváncsian kezd kutakodni szám minden egyes négyzetmiliméterén. Nekem se kell több, egyből viszonzom, hisz mióta vágytam már erre a forró csókra? Igen, már jó pár éve. Ráadásul olyan jól csinálja, mint ahogy elképzeltem! Sőt, még annál is sokkal jobban! Mivel kifogtunk a levegőből (ami azért eltartott egy ideig), elválunk egymástól. Atyaég, most valósult meg egy álmom, de nem merek szemébe nézni, hanem egyből a padlót kezdem el vizsgálgatni. Na de nem mehet ez így tovább, ha ő is viszonozza az érzéseimet akkor meg minek húzzam tovább? De amikor felnézek rá és meglátom döbbent ábrázatát, felkapom a cuccom, de nem bírom megállni hogy könnybe lábadjon a szemem. Szóval csak ennyire kellettem? Semmi több csak játszadozás? És mi van ha előző éjjel is csak kihasznált, mert részeg voltam?? Ezt nem bírom ki…. És ezeken járt az agyam egészen addig, míg haza nem értem.
|
Reita POV:
A kis Chibi-chan nagyba zúzza a Cassis-t, majd miután vége a számnak kénytelen befejezni mert mint mondtam vége a számnak (és megnyugtatok mindenkit afelől, hogy iszok még egy jó erős kávét), majd érzékien végignyal dús ajkaival a gitár hosszúú nyakán…. Oh Kami-sama hogy tudja így csinálni? Vajon tapasztalat? Najó elég a hülyeségekből és jó lesz ha visszafogom a perverzségem is, mert az bizony életveszélyes hehehe…. No meg le kéne nyugtatnom magam, mert a végén még bajok adódhatnak. Jó nagy bajok. De várjunk csak! Mióta is vagyok én ráizgulva Rukira?? És igen most lebuktattam magam hogy voltam már fiúval, gratulálok Reita! De persze én voltam az aktív, a nagy seme-sama!! Visszatérve az önfényezésből, biztos csak azért van mert már rég nem voltam senkivel. Igen ez lesz az! Meg mondjuk nem is nagyon volt időm rá, de panaszkodni azért csak szabad nem? Oké, oké felfogtam hogy nem. Elvégre én nem vagyok egy picsogó kislány ugyebár. De most ideje lenne foglalkozni a kis énekessel is, mert elpirult szegényke, én meg nem tudom minek bámulom őt.
- Reggelt Chibi- töröm meg végül a kínos csendet, mintha mi sem történt volna.
- Öhm, neked is- csak nem zavarban vagyunk?- És mi az hogy Chibi?? Nem vagyok egy kis kerti törpe tudtommal!!- na csak felébredt, már kezdtem aggódni hogy vajon beteg-e…
- Mielőtt kijelentenéd a halálos ítéletemet, van egy fontos dolog amit meg kell kérdezzek.- és ez tényleg fontos figyeljetek.
- Mondjad- Rukiból szokásosan csak úgy árad a kedvesség.
- Hol a frászba vannak a többiek??- mert hát csak mi ketten vagyunk itt, többiek meg mint a lila köd eltűntek. Vagy lila füst? Hmm, nem tudom, mert mind a kettőt hallottam már. De mellesleg mért is kell nekem állandóan ilyen hülyeségeken gondolkodnom? Mert igen néha azt is szoktam, bármennyire is meglepő. Na de a lényeg hogy nincsenek itt.
- Ha jól tudom Kai és Aoi egyedüllétre vágynak a tegnap esti buli után, mert hát nem keveset ittak és gondolom ki akarják használni a mai szabadnapot, Uruháról viszont halvány gőzöm sincs hol lehet, de szerintem neked kéne tudnod hisz már elég rég óta ismered ráadásul te vagy a legjobb barátja ha nem tévedek. – azt a rohadt és ezt mind egy szuszra! Ezért taps járna neki de….
- Milyen szabadnap??- remélem csak rosszul hallottam.
- Hát tudod tegnap a bulin megbeszéltük hogy ma szabadnapot tartunk, mert a történtek után elég gáz lenne próbálni. Csak szenvednénk mint Jézus a kereszten és nem jutnánk egyről a kettőre. - én ezt képtelen vagyok feldolgozni…. Hogy az a *síííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííp*. Elnézést de nagyon ideges leszek amikor potyára kelek fel. És most ez megtörtént ÁÁÁÁ!!!
- És én erről mért nem tudok mi Chibi??- vág meglepett fejet miközben a falnak nyomon ingjét fogva és vészesen közel hajolok hozzá.
- D-de hát tegnap az asztalnál ahol ittunk m-megbeszéltük. –pirul el. Milyen kis aranyos így! *perverz vigyor*
Magam sem tudom mért, de mint egy polip rátapadok puha és édes ajkaira, de az egy kicsit meglep hogy egyből vissza is csókól. Ahh de még hogy! Nyelvemmel feltérképezem szájának minden egyes zeg-zugát, majd vadul táncolunk egymás nyelvével. Hmm, egész jó a technikája. De sajnos oxigén hiányában könnyes búcsút veszünk egymástól (persze csak képletesen). Csak ekkor esik le hogy mi történt…. Jesszusom most indultam rá Rukira!! Szegény meg itt lesütött szemmel előttem pirulgat. Mikor felnéz rám és meglátja döbbent ábrázatomat felkapja táskáját és már el is tűzött, én meg csak remélni tudom hogy nem könnycseppeket fedeztem fel gyönyörű szemeiben, de hát nem vagyok vak. Basszus mit tettem?? |
Ruki POV:
Mi a franc mozog alattam mint egy gumilabda? Najó azért mégsem, de föl-le pattog tőle a fejem….egy kicsit…. Meg kéne nézni mi a fene lehet az. Ah, végre abbahagyta erre valami fülsüketítő hang tölti meg a szobát és majd meghasad a fejem. Hmm, olyan érzésem van mintha tök nyomasztóvá vált volna a légkör. Valami csoda folytán egy kis megeröltető testmozgás után végre erőt veszek magamon és kicsit feltornászom magam, de egyáltalán nem az a látvány fogad amire számítottam…. Sőt, ezt még csak el se tudtam volna képzelni hogy egy szál gatyában Reitán feküdjek. Várjunk csak…. Mi van?? Hogy a szarba kerültem ide?
-Mi a…?- JÓ BÜDÖS ÉLETET JELENTSEN EZ??? Kerekednek ki szemeim, de ahogy látom basszerosunk bamba arckifejezését, rákellett jönnöm hogy ugyanezen gondolkodhat. Mert igen néha azt is muszáj neki…. Gonosz voltam?? Talán egy kicsit de nembaj. De ezt akkor sem hiszem el…. Kell lennie valami értelmes magyarázatnak! Talán kezdjük azzal hogy megkérdezem tőle.
-Ugye nem…?- néztem rá kicsit ijedten, mert talán egy kicsit féltem mit fog válaszolni. Ha azt mondja hogy csak egy éjszakára kellettem (ha egyáltalán megtörtént, vagy emlékszik rá vagy mittonén), nem tudom mi lenne velem…. De amikor láttam hogy ő se tud semmit több nem is kellett. Kipattantam az ágyból, ruháimmal beszáguldottam a fürdőbe és ugyanazzal a lendülettel fel is vettem őket majd még egy F1-es autót is megszégyenítve már ott se voltam. Ilyen nincs, hogy kerültem oda és mikor?? És ráadásul csak egy szál boxerben volt!! Istenem, olyan izmos testet még nem láttam! De persze nem az a kigyúrt kutyámmajom állat, hanem olyan pont jó. Szóval értitek. Hahh…. Szánalmas vagyok. Igazából már akkor megtetszett nekem amikor először megláttam. De úgy gondoltam ez csak olyan „fellángolás”, aztán évek múlva rájöttem hogy mégsem, mert…. mert…. szóval szeretem na. Igen szeretem Reit…. Tessék lehet kövezni, de akkor mi lenne a the GazettE-l és a fanservice-zel?! Persze ezt senki sem tudja, magamnak is csak nemrég mertem bevallani. Egyrészt, nem tudnám mit szólnának a többiek (főleg sünikém, és igen, így neveztem el őt, mert olyan találó rá, nincs ellenvetés) , másrészt meg nem akarom hogy a banda menjen tönkre miattam, főleg a barátságunk, mert ez az életem, ahogy nekik is, és nem akarom megölni őket. Mialatt ezen gondolkodtam meglepő módon haza is értem. Mondjuk fura lett volna ha nem…. De most ne töprengjünk ilyen hülyeségeken, inkább bekéne jutnom a lakásomba. De miért is menne ez az egész olyan könnyen? Hát nem ott hagytam a kulcsom a PSC-ben? Király mehetek be most azonnal érte…. Nem egész 40 perc alatt ott is vagyok ami nem kis teljesítmény, főleg így lábbusszal. Szokásosan bejelentkezek meg minden bisz-basz és már ott is vagyok a próbatermünknél. Mily meglepő módon senki sincs itt. Akkor élvezkedjünk egy kicsit! De ne tessék semmi rosszra gondolni, én úgy értettem hogy pengetni kéne mert a végén még kijövök a gyakorlatból. Meg a fanservice gyakorlatból is, de értetek kedves fangörlök (meg persze mindenki iránt) bármit, ezért most ezt helyezzük előnybe! Akkor gitárt elő és hajrá!! |
Reita POV:
Mi ez az idegesítően visító hang? Majd szétmegy a fejem tőle…. Ja persze, az a kis nyomorék szerkentyű az. Egyszer kivágom azt a nyamvadt ébresztőórát az ablakon…. De ami a jelen pillanatban a legfontosabb…. Mi a jó Istenit keres rajtam Chibi?! Jesszus és ráadásul csak egy szál boxerban vagyunk…. U-Ugye nem? Nem, nem az nem lehet. Tök hülye vagyok hogy egyáltalán az eszembe jutott ilyesmi…. Mi biztosan nem feküdtünk le Rukival. Tutira nem. Ugye? De gondolatmenetemben a kis énekes szakít meg (még időben) mert elkezdett mocorogni….
-Mi a…-akad torkán a hang mikor feleszmél, de nem is csodálom. Én se tudtam kinyögni egy értelmes szót sem, csak tágra nyílt szemekkel néztük egymást és volt egy nagyon erős sejtésem hogy ugyanaz futott végig agyán, mint nekem.
-Ugye nem…?- nézett rám ijedten, de én csak rántottam egyet vállamon és ilyen „ne tőlem kérdezd” fejet vágtam. Erre kipattant az ágyból mintha seggbe csípte volna egy darázs, villámsebesen felöltözött és mintha puskából lőtték volna ki már el is tűnt. Én is kikászálódtam az ágyamból csigasebességgel és vettem egy jó hideg zuhanyt. De azért még sem annyira hideget mert megfázni sem akartam meg semmi, és ráadásul most készülünk egy-két új dallal is, nem lenne jó ha itthon az ágyat támasztanám, szóval értitek mire gondoltam na, az a lényeg…. És igen reggelenként általában ilyen értelmes vagyok. Lehet egy kis kávé segítene hogy kipattanjanak a szemeim, de persze nem a helyéről mert akkor szépen néznék ki, hanem hogy felébredjek. Oké, oké fogtam. Befejeztem az ilyen történelmi jelentőségű magyarázatokat. Lecammogok a lépcsőn mint egy öreg ősmedve (van egyáltalán ilyen? Na mindegy….) és mint a kismotor berobogok a konyhába, de persze füst nélkül. Aszt hiszem egy (vagy több) jó nagy adag kávét kell innom ennyi baromság után. Rápillantok órámra ami kilencet mutat. Ideje lenne felöltöznöm hogy ne késsek annyit a PSC-ből. Mert igen mindig én vagyok az utolsó és általában a kis méregzsák egyből rámugrik amikor éppenhogycsak bedugtam fejem búbját. De persze ezt se vegyétek szó szerint, mert az furcsán nézne ki ha rajtam támaszkodna mintha éppen rajtam lovago…. szóval értitek ezt is. Most hogy szóba került Ruki…. Mégis mi a jó édes anyám kínyját csináltunk tegnap?! De inkább nem gondolok erre, van elég bajom, majd kiderítem valahogy (remélem). Most inkább át kéne vedleni és indulni, mert azért olyan sokat késni egyáltalán nem poén. Higgyétek el, már tapasztaltam egyszer és az elég is volt egy életre azt hiszem…. Röpke 30 perces tökölés után kezdem is indulni. Kb fél óra az út, de mire felérek a 6.-ra és a próbatermünkbe (ami furcsa mód a 9-es ajtót jelenti….Nekem találták ki) addigra persze mindig kések olyan 10 percet legalább. Ez ma se volt másképp (ki gondolta volna?). Gyerünk Reita meg tudod csinálni!! Csak a szokásos következik eddig mindig túlélted!! Remélem most is…. Miután felkészültem lelkileg, végre benyitok. De egyáltalán nem szokványos dolgot vélek felfedezni ezen a gyönyörű reggelen.
|
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
