|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[23-4] [3-1]
Rain (Bi) POV:
Miútán túlvagyunk a "tárgyaláson", mindenki elmondott mindent a másiknak, segítűnk apáéknak összepakolni és leülünk rendesen vacsorázni. Igaz a földön landolt kaja helyett pizzát rendeltünk, de talán jobb is így.
Beülünk a hatalmas ház nappalijába, és ott folytatjuk a csevejt, mialatt mindenki jó ízűen falatozik. Mi ketten persze felezzük a kajánkat Sagával, de ez már eggyáltalán nem zavarja a szüleinket. Aztán vacsora után, mikor már mindent rendbe szedtünk, ideje felmennünk a szobáinkba és kicsit magunkat is rendbehozni. Persze apa és Saga édesanyja már elköszöntek, mivel kifárasztotta őket ez a mai nap és inkább nyugovóra tértek. Mi viszont képtelenek vagyunk aludni, így az ébrenlét mellett döntünk.
Ahogy készvan az én drága párom, jó magam is elszaladok lezuhanyzok, majd odabújok mögé az ágyra és megölelgetem.
- Most már minden rendben lesz, meglátod! - mondom neki, mire ő könnyes szemekkel tenint rám.
- Komolyan? - kérdi elcsukló hangon, nekem pedig majd meg szakad a szívem.
- Hát persze, te ki buta! - suttogom fülébe, majd rámosolygok s lágyan finom csókot lehelek puha, vöröses ajkaira.
- Ezt mért kaptam? - lepődik meg, de viszonozza a gesztust.
- Hát, hogy végre mosolyogni lássalak. Vagy hogy inkább ne is beszéljünk most ezekről a dolgokról és talán így akartalak elhallgattatni.
- Valóban? - kérdezni immáron kacérabb hangon.
- Nem hiszel nekem? Hát mi jár a fejedben te kis perverz? Már meg se csókolhatlak anélkül, hogy ne az legyen az első benyomásod, hogy meg akarlak fektetni?
- Nos, ha jobban belegondolok, eddig mindíg bejöttek a megérzéseim ezzel kapcsolatban.. -tart kis szünetet, mialatt a derekamra kötött törülközőt méregeti - ...de azt hiszem, ezúttal se tévedtem! - kacag fel, mikor meglátja kipirult arcom, én pedig magamhoz ölelem s hosszas csókra invitálom, végre mosolygós szerelmemet.
|
Saga Pov.
Miután Rainnak sikerült megnyugtatnia, megyünk szépen vissza anyáékhoz, de ami ott fogad az szinte még rosszabb és mégjobban zokogni kezdek. Az, hogy hogyan születtünk meg és, hogy a szüleinknek min kellett keresztül mennie, borzalmas. Alig tudom felfogni, hogy velem ilyesmi megtörténhetett valaha is, hiszen anyámmal olyan boldogok voltunk ketten!
Rain is ugyanolyan sokkos állapotba van mint én, de bújok hozzá rendesen. Mikor sikerül végre kisiránkoznom magam jöttünk mi. Anyuék kifaggatnak minket rendesen, hogy honnan ismerjük egymást és, hogy mi ez az egész. Nagy levegőt veszek, mert azért félek a választól, anyám sosem tudta, hogy meleg vagyok, nem akartam megbántani azzal, hogy az egyetlen kicsi fiától nem lesznek sajnos utódai.
Rain kezdene bele a mondandóba, de kezem szépen szájára helyezem, hogy majd én elmondok mindent. Hagyja is, így nagy levegőt veszek a választól pedig előre félek.
- Szóval, mind a ketten nem rég jöttünk haza ebből a táborból és hát ott ismerkedtünk össze, viszont nem ilyen baráti-haveri alapon hanem annál kicsit több van köztünk.. - motyogom félve, majd lehajtom a fejem. Nem akarok anyu szemébe nézni, Rain apjáéba meg végképp nem.
- Mi szeretjük egymást... - fejezi be helyettem Rain, mire rákapom a tekintetem. Ő nyugodtnak és magabiztosnak tűnik velem ellentétben.
- De... hiszen nekem azt mondtad, hogy van egy barátnőd - mondja Rain apja teljesen kiakadva. - Akkor mért nem mondtad el? - érdeklődik, kicsit mérgesnek tűnik.
- És te Saga? Nekem mért nem mondtad el, hogy a fiúkat szereted? - néz rám anya könnyes szemekkel.
Most úgyérzem nagy bajban vagyunk és megbántottuk a szüleinket, amit pont nem akartam.
- Azért mondtam azt, mert nem akartam, hogy tudj róla. Nem akartam, hogy azt mond szégyelsz... - válaszolja Rain.
- Soha nem voltál nekem szégyen! Ezután sem leszel... - válaszolja komolyan a papája, amin azért lepődöm meg, mert egy férfinak elég nehéz lehet feldolgozni azt, hogy a fia meleg.
- Én pedig nem akartam, hogy csalódj bennem, mert mindig azt mondtad szeretnél egy olyan jó unokát, mint amilyen én vagyok és nem akartam lerombolni az álmaidat - motyogom, mire odajön hozzám és megölel.
- Olyan buta vagy! Ne mindig az én érdekeimet nézd - mondja anyu mosolyogva, mire én is elmosolyodom.
Nem is fogadták olyan rosszul a hírt mint amire számítottam.
- Akkor szerethetem Raint? - kérdezem szorosan az említetthez bújva.
|
Rain(Bi) POV:
A házba érve az édesanya fogad minket, ám a legnagyobb meglepetés még így is odabent vár ránk. És mikor meglátom, hogy ki az, reszketni kezdek mint a kocsonya. Részben az idegeskedés miatt, részben a félelem miatt, részben pedig a csalódás és az egyéb idegi dolgok miatt, amik épp mind a kettőnkben lejátszódnak még külső látszatra is.
Ő az annyát kérdezgeti, majd borogat, tör s zúz, én meg apámhoz fordulok és tőle érdeklődök. De nem tudok hinni a fülemnek. Itt biztos valami hatalmas félre értés történt és ez csak egy rossz állom. "Nem lehet igaz. Ő nem lehet a testvérem. Nem is hasonlítunk!!!!" - ordítok magamban, majd utánna rohanok és a szüleinkett a romos konyhában hagyjuk.
Ők persze egymásra pislogva, értetlenül állnak ott továbbra is.
Nagy nehezen utolérem Saga-t és megpróbálok beszélni a fejével. De még nekem is csak nehezen megy. Igazándiból nem is beszélgetünk. Inkább csak zokogunk eleinte egymásra dőlve, vagy éppen egymástól ellökve a másikat. Nem értünk semmit. Jó egy óra múlva úgy-ahogy megnyugszunk és megpróbálunk morfondírozni, hogy mit is mondjunk a kirohanásra, vagy hogy éppen hogy is lehetnénk mi igazi testvérek, hiszen semmi közös nincs bennünk ilyen téren.
Végül arra a megeggyezésre jutunk, hogy bemegyünk és az akkorra már síró anya és mérgelődő apa fogad minket. Mi természetesen elnézést kérünk egy-egy jókora pofonért cserébe, azután megpróbáljuk elmagyarázni a mi szemszögeinkből a dolgokat. Persze arról egy szó sem esik, hogy szerelmesek vagyunk egymásba, vagy hogy éppen már ki tudja hányszor le is feküdtünk. De valahogy ki kell derítenünk az igazat és ehhez szükségünk van egy jókora kamuzásra is.
Persze a szülőket is hagyjuk végül szóhoz jutni, akik fájó szívvel mesélik, hogy mi valójában nem vértestvérek vagyunk, csupán egy hatalmas félreértésről van szó, ahogy azt az elején már jól sejtettem, ami hírtelenjében hatalmas ütéssel melbevágott minket.
Igazából a szüleink régóta szeretik egymást, de sajnos a másik 1-1 fél tönkre tette az életüket (az én anyám és saga apja), így eddig nem tudtak egymással kapcsolatba lépni.
- Rain! Anyádnak kapcsolata volt Saga édesapjával, már jóval az ő édesannya és a köztem zajló szerelmünk elött, de sajnos valamiért nem tetszett nekik a mi kapcsolatunk és igyekeztek ott keresztbe tenni nekünk, ahol csak lehetett.
- Így igaz kicsim! - mondta könnyeit törölve Saga anyukája a saját fiának.
- Kényszerből kellett elvennem anyádat, neki pedig verések álltal kellett hozzámennie Saga apjához. Ám ez a két ember még ezen házasságok alatt is folyton félre ment és inkább egymással törődtek, mint sem a családjaikkal.
- Saga, te úgy születtél meg, hogy az apád megerőszakolt engem egy este és mivel ivott, nem is fogta fel, hogy nem a hőn szeretett párocskájával van, hanem velem. -zokogott ismét az édesanya, immáron a fiúkkal együtt e szörnyű hír miatt.
- Te pedig, fiam.. Még ezek után is életem első csodálatos ajándéka voltál. Mikor összeházasodtam anyáddal, azt hittem minden rendbe jön és lehet köztünk még rendes kapcsolat is. A nász éjszakánkon végül le is feküdtünk egymással. De mikor kiderült, hogy anyád várandós veled, el akarta venni az életedet. Én viszont ezt nem engedtem. Ott voltam akár merre ment is és inkább magunkra zártam a lakást, de nem engedtem, hogy egy újjal is bántson téged. A szülés idejekor bevittem egy korházba, ahol közöltem a nővérrel, hogy bármi történjék is végig mély altatásba tartsák az anyádat és ha magához tér a műtét után, állítsák azt, hogy halva születtél.
- Micsoda??? - kérdeztem vissza rekedtes, elcsukló hangon..
- Ez az igazság. Csak így tudtalak biztonságba tartani. Egy ideig a korházban kellett tartaniuk, hogy véletlen se derüljön ki, hogy te élsz de anyád arcán az ördögi vigyor, mikor meghallotta a nővér hazug, még is szomorú hírt mormoló szavait, szörnyű volt. Akkor már tudtam, hogy jól döntöttem és nem érdemled meg a halált.
- Ezt képtelen vagyok elhinni... - hallottam meg Saga alig hallható suttogását.
- Ezek után mind a ketten elmenekültünk otthonról és nevet változtatva addig kutattuk a másikunkat, míg meg nem találtuk. Azt hittük erre már remény se lesz.. De sok év elteltével még is sikerült.
|
Saga POV.
Jólesik, hogy este Rain még felhív, mert jó újra hallani a hangját és valakinek elpanaszolni a bánatom. Mivel ő is hasonló cipőben jár mint én elbeszélgetünk egy darabig erről, aztán mind a ketten eltesszük magunkat holnapra, mert hosszú lesz ebben biztos vagyok. Elég rossz érzéseim vannak ezzel a családos dologgal kapcsolatban, de majd meglátjuk mi lesz holnap!
Miután lerakjuk a telefont nem sokra rá el is alszok, de anya reggel kelt is fel, hogy készülődjek. Elég szépen ki kell nyalnom magam a fószernak és a fiának, bár nem értem mért nem jó egy sima tréning ruha. Még, hogy öltöny? Kik ők, a maffia vezér?
Miután kész vagyok, lemegyek és segítek anyunak megteríteni és már hallom is a csengőt. Oké nem érdekel ez az egész, de mivel itt van ez a kibaszott szar érzés a torkomban egy kibaszott nagy gombóc van és a szívem is egyre hevesebben dobog. Hallom, ahogy anyu köszön nekik, majd ahogy egyre közelebb érnek engem egyre jobban lever a víz. Mielőtt megpillantanám őket úgy döntök, hogy töltök magamnak egy kis vizet, de meginni már nem tudom. A fószer engem egyátalán nem érdekel, de amikor meglátom a fiát, a pohár egyenesen kiesik a kezemből és darabokra törik.
- Rain? - mondom rekedt hangon és már szinte az ájulás szélén állok.
- S-saga? - mondja ő is ugyanolyan lesokkoltan én pedig leesek a székbe, majd kezembe temetem az arcom remélve, hogy ez egy álom.
- Ti ismeritek egymást? - érdeklődik anyu, de én nem felelek.
- Anyu mond, hogy ez csak egy kibaszott átverés! - motyogom.
- Nem az, de most nem értek semmit. Te igen? - pillant a Rain melletti pasira aki szintén nem ért semmit.
- Kik ők és miért vannak itt? - nézek rá könnyes szemekkel.
- Ő az apád, ő pedig a bátyád - mondja anyu lehajtott fejjel én pedig még jobban bedühödök.
- Ez most komoly apa? - akad ki Rain is. Látom rajta is, hogy nagyon feszült.
- Igen - sóhajtja én pedig leverek mindent az asztalról és a falba verve eltűnök onnan.
Nem lehet! Ez nem történhet meg velem. Mért pont Rain az? Mért nem valaki más, akibe mondjuk nem vagyok halál szerelmes és nem feküdtem le vele? Mért csinálják ezt velem?
|
Rain (Bi) POV:
Kár, hogy el kellett válnunk, de biztos vagyok benne, hogy még találkozunk a közeljövőben.
Amikor elérünk az állomásra, apám már ott áll a kocsija mellett és engem vár.
- Szerbusz! Na? Hogy telt a tábor?
- Szia, apa! Meglepően jól. Bár kivételesen maradtam volna még, de ha egyszer mennünk kellett, akkor nem tehetünk mást. De te mit is keresel itt?
- Hívtalak, de nem voltál elérhető, a táborvezetődet kellett felhívnom, hogy ne vigyenek magukkal vissza koreába.
- De mért?
- Nos, emlékszel a nőre és a fiára, akiről meséltem. Holnap meghívtak minket vacsorázni. És szeretném, hogy ha te is eljönnél.
- Ááá... értem. -motyogom, de magamban fel tudnék robbanni, amiért helyettem rendelkezik apám.
Nemsokkal később elindulunk egy hotel felé, ahol megszállunk erre a pár napra majd. Alig várom, hogy végre lefeküdhessek. Felmegyek a szobámba, lefürdök, majd lassan készülök aludni. Váratlan meglepetésemre Saga hív. Majd kiugrok a bőrömből, annyira örülök neki és annak, hogy hallhatom a hangját. Meséli, hogy náluk is áll a családi bál, aztán elköszönünk. Elmegyek aludni, mivel holnap nehéz napom lesz.
* * *
Kora délután van, apám már bőszen készül a vacsorára, de én valahogy nagyon nem akarok elmenni. Puccosan kiöltöztet, aztán kicsivel késöbb már indulunk is. Egy csodaszép családi ház elött állunk meg. Hatalmas ház, gyönyörű kert, sok virág és fa. Kellemes lehet itt élni, de akkor sem rajongok a szituációért. Apám becsönget, mire egy fiatal nő siet elénk a kapuba. Köszönt minket, mi is őt. Apám bemutat neki, így gondolom ő lehet az, akiről eddig beszélt. Beparkolunk a hatalmas udvarba, azután bekisér minket a házba. Egyre feszültebb vagyok. Ám a legnagyobb meglepetés ezek után is, csak az asztalnál ér.
|
Saga Pov.
Egész idő alatt, amit a táborban töltöttem nagyon jól éreztem magam, de sajnos egyszer mindennek el jön a vége. Miután felszállunk a buszra és még nézem az ablakból, ahogy az ő buszuk is távolodik az enyémtől. Kicsit be is könnyezek, de a többieknek nem akarom azt mutatni, hogy gyenge vagyok, vagy ilyesmi, de azért remélem Rainnal találkozok még valaha, mert úgy érzem, ő az akiben mindent megtaláltam.
Nem sokára meg is érkezünk Tokyoba, ahol anyám már tárt karokkal vár a helyszínen, ahova a buszom érkezik. Biztos mondani akarja a fejleményeket a pasiáról, akivel újra tervezik a házasságot. Annyira nem érdekel a pasas, max akkor ha az apám lenne, de azon kívül nem igazán érdekel. Bár ha az apám is lenne eléggé haragudnék rá, mert van egy másik fia, aki biztos egy másik nőtől van. Ezért szerintem a sráccal sem jönnék ki jól.
Amikor megérkezünk, elköszönök a srácoktól és már megyek is anyámhoz, aki körbecsókol, hogy mennyire hiányzott neki a pici fia, nekem pedig kicsit ég a pofámról a bőr, mert nem vagyok én már kis ovodás akivel így kéne viselkednie.
- Annyira hiányoztál! - ölelget még mindig én meg már nyöszörgök, hogy engedjen el.
- Te is anya - motyogom, majd amikor végre szándékozik elengedni, a cuccaimat bedobáljuk a kocsi csomag tartójába, aztán indulunk is hazafelé, de a kocsiban tényleg bőszen mesél a pasiáról meg a fiáról.
- Holnap átjönnek majd vacsira, szóval ne tervezz semmi programot, legalább a fiával is megimeritek egymást és így nem lessz semmi baj - mosolyog én pedig próbálok kedves lenni. Semmi kedvem nincs a bájost játszani, mert ha lehetne én inkább annak örülnék, ha anya az igazi apukámmal lenne együtt, bár ki tudja, lehet, hogy a végén még kiderül, hogy ő a vérszerinti apám és testvérem.
Otthon tök unalmas minden. Csak kipakolom a dolgaimat, majd felhívom Raint, hogy érdeklődjek a hogyan létéről. Nem érdekel ha nagy lesz a számla azért mert Koreában él, csak az a fontos, hogy beszéljek vele. Sajnos nem igazán tartott sokáig a dumcsi, mert ment el valahova, így csak megfürödtem és ledöltem az ágyba, elalvás előtt meg azt kívántam, hogy bárcsak ne kelnék fel holnap.
|
Rain (Bi) POV:
Hamar kiérünk és megreggelizünk. Aznap nagyrészt túra programok vártak ránk, estére pedig beszerveztek egy szallonna sütögetős, énekelgetős estet. "Hurrá" - gondoltam magamban... De megnyugtatott, hogy a túra nem kötelező, így lesz időm Saga-val lenni! Kaptam is az alkalmon és mikor senki se figyelt, félre vontam magammal és halkan a fülébe suttogtam, hogy találjon ki valamit az ittmaradás érdekében. Bólintott, majd visszament a társaihoz.
Egész nap együtt voltunk.
Este mindenki összegyült és iszogatni kezdtünk. Persze dölt belőlünk a hülyeség és jókat nevetgéltünk. De sajnos mint minden jó, ennek is félbe kellett szakadnia lassan. Eljött a tábor utolsó napja. Személy szerint úgy vártam mint egy ember a temetését... De ezzel Saga drágám is így volt.
Minden esetre számot cseréltünk és az utolsó estét ugyancsak együtt töltöttük, ám ezúttal nem a hálóban, vagy a réten, hanem lent a parton a csillagos ég és a ragyogó holdfény alatt.
Újra és újra ajkaira martam. De csak finoman és lágyan, kiélvezve minden percet mintha csak az életemből vonnák ki... Nem akartam elbúcsúzni!
- "Miért most? Miért igy?" - suttogtam, mire szomorú szemeivel rámpillantott..
- Ne add fel! Mindíg van remény, ahogy most is! Telefonon tartjuk a kapcsolatot és amint megoldható lesz, újra látjuk majd egymást! - hangja keserédes volt, még is megnyugtatott.
Igaza volt. De még a mai estét.. együtt töltve élveztük és nem hagytuk, hogy bármi közénk álhasson! Kora reggelt kellett kelnünk, így gyorsan összeszedelőcködtünk, majd visszamentünk a csapatainkhoz. A buszoknál kellett elválnunk. A szívem vadul zakatolt.. Nem akartam elválni tőle... De muszáj volt.. Mikor már mindenki felszált, mi még lent álltunk s bámultunk a másikra... Most nem mehettem oda hozzá és nem csókolhattam meg, mint éjjel.. Most nem tarthattam karjaimközt zárva ameddig csak akartam.. Be kellett érnem egy haveri vállveregetéssel és egy viszlát pacsival.. Ám felszálván a buszra úgyéreztem, darabokra hullik a szívem...
|
Saga POV.
Örülök, hogy nem azt mondta, hogy egy éjszakára kellek neki, mert azt valahogy nem viselném túl jól.
Este mikor már a vacsorával is végzünk, és már mindenki készülődik aludni anyunak, pont akkor támad kedve felhívni, hogy neki nincs kedve aludni. Elmondja az újdonsült „apámról” a dolgait, ami azért nem visel jól, így felveszek valami meleget és kiülök. Nem sokára rá Rain jelenik meg mellettem és elbeszélgetünk erről a dologról, mert ő is hasonló cipőben jár. Kitárgyaljuk még késő estig az egészet, és hát annyira elálmosodok, míg nem a vállára dőlve elalszom. Szegény éppen magyaráz valamit, amit már nem értek.
Másnap reggel nem a saját ágyamban ébredek, és valaki karjait érzem magam körül. Mikor felnézek a gazdájára, elmosolyodom, hogy Rain van mellettem, így izmos kezét kezdem cirógatni. Pár perc múlva mocorgást érzek magam mellett, így felnézek.
- Jó reggelt – mosolygom kedvesen, de ő nem mond semmit, inkább egyből kapom is a csókot. – Mmm… így ébrednék minden reggel – bújok hozzá még jobban.
- Én is, hogy így hozzám bújsz. Annyira jó valakit ölelve felkelni – mosolyog ő is, de most én hajolok ajkaira egy csókért. Persze ezt az idilli pillanatot is meg lehet zavarni egy telefon csörgéssel. Engem hívnak a srácok, hogy hol a picsában vagyok és, hogy még egyszer ne merjek így eltűnni.
- Megyek már – sóhajtom, majd le is rakom. Rainra nézek, aki rám kacsint.
- A reggelinél találkozunk – paskolja meg fenekemet én, pedig már megyek is át a mi házunkhoz. Tök boldogan lépek be amit a többiek nem értenek, én meg lerendezem egy legyintéssel és már megyek is öltözni, hogy tudjunk menni reggelizni.
|
Rain(Bi) POV:
Nem sokkal azután hogy elélveztünk, feltápászkodok mellőle s öltözni kezdek. Látom arác a meglepettséget és a csalódottságot. Mosolygok egyet.
- Azt hiszem ideje lesz visszamennünk! - mondom, majd teljesen felöltözve odalépek elé.
Lehajtott fejjel ül az ágy szélén, mint aki előre látja a végzetét, miszerint "megvoltál, viszlát!" de én nem ilyen vagyok. Ezért felemelem állát hogy szemeibe nézhessek.
- Ne aggódj! Nem ez volt az utolsó alkalom! - suttogom, majd mélyen megcsókolom és az ajtó felé veszem az irányt. - Siess, hogy ne vegyék észre hogy ellógtunk!
- H-Hai! - motyogja, azután villámgyorsan felöltözik ő is és visszaindulunk.
Ahogy sétálunk az erdőben a tisztás felé, egyszer csak megcsörren a telefonom.
- Szia apa, mond! - szólok bele, apukám meg boldogan kezdi újságolni hogy épp az új jövendőbelijével van.
Remek.
Jó lenne már tudni, hogy vajon ki is ez a nő.. A gyerekéről nem is beszélve, mert bár akár mennyire felnőtt ember vagyok, még is van bennem egy kis távolságtartás.
Még magyaráz egy kört, érdeklődik a táborról, majd mikor közlöm vele hogy épp egy újdonsült barátommal lógok le is teszi.
Hála az égnek. Már így is cikinek éreztem a dolgot, főleg így Saga elött, mert hát milyen már hogy épp az imént dugtunk és máris hív apám?!
Elnézést kérek tőle, mire a srác csak mosolyog és int hogy semmi probléma, aztán visszasietünk a tisztásra, ahol valóban fel se tünt senkinek, hogy mi jelen se voltunk. Majd indulunk is tovább és körül járjuk az erdőt, meg egy forrást és még némely kis zeg-zugos részt is. Azután visszamegyünk a táborhelyre és sötétedés révén vacsorázni, majd aludni megyünk. Egész éjjel Saga jár a fejemben. Nem is tudom hány óra lehet, mikor végre sikerül elaludnom, de sajnos nincs szerencsém és valami szörnyű dolgot sikerül álmodnom. Rémülten, zihálva riadok fel s jobbnak látom kimenni és tenni egy kört a hűvös levegőn. Ahogy kint sétálgatok, észreveszem hogy Saga is kint ücsörög, ő se épp jó kedvvel.
- Szia! - köszönök rá halkan, remélve hogy nem ijesztem meg.
Szerencsémre nem rémül meg, helyette int egyet és hív hogy üljek le mellé nyugodtan. Oda is megyek és rögtön rákérdezek.
- Valami gond van?
- Hai. Anyám.. Nemrég telefonált, mert "nem bírt aludni" és annyira fontosnak találta elmesélni, hogy ma ismét találkozott azzal az emberrel, aki majd az új férje lesz.
- És mi ezzel a gond? Nem bírod a fazont? - mosolygok, hogy kicsit megnyugtassam.
- Nem, dehogy.. csak.. olyan furcsa ez az egész....
- Miért?
- Hát tudod, még kicsi voltam mikor anyám elvált az apámtól. És mielött elutaztam volna ide, a táborba, fontosnak találta elmondani, hogy miért is történt akkor ez az egész. Állítólag nem láthatták egymást többé, mert valaki megtiltotta nekik.. Nem tudom hogy ki tette ezt velük, vagy hogy ez igaz-e, de valami nagyon furcsa nekem.... Mert ez a manus, akivel mostanában találkozgat elvileg egy régi ismerőse és nem is tudom.....
- Hm.. mint ha csak egycipőben járnánk... Mondom neki mosolyogva, mire meglepetten néz rám...
|
| Saga pov:
Mikor ajkai közé fogad egyszerűen nem tudok levegőt venni a jó érzéstől. „Mi most komolyan első találkozásnál már ágyba bújunk?” – teszem fel magamnak a kérdést, de igazából nincs ellenemre semmi. Élvezem, ahogy ajka játszik farkamon és az élvezettől folyamatosan felnyögök. Kezem tincsei közé vezetem, és úgy invitálom kicsit gyorsabb mozgásra. Nem hagyja, hogy elmenjek, így csak ködös tekintettel morogva nézek rá, ő pedig vigyorog. Fojtatás képen magam alá gyűröm – már amennyire sikerül a testalkata miatt – és most én kezdek kényeztetésébe. Végigcsókolom testének összes zegét-zugát, de én nem szopom le csak simogatom amíg merev nem lesz. Újra alul találom magam és hevesen közelít ajka az enyém felé, de nem bánom így amikor szánk összeér átkarolom nyakát és viszonzom a csókot. A nyelvjátéka az őrületbe kerget és már a mennyekben érzem magam vele, de akkor mi lesz később? Nyitok neki egy nagyobb terpeszt, ő pedig már tágítana is, de lefogom kezeit.
- Nem kelh – sóhajtom el e végét, Rain pedig egy ilyen „biztos?” pillantást vet rám. Én csak hevesen bólogatok így csak annyi lesz belőle, hogy benyálazza kicsit a kezét és bekeni vele járatom, hogy kicsit jobban csússzon. Ujjait nem kicsi szerszáma váltja fel, így miközben hatol belém egyre jobban, nyögök. Igaz az első kicsit fáj, így mikor teljesen bennem van vár egy kicsit. Lassan megszokom az érzést, így csípőmmel jelzek neki, hogy mehet, és ő azonnal teljesíti kérésem. Az elején lassan ringatja csípőjét, de ahogy nyögdécselni kezdek egyre jobban beindul, ami tetszik, mert eltalálja bennem azt a pontot amitől csillagokat látok. Mind a ketten hangot adunk élvezetünknek, de én még egy kicsit ráspécizek a dolgokra azzal, hogy ellenétesen kezdem mozgatni a csípőm. Rain nyakamat csókolgatja, így én hátrahajtom picit a fejem, hogy jobban hozzám férjen. Mikor már egyikünknek sem kell sok kettőnk közé vezeti kezét és ujjit ágyékom köré kulcsolja és a tempóval ellentétes irányban mozgatja kezeit. Pár pillanat múlva mind a ketten egy hangos nyögéssel élvezünk el. Ő rám borul én pedig nyakát átkarolva pihegek. „Vajon most mi lesz? Csak ez az egy alkalom volt? Vagy lesz több is? Remélem…” – motyogom magamban csukott szemekkel és, hogy érezze a dolgokat, kicsit közelebb vonom magamhoz egy újabb csókra.
|
Rain(Bi) POV:
Már csókunk közben vonaglik alattam, mi lesz még itt ha jobban rákezdek? -kérdezem magamtól, majd gondolok egyet és cselekvésre szánom el magam. Ajkai helyett immár nyakát ízlelgetem, úgy hogy hajánál fogva fejét hátra hajtom, de csak finoman hogy ne okozzak neki fájdalmat. Közben másik kezemmel felsője alá nyúlok és mellkasát kezdem simogatni. Azután szép lassan haladok egyre lejebb, őt is vetkőztetve közben. Csak sóhajtozik, de nem mer megszólalni. Szemeiben pedig látom a kéjvágyat. Immár izmos hasát csókolom végig, ledöntve őt az ágyra, ami a kis kuckóban található. Felémászok s úgy kényeztetem egyre jobban. Mikor pedig elérek férfiasságához, már nadrágon keresztül is felkiált. Gonosz vigyor kúszik ajkaimra, de nem azért mert bántani akarom. Hanem mert jó látni ahogy magával harcol a dolgokon gondolkozva. Engedjen? Vagy még se? De mikor folytatni kezdem a dolgaim, hírtelen fölé nehezedek és mélyen szemeibe nézek. Majd lassan lehajolok és mélyen megcsókolom. Úgy, hogy abba minden érzés benne legyen. Belenyög a csókba s megmozdítja csípőjét. Nekem se kell több. Fogom, kigombolom a nadrágját, majd egy mozdulattal lerántom róla, mert cipő már nincs rajtunk. Azután minden előre jelzés nélkül lehúzom alsóját is és vadul, de vigyázva számba fogadom. Felordít a hírtelen jött érzéstől. Én pedig élvezem ahogy alattam vergődik.
|
Saga Pov:
A kisházban ezzel a helyes férfival olyan jól érzem magam, bár kicsit feszéjezve érzem magam mellette. Tudom nem kéne, de valahogy most mégis olyan furcsa ez az egész… Pasiztam már sokat, meg volt is sok, de egynél sem paráztam még így, mint most. Amikor felteszi az utolsó kérdését, nagy gondolkozásba kezdek és nem tudom mit kéne mondanom.
- Öm hát izé…. – kezdek bele hebegve-habogva és fülig vörösödöm.
- Most meg mért pirultál el? – kérdezi mosolyogva, én pedig ennek hála még vörösebb leszek. Saga fejezd be! Ez kurvára nem vall rád!
- J-jól látod… - motyogom. – Egyáltalán nem vagy közömbös a számomra. Nagyon tetszel – fejezem be és kinézek az ablakon, mert ha a szemeibe nézek, akkor meghalok!
Hallom lépteit, ahogy közelednek felém én pedig ijedten kapom oda a tekintetem, de már olyan közel van, hogy egyből hevesen kezd dobogni a szívem. Nem tudom mi lehet velem, de ez a pasi olyan jól néz ki! Amint keze hozzáér bőrömhöz, egyből felforrósodik. Ujjai készségesen simogatják államat és ajkai vészesen közelítenek enyém felé. Én csak kerek szemekkel pislogok rá, de nem áll meg, hanem egyenesen számra tapasztja övét. Érzem, hogy arcomat elönti a vér és szemeim megadódva csukódnak le. Kezemmel megmarkolok felsőjét és számat résnyire kinyitva, engedek útját nyelvének. A csókja, a mennyországba repít el, távol a földtől és nyelve édeskés táncba hívja enyémet, ők pedig azonnal el is fogadják a kis játékot.
|
Rain(Bi) POV:
Hát, ha már így rákérdeztél, akkor igen! Nagyon is! - nyalom meg kajánul alsó ajkamat, mire ő beharapja sajátját s még félénkebbnek mutatkozik.
Csupán nem tudok eldönteni egy dolgot.. De TALÁN ha besegítenél, akkor könyebb lenne..Úgy bő másfél óra lesz most itt ez a zagyválás, nincs kedved esetleg ellógni és mondjuk BESZÉLGETNI egy kört? - krédezem tőle, erre összerezzen..
- Én nem is tudom.. - motyogja, mire mellélépek s elkapom a csuklóját.
Na gyere! Nem foglak megenni! - suttogom a végén s rohanni kezdek vele az erdő felé, ahol idefelé jövet mutattak egy cuki kis kuckót.
Lehet hogy ez lesz életem legnagyobb hülyesége, de ez van..
Csak rohanunk, majd hírtelenjében lassítani és lihegni kezdek, ő pedig mögöttem szintén.
Nah... megh.. ish... jhöttünkh... - zihálom, mire szúró oldalát fogja- Ne haragudj... nem akartam, csak gondoltam ha állunk még ott.. egy ideig, akkor.. sose jutunk el ide...
- Iie.. Márh.. mindegyh.....
Ezután besétálunk a bunkiba, ahol található egy ágy, egy asztal és még egyéb apróság is..
Gyere, ülj le. Én jobban bírom azt hiszem, de rád rádfér a pihenés..
Azzal hagyom hogy odatipegjen és lecsücsüljön.. Eléggé zavarba van ahogy elnézem... De majd könnyítünk a dolgon.
Na és? Mi a munkád? Éneked vagy? Vagy te is színészkedsz mint némelyik másik táborozó?
Egy ideig így dumálunk, s mikor már látom rajta, hogy nem feszült, belekezdek abba amit eredetileg is terveztem.
Na és.. Jól látom hogy én se vagyok közömbös számodra?
|
Saga Pov.
Az út alatt egész végig érzem magamon a Rain nevezetű férfi tekintetét. Nem az, hogy zavar vagy ilyesmi, csak furcsa, hogy bámul ennyi az egész. A többieknek inkább nem szólok róla, mert még a végén az jönne le, hogy kiszemeltem új áldozatom, de ez inkább éppen fordítva történt meg…
Amikor a kis tisztásra érünk annyira melegem lett, hogy a kis forráshoz lépek és a fejemre locsolom a hideg vizet. Amikor tiszta víz lesz, hátra vetem a fejem, így lefolyik a nyakamon az egész. Megint érzem magamon valaki tekintetét, így hátrafordulva ismét megpillantom a „hódolóm”.
- Mondja csak – lépek közelebb hozzá, közben hajamat kezdem igazgatni. – Tetszem magának, hogy ennyire bámul? – kérdezem kicsit elpirulva. – Csak mert olyan furcsa, hogy amióta megérkeztünk ön folyamatosan néz. Nem az, hogy zavar vagy valami csak furcsa – mosolygom zavartan és várom a válaszát. Bevágok egy pózt, ami abból áll, hogy csípőre teszem a kezem, így a pólóm kicsit felcsúszik, közben zavartan nézek még mindig az idegenre, hogy válaszoljon a kérdésemre.
|
Rain (Bi) POV:
A gyors öltözés után összegyűlünk a megadott helyen és kisebb csoportokat alkotva elindulunk a közeli hegyek felé. „Szuper.. Még meg se érkezik az ember, de máris hegyet mászni küldik..” – morgolódom magamban s figyelmetlenségemnek köszönhetően, menet közben nekiütközöm valakinek. Felnézek s lám, kit látnak szemeim? Azt a srácot, akivel nemrégiben álmodtam. Ravasz vigyor kúszik ajkaimra, majd köszönök neki és elmutogatok egy bocsi jelzést. Meglepődik és látszik, ahogy zavarbajön. „Édes.” – jegyzem meg magamnak, majd lassítok és igyekszem úgy menni, hogy ő legyen előttem. Akár csak az oroszlán a gazellára, én is úgy vadászok az áldozatomra, de én sokkal óvatosabban. Ám bár így is feltűnik, hogy érzékeli, mikor figyelem s mikor nem. De nem parázok, hisz ez a cél.
Már lassan egy bő órája hogy sétálgatunk, mikor megállunk egy forrásnál és mindenki kifekszik a közelében lévő tisztásnál. Én személy szerint a forrást veszem célba, mert olyan szomjas vagyok, mint aki hetek óta nem ivott egy kortyot sem. Oda érvén persze fantasztikus látvány fogad. Az én kis drága vadam épp mosakszik, de nem is akár hogyan. Lehajtja fejét a kis vízesés alá (persze előtte azért megmosakodott, hogy ne érje váratlanul a hőmérséklet váltás..) s tincseit lágyan mosni kezdi a friss víz. Majd hírtelen felkapja a fejét s hátra csapja haját. A víz immáron csurom vizes tincseiből nyakára s vállára csöpögve-csorogva hűti tovább testét. Engem pedig kezd egyre jobban elönteni a forróság s hírtelenjében nem tudom eldönteni, hogy nekiessek-e ott menten, vagy várjak még egy kicsit.
|
Saga Pov:
Furcsa egy hely ez a tábor, bár szépnek találom a helyet nem az, csak azok az alakok komolyan mondom… Van itt egy két olyan forma akivel nem nagyon akarok egy társaságban lenni.
A szobámban persze kipakolok rá cuccot és valami kényelmesebb ruháért kezdek kutatni, amiben a gyűlésen fogok részt venni. Amikor kész vagyok a többiekkel megyünk is a névtáblákkal ellátott helyre. Ami feltűnik legelőször, hogy valaki bámul. Próbálom kiszúrni a tömegben az alakot és egy pár pillanat múlva találkozik a tekintetünk. Elég kigyúrt alak és nem csúnya bár lerí róla, hogy nem rocker… Kicsit zavartan kapom el a tekintetem mikor kábé olyan 5 perce bámuljuk egymást. Amikor rám kerül a sor, hogy bemutatkozzak zavartan makogok el pár infót magamról és leülök a helyemre. Komolyan… minek ez az egész? A fele társaságot ismerem így unottan várom ki a végét. A pasas aki bámult persze a mondandója alatt végig velem tartja a szemkontaktust… Szerintem bejövök neki bár nem tudom… lehet azért bámul mert érdekesnek találja a külsőm és a ruházatom… Amikor végre vége ennek a kín szenvedésnek újra beszélni kezdenek a szervezők és valami túrát emlegetnek. Még egy rossz pontot adok ennek a helynek azt hiszem… Elméletileg ez az egész azért lesz, hogy kicsit jobban megismerjük a helyet, de nekem ennyi is elég. Nekem a lényeg, hogy legyen buli meg pia és persze olyan egyed akivel talán kapcsolatot is létesíthetek… vagy talán csak ezalatt a kis idő alatt egy kaland… Elszállingózik mindenki a házába és mi is így teszünk… Öltözni kell ugyanis nem sokára indulunk. Azért az milyen, hogy megérkezünk és már rögtön túra-túra hátán van. Azért egy kis pihenőt igazán adhatnának…
Keresek egy még kényelmesebb cuccot és azt aggatom magamra, majd a zsebembe süllyesztem a telefonom és a cigim, aztán indulunk is a gyülekezőre.
|
Rain (Bi) POV:
Ez az a perc, amikor felriadok. Annyira lefárasztott ez a repülőút, még ha egy szinten rövid is volt, hogy fel se tűnt mikor elaludtam pakolás közben a szobámban. De vajon ki lehetett ez a srác akiről álmodtam. Talán tényleg itt lenne a táborban? És mi a fenéért akart megmászni, mikor elvégre én vagyok a semék seméje! Na jó, ez talán túlzás volt, de megvan a kellő magasságom, az alakom és a férfias bűverőm is. Szóval merje valaki azt mondani, hogy én egy törpe kis uke vagyok. Az tuti, hogy az illetőnek akkor lőttek. Igazándiból nem áll szándékomban egózni, vagy játszani a vagány gyereket, mert egyáltalán nem vagyok az, de ez az álom akkor is megrémített. Viszont nincs időm tovább töprengeni, mert meghallom a gyülekező kiáltást, így muszáj vagyok a csapatvezetőmmel és a szobatársaimmal együtt a megfelelő helyre vándorolni. Öt perc se telik el, máris a tábor közepén találom magam, ahol egy nagy színpad van felállítva, előtte pedig ránézésre is pont annyi szék van elhelyezve, ahány vezető és táborozó tartózkodik a helyen. Rögtön körül is nézek, keresvén a helyemet, amit a csapatvezetőnk, Lee mondott majd megpillantok egy ismerős alakot. Mikor ráeszmélek, hogy ki is a fazon, végig fut a hátamon a hideg.
- Hiszem én ezzel a sráccal álmodtam! – kiáltok fel, persze csak magamban, de állam láthatóan is leesik kissé.
A fiú hamar észre veszi, hogy őt lesem, így tekintetünk máris egymásra talál. Így félig meddig végigmérve is megtudom mondani, hogy alacsonyabb mint én, de ami még fontosabb, egyáltalán nem az a „majd én megerőszakollak” típus, hanem inkább pont az ellenkezője. Amolyan kis pirulós féle és ez pont tetszik. Így aztán kissé megnyugodva foglalom el helyemet. Nem sokkal később, mikor már mindenki helyet foglalt a neki szánt helyen, egy férfi lép a színpadra és végkép megbizonyosodok róla, hogy csak álmodtam az egészet és nem ő lesz, aki engem megront, hanem feltehetően én őt. Ha már úgy is így „rátaláltam”. |
Saga POV.
Annyira örültem magamnak. Hogy miért? Mert éppen most rázogatom a szexy fenekű fickónak a kezét akit mint kiderült Rain-nek hívnak. Így közelebbről mégjobban néz ki mint távolról. Szép széles vállai vannak és elég kigyúrt a pasas. Szóval úgy nagyából öszefoglalva izmos, helys, jó a segge és ahogy elnézem a gatyája eléggé dudorodik szóval isten megáldta ott is. Mikor a sor végére érünk én még mindig őt nézem. Meg akarom szerezni! Kell nekem és pont. De mivel készülődni kell így kénytelen vagyok elszakadni a látványától. Vissza megyünk a házba, de én azonnal a "szobámat" veszem célba a többiekkel most mit sem törődve.Valami szexy-t kéne felvennem, de még is kényelmeset. Kutakodni kezdek a táskámban és végül rátalálok a megfelelő göncre.Egy fekete testhezsimuló nadrág amiben könnyen lehet mászni az ilyen nagyobb dombokat és felsőként választok egy fekete pólót és hozzá egy pulcsit. - Talán ez megfelel... - nézegetem magam a tükörben. Mikor kész vagyok kilibbenek az ajtón és Nao meg Shou már ott ülnek az asztalnál. Szóval most nem rám kell válni, hanem Hirotóra és Tora cicára... Mikor mindenki készen van elindulunk a gyülekezőre. Tekintetemmel Rain-t kutatom és meg is találom a tömegben. Elég feltűnő, hiszen ebben a táborban ő néz ki a legjobban (persze magamon kívül gondoltam). Végig mérem tekintetemmel mire ő rám néz én pedig vágytól teli tekintettel mosolygok rá. Vissza mosolyog, de gondolom figyelni akar így vissza fordul. Engem túlságosan nem érdekel az amit mond... úgy, hogy csak nézek magam elé. Most nem őt nézem mert még a végén azt hiszi, hogy totálisan bolond vagyok. Egy kis idő múlva mikor csigabiga kisasszony befejezte a 2 órás prédikálását elindulunk végre. Mivel Toráék túránál mindig szeretnek elöle lenni és felfedezni mindent addig Sagat nem érdeklik a dolgok, de azért követem őket. Viszont amíg előrefelé törünk Megpillantom Raint a tömegbe. Mikor elhaladnánk előtte én belemarkolok fenekébe és felé fordulok. - Jó formás - vigyorgok, majd rákacsintok és ott hagyom, követve a többieket.
|
Rain (Bi) POV:
Miután beültünk egy fiatal táborvezető leányzó elmondta az aznapi programokat. Azután körbeüdvözölhettük rendesen is egymást, így két hosszú sort alakítva, mindenki bemutatkozott mindenkinek.
- Szerbusz! A nevem Rain (Bi). Örvendek a találkozásnak! – mondtam, egy nálam kicsivel talán magasabb (bár lehet, hogy csak a cipője tette) japán srácnak, aki igen csak méregetni kezdett.
- Én Saga vagyok! – felelte egyszerűen, még is csillogó szemekkel.
Ránézésre jó a megjelenése és még egész jóképű is. Ráadásul egyenlőre rendesnek is látszik, de hát majd úgy is kiderül, mert ha jól veszem ki a tekintetéből, akkor nem most láttam először és utoljára a táborozás alatt. Amíg én ezen gondolkozok, ő csak vigyorog és tovább lép a mellettem álló félhez. Én is így teszek és bár lassan eljutunk a sor végére, ő még mindig engem vizslat. Kezdem kissé kellemetlenül érezni magam, mert nem értem mért bámul ennyire. Talán van rajtam valami? Vagy.. csak nem? Valami furcsa gondolat fut át agyamon, de amilyen hírtelen jött, olyan hírtelen el is vetem. Hiszen.. Már miért is lenne éppen AZ? Biztosan csak félre értelmeztem valamit. Azzal a bemutatkozások után visszamentünk a szobáinkba és gyorsan a túracuccainkba öltöztünk. Majd jött a csoportba gyülekezés a táborhely bejáratánál és mikor mindenki helyben volt, elindultunk. |
Saga POV:
Miután kipakoltam a cuccaimat a többiek persze már kiabáltak, hogy siessek mert lefogjuk késni a köszöntős cuccost. Még gyorsan igazítottam egyet a hajamon és már libbentem is ki a szobából.
- Itt vagyok. Nyugi már - vigyorgok, ők pedig szem forgatva elindulnak. Én persze megyek utánuk.
Mikor odaérünk vannak székek amikre leülhetünk. Mi elfoglaltuk a nevünkkel ellátott székeket és a csajszi már is magyarázza a programokat.
- Üdvözlök mindenkit - mosolyog. Na ne mond... Karba tett kezekkel dőlök hátra és unott fejjel nézem a csajt, ahogy magyarázza a programokat.
- 2 óra múlva túrázunk egy kicsit, hogy jobban megismerjétek az itteni szépségeket. Szóval túra ruhát és cipőt fel - vigyorog izgatottan. Na kössz hát megy a halál... Akkor már inkább elásom magam!
- Aztán lesz majd a vacsora és végül este tartunk egy kis zenei estet, ahol minden előadó énekel majd egy számot - na ez már egy fokkal jobban hangzik. Na de mégis a túrázást nem lehet véletlenül kihagyni?
Ahogy körbe néztem, csak azt láttam, hogy van aki unott fejjel és van aki szinte repdesett az örömtől a hírek hallatán. Na szép.. milyen idiótákkal kerültem én ide az isten háta mögé? Hát úgy látszik Kami-sama nem szeret engem...
Majd jött a bemutatkozás. Voltak jó kis husik... meg voltak olyanok, hogy jaj... De engem leginkább ez a Bi Rain gyerek fogott meg. Izmos kigyúrt teste van és eszméletlen jó segge. ( MERT UGYE SAGA SZERETI A JÓ POPSIJÚ FÉRFIAKAT! ) Csillogó szemekkel nézem arcát ami szinte nem helyes hanem kurva jó! Talán mégsem lssz olyan rossz ez a tábor...
|
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
