Cím: Maboroshi

Név: Rauko

Szereplő/Páros: RuruAoi/the GazettE

Korhatár: +16

Figyelmeztetés: Shounen-ai, depressziós hangvétel

Történet rövid leírása: Hiány… szenvedés… önvád… megoldáskeresés. Egy döntés… egy álom.

 Zuhanok. A szikla széléről állva még olyan mélynek tűnt minden, de most látom: borzalmasan közel van. Akár az élet. Ha az elején vagy, akkor még végeláthatatlan, ingoványos messzeség; de ha eldöntöd, hogy valaki után mész, akit szeretsz, már nem is olyan szilárd… Túl hosszú csupán, hiszen itt tart, egyedül, magányosan.

Zuhanok. Megyek utánad! Nem maradok itt tovább nélküled, hiszen… ha te nem vagy itt, akkor nincs értelme. Hová lett a nevetésed? A sírásod? A sikolyaid, a sóhajaid, a nyögések a fürdőből, a hálóból, a kanapéról, a konyhaasztal alól… Minden csendes, akár a temető. Egy hely, ahol egy lélek nyugszik. Ez a lakásunk. Ahol először vágtál a fejemhez egy kristálypoharat, ahonnan együtt mentünk a balesetire, ahol először estél össze… és ahol utoljára. Ahol én sosem voltam ott, mikor szükség lett volna rám.

Meddig kell még ébren maradnom ahhoz, hogy a karjaidban lehessek? Ha a nevedet ordítanám, miközben közeledek a föld felé, talán változna valami? Talán hamarabb eljönne a vége? Elmondanám, ha itt lennél… amit akkor nem tudtam. Hogy mennyire, de mennyire utáltalak. De megláttalak a padlón feküdni, véres fejjel, furcsán álló karokkal és lábakkal, hófehéren… tündöklően. Te mindig az voltál. Gyönyörű és izgató az én karjaimban, ahogy Miyaviéban, és Reitáéban is. De nekem suttogtad, hogy szeretsz! Velem éltél, miattam jártál haza.

Elhagytál… a sok év alatt legalább ezerszer. A próbateremben Reitáért, a kis, városszéli bárban Miyaviért, az étteremben a helyes, szőke pasasért. De én mindig megbocsájtottam neked. Miért ne tettem volna? Egyetlen alkalom volt, amikor én csaltalak volna meg téged… de a te nevedet sóhajtottam szex közben. Emlékszel? Kérdezted is, hogy mit akartam a Kat-Tun Kaméjától. Hazudtam. De akkor utoljára. Te aznap este is eltűntél. De csak most… csak most mentél el végleg.

Látom az arcodat, ahogy a földön állsz, kitárt karokkal, és vársz rám. Nem merem a neved ordítani, félek, talán megrémítem ezt az álomképet, és elillan. Talán most nézhetem utoljára a mosolyodat, ahogy a szemeid megcsillannak az éjszakai fényben. Nem tudok dönteni: álom, vagy valóság? Szép alakodat lassan hatalmas, fehér szárnyak ölelik át, ahogy kitárod őket, majd elindulsz felém. Szállsz… repülsz… Angyalom!

Ahogy közeledek, hallom a hangodat is…
- Kouyou… Kouyou… - Így suttogtál szex közben. Így sóhajtottad a nevem, mikor utolért a gyönyör, és mindegy volt, melyikünk volt felül. Te mindig sóhajtottál. Kitárom a karjaimat, és szeretném a nevedet suttogni, de nem jön ki hang a torkomon. Szeretném azt mondani: szeretlek. De nem megy. Képtelen vagyok rá. Csak zuhanok, zuhanok… aztán vége. Nem érzek fájdalmat. Pár pillanat múlva lebegve nézem a véres, kicsavarodott testet, és mosolyogva látom, hogy a lábaim szív alakban törtek szilánkossá. Vagy igaz lenne, amit édesanyám mondott mindig: ha valaki szerelmes, a kiskanál is szív alakú.

Zihálva ébredek. Úszom a saját izzadtságomban, és remegve tapogatom meg combjaimat, majd karjaimat, nyakamat. Hirtelen egy kéz simul derekamra és éjfekete hajzuhatag terül szét lábaimon. Feje az ölemben, lehelete cirógatja ágyékomat, ahogy megszólal.
- Rossz álom?
- Igen, de már vége. - Felemelem, tenyereim közé fogom szép arcát és ajkaira suttogok. - Szeretlek. Soha nem hagyhatsz el.
- Soha nem akarnálak elhagyni - sóhajtja, és megcsókol. Lágy, édes és hamis. De tőle van. - Jó éjt, Kouyou.
- Neked is, Yuu.

Zuhanok…

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2010.12.12. 16:40 Mama-sama A történet mondani valója nagyon kihat a sorok közül, ami kifejezetten tetszetős. Az érzelem világ eléggé emberiekre sikerültek, ami szintén magával ragadja az embert. A fogalmazásmód letisztult és gördülékenyen viszi az eseményeket. A fantasy téma ebben a drabble-ben eléggé alternatív módon bukkan fel, ami abszolút nem baj, hiszen innen is látszik az emberek és gondolatok sokszínűsége. Egyszerűen, ez csak megosztja az olvasó közönség véleményét a kategória besorolás valósságáról. A szereplők megformázása igazán hitelesek, legalábbis olyan szinten, hogy nem bújnak ki teljesen a férfiúi mivoltukból, hanem maradnak pasis gondolatmenetük, mozzanataik, főleg Uruhának. A helyesírás itt volt a legjobb! Köszönöm, hogy olvashattam! Gratulálok hozzá! Üdv.:Manka-sama