|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[15-1]
Ruki POV:
Hirtelen megijedtem amikor úgy nekem rontott, de aztán rájöttem, hogy nem fog bántani, hogy soha nem bántana. De amikor leül a zuhanyzó tövébe és a nadrágjába nyúl, hirtelen nem tudom, hogy mit csináljak. Szaladjak el, vagy maradjak? Nekem… nekem ez egy kicsit túl sok, de az eszem hiába nyavalyog, ha a testem meg mást diktál.
Kényeztetni kezdi magát, elmondja, hogy mind ez azért van, mert ennyire kíván, és hogy ennyire szépnek talál, én pedig még mindig csak ott állok, mint egy kuka a tusoló alatt, és csak bámulom, ahogy kezét saját magán jártatja.
- Gyere, ülj ide mellém. Ez még nem sex. Nem fogok rád ugrani, ígérem. – mondja, majd egy kicsit várok, jól átgondolom az egészet. Hisz végül is, ez nem szex, csak megismerjük egymás testét egy kicsit jobban. Bólintok és odamegyek mellé, s leülök.
Nyakig vörösödve nézek oldalra, egyenesen le az ágyékához, kezem még mindig nadrágjában játszik a farkával, majd szép lassan előveszi. Milyen nagy, és milyen keménynek tűnik. Biztosan az is.
Nadrágomban „virgonc Vili” sem bír magával. Keményen lüktet egyet, mintha csak kiáltani akarna, hogy „Hé! Itt vagyok én is” Lélegzetem felgyorsul, a látványtól szívem hatszorosán kezd el dübörögni, alig bírok levegőt venni, de kezeim már mintha önmagukon kívül mozdulnának. Simogatni kezdem magamat, szinte mindenhol. Combjaimat, hasamat, cicijeimet, nyakamat, majd le vissza az ágyékomhoz, s reszkető ujjakkal nyúlok be a gatyámba, s markolom meg maga.
- Vedd elő, kérlek, Ruki… - nyögi mély hangon zihálva Aoi. Szemébe nézve, látom a mérhetetlen vágyat, szinte elveszek bennük,s már nem is gondolkozok, csak előveszem, nem nagy, ám de kis takaros farkincámat. Aoi pedig felhörög mély hangon…. – Istenem… gyönyörű vagy…
- Aoihh… - nyögöm nevét, már én is mozgatom kezemet farkincámon. Nagyon kemény vagyok, és lüktet, mintha csak egy második szív lenne. Másik kezemmel simogatom magam, végül a makkom tetejére teszem a mutató ujjamat, majd elveszem. Vágycseppjeim makkom és ujjam között húzódik, és nyúlik. Érdekes egy dolog, de Aoi-é is ilyen nedves, innen látom még fátyolos tekintetem mögül is. – Ahh… - nyögök fel a látvány hatására. Már nem tudok gátat szabni hangomnak. Kezem egyre gyorsabban mozog farkincámon….
|
Aoi Rukinak és Arinak
Az a baj, hogy ezzel megástam a saját síromat. Hogy lehetek ennyire… ekkora.. IDIÓTA?! Olyan kis szendén, pirulva áll előttem egy szák gatyában, hogy menten megzabálom, és még csak meg sem érinthetem. Bár tény, hogy az olyan szüzikékből lehet a legjobb passzívot nevelni, mint amilyen ő, és én mindent megteszek majd az ügyérdekében. Kezdetnek mondjuk meg kellene nyugodnom, nem a testére koncentrálni, és elkezdeni magam szappanozni, mert így nem, hogy nem haladunk, kibaszottul itt fogom kiverni a farkam előtte!
Kegyetlenül jó teste van, és iszonyatosan jól áll neki, ha semmi nincs rajta. Mondjuk tény, hogy a legizgibb részt takarja a kisgatyája, de nem baj, odaképzelem. Helyesebben dehogy képzelem, így is fáj már, olyan kemény. Mázli, hogy nem néz oda, gyanítom, kiszaladna.
Azt mondjuk nem tartom valószínűnek, hogy szánt szándékkal izgatna fel. Az viszont tény, hogy elkezdi magáz simogatni, amivel csak azt éri el, hogy a hátamat a csempézett falnak támasztom, és élvezem a műsort, amit szolgáltat.
Hát, valami mennyei látvány. Ahogy a hajáról lecsorognak a vízcseppek, hogy végigfolydogáljanak azon az édes testen… el fogom veszteni a fejem. Nem. Már elvesztettem.
Lépek, és ott is vagyok. Próbálok vele finom lenni, de tény, hogy szívem szerint belekefélném a csempébe, olyan rohadtul jól néz ki. Ez a haj, ez a testem, ez az arc… jesszus.
Finoman lököm a csempének, ő pedig ijedten néz rám. Látszik, hogy megzavartam a kis kényeztetésében, de nem bánom, és ő sem fogja.
- Aoi - nyögi meglepetten.
- Ne félj cica, nem fog fájni, nem foglak bántani, sőt, a gatya a is rajtad marad - suttogom, és hirtelen összefogom egyik kezemmel mindkét csuklóját a feje fölött, és tépni kezdem ajkait. Ez most nem a finom csók, mert most iszonyatosan fel vagyok izgulva. Ő még egyet nyög, aztén készségesen adja át nekem magát, bár fészkelődik ezerrel a kicsike. Milyen édes…
Egyik térdem lábai közé nyomva izgatom, mire belenyög a csókba, és elhajol.
- Aoih… - nyögi megint.
- Ne félj, nem lesz baj - suttogom, és elkezdem a nyakát csókolgatni. - Csak még egy kicsit… csak egy picit még…
- De én még… ahh… nem akarom - jelenti ki, mire rá pillantok. Mosolygok, próbálok nem vigyorogni, a végén még megijedne szegény.
- Nem fog megtörténni - mondom neki, elengedem, ellépek tőle, és leülök a fal tövébe, ő pedig értetlenül néz rám.
Nem akarom tovább hőzni az időt, mert fel fogok robbanni. Egy laza mozdulattal csúsztatom a kezem a nadrágomba, és elkezdem kiverni magamnak. Közben rá nézek… erre vajon mit reagál?
- Ez nem rossz dolog, kicsim. Látod? - Mosolygok töretlenül, kedvesen. - Ez azért ilyen, mert rohadtul kívánlak, és mert iszonyatosan szép vagy - nézek mélyen a szemébe.
|
Ruki POV:
Őszintén örülök, hogy Kai és Aoi ezt megbeszélték egymással. Így nem kell azon aggódnom, hogy mikor fognak ismét egymásnak esni. Bár mondjuk kitudja, bármin összekaphatnak. Mondjuk rajtam. Aoi-ból ki is telik sajnos. Féltékeny fajta, erre az utóbbi időben rájöttem már.
Otthon ismét egyedül vagyunk, anyáék nagyon güriznek, egész éjjel, amikor bemegyek a szobába, Aoi akkor halássza elő a fürdőnadrágunkat, én pedig mindaddig, amíg nem magyarázza el, nem is értem, hogy mit akar velük. Együtt… fürödni. Velem…
- Benne vagy? – kérdi vigyorogva, nekem pedig ezernyi gondolat megy át az agyamon. Nem tudom, mit kellene tennem. Félek, hogy felsülök előtte. Hogy nem fogom tudni magam tartani, annyira mint kellene. Veszélyes rám nézve az a tudat, hogy Aoi egy szál fürdőnadrágban lesz velem, egy kis helységben, ráadásul rajtam se lesz több textil mint rajta. Végül, úgy döntök, ha valami elfajulna köztünk, akkor azonnal meg fogok állni, még ha nehezemre is esik.
- Oké. Pirulok el. Én bemegyek a fürdőbe, amíg te itt felveszed a nadrágot. Okés? – bólint. Nagyon helyes. Nem bírnám úgy átvenni, hogy itt van a közelemben.
Gyorsan be is megyek a fürdőbe. Ledobok magamról mindent, majd a szennyesbe teszem, s felveszem a fürdőnadrágomat. Furcsa, mert nem sűrűn hordom, nyáron is ritka, ha strandra megyek, de jobb, mintha anyaszült meztelenül.
Aoi bekopog, én pedig beinvitálom. Kezeimet magam előtt kulcsolom össze, félresütött szemekkel állok, s elpirulva, félénken pillantok rá lassan. Egyszerűen olyan tökéletes. Izmos, férfias. Pontosan az ellentétem. Hosszú haja vállaira omlik. Szép lassan beállok a tusolóba, s ő is mellém áll. Ahogy megnyitjuk a vizet fürdeni kezdünk. Először nem nyúlunk egymáshoz, de a szememet nem tudom levenni róla. Szappanozom magam, miközben arra vágyok, s arról képzelgek, hogy nem ő, hanem én simogatom az ő testét, a habos ujjaim csúsznának puha bőrén. Agh… istenem…
Behunyom szemeim, próbálok lenyugodni, tovább szappanozom magam, mire már mindenütt tiszta hab leszek. De valahogy nem tudok megállni. Fejemet hátra hajtom, s így kezdem el magam, kipirult arccal, már nem fürdetni, sikálni, hanem simogatni. Nem merem kinyitni a szemem, nem merek hozzá érni, a szemébe nézni, viszont nem tudok megállni….. Érzem magamon a tekintetét…. |
Aoi Rukinak és Arinak
Mennyei volt vele aludni! Valahogy szavakkal kifejezhetetlenül kurva volt érezni magam mellett. Még akkor is, ha nem volt szex, és tekintve hogy az én pici cicám még nem volt pasival, nem is lesz egyelőre. Nem fogom lerohanni, mert semmi esetre sem akarom elijeszteni. Nincs az az isten, hogy én őt bármilyen formában bántsam… maximum kiverem magamnak, amíg rá nem tudom venni egy kis akcióra. De megcsalni se nagyon akarnám, sőt, kizárt. Nem, mert akkor mindent elbukok. Rei is elfordul tőlem valószínűleg, elvesztem a testvéremet és a kedvesemet is. Épp ezért akarom lejátszani a meccset Kai-channal. Tudom, hogy Rukival fontosak egymásnak, még akkor is, ha Kai totál bele van habarodva az én szépségembe. De ki nem?! Minden épeszű passzív rá csorgatja a nyálát.
Szépségem szerint fent lesz a tetőn, szóval oda megyünk. Út közben felszedjük Reitát is, hiszen ha szét kell kapni minket, Rukinak csak ne essen már baja. Egyébként is cigit kell kunyiznom Reitől. Mondjuk jó fej a szöszi, egy kurva szót sem szól, köszön és követ minket. Igen, előbb Kai-al kell lerendeznem a dolgot.
Ahogy felérünk, Ruki kicsit megremeg. Meg is értem, én is be vagyok szarva, hogy összekapunk. Akárhonnan nézzük, Kainak izmosak a karjai. Bevág egyet és ott is maradtam egy időre.
Ahogy meglát minket, mintha halványan elmosolyodna. Odalépek elé. Persze hülye nem vagyok, Rukit hátul hagyom Reinél, és pont annyira állok Kaitól, hogyha üt, tudjak ugrani.
- Figyu, Kai… beszélhetünk? - kérdezem tőle.
- Mit szeretnél mondani? - kérdez vissza. A mondanivaló talán bunkó, de mosolyog… úgyhogy nem tudom.
- Kérni akartam, és bocsánatot - sóhajtok fel. - Elkúrtam, nem kellett volna megütnöm téged - nézek rá. Ő egy pillanatra mintha hezitálna. - Ha nem muszáj, ne add vissza, légyszi. - Most ő sóhajt fel.
- Maradjunk annyiban, hogy ha Rukinak valami baja lesz miattad, szétverem a fejed, oké? - kérdezi teljesen komolyan. Én vigyorgok, és bólintok.
- Nem lesz, ne izgulj. Nem tudnám bántani - jelentem ki, mire előrelép Ruki és Rei. Előbbi azonnal elém lép, és megölelem, én meg visszaölelem, és a hajába csókolok.
- Akkor jól alakultak a dolgok, mi? - kérdezi Rei. Kai rá pillant.
- Tudtál róla? - kérdezi tőle, mire Reita ragadozóvigyorral néz vissza Kai-chanra.
- Én miről nem tudok, édes? - nevet fel, mire mindannyian követjük. Jó, hogy ők tudhatnak róla. Megnyugtató, hogy nem kell mindenki előtt megjátszani magunkat.
***
Jól elvagyunk. A szünetekben néha csapódik hozzánk valaki, akkor persze semmi nem történik Rukival, néha beáll elém, én meg megölelem, mert ezt még ki tudjuk magyarázni testvéri szinten. Ebédnél mellettem ül, másik oldalamon Rei, az ő másik oldalán meg Kai, így minden különösebb gondolkodás nélkül simogatom a combjait, és örömmel konstatálom, ahogy fülig pirul. Édes… Bár van egy olyan fura érzésem, hogy otthon még kapni fogok ezért, de akkor is élvezem, hogy játszhatok vele, és hogy ennyire ártatlan. Minden apró érintésemre elpirul… a csókjaink közben olyan édesen nyög fel néha, hogy menten hasra dobom… érzem, elő fogja belőlem hozni az állatot. Csak jussunk el oda. Bár addig valamit tennem kellene, hogy szokja a testemet, meg a tudatot, hogy előttem semmit sem kell szégyellnie. Hm… bár, nem. Ez az ötlet elsőre vad. Viszont… talán nem is annyira.
***
Anyuék már megint nincsenek otthon, mire mi hazaesünk a suliból. Nem is baj, csak zavarnának. Én neki is kezdek kicsiny tervem előkészítésének: megkeresem a fürdőgatyáinkat. Ruki kíváncsian méreget, ahogy nyakig vagyok a szekrényben, aztán kedvesen mellém lép.
- Mit keresel? - kérdezi mosolyogva, én meg pont ekkor bújok ki, úgyhogy még szép, hogy lopok egy csókot.
- Megvan - kacsintok rá, és meglibbentem előtte a gatyákat. - Zuhanyozzunk együtt. ha akarod, felvehetjük ezeket. - hatalmas szemekkel néz rám. - Semmit sem fogok enni, komolyan. De szeretném, ha megszoknád és megismernéd a testemet. - Végigsimítok az arcán. - Nem csak alvás közben.
|
Ruki POV:
Olyan finomak az ajkai. Ahogy végig puszilta az egész arcomat, ott ahol csak ért. Ajkai felmelegítették egy pillanatra a bőrömet. Csókja először puha és gyengéd, én pedig viszonzom, igaz kicsit bátortalanul. Nyelvét mikor számba dugja, némán, gondolatban nyögök fel. Annyira… annyira finom, és meleg. Nem bírom abbahagyni, nem tudom mi történik velem. Szívverésem felgyorsul, ő kezeivel simogat, érzem ahogy megremegek a jóleső érzésre.
Hangomat már nem tudom visszafogni, ajkai közé nyögök, mire Ő azonnal felnyög. Egyre közelebb férkőzik hozzám, szinte már az ölébe is húz. Teljesen úgy érzem, hogy elgyengülök. Odalent a nadrágomban készül valami. Sokszor érzetem már ilyet, és pisis sem vagyok, hogy ne tudjam, mi történik a testemmel. Kívánom, Aoi-t. A testem az övét kívánja, de mikor kezei lejjebb csusszannak, s fenekem felé irányulnak lecsúszni, felnyögve szakítom meg a csókunkat, s húzódok el tőle, nyakig elvörösödve.
- Izé.. én… - hebegem, meg dadogom. Ez nagyon nem jó, nem jönnek szavak a számra.
- Szóval, Kai-al nem mentetek el addig soha, ugye? – kérdi számra suttogva. Ismét megremegek, lehunyom szemeim, s megrázom a fejem. – Semmi baj, Ruki – ölel magához. – Viszont, most jó lenne, ha bemennénk, mert megfázunk. – már állna fel velem együtt, de szemeim kipattannak, s megmarkolom az ingjét.
- A.. anyáéknak, mit fogunk mondani? – csúszok le róla, s megállok előtte, kétségbeesve nézek fel rá. – Nem mondhatjuk el nekik. Diliházba záratnának minket, az… az is lehet, hogy elküldik valamelyikkőnket és soha nem láthatjuk majd egymást.
- Csss… - simogatja meg az arcomat. – Ilyenekre ne is gondolj. Nem mondjuk el nekik. Sőt senkinek. Ez csak a mi titkunk lesz. Kai gondolom tud róla. – bólintok – Jó, Reita is. De senki másnak ne mondjuk el, oké, Édes?
- Jó. - bújok hozzá megnyugodva, majd átkarol, s elindulunk, befelé a házba.
~*~
Most, hogy már megfürödtem, bezárom az bejárati ajtót. Anyáék ma nem jönnek haza, mert éjszakások. Cuki pizsamapólómba és kis sötétkék boxeromba megyek be a szobába, de mikor belépek, elkerekednek a szemeim.
- Összetoltad az ágyakat? – kérdem meglepve, s kissé elpirulva. Éhes tekintettel néz végig rajtam, szinte elolvadok, ha csak rám néz.
- Igen. Anyáéknak, legfeljebb azt mondjuk, hogy így kényelmesebbnek találjuk az alvást, így nagyobb a terünk és stb… oké? – indul meg felém, majd előttem megáll. Ő rajta csak egy boxer van. Sosem alszik pólóban. Izmos hasa és karjai csalogatják a szemeim. Egyre férfiasabb az alkata. Sőt, szerintem hízott is, és nagyon jól áll neki. Sokkal… sokkal jobban tetszik így.
- Rendben. – mosolyodok el halványan, majd pipiskedve adok puszit a szájára, s az ágyhoz megyek. Érzem a hátamon, jobban mondva a fenekemen a tekintetét. Szinte egy harmadik lyukat éget a hátsómba. – Gondolom mindenki a megszokott oldalon alszik?! – kérdem mikor befekszek, s magamra húzom a takarót. Ő bólint, s egy másodperc múlva már lendületből urgik be az ágyba mellém, hogy szinte huppanok egyet a matracon.
Megölel, magához szorít, s megcsókol. Szenvedélyesen csókolózunk, altestemet próbálom távolabb tartani tőle, mert félek, ha hozzá simulok, nem fogok tudni, majd leállni. De ő meg, amúgy is veszi a lapot, és nem tolakszik. Csak csókolózunk, ameddig el nem álmosodok, s hozzábújva ragadnak el az álommanók….
~*~
Másnap, iskolába együtt megyünk. Először is óra elején Aoi meg akarja keresni Kai-t hogy bocsánatot kérjen a tegnapiért, én pedig tudom is, hogy hol lehet. Fent a tetőn. Ott lógtunk együtt mindig…. |
Aoi Rukinak és Arinak
Egészen őszintén szólva belefagyott a nyál a számba. Elég hideg van, de nem érdekel… hiszen még mindig nem jött fel. Nem tudom, hogy mit csinál. Talán keresi a konyhakést, hogy átvágja a torkomat… aztán, amikor végre nyílik a kibaszott teraszajtó, és meglátom a kezében a hatalmas takarót, hirtelen nem tudom, hogy mit akar vele. Azzal akar megölni? Milyen halálnemek vannak, amiket takaróval lehet elkövetni?! Mert azt kétlem, hogy azért hozta, hogy ne fagyjak meg.
Aztán egy darabig csak áll velem szemben és néz… én meg őt. Annyi pasi van a világon. Annyi, de annyi szexibbnél szexibb passzívot össze tudnék szedni. Jól nézek ki, ezt tudom. Menő vagyok… ott volt Ruru is. Meg még ezren pucsítanának, ha akarnám. És nekem mégis ő kell. A saját öcsém. Azokkal az isteni szemeivel, az édes hajával, a szexi ajkaival, a kefélnivaló seggével…. és már ha csak rá gondolok, akkor majdnem teljesen merev vagyok. Nem tudom, mi a fasz történt velem. Soha nem vettem eddig észre… mert akárhonnan nézzük, évek óta mellettem van. És mostanában lett ennyire jó pasi. Ahogy néz, ahogy jár, ahogy beszél, ahogy eszik, amikor iszik, amikor felmegy a lépcsőn, és kicsit megriszálja a seggét, amikor zuhanyozik, amikor… ahh. Minden megőrjít, ami Ő. Az illata… az illata egyszerűen utánozhatatlan.
Aztán, amikor végre mellém tipeg és leül… olyan dolgot mond, amit nem is vártam. Ő is… engem? Ez.. ez annyira hihetetlen ebben a pillanatban. Már elkönyveltem, hogy el kell húznom a picsába, mert ő nem akar egy olyan beteg állattal lakni, mint én, erre kiderül, hogy ő éppen annyira beteg állat, mint én. És hogy ennek mennyire örülök én ebben a pillanatban, az szavakkal kifejezhetetlen.
Nem tudok, és már nem is akarok gondolkodni, csak utána nyúlok, és magamhoz húzom a kis testét. Az egész egy nagy takarókupac jelenleg, de nem, érdekel. Csak ölelem… és ölelem, és végre a karjaimban tarthatom.
Ahh, bassza meg, már a gondolat is fergeteges, hogy itt van. Velem, nekem…
- Ruki… - tolom el kicsit magamtól, de nem csomagolom ki, így beszélek neki, közben simogatom pár helyen, ami azt hiszem, a combja, vagy a karja. - Figyelj. Én ugyanolyan undorító, mocskos és rossz ember vagyok, mint te. Ha tudnád, hogy mikre gondolok ebben a pillanatban is, drága Ruki - mosolyodom el, ahogy eszembe jut egy adott pillanat, amikor mondjuk épp hátravetett fejjel, ívbe feszült háttal lovagol rajtam, és ahhg! Fel akarom falni, lehetőleg azonnal. - Tudod, ha tehetném, akkor most leteríteném a földre ezt a takarót, ráfektetnélek, és végkimerülésig csókolnálak - sóhajtok fel. - Aztán a karomba vennélek, bevinnélek, együtt zuhanyoznánk, és együtt aludnánk, aztán reggel felkelnénk, bemennénk a suliba, lekapnálak a srácok előtt, és mindenki bassza meg - suttogom neki, mire megremeg a takaró. - Bújj ki onnan, picim - vigyorgok, de nem sokat haasznál, mert meg sem moccan. Na, basszus. Akkor majd cselekszek én.
Saját oldalamról elindulok, és amikor megtalálom a lábacskáját, lassan végigsimítok rajta. Gáz így vakon kényeztetni valakit, pláne úgy, hogy eszemben sincs felizgatni, vagy megijeszteni. Oké, mondjuk el tudnám viselni itt és most, de nem akarom, hogy hülyeségeket gondoljon, és tekintve, hogy ismer, gondolhat is. Mert eddig tényleg leszartam, hogy ki mit érez, megdugtam és kalap. De már Rurunál is éreztem, hogy valami változott, Rukinál meg végképp.
Amikor már a hasfalán simítok végig, egyre jobban megremeg. Lassan elengedi a takaró csücskét, így a szabad kezemmel lehúzom róla, és ekkor látom meg, hogy mennyire elpirult, mennyire szép, mennyire édes, mennyire… mennyire Ruki. Nem is bírom sokkal tovább, csak még pár másodpercig.
Egyik kezem arcára simul. Amikor megérzem a puha bőrt az ujjaim alatt, fel kell, hogy sóhajtsak, annyira jó. Selymes, puha, finom… Közelebb hajolok hozzá, és először csak a homlokát csókolom meg. Amikor erre nem rezzen össze komolyabban, akkor elindulok lefelé, és megcsókolom a csukott szemeit, az orrát, aztán ajkaihoz érnék. Nem merek tolakodó lenni, de akarom.
Lágyan, alig hozzáérve simítok végig ajkaimmal az övéin, és amikor felnyög, nem tökölök tovább, becsúsztatom a nyelvem. Egyik kezem a tarkójára vezetve húzom még közelebb, miközben nyelvemmel táncba hívom az övét.
|
Ruki POV:
Láttam Aoi szemében a tüzet, a haragot, és a csalódást, de nem hittem volna, hogy Kai ússza meg ennek a levét. Én nem akartam, hogy ez legyen, én…. Én csak adni akartam egy esélyt Kai-nak és nekem, de úgy látszik ez nem fog menni. Már csak Aoi miatt sem. A mai után kétlem, hogy egyáltalán azt is hagyja majd, hogy az utcára kimenjek.
De… valamiért legbelül a szívemben fáj… fáj, hogy így látott engem. Úgy érzem magam, mintha megcsaltam volna, pedig ez lehetetlen. Ő a bátyám, én pedig az öccse vagyok. Nem tudom elhinni, hogy féltékenységből csinálta ezt. Talán ugyan úgy össze van kavarodva mint én? Talán…
Mindenesetre mielőtt hazamennék, Kai-al kiülünk a parkba a megszokott helyünkre. Százszor bocsánatot kérek tőle, Aoi nevében is, majd úgy döntök, hogy ez nem mehet így tovább. Szeretem Kai-t de… ez valami más szeretet. Lehet, hogy csak ismét hülyeségeket gondolok, de Kai-t inkább tekintem a bátyámnak, mint Aoi-t, érzelem szempontjából. Pedig pontosan fordítva kellene lennie.
Elmagyarázok Kai-nak mindent, megbízok benne, tudom, hogy nem fog senkinek semmit elmondani. Szinte sírva kérek bocsánatot tőle, hogy én ezt nem így akartam, és hogy ne haragudjon, bocsásson meg azért, mert vele akartam elnyomni az igazi érzéseimet. Kai jó ember, így csak megölel és megvigasztal. Biztos vagyok benne, hogy fáj neki is ez az egész, de a mi kapcsolatunk lehetetlen. Pont olyannyira, mint Aoi-val… hiszen testvérek vagyunk.
~*~
Szívem olyan hevesen ver, amikor hazamegyek, Aoi nincs a szobában, sőt az egész lakásban nem látom. A szekrények tárva nyitva, de a ruhái… eltűntek. Szinte megdermedve állok a szoba közepén. Nem… nem hiszem el, hogy elment volna itthonról. Ezért… Anyáéknak mit mondok?
Lehuppanok az ágyra, s eldőlök, felkészülve a sírásra, de megérzem, hogy valamire ráfeküdtem, így felkelek az ágyról, s csak akkor veszem észre, hogy egy levél van a párnámon. Remegő kezekkel nyúlok érte, hogy elolvashassam… Félek.
„ Ruki… először is, sajnálom a mait. Tényleg. De legalább rájöttem, hogy nagy gáz van velem. Beteg fasz vagyok, és ha a mástól hallanék ilyet, tuti elhánynám magam, de akkor is… azt hiszem, kurvára belezúgtam a saját öcsémbe. Ha be akarsz olvasni nekem, hogy mekkora fasz vagyok, akkor a tetőteraszon megtalálsz.”
Szóval akkor… ő is ugyanígy érez irántam. Nem mertem bízni benne, mert nem szabadna, mert testvérek vagyunk. Undorítónak kellene látnunk ezt az egész dolgot, de még sem tesszük. Anyáék, ezt, soha de soha nem tudhatják meg, különben mind a ketten megyünk az utcára, vagy a diliházba.
Késő van már, és hideg. Ott ül és engem vár. Fel kell menjek hozzá, hogy megbeszéljük ezt. Én… én nem akarom leordítani, mint ahogy azt ő várja. Én csak meg akarom beszélni ezt… valahogy.
Fogom a takarómat, ez jó nagy, és elindulok felfelé a tetőre. Amikor lassan kinyitom, reszkető ujjakkal az ajtót, azonnal őt pillantom meg, ahogy cigizik, és pont rám néz. Csak egy szál pulcsiban van, pedig már nincsen nyár.
Egy pillanatra, csak bámulni tudom. Olyan férfias, olyan szép, szinte már gyönyörű.
Akkor mozdulok újra amikor már elpöcköli a csikket. A takarót magammal viszem, alig bírom el, közben nem merek Aoi szemébe nézni. Bizonyára, nem érti, hogy mi a szart csinálok.
Amikor oda érek mellé, csak hajítok egyet a takarón, hogy rá és rám is juthasson bőven, és mellé ülök. Csak reszkető, elvékonyodott hangon tudok megszólalni.
- A…Aoi. Én, nem haragszok. Na jó… ez túlzás lenne, haragszok, hogy lepofoztad Kai-t, de hazudnék, ha én nem lettem volna rád, és Ruru-ra féltékeny. Féltem… mert megrémítettek, az érzéseim. Kai-al csak azért akartam járni, mert valahogy, el akartam nyomni azokat az érzéseket, amiket…. Amiket irántad érzek. És persze azt is tudom, hogy ezt nem szabadna, hogy mocskos, undorító gondolataim vannak. Tudom, hogy rossz ember vagyok, mert talán… sőt már biztos is, beleszerettem a saját bátyámba. – a mondat végén a takaró sarkát, magamra húzom, hogy jobban belebugyolálhassam magam, hogy még a szégyenkező arcomat is eltakarhassam. |
Aoi Rukinak és Arinak
Ahogy meglátom, hogy smárolnak, valami elpattan bennem. Az a kis semmi Ruki szájában turkál a nyelvével… és Ruki ezt élvezi?! A kurva életbe! Neki nincs joga ezt élvezni!
- Aoi… - hallom meg Ruru hangját. - Baj van, Aoi? - kérdezi kedvesen, és elém lép.
- Az a geci smárol az öcsémmel - jelentem ki fennhangon.
- Az öcséd már nem gyerek, haver, higgadj le - teszi a vállamra a kezét Reita. Fordulatból csapom el a mancsát, félretolom Rurut, és hátranézek rájuk.
- A faszom belétek is! Ez a kis szarzsák falja az öcsémet, ti meg nyugtatgattok, basszátok meg! - ordítom. Kai ekkor néz rám. A szemében… mintha örülne, hogy ideges vagyok, vagy tudja a faszom. Egy lépéssel érek melléjük.
- Gond van, Aoi? - kérdezi gúnyos hangon, vigyorogva Kai.
- Gondod neked van, barátom - jelentem ki, és kitépem a karjaiból Rukit, majd hatalmas pofont adok Kainak, aki megtántorodik, és elterül a földön. Ekkor lépnek be a többiek. Rei mögém ugrik, és el próbál húzni, Ruru elém lép, Ruki meg Kaihoz rohan.
- Mi a faszt csinálsz, te őrült? - ordít rám Ruki, és valahogy ekkor tisztul ki az agyam valamennyire. Csak nézem, ahogy babusgatja, simogatja, és olyan arccal néz rám, mintha meg akarna ölni. Egy kibaszott pillanat alatt rájövök: féltékeny vagyok.
Az öcsém faszijára, amiért smárol az öcsémmel…? Itt valami kurvanagy baj van.
Lerázom magamról önkéntes mentőangyalaimat, vetek még egy pillantást a boldog párocskára, és elindulok lefelé. Előtte gondosan belebaszok egyet az ajtóba, és az egyik széttört fadarab fel is sérti a kezem.
- Aoi, a kezed - kiabálja utánam Ruru, hiszen összevéreztem az ajtót.
- Én leszarom, szard le te is - válaszolok neki, aztán elindulok lefelé. Alig egy emeletet haladok, amikor valaki elkapja a csuklóm, és egy határozott, de brutális mozdulattal lök be az egyik nyitott terembe. Amikor észhez térek a pillanatnyi kábulatból, és kinyitom a szemem, Reita néz rám.
- Mi a kurva anyád van veled? - ordít rám, majd megfogja a karom, és egyik ujjával pont a sebre szorít, mire felkiáltok. - Mi a fasz bajod van velük?!
- Engedj már el, te fasz - kiabálok vissza, kire öklöz egyet a fejem mellett a falba.
- Azt kérdeztem, hogy mi a fasz bajod van Kai-al! - Szemei vészjóslóak. Tudom, hogy most nincs választásom, mesélek, vagy agyon ver.
És én mesélek. Hogy hirtelen kurvajó pasi lett az öcsémből, hogy én ezt hirtelen észre is vettem, hogy zavart, hogy ránk nyitott, hogy amikor megtudtam, hogy faszija van, meg tudtam volna ölni a faszit is és magamat is, hogy kilestem zuhanyzás közben, és hogy azt hiszem, féltékeny vagyok. Ő először csak pislog párat, majd a fejét fogva felsóhajt, és leül az egyik padra.
- Ez undorító, haver - jelenti ki, mire én nagy szemekkel nézek rá.
- Mi a faszról beszélsz?
- Belezúgtál a testvéredbe, baszd meg - jelenti ki, mire nekem kikerekednek a szemeim. Azt hiszem, a szivárvány minden ismert és ismeretlen színét produkálom egy perc alatt, aztán érzem, hogy megszédülök. Megtámaszkodom mellette a padon. - Jól vagy? - simít végig hátamon.
- Nem, baszd meg, kurvára rosszul vagyok! - jelentem ki, és leülök mellé, a tenyerembe temetem az arcom, és mélyet sóhajtok. - De valahogy éreztem, hogy ez lesz.
- Én nem gondoltam - sóhajt fel. - De ha így alakult, akkor valamit nagyon gyorsan tennetek kellene, hallod? Költözz másik szobába, vagy tudja a faszom. - Kezét megint a vállamra teszi. - És dobd ki Rurut. - Rá nézek, aztán vissza a padlóra, és felsóhajtok.
- És mit mondjak neki? Bocs Ruru, de belezúgtam az öcsémbe, és nem férsz bele a keretbe? - kérdezem gúnyosan, mire résnyire nyílik az ajtó, bekukucskál egy szőke, melírozott buksi, és félénken megszólal.
- Egy bocsánat is megteszi. - Reitával mindketten rémülten kapjuk oda a fejünket, Ruru meg belép. - Aggódtam érted - mosolyog kínosan, de rémült tekintetünket látva gyorsan hozzáteszi. - Hallgatok, mint a sír - kacsint rám, és kilibben. Rei a vállamra teszi a fejét, majd magához húz és megölel.
- Na, akkor már csak a neheze van hátra - suttogja. - Hé, ne aggódj. Akármilyen beteg állat vagy, én melletted leszek - mondja, és mindketten felnevetünk.
***
Otthon rájövök, hogy nem lesz bátorságom Ruki elé állni ezért fogalmazok neki egy levelet.
„ Ruki… először is, sajnálom a mait. Tényleg. De legalább rájöttem, hogy nagy gáz van velem. Beteg fasz vagyok, és ha a mástól hallanék ilyet, tuti elhánynám magam, de akkor is… azt hiszem, kurvára belezúgtam a saját öcsémbe. Ha be akarsz olvasni nekem, hogy mekkora fasz vagyok, akkor a tetőteraszon megtalálsz.”
Anyuék ma sem jönnek haza, így ettől nem kell félnem, de azért összedobáltam pár cuccot a sporttáskába, és az ágyamra vettem. Ha kidob, még a lakásból is, akkor tudjak felkapni valamit, és átzúzni Reitához.
Azt hiszem, hajnal kettő lehet, amikor hallom lentről, hogy valaki matat.
… szóval már dugnak is… hiszen mi másért lenne ott ennyi ideig! Mindegy. Nem fogok vele veszekedni. Nekem ehhez kibaszottul semmi közöm sincs. Elolvass a levelet, amit az ágyára tettem, így tutifix, hogy megtalálja, aztán feljön, elküld a vérbe, és én már mehetek is Reitához bőgni…
|
Ruki POV:
Napok óta kerülöm. Nem akartam vele közel, egy helységben lenni. Még az iskolában is, a haverok előtt, Kai-al csak mindig odaköszöntünk, és már mentünk is tovább. Inkább rájuk se néztem. Még mindig nem értem magamat, hogy mi van velem, talán csak túl kellemetlen helyzet volt, hogy rájuk nyitottam. De ez az érzés…. Ez a fura érzés. Nem értem magamat… egy kicsit sem.
Kai-al két napja vagyunk együtt. Úgy döntöttem, hogy adok magunknak egy esélyt, de még csak egy csók sem csattant el közöttünk. Én még nem akarok, Kai pedig nem erőlteti, amit nagyra becsülök, s talán azért van mert tényleg fontos vagyok neki.
Amikor hazaérek Aoi hevesen ölel meg. Először ellenkeznék, vagyis megpróbálom, de nem megy. Hiányzott az ölelése, már nagyon régen nem nyúlt így hozzám, és most nagyon jól esik. Illata kellemesen kúszik fel orromba, és ezek a szavak, amiket mond… felháborítanak és egyben valahol, örülök is neki. Mintha… mintha féltékeny lenne…
- Nem kell aggódnod, Aoi. Kai nagyon kedves velem. Mindent meg ad nekem, és sose bántana, így felesleges aggódnod, hidd el. – bújok ki öleléséből, s vetkőzni kezdek, hogy majd innen megyek a fürdőszobába.
- Akkor tényleg összejöttetek. – mondja halkan, hangjában szomorúságok vélek felfedezni. Felé fordulok és a szemébe nézek…. Ne… ne nézz így Aoi…
- Igen…. Megyek fürödni. – azzal már ott sem vagyok.
Máris a fürdőszobába igyekszem, ledobom az utolsó ruhámat is tusolni kezdek. Végig Aoi jár az eszemben, miközben mosoly és sikálom magam. Megremegek…. Ezt nem szabad. Nem szabad rá gondolnom, főleg nem fürdés közben. Most is úgy érzem, mintha nézne…. Mintha itt lenne mögöttem és nézné ahogy fürdök. Nem fordulok meg, úgy is tudom, hogy nincs ott. Miért is lenne?…
Lefekvéskor, Aoi már az ágyában van. Én is egy szó nélkül fekszem le, majd nem sokkal később felsípol a telefonom. Kai, az. Persze csak jó éjt kíván, mint eddig minden este, és hogy szeret. Vissza írok neki egy „viszont”-at de azt hogy „szeretlek” én még nem tudom neki írni. Leteszem a telefont, és Aoi szuszogását hallgatva alszok el….
~*~
Másnap az iskolában, még szünet előtt megyünk fel Kai-al a tetőre. Ilyenkor még nincsenek itt a többiek. Látom Kai-on, hogy valami baj van, hogy valami aggasztja, így aggódva fogom meg a karját, s fordítom felém.
- Mi a baj, Kai? Látom, hogy valami nincs rendben. – nézek a szemeibe, aggódóan.
- Semmi…. Vagyis nem baj… csak, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. – könyököl a korlátra, s tenyereibe temeti arcát.
- Micsodát? – kérdem érthetetlenül, s ujjaimmal az ingjét huzigálom.
- Minden percben arra gondolok, hogy… milyen lehet veled csókolózni. Meg akarlak csókolni. Meg akarlak érinteni… úgy… - dörmögi tenyereibe. Hangján hallom, hogy zavarban van. Elgondolkozok egy pillanatra. Végül is, ideje lenne, hogy megcsókoljuk egymást. Hisz együtt járunk. Csak miattam nem történt még eddig meg.
Lefejtem karjait a korlátról, s arcáról lehúzom tenyereit. Mikor kiegyenesedik, pipiskedni kezdek. Remegő kezekkel karolom át nyakát, s lehúzom kicsit, hogy megcsókolhassam.
Ajkai puhát. Először csak meglepődik, de utána, vissza csókol. Nyelvével óvatosan nyalja meg alsó ajkamat, én pedig utat engedek neki, hogy szenvedélyessé tegye csókunkat. Nyelve számba ficánkol, én pedig viszonzom, ahogy csak tudom. Furcsa érzések kavarodnak a fejemben. Teljesen összekuszálódik minden. Nagyon jól csókol, és tetszik is, ami megrémiszt. De valamiért úgy érzem, most is, hogy figyelnek…
Nyögve szakítom meg a csókot. Először Kai vállának hajlatába hajtom a fejemet, majd amikor oldalra fordítom a fejemet, csak akkor pillantom meg a srácokat, élükön pedig Aoi-t. Aki nem is kicsit, meglepetten áll, s bámul minket. Szívverésem felgyorsul, s csak bámulni tudom én is…. Nem tudom, most mi lesz… |
Aoi Rukinak és Arinak
Az a kisebbik baj, hogy ránk nyitott. A nagyobbik, hogy már előtte is őt láttam Ruru helyett. Ja, Ruru Kouyou, én így becézem. És be kell vallanom. Ruru minden tekintetben oltárian jó pasi. Helyes, szexi, isteni a segge, amivel meg a szájára képes… ohh, ha visszagondolok, majdnem elélvezek! De akkor is idegesít. Pedig már két napja történt. Azóta Rukit alig látom… korán megy el és későn jár haza, és kezdek nagyon aggódni érte. Csak, mint testvér! Az, hogy odaképzeltem a pasim helyére, miközben dugtunk, biztos csak véletlen volt. Épp rá gondoltam, vagy mit tudom én!
Ami még furább, hogy ha a suliban vagyunk, már két napja kerülnek minket. Eddig állandóan rajtunk lógtak. Mármint Kai meg Ruki. De már nem. Köszönnek, aztán elhőznak a picsába, és nem is találjuk meg őket.
- Hé, Aoi - szólít meg Reita. Számban cigi, a tetőn vagyunk éppen, egyik kezemmel meg Rurut ölelem magamhoz. - Ruki m,eg Kai szarnak ránk - fújja ki a füstöt. - Összevesztetek?
- nem. Legalábbis nem mondta, hogy morcos lenne - húzom el a számat.
- Azóta ilyen, mióta ránk nyitott - jegyzi meg Ruru. nem meglepő, hiszen elmondtuk a többieknek. Ez ilyen… kellemetlen. Kefélsz egy oltárian jó pasit, és rátok nyit az egyébként oltárian helyes öcséd. Na, de nekem most miért ugrott be az rögtön, hogy hármasban is csinálhattuk volna? Ahhm…. Ruru és Ruki… ha nem leszek észnél, fel fog állni a farkam.
- Azt rebesgetik, hogy összejöttek - szólal meg megint Rei. - Na, de ezt majd ti megbeszélitek. - De ahogy kimondja, hogy összejöttek, nekem valami furcsán megfájdul a mellkasomban. Csak egy pillanatra nyilall bele valami, és fingom sincs, hogy mi volt az. Ruru is felém fordul.
- Jól vagy? Megremegtél - néz a szemembe, és megsimogatja az arcomat.
- Ja, megvagyok, köszi - mondom neki, és megcsókolom. De még mindig csak azon jár az eszem, amit Rei mondott. Összejöttek? De miért érdekel ez engem…? És miért érzem azt, hogy szét tudnám harapni Kait derékban, ha hozzá ér egy ujjal is Rukihoz…?
Este van. Már majdnem tíz… és még mindig nem jött haza. Kurvára aggódom érte, hiszen ő korán fekvő típus. Csak ülök az ágyin egy szál gatyában. Ölemben a laptopom, és valahogy akaratlanul is a bűnügyi híreket kezdem böngészni. Ha valami baja lett, sosem bocsájtom meg magamnak…
Már épp azon vagyok, hogy szólok a szülőknek, hogy keressük meg, amikor nyílik a szoba ajtaja, és meglátom. Napok óta nem láttam az arcát… és első gondolatom, hogy meg akarom öellni! De mire végigpörög az agyamon, már ölelem is. Először megremeg és próbál eltolni, de aztán a fejét a nyakamba hajtja és engedi magát. Én csak ölelem, ölelem, és a fülébe suttogok.
- Összejöttetek Kai-channal? - Várok egy kicsit, de nem szól. - Nem baj, ha igen… csak valami… valamiért nagyon nem akarom. Sajnálom, hogy látnod kellett, ahogy seggberakom Rurut, Ruki… Komolyan nem így akartam… De akkor is szarul érzem magam, ha arra gondolok, hogy esetleg nem jössz haza, mert vele vagy.
|
Ruki POV2
- Persze, közben meg „ahh”, „ihgen, ezazh” ezt hallgassam végig? – próbálok kitérni a téma felől, s viccesebb út felé terelni a témát, s elnevetem maga, mire Kai is felröhög, hogy még a túloldalt is hallják, az emberek. Közben megölelget, meg a buksit simiz, hála Istennek ezzel jól össze is kócol. Kai jó barátom, sőt mostanában egyre többet lógunk együtt. De hát nincs is ezzel baj. Vagy igen?
- Ruki… - szólal meg hosszabb csend után, mikor már a második cigimet szívom… - Te is a fiúkat szereted igaz? – kérdi elpirulva, vagy nem is… inkább szégyenlősen. Mi van ezzel?
- I..igen, mondhatjuk így is, de hát ezt már megbeszéltük. – nézek rá, ő pedig felém fordul és mélyen a szemeimbe néz.
- Tudom, de… Ruki… tetszel nekem és… kedvellek is… nagyon…
Hát mindenre számítottam, csak erre nem. A füst megakad a torkomon, kishíján megfulladok, én pedig azt sem tudom, hogy mit csináljak. Kai a legjobb barátom, én pedig… én pedig…nem tudom mit csináljak. Ráfogom, hogy biztos hülyül, de komolyan gondolja, mellé még kupán is vág, s az eget kezdem el bámulni gondolkozva, s hosszas csend ereszkedik ránk. Lassan lemegy a nap…. Aoi vajon mit szólna hozzá? Ugyan azt érezné mint én, ha most összejönnék Kai-al? Nem… szerintem le se szarná, de én most … még… nem tudom…
- Kai.. – szólalok meg halkan, ő pedig rám néz újból. – Holnap reggelig kitisztul a fejem, vagyis remélem. Akkor majd megbeszéljük ezt, jó? Most túl…túl összevagyok zavarodva…
- Rendben. – bólint mosolyogva, de látom rajta, hogy bántja. Nem tudok mit csinálni, én is kedvelem, mint barátot, nagyon is, hisz ő legjobb barátom, de hogy járni tudnék e vele, az a jövő kérdése. Holnap reggelig, majd gondolkozok rajta, de nem tudom. Ha Kai-ra gondolok, teljesen más érzéseim vannak, mint mikor Aoira gondolok…
Ahhh! Megőrültem! Aoinak még a puszta gondolatának sem kéne a fejemben lennie…
A francba már, hisz a testvérem! |
Ruki POV:
Az a csók…”édes”…”nyuszi”…. Csak visszhangoznak fejemben a szavak, s nem hiszek a szememnek, hogy… hogy a bátyám, ezt csinálja. Tudom, nem kellene, hogy izgasson, vagy érdekeljen, mert semmi közöm hozzá, hisz a testvérem és azt csinál amit akar. Nem kéne számítson, hogy a nőket, vagy a pasikat szereti, de én… nem tudom mi ez. A mellkasom fáj, mintha csalódnék benne. Nem esett jól látni, azt, hogy valakivel csókolózik. Ha nő lett volna az illető, akkor is fájna, szerintem… Mi… mi ez az érzés? Nem bírom!
Leugrok az ablakpárkányról, s elszaladok a WC-be, hogy lehűtsem magamat. Ahogy beérek, azonnal a mosdókagyló felé gubbasztok, hogy hideg vízzel öblíthessem le az arcomat. Nem vagyok normális… Mit hisztizek itt? Nem értem mi van velem, de csak ha visszagondolok arra a csókra, miért van az… hogy azt kívánom, inkább engem csókolt volna meg…. Ááááh! Idióta!!
Újabb hideg vizes adag repül az arcomba, s csak ismételgetni tudom, hogy mekkora egy hülye vagyok, s alig veszem észre, hogy Aoi megjelenik a bejárati ajtóban, s furcsán méreget. Persze, hogy kíváncsi, hogy mi a bajom, de nem mondhatom neki azt, hogy „Bocsi, kicsit megbolygattad a bioritmusomat és két másodperce is rólad képzelődtem” Szerintem kivágna az ablakon, az hétszentség! Mégis csak a testvére vagyok. A vérszerinti öccse, a kibaszott életbe, én meg… én meg… bassza meg… De válaszolnom kéne neki…
- Dehogy haragszom rád… - próbálok meg közömbös hangot felvenni. – Csak megszédültem, azért jöttem be, hogy felfrissítsem magamat.
- Pedig én úgy láttam, mintha zavart volna valami. Biztos minden rendben van? – kérdi aggódóan, s egy lépéssel közelebb is jön hozzám, kezét meg már emelné is, hogy a vállamra tegye, de én gyorsabb és kisebb vagyok, így hamar elhúzódok, s megtörlöm az arcomat a kéztörlővel.
- Ugyan mi zavart volna? – tettetem az értetlent. El kellene mennem színésznek. – Képzelődsz, Aoi… - erőltetek még egy nevetést is, hogy hihetőbb legyen, majd ránézek. – Nincs semmi baj. Menjünk vissza. – mosolygok rá, vagyis próbálok hihető vigyort csalni a pofimra, csak nem nagyon megy. Aoi pedig csak néz, és méreget, kezdem feszéjezve érezni magamat. Reggel is… olyan közel volt hozzám, hogy meg is csókolhattam volna. ….volna…
Nem nézek a szemébe, kikerülöm, amíg gyanakodva méreget, vagy nem tudom mit csinál, de érzem magamon a szemeit, én meg inkább rá sem nézek, csak kimegyek a WC-ből.
Szépen vissza megyek Kai-hoz aki szintén kíváncsian nézeget, hogy mi bajom van, de hamar lerendezem egy „Majd elmondom”-al. Bemegyünk az órákra, hisz már becsengetnek, szétválik a csoport, sőt én egyedül is maradok, hisz Kai is idősebb nálam, Aoi osztálytársa, ahogy az-az új gyerek is, akivel olyan hevesen…. Na jó, inkább ne is gondolj rá. Gondolj egy szép virágos rétre, jobban jársz… Gyerünk megy ez neked…
~*~
Később délután, egyedül megyek haza. Azt hiszem, Aoiék már végeztek, biztos otthon van már, vagy nincs, mert szokása bekerülni valamelyik kocsmába, hazafelé. De mikor hazaérek, s kinyitom a kulcsaimmal az ajtót, Meglátom Aoi cipőjét. Furcsa. Tényleg itthon van. Biztos beteg, de ki a szaré, ez a másik cipő? Biztos anya vett apának egy másikat…
Amikor bemegyek, hangosan üdvözlök mindenkit, de senki sem köszön vissza, anyáék még sehol, a szobánkból pedig bömböl a jrock. Nem mintha nem szeretném, csak miért kell ennyire üvöltenie? Na mindegy, inkább gyorsan ledobom a cuccaim, s a táskámmal együtt a szobám…khmmm… vagyis a szobánk felé indulok. Reflexből azonnal benyitom, hogy semmi sem érdekel, de ami a szemem elé tárul, arra bizony nem számítottam. A zene mellé nyögések párosulnak idebent, amik eddig nem hallatszódtak ki, s Aoi éppen…Kouyou-val… meztelenül… simogatások, nyögések, csókok, s még több is a szemem elé tárul, nekem pedig még a szar is megfagy a seggemben és mozdulni sem tudok, csak meresztett szemekkel nézni őket, mint aki legyökerezett, torkomba gombóc keletkezik, s mellkasomat a délutánihoz hasonló szorongatás kezdi el marni belülről…
Aoi csak most veszi észre, hogy itt állok az ajtóban. Rám néz, szemei elkerekednek, én pedig azzal a lendülettel kapom el a tekintetemet, behajítom a táskámat, s megfordulva csapom rájuk az ajtót, szégyenkezve és dühösen. Kiszaladok a házból, s azonnal a mobilomért nyúlok, hogy felhívhassam Kai-t. Nem veszi fel, én meg idegesen rakom a zsebembe, a fejem zsong az ezernyi gondolattól, olyan kavarodás van bennem, hogy mindjárt szétpattan a fejem.
Amikor odaérek a parkba, újból próbálkozok, s újra hívni kezdem, s hosszas csengés után, fel is veszi.
- Halihó…
- Szi…szia… - lihegek a telefonba, próbálom szabályozni a légzésemet. – Kijössz a parkba?
- De hát nem azt mondtad, hogy tanulni akarsz majd? – kérdi értetlenül…
- Nem alkalmas se az idő, se a hely hozzá, így inkább kijöttem… Nem jönnél ki? Nem akarok egyedül lenni.
- Kimegyek. 5 perc és ott vagyok!
- Köszönöm… és – kezdek bele, mielőtt letennénk… - hoznál egy cigit nekem?
- De te nem is dohányzol! – cseng fel a hangja karcosan, én pedig nagyot sóhajtok.
- De szoktam, csak otthon hagytam a pénztárcámat, így nem tudok most venni.
- Rendben viszek egyet…
- Köszi… Bai~
~*~
Tíz perc sem kell, Kai megjelenik a sarki padnál, én pedig lustán integetek neki, amikor meglátom, majd mikor ideér hozzám, gyorsan le is ül, s kezembe nyom egy doboz cigit.
- Elég lett volna egy szál is…
- Majd visszaadod holnap a pénzt. Nem sürgős, neked amúgy sem adnák ki a boltban…
- Igen, igen… az lehetséges… - nevetek fel kínomban, kibontom a dobozt, s még tűz is kéne, hogy begyulladjon. – Tüzed van?
- Persze… - tartja oda, s meg is gyújtja. Mélyet szívok a cigiből. Jól esik ahogy a kátrány marja a tüdőmet, s meg is nyugtat. – Na és most mond el, hogy mi a helyzet… Látom, hogy aggaszt valami… - most mondjak el neki mindent? Ő a legjobb barátom, de ha elmondom neki, hogy …. Féltékeny, vagy mi a szent szar vagyok, ráadásul a saját testvéremre, úgy kiröhög, hogy még Tokyo-ban is hallani fogják…
- Aoi éppen otthon keféli Kouyou-t, a közös szobánkban, szóval…
- Uh… akkor értem már, de azért ennél feldúltabb voltál, a telefonban….
- Csak váratlanul ért a dolog, amit láttam.. – újabb szívás, majd fújás.
- Rájuk is nyitottál? – kérdi meglepve, én pedig bólintok. – Az elég kínos…
- Jah, utána pedig elszaladtam…
- De miért szaladtál el? A nappaliban is tanulhattál volna.
- Persze, közben meg „ahh”, „ihgen, ezazh” ezt hallgassam végig? – próbálok kitérni a téma felől, s viccesebb út felé terelni a témát, s elnevetem maga, mire Kai is felröhög, hogy még a túloldalt is hallják, az emberek. Közben megölelget, meg a buksit simiz, hála Istennek ezzel jól össze is kócol. Kai jó bar |
Aoi POV
Megint egy átbulizott éjszaka, megint egy csomó pia, megint egy pasi, akinek fogalmam sincs, hogy mi volt a neve. Azt hiszem, megdugtam. Legalábbis szexre emlékszem, de én nem érzem, hogy a seggem panaszkodna, amikor reggel meghallom kedves testvérkém hangját.
Nincs vele bajom, csak ilyenkor, reggel tudnám megfojtani egy pohár vízben, amikor jön, mint valami idióta feleség, és elkezd keltegetni. És addig nem száll le rólam, amíg ki nem kelek az ágyból! Ahh, ilyenkor annyira, de annyira szeretnék végre egy külön szobát. Egy külön lakást… egy külön bolygót. Ahh, egy bolygó, ami tele van szexi pasikkal… ahol nincs suli, nincs korai kelés, csak buli és szex egész éjszaka, aztán nappal alvás.
- Aoi, kész vagy? - szólal meg megint Ruki, miközben felhúzom a nadrágomat. Megfordulok, és… nem. Biztosan csak másnapos vagyok. Ruki full hetero, mit bámulna a seggemen?
- Akadj már le rólam - morgok rá.
- Ne rám legyél ideges azért, mert nem tudsz időben hazaérni. - Kezdi már… kezdi! Megverem egyszer, komolyan!
- Mi közöd van ahhoz, hogy mikor érek haza? - vonom azonnal kérdőre. Menne is ki a szobából, de utána lépek és a falnak nyomom. Megfordítom, így szemben állok vele. - Kérdeztelek. - Mi a faszt pirulgat? - Beteg vagy, öcsi? - kérdezem, és az ajkaimat a homlokához nyomom. De semmi… talán csak megijedt.
- Se… semmi bajom - lök el azonnal. - De ha te elkésel a suliból, én is kikapok! - Megrántom a vállam, és elengedem. - És… merre voltatok?
- Szokásos banda, szokásos hely, szokásos végkifejlet.
- Ja, szóval részegen összejöttél valakivel, és most nem emlékszel? - Mi a fasz van ezzel?! Máskor ezen tök jókat röhögünk, hogy milyen gyökér vagyok. Most meg fogja magát és besértődik…
- Ruki, haragszol rám? - lépek mellé. - Ha tettem valamit, bocs. Nem akartalak megbántani. - Meglepve fordul meg. - Az előbb fura volt a hangod. Mintha haragudnál rám. És az asztalra basztad a füzetet - mutatok az említett helyre, mire ő is odanéz, majd vissza rám.
- Csak fáradt vagyok, ennyi - mosolyodik el. - Induljunk.
***
Suli, Akiráék, Kai Rukival ül az ablakban, mi mellettük állunk és baromkodunk. Akira a vérem szívja, hogy hol az a jó faszi, akivel elmentem, én meg meglepve faggatom ki, hogy nem ismeri-e, mikor Kai megszólal.
- Nekem azt mondta, hogy cserediák - jegyzi meg elgondolkodva. - Azt hiszem… Várjatok! Ott jön! - rikkant fel, és mutat egy tényleg kurvahelyes pasira, és odaordít neki. - Kouyou! Gyere ide, itt vagyunk! - integet neki. Huuu, én ezt a faszit szedtem fel tegnap este? Akirára nézek, aki a jelet várja, hogy kell-e, vagy viheti.
- A szemed is leveszed róla - vigyorgok Akirára. A srác közben odaér mellénk. Félhosszú barna haj, barnás szem, jó test, velem egymagas, és ahh, ezek a combok.
Nem elmélkedik sokat, fogja magát, elém lép, és olyan hévvel csókol meg, hogy majdnem eldőlök. Fél szemmel valahogy Rukira téved a tekintetem… de mi ez az arc már megint?! Mintha ideges lenne… csalódott. Akkor vágott utoljára ilyen fejet, amikor hatévesen megígértem neki, hogy elmegyek vele játszani, és elszöktem Akirához videójátékozni.
- Szép reggelt - köszön oda a többieknek, majd rám néz. - Szia édes.
- Édes? - pillázok rá.
- A nyuszit jobban szereted? - Hatalmas szemeket meresztek rá.
- Hé, azt hiszem, én dugtam, nem te. Úgyhogy ne nyuszikázz, tündérkém - vigyorgok rá, és belemarkolok a seggébe. Mindenki röhög, de Ruki leugrik az ablakpárkánytól, és elszalad a mosdó felé. Kai már rohanna utána, de elkapom a csuklóját, Kouyouval közlöm, hogy mindjárt jövök, és pici testvérkém után rohanok.
A mosdóban akadok rá. A kézmosó felé hajol, épp az arcát mossa.
- Rzuki… haragszol rám? Furcsa vagy ma reggel… - Felpillant. Ahogy egy vízcsepp elindul az ajkai alatt, és eltűnik az ing nyakánál… nyelek egyet. Mióta van nekem ilyen farokállító öcsém?!
|
Ruki POV:
Kora reggel van. Az óra hangosan sípol, én pedig forgolódni kezdek az ágyamban. Nagyon nem akaródzok még felkelni, s ahogy hallom a kesergős nyögdécselést a túloldalról, Aoi sem valami fitt. Mondjuk nem is csodálom, mert az este… dehogy este, hajnalban jött haza. Ne csodálkozzon, ha nem bír felkelni. Én pont e miatt nem járok el sehova vasárnaponként.
A bátyám idősebb nálam két és fél évvel, gyakorlatilag nem is hasonlítunk. Vannak olyan testvérek akik olyanok, mint két tojás. Nos… mi egyáltalán nem hasonlítunk. Ha az utcán együtt jelenünk meg, az Isten nem mondja meg, hogy mi testvérek vagyunk. Inkább néznek minket haveroknak. Természetre sem hasonlítunk. Aoi valahogy inkább az a lázadó típus. Szeret gitározni, szeret eljárni a haverjaival sörözni, akár minden nap, nem számít, hogy holnap iskola. Én inkább az a szolidan bulizós típus vagyok. Személy szerint én inkább énekelgetni szeretek, de csak amikor nincs itthon senki. A családom se nem szegény, se nem gazdag. Mi pont ez a közép út vagyunk, s nincs is ezzel baj, én ennyivel is megelégszek. Bár ha lehetne inkább két szobát csinálnék, ebből a nagy szobából. Akkor talán Aoi nem zargatna fel hajnalban, amikor becsörtet fáradtan, részegen. Ő most éppen pont végzős, én pedig másodikos vagyok.
A viszonyom Aoi-val átlagos, mostanság kevesebbet látom, de nem érdekes a dolog, van amikor meg annyira egymás seggében vagyunk, hogy észre sem vesszük, s talán olyankor már egy kicsit sok is belőle. Vitáink mindig is voltak, van amiben nem értünk egyet, de hát nem lehetünk ugyan olyanok, nem?
Nagy nehezen lenyomom az órát, majd kitakarózok, s kimászok az ágyból egy nagy nyújtózás közepette. Megdörzsölöm a szememet, s mikor a túloldalra nézek, látom, hogy Aoi még mindig alszik. Tudtam, hogy nem kel fel egykönnyen. Imád aludni, de ma iskola van. Ha így hagyom elkésik, anyáék meg pipák lesznek rá. Mondjuk lehet nem kellene törődnöm vele, hogy el e késik, de nem az a fajta vagyok, aki nem törődik semmivel.
Átsétálok a túloldalra, s látom, hogy nyakig be van takarózva, s be van fordulva a fal felé, hogy az ablakon át beszűrődő fény ne piszkálja a szemét. Hosszú haja kilóg a takaró alól, s legyezőként terül szét rajta. Jól megnőtt a haja, nem is figyeltem. Beletúrok sóhajtva szőke kócos tincseimbe, majd bökdösni kezdem…
- Aoi…. Kelj fel, mert elalszol…
- Már alszok… - nyögi a takaró alól, kissé tompa hangon.
- De jobb lesz ha tényleg felkelsz, el fogsz késni. Majd ha hazajössz alszol, de most suli van. – bökdösöm tovább…
- Hagyjál mááárrr! – nyögi keservesen. Akkor szokott ilyen hisztis lenni, amikor kicsit sokkal többet iszik éjszaka a kelleténél.
- Aoi…
- Jól van már, megyek….. – takarja ki magát idegesesen, s ekkor látom meg félmeztelen testét. Láttam már félmeztelenül, sőt teljesen is, de az régebben volt amikor kicsik voltunk még, s még együtt is fürödtünk, de az már a múlt. Egy ideje nem láttam meztelenül, s ahogy telt az idő, úgy látom teste sokat változott. Megizmosodott, már nem az a nyúlánk vékony gyerek…
Elpirultan fordulok el, s sietek az ágyamhoz, hogy én is felöltözhessek már végre. Nem szeretem a pizsamát, így egy szál boxerben alszom. Hallom ahogy Aoi mögöttem morogva kezd öltözködni, én pedig egyre gyorsabban kapkodom magamra a ruháimat. Nem tudom miért bámultam meg a felső testét… talán meglepett ez az egész… talán nem… talán elszoktam ettől… vagy nem tudom de…. az biztos, hogy nagyon jó teste van… olyan izmos… hah… megőrültem teljesen!
|
[15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
