Frissítés

2012.08.27. 17:01 Haru

maya POV Az egész iskola kérdezget, hogy mi történt tegnap éjjel. Nem mindegy nekik? Foglalkozzanak a saját életükkel. Mellesleg honnan tudnak róla? Ha Miyavi kezdte el terjeszteni, agyonütöm. Hihetetlen, hogy pár hete még legjobb barátok voltunk. Bár lehet, akkor is keverte a szart, csak nem tudtam róla. Mindegy, legalább túl vagyok az Aijival való kellemetlen beszélgetésen. Azt mondtam neki, hogy felejtsük el, de én nem akarom elfelejteni. Hülyeség, de mi van, ha beleszerettem? Azóta folyamatosan csak rá tudok gondolni, és az átlagnál sokkal több nyalókát eszem, mérges lettem, amikor az a nyálas díszbuzi divatmajom rámászott az utcán, és még sorolhatnám. De végre hazaértem. Otthon, édes otthon. Szépen ledőlök, alszom egyet, aztán egész este filmet nézek. Csak előszedem a kulcsot a... MIÉRT NINCS A ZSEBEMBEN?! Nem, nem ez egyszerűen nem lehet. Biztos vagyok benne, hogy a zsebemben hagytam. Az egész táskámat átnéztem, de kulcs sehol. Így nehezen jutok be a lakásba. Pedig valahol aludni kéne... *** Tessék, már megint itt kötöttem ki. Pont itt.  Nem vagyok normális. De mi mást tehettem volna? Sikeresen kizártam magam a lakásomból, és az egyetlen ember, akihez mehetnék Aijin kívül, az Miyavi. Vele meg épp nem állok szóba.  - Majmocska, minden rendben? - szakította félbe a gondolataimat Aiji. Lehet, hogy csak beképzelem, de a hangja kicsit aggódónak tűnt. - Persze! Minden...rendben! Igen..minden oké - feleltem széles, de feltűnően mű vigyorral. - Mindjárt kész a vacsi - mosolygott. - Kajaaaaaaaa - csillant fel a szemem. Kíváncsi vagyok, jól főz-e. Ha igen, el sem megyek innen. Jobb, ha felkészül. Én sajnos nem tudok főzni. Próbálkoztam, de mindig instant ramen vagy rendelt kaja lett a vége. Ha jobban belegondolok, semmi értelmeshez nem értek. Csak verekedni, nyalókát zabálni, meg részegen hülyeségeket csinálni tudok. Apropó hülyeségek. Még az is az én hibám, hogy szakítottak Mayumival. Ha Aijinak nem kell ott maradnia engem korrepetálni angolból, nem késett volna el, és Mayumi nem kezdett volna el hisztizni, így Aiji sem akadt volna ki és minden rendben lenne velük. Egy selejt vagyok. Nem is, inkább egy természeti katasztrófa. Mindent elrontok. - Hé, Aiji...kibékültetek Mayumival? - Nem. Azóta nem is beszétlünk, csak egy sms-t írt, hogy vége.. miért? - Értem. Csak kérdeztem. És hogy bírod? - próbáltam a lehető legközömbösebb hangon kérdezni. -Őszintén? Az agyamra ment, egyáltalán nem hiányzik. Sosem voltam neki elég jó, akármit csináltam, ő talált benne valami hibát. - Meg sem érdemelt téged - csúszott ki a számon véletlenül, mire Aiji értetlenül nézett. Aiji, ha tudnád mit érzek.. hogy jobban szeretlek, mint az epres chupachupsot. A világ összes nyalókáját odaadnám érted. Tudod, én hiszek abban, hogy a csillagok valóra váltják a kívánságokat. És várni fogok...várni, amíg a csillagoknak lesz egy kis ideje az én kívánságomra...

2012.08.22. 09:14 satan-cicaja

Aiji POV Mayácska így, Mayácska úgy, „jajj mi történt tegnap este?” „Azt hallottam, hogy…” bwah! Elegem van. Mi köze mindenkinek ahhoz, hogy… ahhoz? Biztos Ishihara kavart megint. Azért, hogy bemocskolja a szépen felépített jó hírem, egyszer nagyon kapni fog. Még ha igaz is. Épp próbáltam minél hamarabb elhagyni az iskola területét, hogy ne kapjak mindenkitől sokatmondó pillantásokat, mikor Majmocska odajött. - Ai… Miuzi! Beszélhetnénk? – motyogott és a cipője orrát tanulmányozta. Furcsa. - Persze – sóhajtottam. Egy-két percbe nem halok bele azt hiszem. Félrevonultunk olyan helyre, ahogy kevesebben voltak, majd egy kis fűcsomó rugdosás után – végre- megszólalt. - Khm… szóval azt szeretném, hogy felejtsük el a tegnap estét úgy, ahogy van. Egyikünknek sem a hibája kimondottan azt hiszem, és sajnálom, hogy úgy kiakadtam reggel csak hát… - hadarta, de egy pillanatra sem nézett rám. Mondjuk megértem. Nem sokszor kérhetett bocsánatot éltében, nem rázódott bele rendesen. - Rendben, felejtsük el. Baleset volt – mosolyodtam el kicsit, talán erőltetettebb is lett, mint akartam. Bezzeg ilyenkor ide tud nézni. Bólintott, majd egy halk „szia” után elszaladt. Elszaladt. Ennyire azért nem vagyok ijesztő. Megvakartam a tarkóm, majd elindultam hazafelé. Várhattam volna még, mert az utca sarkán egy leplezetlen sunyi mosollyal ellátott Kazamasa integetett kecsesen. Mit akar tőlem ma mindenki? - Hali. – köszönt rám mikor odaértem hozzá. Kedvetlenül viszonoztam a gesztust és vártam mit akar. – Tudod… hallottam rólad és Masahitoról. – tudtam. Annyira tudtam. – Ti most jártok akkor, vagy mi a szösz? – felvontam a szemöldököm. - Mi? Dehogy! - Akkor egyéjszakás kaland? - Annak sem nevezném… Ittunk, szóval nem önszántunkból történt a dolog. – magyaráztam. - Oh értem. Akkor… nincs kedved átjönni hozzám ma este? Ihatnánk valamit – húzta kacér mosolyra a száját és illegetve magát közelebb lépett hozzám. – Tudod… érdekelsz. – megtapogatta az "egyenruhám” és rám pillogott. Most vagy én vagyok a hülye, vagy próbál elcsábítani… Hékás! Ne közelíts! Megmarkolta az egyenruhám fölsőjét és a számra cuppant. Meglepetten kicsit elnyíltak ajkaim, ő meg egyből letolta a nyelvét a torkomon. Mire leesett, hogy mit is művel éppen, valaki krahácsolni kezdett mellettünk. - Ez itt az utca Shirinji menjetek szobára – szólt ránk Majmocska, mire kedves erőszakospeverz ellibbent tőlem és egy apró bájmosoly meg egy "Majd látlak." után szépen eltipegett. - Pfujj ez undorító volt – töröltem a szám a kezembe. - Hát nem úgy néztél ki, mint aki mindjárt elhányja magát – morgott Majmocska, majd elindult felhúzott orral haza. Na ennek meg mi baja? Mindegy, nem az én dolgom. Megvontam a vállam, majd hazafelé vettem az irányt. *** Este háromnegyed nyolc. A csirkét még hagyom, hadd hűljön, és akkor pontban nyolckor ülhetek asztalhoz, mint régen a szüleimnél. Oh régi szép idők. Akkor még nem volt gondom Majmocskákra, meg egyéb idiótákra, mint például Ishihara, és mi több; nem tenyerelt senki a csengőre, vacsoraidőben. Sóhajtottam és az ajtóhoz mentem. Na várjunk. Az egyetlen, aki képes ilyenkor zargatni, az vagy Ishihara, vagy Majmocska. - Aaaaaaijiiiiii! – Majmocska. Kinyitottam az ajtót és végig néztem rajta. Egyenruha, táska, minden, mint a búcsúban. - Hát te? – vontam fel a szemöldököm. - Hááát az úgy volt… - rugdosta finoman a küszöböm. – Elhagytam a kulcsom. - Szóval nálam akarsz csövezni? – bólintott. - Az ÉN csirkém akarod megenni? – bólintott. - Az ÉN vizemben akarsz fürdeni? – bólintott. - És ÉN mit kapok ezért? Semmi nincs ingyen, ugye tudod drágaság? – elmosolyodtam, ő meg úgy nézett rám, mintha valami váratlan dolgot mondtam volna. - Mi? Hát… szépen nézek rád? - azt hitte, hogy puszira, pacsira hagyom, hogy itt rontsa a levegőt? Azt várhatja, de ez az arc már most megérte. - Nem jó. Na de gyere be, majd kitalálom, és lásd, milyen jószívű vagyok, alhatsz a kanapén. – vigyorogtam rá, mire elhúzta a száját. Az emberek nem értékelik a nagylelkűségem. Milyen kár.

2012.08.11. 14:38 Haru

maya POV Szörnyű fejfájással ébredtem arra, hogy valami mocorog mellettem. Rápillantottam, és rájöttem, hogy Aiji fekszik ott engem átölelve. Arra emlékszem, hogy délután átjöttem tanulni, meg hoztam egy üveg Jack Daniel's-t. Iszogattunk, ő pedig elkezdett hülyeségeket beszélni. Erre tisztán emlékszem, mert régen röhögtem már ennyit. Arról viszont fogalmam sincs, ezután mi történt. Ahogy a tekintetünk találkozott, vörös fejjel az arcába nyomtam egy párnát (szerencséje, hogy épp ez akadt a kezembe..). - Leitattál és megerőszakoltál miiiöh – kiabáltam, majd enyhítettem a szorításon. Azért meg ne haljon  - Fáj a fejem… meg a seggem is te rohadék – ismét az arcába nyomtam a párnát. Meggondoltam magam. Felőlem akár meg is dögölhet. Csak az mentette meg az életét, hogy valaki pofátlanul kopogás nélkül berontott a házba. - Shinji hallottam összekaptál…a…Maya? – Miyavi? Ez meg mit keres itt? Baszki! Hirtelen elengedtem a párnát és felültem (ráadásul azt hiszem, rossz helyre.) - Zavarok? – kérdezte úgy, mint aki legszívesebben lefotózna most minket és feltenne a suli honlapjára. - Mi?! Nem! – mentegetőztünk Aijival. Felkeltem a kanapéról, és odasétáltam hozzá. - Ez nem az, aminek látszik! – mentegetőztem tovább. - Jó, nem az. - De tényleg nem az. Én nem akartam – Ez nem hisz nekem.. - Mondom, hogy jó. - Te nem hiszel nekem!! - Csitulj már, hiszek neked, inkább öltözz fel – kiabált rám Miyavi, mire leesett, hogy anyaszült meztelenül mászkáltam. Gyorsan összeszedtem a ruháimat, és próbáltam felöltözni. *** - Na szóval. Meséljetek csak, hogy mi volt itt tegnap, ami nem az, aminek látszik! – kérdezte türelmetlenül, mire szappanoperába illő drámai hangon próbáltuk túlkiabálni egymást.  Türelmesen végighallgatta, majd megkért minket, hogy mondjuk el egyenként. - Hát az úgy volt – kezdtem bele – hogy én próbálok javítani a jegyeimen, mert nem akarom, hogy kirúgjanak. Megváltoztam és sokkal felelősségteljesebb vagyok. A jegyeim is javultak, lassan zseni leszek, aztán az osztályfőnök megkérte Ai..Mizuit, hogy korrepetáljon angolból, szóval átjöttem hozzá, hogy gyakoroljunk..És igazából nem emlékszem, hogy mi történt a rendhagyó igék után. – Miyavi sóhajtott, majd Aijihoz fordult. - Én korrepetáltam ezt a majmot, leordította a fejem, elmentem randira, ott féligmeddig szétmentünk Mayumival aztán mire hazaértem Ez – mutatott rám, mintha egy eddig ismeretlen állatfaj lennék – várt itthon egy üveg whiskey-vel, hogy folytassuk az angolozást… - Semmi szaftos részletre nem emlékeztek? – támaszkodott csalódottan az asztalra. - De… Nem volt nyalóka íze a szájának. - AZONNAL FOGD BE A YAKISOBA ÍZŰ POFÁD SHIRINJI! –  pattantam fel. Méghogy nyalóka! Ilyen lazán mond részleteket. Honnan emlékszik egyáltalán a szám ízére, ha (állítása szerint) ő is részeg volt. - Csillapodj. Értem én, hogy zavarban, vagy, de ne öld meg légyszi. Valószínűleg nem csak az ő hibája ez aaa..ami nem az aminek látszik. - Dehogynem! Kihasználta, hogy részeg vagyok, megkötözött és megerőszakolt. – ordibáltam tovább. Nagyon sokat kellett innom, hogy hozzáérjek ahhoz a baromhoz. Az előbb említett barom felállt a székéből, Miyavi elé állt háttal, és felhúzta az ingjét. A háta televolt macskakarmolásszerű sebekkel. - Mi van a hátamon? – kérdezte idegesen, én meg le se bírtam venni a szemem a sebekről. Furcsa.. - Hm… Ez kétség kívül Maya körmeinek a nyoma. – vigyorodott el Miyavi. – Ki kell titeket ábrándítsalak, ez nem erőszak volt. Ez bizony pontosan az volt, aminek látszott. – nevetett fel – Na most, hogy ezt tisztáztuk én megyek is. - elindult kifelé. – Ja amúgy csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy ma este nálam lesz házibuli, de ahogy látom, nem vagytok party hangulatban, de ha mégis eltoljátok a képeteket, egy üveg pia a beugró. – mondta nevetve, majd elment. A hosszú kínos csendet Aiji törte meg. - Majom, miattad elkéstünk mindketten suliból. Gratulálok. - mondta ridegen, mintha az egész az én hibám lenne. Egy szó nélkül összepakoltam a cuccaimat, és kirohantam a házából. Ha Miyavinak igaza van, és tényleg nem ez a barom használt ki, akkor nagyon részegnek kellett lennem. Mikor beértem az iskola épületébe úgy döntöttem, megvárom amíg véget ér az óra, és majd csak a következőre megyek be. Csengetésig a tetőn időztem, majd bementem az osztályterembe és leültem. - ÁÁÁ!! - kiáltottam fel a hirtelen rámtörő fájdalomtól. Az egész osztály engem bámult, én meg alig bírtam ülni. Aiji volt az egyetlen, aki rám se nézett.- izéé, csak elestem tegnap - magyarázkodtam, mire Aiji elmosolyodott. Perverz gyökér. Hogy van képe ezen mosolyogni? - Héé, Mayaatan! Beszélhetnénk egy kicsit? - támadott le Takeshi. Félrevonultunk, és egyből elkezdett beszélni. - Azt hiszem, tudom, mi bajod. Láttalak tegnap délután bemenni Mizui Shinji házába, és reggel láttam, amint elrohantál onnan. Most pedig valami megakadályoz az ülésben hm...érdekes - mondta, mint aki annyira tapasztalt (bár belőle simán kinézem). - tudok adni pár tanácsot: ha van rá lehetőséged, ülj jégre vagy valami mirelitcuccra, sok fájdalomcsillapító és csoki...ez utóbbi bármire megoldás! - mondta nevetve, majd otthagyott. Nekem nincs szükségem ilyen hülyeségekre, de szívesen megbeszélném ezt a dolgot Aijival. Iskola után az udvaron odasétáltam hozzá. - Ai...Mizui! Beszélhetnénk? - kérdeztem anélkül, hogy a szemébe néztem volna.

2012.08.10. 11:49 satan-cicaja

Aiji POV Besütött a nap az ablakon, és napfénysebességgel kirugdosta az álmot a szememből. Felmorrantam és megmoccantam, hogy a hasamra forduljak, de valami, vagy inkább valaki gátolt benne. Mayumival idáig eljutottunk volna a randin? Dehogy is, leordította a fejem és szépen otthagytuk egymást, de akkor ki…? Aztán elindultam haza, nem találkoztam senkivel, de itthon… a majmocska várt az ajtóban. Szegény ajtó. Angolozni akart, és angoloztunk is. Nade ácsi. Egy szereplőt kihagytunk. Egy apró de elég jelentős szereplőt Whiskey-sant. Szóval akkor két lehetséges eset van: vagy whiskey-san öltött emberi alakot és eltöltöttünk egy kellemes pásztorórát, vagy a majmocskát dugtam meg, és ő fekszik itt rajtam csurig meztelenül. Körülnéztem. Whiskey-san az asztalon ücsörgött mereven, amit igazából sejtettem, Maya meg feltehetőleg rajtam. Mocorogni kezdett, majd felszisszent, lassan felnézett rám, én lenéztem rá és láttam, hogy ő is a tegnap estét próbálja levezetni, majd fülig vörösödött, megfogta az egyik díszpárnám, és a fejembe nyomta. - Leitattál és megerőszakoltál miiiöh – hirtelen lazított a szorításon és elvette az egyik kezét. – Fáj a fejem… meg a seggem is te rohadék – visszanyomta a párnát a fejembe, én meg kapálózva próbáltam menteni az életem, miközben „félreérted, biztos nem úgy volt, ahogy gondolod”- nak szánt motyorgásokat hallattam, majd kivágódott az ajtó. - Shinji hallottam összekaptál…a…Maya? – majmocska hirtelen elengedte a párnát és egyenesen ODA ült, mire felnyikkantam. Lelöktem magamról a párnát és felültem, hogy lássam a kanapé támlája mögül a hang forrását. - Zavarok? – vonta fel egyik szemöldökét Ishihara, és sokatmondó vigyorra húzta a száját. - Mi?! Nem! – szabadkoztunk majmocskával kórusban és lebotladozott rólam, majd csak amúgy Ádámkosztümben Ishihara elé állt. - Ez nem az, aminek látszik! – lóbálta meg előtte a kezét (meg mást is), én pedig csak összeszedtem a szétdobált ruháim és felöltöztem. - Jó, nem az. - De tényleg nem az. Én nem akartam – nyafogott tovább. - Mondom, hogy jó. - Te nem hiszel nekem!! - Csitulj már, hiszek neked, inkább öltözz fel – morrant rá, mire észbekapott és vörös arccal visszatotyogott a kanapéhoz, csendben összeszedte a cuccait és próbált felöltözni, de nem tudott mit kezdeni a zavarával, így épp azt se tudta melyik a jobb lába, meg a bal keze. *** - Na szóval. Meséljetek csak, hogy mi volt itt tegnap, ami nem az, aminek látszik! – tért a tárgyra miután ásványvizet, és valami könnyű kaját cuccolt elénk az asztalra, mire ketten a két végéről úgy borultunk rá, mintha olyan kényelmes lenne, majd elkezdtük magyarázni a saját verziónkat. A paradicsommadár fejű olyan feszülten figyelt, mintha értené is hogy mit motyogunk, majd mire a történet végére értünk, szépen elölről kezdette velünk, egyenként. Hát miért nem azzal kezdte, hogy ne egyszerre beszéljünk? - Hát az úgy volt – kezdte Majmocska – hogy én próbálok javítani a jegyeimen, mert… - és beszélt, és beszélt, és még én vagyok az önközpontú. – És igazából nem emlékszem, hogy mi történt a rendhagyó igék után. – Ishihara sóhajtott, majd felém fordult. - Én korrepetáltam ezt a majmot, leordította a fejem, elmentem randira, ott féligmeddig szétmentünk Mayumival aztán mire hazaértem Ez – mutattam Mayára. – várt itthon egy üveg whiskey-vel, hogy folytassuk az angolozást… - Semmi szaftos részletre nem emlékeztek? – támaszkodott csalódottan az asztalra. - De… Nem volt nyalóka íze a szájának. - AZONNAL FOGD BE A YAKISOBA ÍZŰ POFÁD SHIRINJI! – pattant fel másnapostársam, én pedig hátradőltem a székben, hogy ne érjen el, mire megfájdult a hátam. De nem úgy, mint a hetven éves néniknek, hanem mintha… egy kilencfarkú macskával végigvágtak volna. - Csillapodj. Értem én, hogy zavarban, vagy, de ne öld meg légyszi. Valószínűleg nem csak az ő hibája ez aaa..ami nem az aminek látszik. - Dehogynem! Kihasználta, hogy részeg vagyok, megkötözött és megerőszakolt. – háborodott fel, én meg Ishihara elé álltam háttal, és felhúztam az ingem. - Mi van a hátamon? – néztem hátra, majd fél szemmel Majmocskára, aki a szeme sarkából a kilátszó részeimet leste. Zavar, ha néznek. - Hm… Ez kétség kívül Maya körmeinek a nyoma. – vigyorodott el. – Ki kell titeket ábrándítsalak, ez nem erőszak volt. Ez bizony pontosan az volt, aminek látszott. – nevetett fel – Na most, hogy ezt tisztáztuk én megyek is. - elindult kifelé. – Ja amúgy csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy ma este nálam lesz házibuli, de ahogy látom, nem vagytok party hangulatban, de ha mégis eltoljátok a képeteket, egy üveg pia a beugró. – majd ott hagyott minket összesűrűsödött kínos csenddel az ebédlőasztalnál.

2012.08.09. 20:23 Haru

maya POV Beléptem a lakásba, és levettem a cipőm, majd Aiji a konyhába vezetett, és öntött a whiskeyből. Nekem feltűnően kevesebbet, mint magának. Mit hisz ez, mi vagyok én? Fogadjunk, hogy tízszer annyit bírnék inni, mint ő. -  Nem az volt, hogy tanulunk? – kérdeztem zavartan. - Tanulunk is..az csak egy kis… lazító ital. –  mondta, majd kinyitottam a könyvet, és elkezdett magyarázni, sokkal érthetőbben, mint a suliban. Az üveg tartalma folyamatosan csökkent, Aiji pedig egyre viccesebb és bugyutább dolgokat mondott. Hangosan nevetve figyeltem, ahogy az asztal tetején állva próbál professzort játszani, majd lemászott és átkarolta a vállam. - Na Majmocska ha ezt megjegyzed, még nyelvész is lehet belőled. – mondta artikulálatlanul, majd ismét az üvegért nyúlt. Sok lesz az, nem? Már most is teljesen kész van. Az ölébe döntöttem a fejem, lehunytam a szemem és elmosolyodtam. Kivételesen nem kerülget a hányinger a jelenlététől, sőt kifejezetten jól érzem magam vele. Éreztem, ahogy elsimítja a hajamat, majd közelít az arcom felé. Ez meg mire készül? Gondoltam arra, hogy kitérjek előle, de meg sem tudtam mozdulni, mintha odaszegeztek volna. Lassan és érzékien megnyalta a számat. Vártam a folytatást, de Aiji felegyenesedett. - Most mi van? – kérdeztem értetlenül, majd felültem. – Nem akarsz megcsókolni? – behunytam a szemem, majd egyre közelebb hajoltam Aijihoz. Mintha nem lennék magamnál. Mi a szart csinálok? Az oké, hogy az alkohol oldja a gátlásokat, de mit akarnék én ettől a baromtól? Mégsem tudtam irányítani magam. Érezni akartam az ajkait az enyémen. - Miért akarnálak Majmocska? – felelte lehangolóan, majd elfordult. Egy darabig hezitált, majd hirtelen magához húzott és megcsókolt. Yakisoba.. már megint yakisoba íze van a szájának, de nem baj, szeretem a sült tésztát. Pár percre rá azon kaptam magam, hogy az ölében ülök és tüzesen játszunk egymás nyelvével, miközben ő az ingem alatt matatott. Én szívem szerint lassítanék, de ő a főnök, legyen. Bizonytalan mozdulatokkal kezdtem el megszabadítani az ingjétől. Miután végre lekerült róla, akaratlanul is belepirultam a látványba. Ki gondolta volna, hogy a kis strébernek ilyen izmos felsőteste van? Akartam Aijit. Minden porcikámmal kívántam. Na, mi lesz? Valamit végre ő is léphetne. Kipirult arccal enyhén mosolyogtam rá, mire ő hanyatt döntött a kanapén és fölém támaszkodott. Csak most látom igazán, mennyire karakteres arca van. Kár, hogy nem tudtam sokáig gyönyörködni benne, mert már a nyakamat csókolgatta. Magamhoz szorítottam, mire ő enyhén beleharapott a nyakamba. A kezével végigsimított a mellkasomon, majd egyből az övemet bontotta. Tényleg nem képes lassítani.. bár miért is tenné? Mire várnánk? Mindketten akarjuk a másikat, ez tagadhatatlan. Miután az övemnél matatott, megbizonyosodott arról, hogy ez tényleg tagadhatatlan, hanyattdőlt, majd magára rántott. Egy darabig húztam az agyát azzal, hogy a mellkasát simogattam, majd az ágyékához táncolt a kezem. Kicsatoltam az övét, majd leereszkedtem, és először csak simogattam, majd nyalogatni kezdtem az erekcióját. - Nem tudtam, hogy ennyire jó vagyok. - nevettem, miután ránéztem az élvezettől kipirult arcára. - Nem is vagy az... - itt megállt egy pillanatra - te csak egy hülye kis Majom vagy..mondjuk elég szexi majom - mosolyodott el. Ez más volt, mint a tőle megszokott erőltetett bájvigyor. Őszinte volt és melegség áradt belőle. Visszamosolyogtam. - Figyelj Maya, én már nem tudok tovább várni - ez volt az első alkalom, hogy Mayának szólított. Bólintottam, hogy rendben. Igazából kicsit féltem, de azután a rengeteg pia után nem tudtam ezzel foglalkozni. - Hallod Aiji - nevettem fel hangosan. - ez fáj.- Erre ő is elkezdett retardált módon nevetni. Nincs ezen mit szépíteni; matarészegek voltunk. Vicces kedvében van a sors. Egy hete még az iskola mellett akartam szétverni, majd a következő napokban tönkretenni az életét, most meg úgy érzem soha nem akarom elereszteni. Ahogy testeink szerelmet vallottak egymásnak, végig azon járt az eszem, vajon mindez csak az alkohol miatt történt, vagy valóban beleszerettem. Ő vajon ugyanazt érzi most amit én? A csúcshoz közeledve titkon azt reméltem, hogy ez az érzés ugyanúgy megmarad benne, mint a karmolások melyeket a hátába véstem.

2012.08.08. 11:04 satan-cicaja

Aiji POV Nem igaz ez a csaj. Nem tehettem róla, hogy korrepetálnom kellett egy kis analfabétát, de ő csak ordít, ordít… Lehet Majmocska is így érezte magát miközben pofáztam? Tényleg tapintatosabb leszek, ez szörnyű. Mire a házamhoz értem, teljesen kivehető volt, hogy nem akarnak kirabolni, hanem Majmocska csenget, közben rugdossa, és püföli az ajtóm. - Mit csinálsz itt? – kérdeztem felvont szemöldökkel, mire megfordult. Láttam az arcán, hogy hegyibeszéd készül. - Mayumi megkért, hogy beszéljek veled. Jobban meg kéne becsülnöd, nagyon kedves lány. Megérdemelné, hogy odafigyelj rá. – és valóban. - Önhibámon kívül nem tudtam időben odaérni a kávézóhoz, mert téged kellett pesztrálnom. – Közben kinyitottam az ajtóm - De ő ezt nem fogta fel, csak ordibált, mint egy idióta, hogy ne keressem a kifogásokat. Azon kiakad, hogy nem viszek neki virágot. Minek a virág? Úgyis szétfonnyad pár nap után. Az elejétől kezdve ezt csinálja, olyan mint egy pióca. Mindenről tudni akar, hogy mikor merre vagyok és mit csinálok. Hol itt a bizalom? Anélkül nem működik..de nem untatlak tovább ezzel. Akarsz még valamit? – kérdeztem, de csak udvariasságból. - Igazából arra gondoltam, hogy ha már itt vagyok, átvehetnénk újra az angolt, ha van időd. – pislogott rám, mint egy kisgyerek, aki cukorkáért kuncsorog. - Ezt most muszáj, Majmocska? Sulin kívül se lehet már nyugtom tőled? – megdörzsöltem a homlokom és megforgattam a szemeim. - Kárpótlásként hoztam egy üveg whiskeyt. Láttam a múltkori Ishiharás incidensnél azt az "itt hagyhatnád a whiskeyt" fejedet. – vigyorgott mint a vadalma. Tudja mi kell a Shinjinek. - Hát.. rendben van, Majmocska, de ne szokj hozzá. – beengedtem. Lerúgtam a cipőim, a táskám ledobtam a kanapé mellé. Kivettem a kezéből az üveget és bevittem a konyhába, majd töltöttem magunknak. Neki keveset, biztos nem bírja a piát, de magamnak, egy emberes adagot és beleittam. Oh igen, ez most nagyon kell. A kezébe nyomtam a poharat, majd nyakonfogva az üveget visszamentünk a nappaliba. - Őő… Nem az volt, hogy tanulunk? – meredt értetlenül hol rám, hol a pohárra. - Tanulunk is – előpakoltam a cuccokat. – az cask egy kis… lazító ital. – kinyitottam a könyvet, és elkezdtem magyarázni. Néha visszakérdeztem; érti-e, mire serényen bólogatott. Közben egyre fogyott a lötty az üvegből, és egyre furább dolgokkal magyaráztam az anyagot, ő pedig egyre jobban élvezte. Vihogott rajtam mint egy hülye, ahogy az asztal tetején állva olyan átéléssel löktem minden baromságot, mintha az a világ legnagyobb igazsága lenne, majd lemásztam, mellé huppantam és átkaroltam a vállát. - Na Majmocska ha ezt megjegyzed, még nyelvész is lehet belőled. – elnyúltam az üvegért és meghúztam, majd odaadtam neki és ő is. Bólintott, majd az ölembe döntötte a fejét, lábát pedig a kanapé karfájára dobta. Lehunyta a szemeit és mosolygott. A szája sarkában ült valami huncutság. Az ő arcán, valami mindig huncut. Ha nem a mosolya, akkor a szemei, ha nem a szemei, akkor a mosolya, ha egyik sem… Na akkor vagy meghalt, vagy alszik. Kisöpörtem a haját az arcából. Így jobban megnézve elég szép arca van. Hosszú szempillák és telt ajkak… Ajkak… Vajon nyalóka ízük lehet? Egy probat megér. Lassan lehajoltam hozzá, hajam csiklandozta az arcát mire összerezzent. Megnyaltam élénk rózsaszín bőrt, majd felegyenesedtem. Résnyire nyílt szájjal pár pillanatig még várt, majd kinyitotta az egyik szemét. - Most mi van? – motyogott és felült, felém fordulva a sarkára. – Nem akarsz megcsókolni? – csücsörített és a combjára támaszkodva felém nyújtózott. - Miért akarnálak Majmocska? – elfordítottam, a fejem, majd pár pillanat múlva visszafordultam, és magamhoz húztam. Meggondoltam magam. Kezével mellkasomon támaszkodott, én pedig megcsókoltam. Nyelvemmel megkerestem az övét, majd játszani kezdtem vele, de nem volt cukorka íze, viszont a sok évnyi nyalókázás megtette a hatását. Derekánál fogva közelebb vontam magmhoz, ő pedig átvetette a lábát rajtam, az ölembe ült és a nyakam átkarolva mélyítette a csókot. Ingje alá simítottam, és végig húztam ujjaim a gerince mentén, mire megborzongott és csak amúgy vakon az én ingem gombjaival kezdett babrálni. Ejnye Majmocska mi jár a fejedben? Belevigyorogtam a csókba, és hagytam, hadd csinálja, amit akar. Teljesen kigombolta az ingem, majd elvált tőlem és pihegve végigmért, végül kipirult arccal felnézett rám és várta, hogy csináljak valamit. Hanyatt döntöttem a kanapén és fölé támaszkodtam. Ebből a nézetből olyan volt, mint azok a nagycsöcsű hosszúhajú, babaarcú, pirulós csajok az otakuk életnagyságú párnáin, csak nagy csücs és hosszú haj nélkül. Kellnekem!

2012.08.07. 21:44 Haru

maya POV "Büszke vagyok rád, Majmocska." - még jóval azután, hogy Aiji lelépett is ez a mondat visszhangzott a fejemben. A hajamat se igazítottam meg, pedig rendesen összeborzolta. Nem tudtam, hogy ilyen kedves is tud lenni. Mayumi nagyon szerencsés lány. Egy darabig még ücsörögtem a tetőn, majd elindultam hazafelé. A nagy semmiből hirtelen előbukkant egy lány és nekem jött. - Bocsánat. - hajolt meg. Hm.. milyen ismerős a hangja. - Mayumi? Dühösnek tűnsz. Minden rendben? - kérdeztem aggódva. Mégse békültek ki Mizuival? - Nem. - rázta meg a fejét. - Shinji mostanában hanyagol, nem emlékszik a randik időpontjára és még azt mondja, túlreagálom. - Biztos csak rossz passzban van... - Kétlem. Ma fél óra késéssel jött a megbeszélt kávézóhoz, majd közölte, hogy ha csak hisztizni tudok, meg cseszegetni,akkor egy darabig hanyagoljuk egymást. Mondtam, hogy erről szó sincs, de ne akarja rámhárítani, ő az, aki hibázott. Az egója nem bírja elviselni a kritikát. Otthagytam, de nem jött utánam. Nem is hívott, de még egy sms-t se küldött. Szerinted én rontottam el? - Nagy rajta a nyomás. Te is lehetnél egy kicsit megértőbb, de neki sem indok a stressz arra, hogy elfelejtse a randikat. De jobban jársz, ha nem engem kérdezel. Nem értek az elektronikához. Nem tudom, mi jár ilyenkor egy srác fejében, még sose volt barátnőm. Azért ha gondolod, beszélhetek Shinjivel. - Azt megköszönném. Nem is vagy te olyan rossz ember. - mosolyodott el, majd intett és továbbment. Elindultam Aiji háza felé, hogy beszéljek a fejével. Mikor odaértem, egyszerre csengettem és dörömböltem az ajtón, de semmi. - Mit csinálsz itt? - hallottam a kérdést a hátam mögül, megfordultam és Aiji állt ott. - Mayumi megkért, hogy beszéljek veled. Jobban meg kéne becsülnöd, nagyon kedves lány. Megérdemelné, hogy odafigyelj rá. - Önhibámon kívül nem tudtam időben odaérni a kávézóhoz, mert téged kellett pesztrálnom. De ő ezt nem fogta fel, csak ordibált, mint egy idióta, hogy ne keressem a kifogásokat. Azon kiakad, hogy nem viszek neki virágot. Minek a virág? Úgyis szétfonnyad pár nap után.. - mentegetőzött. - Az elejétől kezdve ezt csinálja, olyan mint egy pióca. Mindenről tudni akar, hogy mikor merre vagyok és mit csinálok. Hol itt a bizalom? Anélkül nem működik..de nem untatlak tovább ezzel. Akarsz még valamit? - kérdezte úgy, mint aki elvárja a "Nem, bocsi hogy zavartalak."-ot válaszként. - Igazából arra gondoltam, hogy ha már itt vagyok, átvehetnénk újra az angolt, ha van időd.. - pislogtam, mint egy kisgyerek, aki az anyját akarja rávenni, hogy vegyen meg neki valamit. - Ezt most muszáj, Majmocska? Sulin kívül se lehet már nyugtom tőled? - forgatta a szemeit. - Kárpótlásként hoztam egy üveg whiskeyt. Láttam a múltkori Ishiharás incidensnél azt az "itt hagyhatnád a whiskeyt" fejedet. - mosolyogtam. - Hát.. rendben van, Majmocska. De ne szokj hozzá.. - enyhült meg Aiji. Ilyen egyszerű? Ezt piával bármire rá lehet venni? Kis alkoholista.

2012.08.07. 20:30 satan-cicaja

Aiji POV Épp az egyszerű jelent magyaráztam neki, mert a tanítást ugye az alapoktól kezdjük, de mivel úgy gondoltam ezt talán TALÁN magától is tudja, csak felelevenítettem a dolgot, erre… bealudt. A vállamnak döntötte a fejét és egyenletesen szuszogott. Komolyan, ha az ember nem ordít a képébe percenként, hogy „ÉRTED?!” vagy, hogy „FIGYELSZ?!” egyből elalsz… - Én is nagyon kedvellek – motyogott. halványan elmosolyodott, majd lomhán felemelte a kezét és megsimogatta az arcom. Felvontam a szemöldököm. - He? - Úgy örülök, hogy végre kettesben vagyunk. -  közelebb bújt hozzám és ismét végigsimított az arcomon, majd a mellkasomon, a hasfalamon és… nanana álljon meg a gyászmenet, ennek hol jár a keze? Óvatosan eltoltam magamtól, mire felriadt és teljesen elvörösödött. - Ezt most hiába próbálom megmagyarázni, igaz? – hajtotta le a fejét szégyenlősen. - Azt eddig is tudtam, hogy meleg vagy, nyugi. – kicsit gúnyosabbra sikeredett a hangom, mint terveztem. - arra viszont adhatnál választ, hogy miért aludtál be, miközben magyaráztam neked a tananyagot? Ha ennyire érdekel a dolog, feleslegesen vagyunk itt. – összepakoltam a cuccot, és elindultam kifelé. Így úgy sem megyünk sokra. - Mégis hogy érdekelne, amikor te csak felvágsz a tudásoddal, ahelyett hogy rendesen elmagyaráznád nekem? – csattant fel. - Az egésznek az a lényege, hogy én megértsem, és nem az, hogy miattad még hülyébbnek érezzem magam. Tudod mit? Te vagy a majom, nem én! Egy egoista majom vagy, aki senkire nincs tekintettel. Győztél, nem? Akkor meg mit gúnyolódsz állandóan? Kicsit gondolhatnál arra is, hogy igyekszem megváltozni! Ha nem tűnt volna fel, egy ideje rendesen bejárok órákra, és azóta szinte csak hármasaim vannak. Az emberek igenis képesek a változásra. Csak tudod, elég nehéz, úgy, ha a környezeted gátol ebben. Nincs szükségem a segítségedre. Menj csak, hülyítsd a retardált tyúkokat egész nap, én megvagyok magam is. Esetleg megkérem Takeshit, hogy segítsen, ő legalább nem ennyire önközpontú. – ordibált és mire reagálhattam volna, már ott sem volt. Méghogy önközpontú. Csak azt hittem, kicsit okosabb, de azt hiszem többet nem fog előfordulni. És mi az, hogy majd Takeshi segít neki. Holtbiztos bukás lenne, Takeshi is örülhet, ha egy kegyelemkettessel (és valami szolgáltatással) átcsusszan. Sóhajtottam, majd felmentem utána a tetőre (egyértelmű volt, hogy oda ment). A magas vas rácsoknak dőlve ücsörgött és puffogott. Odamentem hozzá, mire kedvetlenül felnézett. Komolyan még azt is kinézem belőle, hogy itt és most elbőgi magát. - Elegem van belőled nem voltam világos? – morogta. - Tudom Maj…Maya, de igazán nem akarom, hogy meghúzzanak. (Nem csak a te érdekedben) Ígérem; nem leszek “önközpontú” vagy lekezelő vagy ilyenek jó? Látom, hogy nagyon töröd magad, Takesivel meg… hát minden bunkóságom félretéve nem mész sokra. – elhúzta a száját, és elmormolt egy halk “jóvan”-t. Elmosolyodtam és összeborzoltam a haját. – Na helyes… Tudsz te ha akarsz. – elhessegette a kezem, majd elindultam lefelé, de megálltam és az ajtóban hátrafordultam. – Büszke vagyok rád Majmocska. – kuncogtam, és láttam az arcán, hogy ezt most nem tudha, hogy sértésnek, vagy dicséretnek vegye. Mikor leértem a földszintre megcsörrent a telefonom. Felvettem és… - SHINJIIIII! Basszus már megint. A fene egyen meg Majmocska.

2012.08.07. 17:04 Haru

maya POV A következő napokat a könyvek bújásával töltöttem. Se nyalóka, se lógás. Az eredményeim javultak valamennyit, és a tanárok elkezdtem másképp viszonyulni hozzám. A "hagyjuk, ehhez hülye vagy" hozzáállást felváltották az érthető magyarázatok a kérdéseimre. Ebben az országban csak seggnyalással nyerheted el az emberek kedvességét. Délután épp a könyvtárban próbáltam pótolni a lemaradásomat , mikor az osztályfőnök komoly arccal leült mellém. - Van egy kis időd, Yamazaki-kun? - kérdezte. - Ugye nem azért, jött, hogy közölje, hogy kibasz... izé eltanácsoltak? - Nem, rendkívüli javulást vettem észre nálad, le a kalappal, fiam. Azonban arra gondoltam, angolból nem ártana egy kis segítség. Megkértem egy diákot, hogy korrepetáljon. - nyugtatott meg. - Értem. Köszönöm, sensei! -  még kevesebb szabadidő, még több tanulás. Remek.. - Akkor akár el is indulhatnál, már az angol teremben vár. - mutatott türelmetlenül az ajtó irányába. Bólintottam, majd elindultam a terem felé. Ki lehet olyan jó az osztályból, hogy korrepetáljon? Úgy tudom, Takeshi a legjobb, de hallottam párszor angolul beszélni, és szépen mondva nem volt valami fényes. Bár nálam azért ezerszer jobb. Kopogtam az ajtón, majd benyitottam a terembe.Egy jólfésült, alacsony fiú állt nekem háttal, majd mikor megfordult, üvölteni támadt kedvem, de nem tettem. Most békén kell őt hagynom. - Nocsak, a Majmocskának segítségre van szüksége? - nevetett. - FOGD BE...izé... tudod, mostanában igyekszem javítani a jegyeimen. Nem tudtam, hogy rád gondolt az osztályfőnök, de ha gondot okoz, megmondom neki, hogy boldogulok egyedül. - feleltem nyugodtan, pedig legszívesebben nekimentem volna. - Eszedbe ne jusson, az angoltanár megígérte, hogy ha most segítek neked, ebben az évben már nem kell több dolgozatot írnom. Nem, mintha rászorulnék, de jól jön. - Rendben. Elkezdhetnénk végre? Minél hamarabb szabadulni szeretnék. - mondtam unottan. Micsoda számító dög.. Aiji csak beszélt, beszélt, beszélt és beszélt. Haver, ez nem kiselőadás, ahol villogni kell a tudásoddal, nekem kéne segítened. Vajon észrevenné, ha bealszom? Egy próbát megér, nagyon álmos vagyok. Nem is     kellett sok idő, hogy elaludjak. Álmomban egy nagyon aranyos lány azt mondta, kedvel. - Én is nagyon kedvellek - mosolyodtam el, majd végigsimítottam a lány arcát. - úgy örülök, hogy végre kettesben vagyunk. - mondtam kedvesen majd, átöleltem a lányt. Ismét végigsimítottam az arcát, majd szép lassan egyre lejjebb haladtam a testén, mígnem a lába közé értem. Várjunk csak... -riadtam fel, és azon kaptam magam, hogy Aijit simogatom. - Ezt most hiába próbálom megmagyarázni, igaz? - kérdeztem rákvörös fejjel. - Azt eddig is tudtam, hogy meleg vagy, nyugi. - gyúnyolódott. - arra viszont adhatnál választ, hogy miért aludtál be, miközben magyaráztam neked a tananyagot? Ha ennyire érdekel a dolog, feleslegesen vagyunk itt. - mondta, majd elindult az ajtó felé. - Mégis hogy érdekelne, amikor te csak felvágsz a tudásoddal, ahelyett hogy rendesen elmagyaráznád nekem? Az egésznek az a lényege, hogy én megértsem, és nem az, hogy miattad még hülyébbnek érezzem magam. Tudod mit? Te vagy a majom, nem én! Egy egoista majom vagy, aki senkire nincs tekintettel. Győztél, nem? Akkor meg mit gúnyolódsz állandóan? Kicsit gondolhatnál arra is, hogy igyekszem megváltozni! Ha nem tűnt volna fel, egy ideje rendesen bejárok órákra, és azóta szinte csak hármasaim vannak. Az emberek igenis képesek a változásra. Csak tudod, elég nehéz, úgy, ha a környezeted gátol ebben. Nincs szükségem a segítségedre. Menj csak, hülyítsd a retardált tyúkokat egész nap, én megvagyok magam is. Esetleg megkérem Takeshit, hogy segítsen, ő legalább nem ennyire önközpontú. Csak akkor eszméltem rá, hogy így leordítottam a fejét, mikor ismét a tetőn kötöttem ki. Mindig ide jöttem, ha valami bántott. Jelen esetben nem erről van szó, egszerűen csak bosszant hogy felsőbbrendűnek hiszi magát, amiért osztályelső. Miért nem hiszi el senki, hogy én is képes vagyok valamire? Már vagy egy hete nem ettem nyalókát, de hol az elismerés? Az az elismerés, amit ő minden egyes levegővételéért megkap...

2012.08.06. 21:05 satan-cicaja

Aiji POV Ez most tényleg beismerte, hogy vesztett? Nem. Kizárt, ő nem adná fel ilyen könnyen, vagy lehet, hogy a felvétel tényleg nagyon durva volt? De legalább megszabadultam tőle. Ezek után teljesen el tudtam engedni magam, majd hazamentem, és felhívtam Mayumit. - Oh édesem. sajnálom, hogy így elrohantam, nem is tudom miért is hittem el annak a kis vakarcsnak, hogy megcsaltál. Ma felhívott, hogy az egész csak hazugság volt és sajnálja. Azért nem olyan rossz ember, hogy bemerte ismerni. – hadarta, én pedig elmosolyodtam. - Akkor egy séta, kávézás holnap suli után? - Jajj az csodás lenne. Akkor a sulink előtti kávézónál? – lelkesedett. - Ott jó. Sietek majd. - Várlak. Szeretlek. - Én is szeretlek. Szép estét. – és bontottam a vonalat. Minden tökéletes. Ez a pár nap jól felkavarta az életem, és most minden nyugodt. Imádom ezt. *** Másnap reggel frissen léptem ki a ház ajtaján és Majmocska épp elsétált a kapu előtt. - Jé a Majmocska egyenruhában van és táska van nála, ráadásul időben fog iskolába érni. – kuncogtam. Egy pillanatra rám nézett gyilkos pillantással, majd szaporázta lépteit. Ez tényleg komolyan gondolta, hogy békén hagy? Mielőtt bementem volna, betértem egy kis boltocskába szendvicset venni magamnak, és meglepő módon a nyalókás doboz nem állt romokban. Ezt kicserélték az ufók. Az iskola előtt megláttam Ishiharát, amint pár leányzónak csapta a szelet, én karon fogtam és elhurcoltam onnan. - Yamazakinak mi baja? – szegeztem neki a kérdést halkan, mire megvolta a vállát és elpöccintette a cigijét. - Nem tudom. Nem áll velem szóba. – húzta el a száját. - Most meglepődjek? – vontam fel a szemöldököm. - Hékás! Én csak játszani akartam, nem hittem volna, hogy ilyen nyámnyila és feladja. Most unatkozni fogok. – tette szét karjait, majd átkarolta a vállam. – De ha engem kérdezel, csak valami csúnya dolgon töri a fejét, és hogy nyugodtan kitervelhesse, fegyverszünetet rendelt el. – mondta sejtelmesen, majd elengedett. – Soha ne bízz meg egy édesszájúban. Flúgosak. – hátat fordított, és elindult a termük felé. – Csá. Kicsit aggódtam. Mi van, ha igaza van, és csak valami übergonosz dolgot tervel, aztán szép csendben hátba döf. Viszont egyelőre nem úgy néz ki, mint aki azzal van elfoglalva, hogy rám gyújtsa a házat, inkább azért küzd, hogy ne húzzák meg. Ha valamit nem ért elég értetlen feje van, ha meg valamit véletlen igen (általában a végtelenül logikus dolgok, amit még egy ötéves is megért), akkor úgy viselkedik, mintha valami egyetemi professzor lenne. Tudsz te ha akarsz Majmocska.

2012.08.05. 20:05 Haru

maya POV Éppen csak vissza tudtam tartani a rókát, mikor egy ledöfött szamurájszerű hulla megindult felém. Motyogott valamit, ami úgy hangzott, mint egy szellemidézés valami túlvilági nyelven. Félrepillantottam, majd megláttam egy másik hullát, ez utóbbi egy székben ült, a szájából pedig kilógtak a belei. Felsikítottam és próbáltam elmenekülni, de a szamuráj elkapott. - Egy egész doboz nyalóka. – suttogta, mire rájöttem, mi folyik itt. Tőlem nem megszokott magas, hisztérikus hangon üvöltöttem a "szamuráj" nevét. Mégis átvert, képes volt ezt megtenni. Ekkora aljasságot! Már tényleg nincs kiben bíznom ebben a rohadt iskolában. Megalázottan és dühösen rohantam ki a rémálmaimat megtestesítő teremből. -ISHIHARA!!!! – ordítottam, majd megpillantottam Aijit. Gondoltam, hogy ő áll a dolog mögött. Éreztem, ahogy az arcom égett a dühtől, majd amikor rámvillantotta erőltetett bájvigyorát, betelt a pohár. - Na hogy tetszett Majmocska? Úgy hallottam zajos sikert aratott. - mondta gúnyosan. Ezúttal túl messzire ment. Engem senki nem alázhat meg nyilvánosan, pláne nem egy ilyen stréber! - Teee! – csikorgattam a fogaimat  – Ezt megkeserülöd! – mutattam rá sokktól remegő kezemmel fenyegetően. – És te is Ishihara! BŰNHŐDNI FOGTOK MIND A KETTEN! –  ordítottam, mintha nem is önmagam lettem volna, majd elfutottam új tervet eszelni.. meg persze lenyúlni pár kissrác édességét. Ahogy végigmentem a folyosón, egy hatalmas kivetítőn akadt meg a szemem. A kivetítőn pedig észrevettem magam, amint kisgyerek módjára sírok. Ez övön aluli volt, Aiji. Felhasználta ellenem az egyetlen gyengeségemet, az egyetlen dolgot, amit nem bírok elviselni. Mindenki nevetett. Rajtam nevettek! A hangos kacajok elviselhetetlen erejű, muzikálisnak a legkevésbé sem nevezhető zajként visszhangoztak a fejemben. Úgy téve, mintha mindez nem érdekelne, felmásztam a lépcsőn a tetőre, és a korlátnak dőlve próbáltam lenyugodni. Ilyenkor jöhet a harakiri, nem? Ha már hasbadöfött szamurájokról van szó. Ekkora szégyent nem tudok elviselni, inkább a halál. Semmit nem tudok tenni, azt hiszem ideje beismernem Aijinak, hogy vesztettem. Neki, de magamnak nem. Higgye csak azt, hogy legyőzött, élje boldogan a szánalmas seggnyalókkal teli mindennapjait, aztán ha majd nem figyel, elintézem, hogy ő ne csak gondolkodjon az öngyilkosságon. Visszabattyogtam az aulába, ahol Aiji épp az elvakultan szerelmes lányokkal bájcsevegett. Odavánszorogtam zavarbajött arccal, majd egy kis kínos csend után remegő hangon megszólaltam. - Izéé..Aiji, fejezzük be most ezt a játékot, mielőtt mégjobban eldurvulna. Te nyertél. Remélem boldog vagy, én feladom. - ártatlanul a szemébe néztem, majd tőlem nem megszokott módon mélyen meghajoltam.- sajnálom az összes kellemetlenséget, amit okoztam neked, a barátnőddel is beszélek majd, hogy minden az én hibám. Nem kell, hogy most higgy nekem, én sem hinnék magamnak, de tényleg...őszintén sajnálom! - eltakartam az arcomat, majd elrohantam, mint egy csaj, aki épp a szerelmes levelét nyújtotta át a fiúnak, akit kedvel. Tökéletes alakítás, most beszéljünk Miyavival. Rövid keresgélés után megtaláltam, amint feltűnően hadonászott a kezében tartott cigarettával. Ez most azt hiszi, menő attól, hogy bagózik? - Ishihara! Azt hiszem félreismertelek. Nem hiszem, hogy ezentúl keresnünk kéne egymás társaságát. Ami Mizuit illeti, bocsánatot kértem tőle a rengeteg kellemetlenségért, amit okoztam. Leszarom, ő nyert, de én nem bírom tovább idegekkel ezt a játékot. - rideg pillantást vetettem rá barátságunk végetvetésének jeléül, majd köszönés nélkül távoztam. Végre egy kis nyugi, Aiji örül a "győzelmének", én meg tudok a tanulásra koncentrálni. Időközben azt hiszem, rájöttem miért fanolja annyira minden lány. Teljes önbizalommal csinálja, amit csinál, és olyannyira modorosan viselkedik, hogy az embert akaratlanul is elkezdi érdekelni. Van benne valami különleges titokzatosság. Na, nem mintha belezúgtam volna, ez egyszerűen csak tény. Azért senkinek sem ajánlom, hogy csókolózzon vele. A szájának yakisoba íze van.. szokott ez fogat mosni?

2012.08.05. 17:11 satan-cicaja

Aiji POV Sulifesztivál napján szörnyen korán keltem, hisz nagy nap ez a mai. Tegnap a horror-szaküzletben a legundorítóbb legnyálkásabb cuccokat szedtem össze, természetesen a B-sek számlájára. Mikor bementem, csak Ishihara és néhány seggnyalója volt bent, ahogy megbeszéltük. Bevezettek a kisértetháznak még alig látszó díszterembe, és segítettem nekik berendezni és vaksötétet csinálni. Majmocska ki fogja sikítani a hangszálait a helyéről. Folyosókat csináltunk, csontoknak tűnő darabkákkal szórtuk be a padlót, és néhány pókháló szerű anyagot feszítettünk ki, hogy véletlen beleszaladhassanak. A kanyargó folyosó egy részén a falra nyálkás maszlagot kentünk, pár egyszerű szobanövényt a földre, ami végigsimítja az ott végigsétálók lábát, és a többi. A Yamazaki féle hülye Majmoknak ez egy kész horrorparadicsom. Miután végeztünk a felismerhetetlenségig kikentek, undorító véres mócsingos gúnyát húztak rám, és kiültettek az ajtó mellé, mint szobrot. Lassan szállingózni kezdtek az emberek és hidegrázást kaptak, hogy a szememmel követtem őket. Ha jobban belegondolok tényleg szobornak néztem ki, mert holtan elterülni egy széken és mozdulatlannak lenni nem nagy teljesítmény, na meg annyi festék volt rajtam, hogy műanyagnak is simán elmehettem volna. Éppen kezdtem unni magam, mikor egy könnyekkel küszködő kis barna fiúcska elrohant előttem. Megérkezett. Kis idő múlva őt is megláttam, amint épp a gyomrát fogva és undorodva grimaszolva bámul. Röhöghetnékem támadt. Ishihara kimászott a rejtekéből, és hosszú fekete parókában, és egy „tőrrel a gyomrában” Yamazaki felé fut, mire az hátrál, és sírásra áll a szája. Fűzködik egy darabig, majd a véres Ishiharába kapaszkodva eltipegett idáig. Fél szemmel rám nézett, én pedig úgy ejtettem a fejem, hogy pont lássa a számból kilógó beleimet. Felsikított és próbált elmenekülni, de ledöföttszamuráj-san elkapja. - Egy egész doboz nyalóka. – suttogta neki, mire megenyhült és beléptek. Nem telt sok időbe és úgy visított, mint egy kislány és Ishiharát szólongatta. Ezért megint nagyon utálni fogja, de hát ilyen a showbisznisz. Sírni tudtam volna örömömben, majd felhúztam a fejemen a maszkot, hogy mikor kijön, pontosan lássa az elégedett vigyort a képemen. Keresztbe vágtam a lábam, és már rohant is ki.  - ISHIHARA!!!! – ordította, majd könnyáztatott dühös arcán tojást lehetett volna sütni, ahogy megpillantott. Nem igazán tudtam, hogy a dühtől, vagy a szégyentől vörösödött így el, de jól állt neki a szín. Vigyorogva integettem neki hosszú karmos ujjaimmal. - Na hogy tetszett Majmocska? Úgy hallottam zajos sikert aratott. - Teee! – csikorgatta a fogait és megtörölte az arcát. – Ezt megkeserülöd! – mutatott rám fenyegetően. – És te is Ishihara! BŰNHŐDNI FOGTOK MIND A KETTEN! – ordibált, mint aki megkattant, majd elviharzott, gondolom újabb idióta ötleteket gyártani életem megkeserítésére. Igazából nem kellett sokat várnom. Miután felváltottak visszavettem a ruháim és majdnem elhánytam magam. Vattacukor. Vattacukor szagú még a zoknim is. Gyerekes. Felöltöztem, majd kimentem és én is élveztem kicsit a sulifasztivált, bár nem volt ugyan olyan, hogy minden percben azon gondolkoztam; vajon mikor csap le rám az a Majom.

2012.08.05. 15:58 Haru

maya POV Amint Aiji belépett az osztályterembe, Takeshi egyből letámadta. Felpofozta, majd közölte vele mekkora csalódást okozott az egész osztálynak. Mindig próbált megvédeni, ha bajba kerültem, pedig egy szót sem beszéltünk három év alatt. Bár végülis tök mindegy, mindig jól jön egy utánfutó. Nevetni támadt kedvem, ahogy Aiji gondosan felépített hírneve egy perc alatt romba dőlt, majd porráégett, de nem eshettem ki a szerepemből. Győzelmemet elismerő szomorú arccal viharzott ki az osztályból, és a nap hátralevő részében nem is láttam, pedig kivételesen minden órára bementem. Kicsit még figyeltem is a tananyagra. A matek tanárt utálom a leginkább. Hogy képes azzal a karakteresnek semmiképp sem mondható, idegesítően egyhangú beszédével végigpofázni 45 percet, úgy, hogy abból én egy szót se értsek? A nyalókák istenéhez fohászkodva könyörgöm, csengessenek már ki, nem bírom tovább! Fogalmam sincs, hogy az imám talált meghallgatásra vagy szimplán vége az órának, de végre kiszabadultam abból az egérlyukból, amit matekteremnek hívnak. Amint a folyosón sétáltam teljesen lefáradva az óráktól, azon kaptam magam, hogy beleütköztem valakibe. Valaki magasba, nagyon magasba. Valakibe, aki nem hord egyenruhát. Valakibe, akinek a parfümszagától fuldoklom. Nem lehet más, mint Ishihara. Ishihara? Ennyire elhidegültem volna tőle, hogy már nem is Miyaviként jut eszembe? - Bocs, Ishihara. - hajoltam meg alig észrevehetően, majd tovább mentem...volna, ha VALAKI nem ránt vissza. - Most morci vagy a bulis incidens miatt? Ne vedd már túl komolyan, egyszerű poénnak szántam. - nevetett Miyavi. - Még csak nem is sült el rosszul a dolog, hiszen nyerésre állsz, nem? Láttam, amint Mizui lehajtott fejjel battyogott haza, az osztályban pedig ha csak szóba hozom a nevét, mindenki elkomolyodik, de semmit sem szól. Mindez nem így lenne, ha akkor én nem küldelek oda a lakásához. Meg sem köszönöd? Hálátlan. - itt durcás grimaszt vágott. - Átvertél. - mondtam remegő hangon, lesütött szemekkel, holott tudtam, hogy igaza van. Részben neki köszönhetem a győzelmemet. - Ha elmondtam volna, hogy ő lakik ott, el sem indultál volna. Csak segíteni akartam. - ebben is igaza volt. Messzire elkerültem volna a környéket is, nehogy elkapjak valamit Aijitól. - Lehet. Hát akkor..kösz. - mondtam kedvetlenül.- holnap lesz a sulifeszt, segítesz édességet csórni meg elsősöket szivatni? - kérdeztem széles vigyorral. - Már rég megmondtam, engem ne keverj be a szarságaidba. Én a saját utamat járom. - miután ezt kimondta, rámkacsintott. Néha félek, hogy másként tekint rám. Én meg nem vagyok az a hű, de férfias srác, szóval tökéletes préda a szexmán buzeránsoknak. Egyszer osztálykiránduláson üvegezés közben képes lett volna lesmárolni. Mondjuk, ő ilyen. Semmit és senkit nem vesz komolyan. Miyavi személyiségét nem lehet leírni, ő egyszerűen Miyavi. Már azzal lesokkolja a várost, hogy önmaga, és még élvezi is a polgárpukkasztást. - jaj, el ne kenődj nekem, veszek neked nyalókát holnapra. - szakította félbe a gondolataimat. - Hát, akkor majd holnap! - intett, majd vidáman kisétált az épületből koordinálatlan mozgásával. Tudtam én, hogy sosem verne át. Na jó, tudtam a francokat. Már olyanok is eszembe jutottak, hogy esetleg Aijival szövetkezik ellenem. Pedig ha valaki, hát ő sose tenne ilyet. *** Végre eljött a sulifeszt napja. Rengeteg édesség és verekedés. Számomra ebből áll ez a nap.  Az udvaron ülve egy gyanútlan, és szerencsétlennek kinéző elsős srácra lettem figyelmes. Fogalmam sincs, ki az, vagy melyik osztályba jár, csak azt tudom, hogy Takeshiék mindig Shinpeinek szólítják. - Jó reggelt, Shinpei. - kezdeményeztem a "beszélgetést". - Jó reggelt. Ismerlek?- kérdezte megszeppenten. - Persze, Yamazaki Masahito vagyok, az, akinek te most odaadod az összes édességet, ami nálad van, különben baj lesz. - Dehát nincs is nálam édesség. - hogy berezelt a kis aranyos. - Akkor ide a pénzeddel. - emeltem fel a hangom, mire ijedten a zsebébe nyúlt, és a kezembe nyomott 1500 yent, majd elfutott. Sírd csak ki magad Takeshi barátodnak, gyökér. Folytattam volna tovább az utamat, de hirtelen gyomorforgató látványban lett részem. Kirázott a hideg, sírógörcs és hányinger kerülgetett. Hogy lehet valami ennyire visszataszító? Becsuktam a szemem, hogy megkíméljem magam a látványtól. Valóra vált volna egy rémálom?

2012.08.05. 11:59 satan-cicaja

Aiji POV  Nem igaz, nem hiszem el, hogy ilyen messzire képes volt elmenni. Hála neki, most a lány, akivel az egész hátralevő életem el tudtam volna képzelni, azt hiszi, hogy egy undorító biszexuális barom vagyok, aki ha kanos tök mindegy, hogy ki van a közelben, elkapja és megrakja. Próbáltam hívogatni Mayumit, de egy idő után nem csak kinyomta, de ki is kapcsolta a telefonját. Király. Egész hétvégén a telefonomon lógtam és próbáltam elérni sikertelenül, hogy elmagyarázzam neki a helyzetet, de nem volt kíváncsi rám, így feladtam. Majd hétfőn suli után átmegyek hozzá. *** Ahogy közelítettem a teremhez, valami azt súgta, hogy meg kéne fordulnom, és többet be se kéne tenni a lábam ide. A gondolat igazolta magát, mikor beléptem az ajtón. Mayom Yamazaki a padján bömbölést színlelt, amit a többiek láthatóan tök hitelesnek vettek, és úgy néztek rám, mint akit mindjárt kibeleznek, majd a semmiből elém ugrott egy morcos szőke Takeshi és akkorát lekevert, hogy azt hittem leszakad az arcom. - Hogy tehetted ezt? Azt hittem tisztességes vagy, és nem... ahh. Csalódtam benned. Mindnyájan csalódtunk benned. Mit ártott neked szegényke? – kiabált, én pedig elgondolkoztam, hogy most tényleg soroljam nekik, hogy mit is ártott az a Majom. - A fantáziádra bízom. – morogtam. – És nem hiszem el, hogy pillog két szépet, és minden hülyeséget elhisztek neki. Ez előtt hány alkalommal hallottátok, hogy megcsaltam Mayumit? Feltételezem arról se tudtatok, hogy barátnőm van. Szerintetek az, hogy minden csinos lányt azért utasítottam vissza, hogy majd pont egy ilyen selejtes, cukormázas, homokossal lépjek félre? Használjátok már az eszeteket. Bottal nem piszkálnám meg. Undorító a fantáziátok. És Masahito. Ekkora aljasságot, még egy magadfajtától sem vártam volna. Túlteljesítettél, büszke lehetsz magadra. – akadtam ki, és eldöntöttem, hogy életemben először ellógom a napot. Kifordultam az ajtón és otthagytam a tanácstalan társaságot. Az a majom úgy is elintézi, hogy kiutáljanak az osztályból, talán vissza se kéne mennem. Elmentem az orvosiba, és gyomorrontásra hivatkozva mára kiírattam magam, majd elindultam kifelé. - Na ezt most megcsinálta – csúszott a vállamra egy csontos hideg kéz. – Most mihez fogsz kezdeni? – Vigyorgott a képembe egy színes hajú sunyi pofa. - Próbálom idegösszeroppanás nélkül befejezni a tizenkettediket. - Mennyire tudnál aljas lenni a győzelem érdekében? - Eddig azt hittem, az ő oldalán állsz Ishihara. – Húztam fel a szemöldököm, mire elengedett és széttárt karokkal felnevetett. - Én nem állok senki oldalán, de neki már segítettem egyet, most te jössz. Szóval? - Mire gondolsz? – kérdeztem, mire gonosz vigyorra húzta a száját. Ez már tetszik. Oh igen, ez nagyon tetszik. ***  Letörölhetetlen vigyorral a képemen kiléptem az iskola kapuján. Úgy döntöttem, ha már ilyen jó ötletet kaptam, beszerzem hozzá a kellékeket, így a város legnagyobb horror-boltja felé vettem az irányt. Tudtam. Mindig tudtam, hogy az a cukorszirupban úszkáló Majom nem bírhatja az undorító és ijesztő dolgokat, de most, hogy első kézből tudtam meg, hogy a legszarabb horrorfilmet is párna mögül nézi, és a vértől rosszul lesz, istentelen gonosz dolgok jártak a fejemben. Életem legjobb iskolai fesztiválja elé nézek.

2012.08.04. 20:40 Haru

maya POV Egy darabig álltam a lámpaoszlop mellett, amihez hozzávágott Aiji ,majd utána mentem. A sokéves tapasztalatnak hála észrevétlenül tudtam követni. A vidámparknál megláttam, amint puszit nyom egy lány arcára. Szóval randija van. Nem bírom megállni, hogy ne avatkozzak közbe. Csak a csajt sajnálom egy kicsit. Odarohantam hozzájuk. - Aiji cica, nem úgy volt, hogy ma nem vagy a városban? Mindenesetre örülök, hogy látlak - mondtam mézesmázas hangon, majd közelebb léptem hozzá, és megcsókoltam. Undorító, de megéri. Hirtelen hátraugrott, majd magyarázkodni kezdett a lánynak. - Mayumi, hidd el, ez csak egy idióta a suliból, aki unalmában az én életemet akarja tönkretenni. - Ezt most miért mondod? Tegnap még azt mondtad, szeretsz.. én hülye lefeküdtem veled, és kiderül, hogy semmit sem jelentek neked - estem össze hangos zokogással. - Szemét!! - kiáltott fel Mayumi, majd elszaladt. - Kiszakítottad a pólómat, Aiji..valahogy meg kellett bosszulnom - nevettem kárörvendve. - Előre figyelmeztettelek, ha elrontod ezt a napot, tönkreteszem az életed. - a hangján érezni lehetett, hogy már nem bírják sokáig az idegei. - Nézd a jó oldalát, édes, már van időd nyalókát venni nekem - mosolyogtam csillogó szemekkel. - Fejezd már be a műmájerkodást, elegem van belőled meg a hülye kis játékodból! - kiabálta. - Hát jó, ha tényleg ezt akarod. - megöleltem, és annyira próbáltam átérezni a helyzetet, hogy teljesen őszintének hatott a "szeretlek" amit a fülébe súgtam. Ellökött magától, mire én elfutottam. Azt hiszi, hogy ennyitől vége a harcnak? Az a probléma, hogy én nem tudok veszíteni. *** Hétfő reggel suliban bementem az osztályterembe, majd a padomra görnyedve halkan sírni kezdtem. Néhány lány odajött megkérdezni, minden rendben van-e. Pont ahogyan terveztem. - Nem. Semmi sincs rendben. Mizui-san péntek este felhívott, hogy ő is szeret, csak nem merte mindenki előtt bevallani, azt mondta menjek át hozzá. Hát...lefeküdtünk, és én tényleg azt hittem, hogy szeret. Aztán másnap valami csajnak tette a szépet, és mikor odamentem és megcsókoltam, félrelökött és magyarázkodni kezdett a csajnak. Aztán szegény lány elfutott, hisz ugyanabban a helyzetben volt, mint én. Ő se tudta, hogy Mizui-san több kapura játszik. Utána azt mondta, hogy csak unatkozott, és szükségletei voltak, ugye értitek? Nem tudom elhinni, hogy így átvert. - itt szipogtam párat, letöröltem a könnyeim, majd újra hangos zokogásban törtem ki. Aiji pont akkor lépett az osztályterembe. Elfordítottam a fejem, mintha nem vettem volna észre, de a többiek gonosz pillantása biztos elárulja neki, hogy hatalmas bajban van, és innen már nincs visszaút. NYERTEM!!

2012.08.04. 20:01 satan-cicaja

Aiji POV Épp a csirkét vettem ki a sütőből mikor is csengettek. Jobban mondva valaki rátenyerelt a csengőre. Kicsoszogtam, kinyitottam az ajtót és felhúztam a szemöldököm. - Majmocska, eltévedtél? Remélem az a whiskey nem arra kell, hogy leitass és akaratom ellenére megszexualizálj. – nevettem. - Aiji, ez nem az, aminek látszik.. – mentegetőzött és kicsit ki is pirult. Értetlenül félredöntöttem a fejem. - Igazából azt sem tudom eldönteni, minek látszik. Azt meg pláne nem, hogy mit akarsz. - Ismered Ishihara Takamasát a B-ből, igaz? Azt mondta, ma este itt lesz buli. Úgy tudtam, itt egy haverja lakik. Csúnyán átvert, pedig legjobb barátok vagyunk. – itt megállt és elgondolkozott egy pillanatra. - De akkor én megyek is. Viszlát, Aiji. – Cukormázas képével hozzám hajolt és egy ragacsos puszit nyomott az arcomra, majd überbuzis fejjel “pápá”-t köszönt. Becsuktam az ajtót és elkezdtem dörgölni az arcom. Nem tudom, hogy csak képzeltem, vagy valóban ragadtam, de nagyon idegesített. Azt a whiskey-t itt hagyhatta volna… Felkaptam a mobilom és felhivtam Takemasát. - Moshimoshi? – nyögte a telefonba. Asszem rosszkor hívtam. - Tényleg te küldted rám azt az istenverését? – halkan felnevetett. - Hoppá - kuncogta. - Ez kurvára nem vicces. Mostmár azt is tudja hol lakom. Mi van ha terrorizálni kezd?! A saját lakásomban! Vagy amíg leugrom a boltba. – Emeltem fel a hangom ingerülten. Hülyékkel vagyok körülvéve, tiszta idegbeteg leszek a végére, aztán elvisznek és kényszerzubbonyban kell leélnem a hátralevő életem, mit ne mondjak nem túl hívogató sors. - Nehogy már egy szirupos nyunyókától berezelj… Egy pillanat. – sóhajtott, majd szürcsögés, sóhajtózás és egy halkabb nyögés. Jézusom ezt most szopják? Pedig még hét óra sincs. – Itt vagyok. - Korán van még az éjszakai élethez nem gondolod? - Soha nem lehet elég korán elkezdeni – hallottam a hangján, hogy vigyorog. - Nekem azt mondd, hogy.. - Csak érdekesnek tűnik a játékotok, gondoltam kicsit megkavarom a lapokat. - Te csak ne kavarj… semmit. – Letette. Itt tényleg mindenki hülye, vagy velem van a baj? Nagyon rosszat sejtek. Levetettem magma a kanapéra és felvettem a macskám. - Ez emberek hülyék. Soha ne állj szóba egyel se. *** A bahamákon vagyok. Kellemes lágy szél fújdogál, Majmocska egy szál se, és halk nokia csengőhang szól a rádióból… Várjunk csak. Kinyitottam a szemem. Álmodtam. Felpattantam a kanapéról, anélkül hogy megnéztem volna ki az, felvettem a telefonom. - Igen? – morogtam. - Shinjiiiiii fél tíz van! Hol a fenében vagy? – Morgolódott Mayumi. - Basszus! Őő… Egy fél óra max és ott vagyok. - Ezt leverem rajtad! – és letette. Kapkodva öltözködtem, egyik kezemben a fogkefém, másikkal a gatyám húztam. Rohadtul ki ment a fejemből, hogy ma randim van. Végre egy nap egy normális emberrel. Sírhatnékom támadt az örömtől. Pillanatok alatt összeszedtem magam. Pénz, személyi, lakáskulcs, mehetünk. Bezártam az ajtót és sarkon fordultam, de egy Majom fényes fogsora kivillantotta a szemem. - Jóreggeeeeeelt – vigyorgott és akármennyire próbálta leplezni, hogy valami csúnya dologra készül, a szeme megint huncut volt. - Hagyj lógva Majmocska, ma nincs időm rád! Dolgom van. – morogtam és elmentem Mellette. - Hékás! De te fogsz nekem nyalókát venni! – loholt utánam. Sóhajtottam és megfordultam, pólójánál fogva egy lámpaoszlophoz vágtam. - Nem Yamazaki, ma nem. És ha el mered rontani ezt a napot, én tönkreteszem az életed megértetted?! – kiabáltam rá, mire kicsit megszeppent, majd másodszor is otthagytam, és lementem a metró aluljáróba. Pár perc múlva már a vidámpark előtti téren kerestem Mayumit, aki egy oszlop mellett várt összefont karokkal. Odamentem, és nyomtam egy puszit az arcára, mire kicsit elmosolyodott, majd újra, kicsit túljátszott duzzogás költözött az arcára. - A viragom? – húzta fel az orrát. Basszus.

2012.08.04. 18:46 Haru

maya POV Ostoba. Ostoba Aiji. Azt hitted, ilyen könnyedén véget érhet a harcunk? Most az egész iskola ellened van, amiért ilyen lekezelően reagáltál arra, hogy "bevallottam az érzéseimet" irántad. Mit kezdesz a drága kis érdekbarátaid nélkül? Nem könnyű egyedül maradni, én már csak tudom. - Mayaatan! Te tényleg szereted Mizuit? - kiáltott Ishihara Takamasa, a tőle megszokott vidám, komolytalan hangon. - Most kinevetsz, Miyavi? - ezt a becenevet még elsőben adtam neki. Már akkor is hadilábon álltam a kanjikkal, és a nevét(石原 貴雅), Ishihara Takamiyabi-nak olvastam. - Eszem ágában sincs, Mayaatan - mondta, majd összekócolta a hajamat. Miyavit sokan megvetik a tetoválásai miatt, pedig szerintem nagyon menő. Régebben talán egy kicsit még bele is voltam zúgva. Mármint nem Miyaviba, a tetoválásaiba. - Figyelj, legjobb barátok vagyunk, neked bármit elmondhatok, ugye? - kérdeztem ártatlan arccal. - Felesleges a kérdés, lökjed. - Tudod, én igazából nem szeretem Shinjit. Sőt, kifejezetten utálom. Irritál, hogy mindenki odavan érte, pedig egy senki. Ez az Aiji sztori pedig teljesen véletlenül történt, de úgy voltam vele, hogy akkor játsszunk. Most biztos mindenki megveti, amiért homofób, és semmire nem értékeli mások érzéseit. Fasza, mi? - suttogtam, nehogy bárki meghallja. - Csak tudnám, miért keresed mindig a lehető legnehezebb utat.. egyébként ma este lesz egy kis buli haveroméknál. - nyújtotta át a cetlit a haver lakcímével. - Ki nem hagynám - köszöntem meg, majd haza ist mentem. Érdekes, elég közel lakik ez a Miyavihaverja. Átöltöztem, mert mégse mehetek egyenruhában vedelni, majd elsétáltam a megadott címre. Különös, semmi zene, de még beszélgetés se hallatszik. Csengettem, és rá vagy másfél percre végre méltóztatott valaki ajtót nyitni. Hatalmas mosolyjal, és egy üveg whiskeyvel a kezemben köszöntem. - Majmocska, eltévedtél? Remélem az a whiskey nem arra kell, hogy leitass és akaratom ellenére megszexualizálj. - nevetett Aiji. AIJI?! Dehát Miyavi ezt a címet adta meg. Átvert volna? Mégis hogy képzelte ezt? Na majd elkapom a rohadt kis árulót. - Aiji, ez nem az, aminek látszik.. - mentegetőztem feleslegesen, hisz ki hinné ezt el egy ilyen helyzetben? Határozottan megmondtam Miyavinak, hogy nem vagyok homár, erre ideküld. És honnan a szarból tudja ennek a seggfejnek a lakcímét? - Igazából azt sem tudom eldönteni, minek látszik. Azt meg pláne nem, hogy mit akarsz. - nézett rám értetlenül. - Ismered Ishihara Takamasát a B-ből, igaz? Azt mondta, ma este itt lesz buli. Úgy tudtam, itt egy haverja lakik. Csúnyán átvert, pedig legjobb barátok vagyunk(voltunk?). De akkor én megyek is. Viszlát, Aiji. - adtam egy cukorillatú puszit az arcára a legbuzisabb nézéssel, amire képes voltam, majd hazasétáltam és egész éjjel azon gondolkodtam, mi ez az egész. Semmit nem értek abból, amit Miyavi csinált. Miért próbálja megakadályozni a tervem? Ő volt az egyetlen ebben a rohadt iskolában, akiben még képes voltam megbízni, de most ő is elvesztette a bizalmamat. Miért kellett ennek így történnie?

2012.08.04. 18:00 satan-cicaja

Aiji POV Múlt este tökélyre fejlesztett lépésekkel lépdeltem a szekrényemhez, ahol épp Majom Yamazaki ügyködött valamit. - Te meg mit csinálsz itt, Masahito?- kérdeztem, mire megperdült. - Ó, én csak kitaláltam a rád tökéletesen illő nevet - felelte ártatlanul mosolyogva, de láttam a szemében a huncutságot. - Hát ez...kedves. Nem tudtam, hogy így érzel irántam, de el kell szomorítsalak, nem gerjedek a pasikra. – mondtam gúnyosan. - Miről beszélsz? Hogy érzek irántad, Shirinji? – azt az értetlen arcot. Ez tényleg a Világ bolondja, még a kanjikat sem tudja rendesen. - Ja, ez mindent megmagyaráz. Csak nem összekeverted a shiri(尻) kanjit az ai(愛) kanjival, kis analfabéta? – vigyorodtam el. - Befoghatod, nem vagyok análfabéka.. és *CENSORED* meg a *CENSORED* anyádat, ez most olyan mintha meleg lennék!!! – akadt ki. Bár magának keverte a szart. - Miért, nem vagy az, Majom? - Ha azzal téged idegesítelek, még az is megeshet, Aiji. – megsimította az arcom és lecsapta a labdám, én meg csak álltam ott döbbenten mint egy szamár. Csak remélni mertem, hogy nem lett vattacukor szagom, mert neki igen is az volt. túl közel jöt… Ez most komolyan eljátszaná a díszbuzit csak hogy idegesítsen? Komoly életcél, de ezzel csak magát írja le az egész iskola előtt, de ha akarja, hát legyen. Mondanom sem kell, hogy a harmadik óra végére, már mindenki arról beszélt, hogy a kismajom milyen végtelenül belém van esve, és milyen édes becenevet adott. A lányok teljesen oda voltak, de csak akkor igazán, mikor biztosítottam őket, hogy ez a dolog szánalmasan egyoldalú. Ötödik óra végére, hozzá is elért a hír, szánakozó pillantások kereszttüzében trappolt felém. - Ezt mégis… - kezdett fortyogni, de sóhajtott, majd egy pillanatra gonoszan elvigyorodott és megváltozott az arca. – Ezt mégis hogy képzelted? – ne! NE! Csak a hattyú halálát ne! Kényszerkönnyek gyűltek a szemében. – Én bevallom neked az érzéseim, naivan, hogy talán viszonzásra lel, te meg… - szája elé kapja a kezét. – Hogy tehetted? Hülye… HÜLYE! – ordítja zokogást színlelve és elrohan a tetőre vezető lépcső irányába, én pedig csak meredek magam elé bambán. Félve körbenézek; mindenki hol majmocska után néz, hol rám villogtatják rosszallásukat. Már megint én vagyok a gonosz. Pedig ha tudnák. Sóhajtottam és visszamentem a termünkbe. Néztek. Mindenki nézett. - Mi van már? – megrázták a fejüket és mindenki visszatért a saját feladatához (épp díszleteket készítettünk az iskolai fesztiválra.). Lerogytam az egyik padhoz és a hajamba túrtam, végigfutottam a tennivalók listáját, majd egy morcos Takeshi lépett mellém és nem tetszését egy loboncrázásban nyilvánította ki. - Hogy viselkedhettél így Mayaatannal? Homofób vagy, vagy mi? – huppant le elém. - Nem. Egyszerűen csak nem olyan kisangyal, mint amilyennek mutatja magát. Egy kis kétszínű BWAAHH. – téptem bele a saját hajamba, mire nagy megszeppent szemeket meresztett rám. – Bocs. – megrázta a fejét, hogy semmi gond, és a kezemre tette a kezét. - Tudod – néz körül kicsit mintha, attól félne, hogy hall valaki – tudom mit érzel. Voltam már ilyen helyzetben. - Tényleg? - Hát persze. Én se igazán tudtam mit kezdeni vele, el is utasítottam, de aztán rájöttem, hogy ezt mind csak azért csináltam, mert nem akartam bevallani magamnak, hogy szeretem az illetőt. – szűziesen lesüti a szemeit és felsóhajt. Nem mintha olyan szűz lenne, de várjunk csak? Ez azt hiszi hogy..? - Mi van? – pattantam fel. – Engem nem érdekel az a majom! Kizárt, hogy ebben az életben, sőt akármelyik életben akármilyen testi kontaktust létesítsek vele! – kiabáltam, majd mikor észrevettem, hogy túl nagy a csend, körülnéztem, és ismét mindenki engem nézett. Sóhajtottam. - Jó hétvégét! – motyogtam, felkaptam a táskám, majd kiloholtam az épületből. Mindenki megzakkant?

2012.08.04. 16:44 Haru

maya POV Nem rúghatnak ki..egyszerűen nem merik. Egyébként miért pont azt a beképzelt barmot küldték, hogy szóljon nekem? Ha csak rágondolok arra az elégedett vigyorra a képén, kiráz a hideg. Ezt nem ússza meg. Ma iskola után elbeszélgetek vele..de addig is, tanulok. Engem nem érdekelnek a tanulmányi eredményeim, de bármit megteszek, hogy letöröljem a képéről azt a bizonyos vigyort. Úgyhogy el is kezdem!!! Remélem az elég jó magyarázat, hogy azért nem tudtam megtanulni rendesen, mert pár kanji nem jut eszembe. Kicsengettek. És ott is megy Shinji, remek. - Azt hiszem, valakinek itt túl nagy a szája. Olyan nagy, hogy az már nem illik a magasságához.- vetettem oda neki. - Mit akarsz, Masahito?- nevetséges, ahogy összerezzen, amint közeledek felé. - Én tőled aztán semmit, csak tudatni akarom veled, hogy kivel van dolgod. - és már ütöttem is, de kikerülte. Ahhoz képest, hogy látszólag nem verekszik túl gyakran, egész gyors. A második ütésemet is kikerülte. - Masahito, ne akarj bajba kerülni, így is elég sok gondot okoztál már az iskolának. - Miért érdekel téged annyira az iskola, Shinji?- tudom, hogy pofátlanság a keresztnevén szólítani, de nem a puszipajtása akarok lenni. - Nem hagyom, hogy bemocskold az én hírnevem. - A népszerűségedet féltem, vagy tőlem félsz?-és azzal a lendülettel rúgtam. Alattomosan, a lába közé. Egyből összeesett. Legalább egyszer az életben valami hasznát veszi a kishavernak(bár lehet, nincs is neki). Remélem, megtanulta, hogy velem nem érdemes kikezdeni. - Majom! - kiáltott, amilyen hangosan csak bírt a fájdalomtól, de akkor én már sehol sem voltam. Jobb lelépni, amikor győztél. Ezt a majom-dolgot meg mire véljem? Majd én is kitalálok neki valami gúnynevet, aztán nézhet. Mizui Shinji gúnynév ötletek. írta: Masahito Yamazaki Chibinji - nem hangzik elég jól, de nem rossz ötlet. Pishinji - ezt most én sem gondoltam komolyan.. Shirinji - megvan!! Ez tökéletesen illik rá.Holnap reggel ki is írom a szekrényajtajára. Most viszont megint tanulok egy kicsit. "És akkor az amerikaiak kecskét dobtak országunkra." kecskét? Jaa, hogy atombombát. Rohadt kanjik.. Szép lassan álomba merültem a könyveket bújva, de ez érthető: nagy nap lesz holnap! Gyönyörű álmom volt, mindenki Shirinjin röhögött, és engem istenített, kár, hogy mindezt félbeszakította az ébresztőóra. A szokásosnál gyorsabban készülődtem, és időben értem be az iskolába. Megkerestem Shinji szekrényét, és feltűnő feliratot készítettem az ajtajára az új nevéről. - Te meg mit csinálsz itt, Masahito?- kérdezte egy hang, mint pár másodperccel később kiderült, Shinji hangja. - Ó, én csak kitaláltam a rád tökéletesen illő nevet - feleltem mosolyogva. - Hát ez..kedves. Nem tudtam, hogy így érzel irántam, de el kell szomorítsalak, nem gerjedek a pasikra. - Miről beszélsz? Hogy érzek irántad, Shirinji? - Ja, ez mindent megmagyaráz. Csak nem összekeverted a shiri(尻) kanjit az ai(愛) kanjival, kis analfabéta? - Befoghatod, nem vagyok análfabéka.. és *CENSORED* meg a *CENSORED* anyádat, ez most olyan mintha meleg lennék!!! - Miért, nem vagy az, Majom? - Ha azzal téged idegesítelek, még az is megeshet, Aiji.- mondtam, majd végigsimítottam az arcát, és már mentem is órára. Remélem értékelik a rengeteg áldozatot, amit azért hozok, hogy ne bukjak meg. Mindent megteszek a céljaim elérése érdekében. Bejárok órákra, tanulok, a mennyit bírok, ami pedig Aijit illeti, még arra is hajlandó vagyok, hogy meleget játszak, ha azzal tényleg eltűnik az a sokat emlegetett undorító vigyor.

2012.08.04. 14:32 satan-cicaja

Aiji POV "Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság." - Perfect translation! – kiáltott fel az alacsony, ősz, de nagyon eleven angoltanár, majd leültem. Ha ez alatt a három év alatt nem tudtam megszokni a stílusát, már igazán nincs értelme törnöm magam. A lányok összesúgtak mögöttem és kacarásztak hozzá. Idegesítő. Az asztalra könyököltem, és kinéztem az ablakon. A tanév nemrég kezdődött, de máris mindenki az iskolai fesztiválra van ráizgulva, kivéve engem (és a többi osztályelnököt) mivel minden évben a belünk is kidolgozzuk hogy a Yamazaki féle lusta majmok itt élvezkedjenek. Apropó Yamazaki. Az édességeket, főleg a nyalókákat nem lehet kivonni a fesztiválból, akkor őt kell valahogy. Esetleg kötözzük egy villanyoszlophoz. Vagy zárjuk be a pincébe, esetleg altatóba áztatott gumicukor. Ezen még agyalnom kell. Gondolatmenetem a csengő szakította félbe. Elpakoltam a cuccaim, majd kimentem a teremből, és a diáktanás elnőkével: Kazamasával találtam szembe magam. - Masahito-san bent van? – tolta feljebb szemüvegét szépen fésült fejére. Ő azon kevesek közé tartozik akiktől a hidegrázás kerülget. Tenyérbemászó modor, hülye akcentus, és nagy táskás szemek, mint egy drogos európainak. - Angol órákra egyáltalán nem jár be. - Ah, igen. Éppen erről akartam vele beszélni – dobta oldalra frufruját. – A tanárok úgy gondolják értékelhetetlen a teljesítménye, így vagy évet ismétel, vagy pedig el kell hagynia iskolánkat. Minden évben ugyan ez volt a probléma, de ez alkalommal nem tudom megvédeni. A tanárok mindenképp az ellen vannak, hogy ilyen eredményekkel érettségizzen, ha pedig nem tud jobban teljesíteni, miben én kételkedem, másik iskolát kell választania, ahol ez a teljesítmény elfogadott. Ugye át tudnád adni neki? A többi osztálytársát már nem találtam meg, és te vele vagy egy angolon ha jól tudom. – bólintottam- Istenkém, hogy mekkora feladatot vettél le a vállamról. Nagyon köszönöm. Igazán. – is már itt sem volt. Kikészültem. Pedig csak két percet beszélt egy huzamban. Szörnyű ez a srác… Sőt, abban is kételkedem, hogy hím nemű, vagy ha igen, akkor enyhén ferde. Felmásztam a tetőre és körbenéztem. Nem kellett sokáig keresgélnem; a korlátnak dőlve majszolta a mai zsákmányát, majd mikor észrevett leplezetlen – talán kicsit túl is játszott – undor ült ki a képére. Azért ennyire nem kéne utálnia. - Mit akarsz? – köpte. Tévedtem, nem Kazamasa a leg idegesítőbb egyén. Éppen nyitottam volna a szám, de mintha érezte volna, hogy beszélni vágyok; elsuhant mellettem egy “Semmit? Akkor jó.” kiséretében, szélesen vigyorogva. - Nyugodj meg. A nagy semmiért nem keresném egy hozzád hasonló társaságát. – szóltam utána, mire hátrafordult és ha pillantássl ölni lehetne én már rég nem élnék. Magamban diadalmasan elvigyorodtam. - Ha érdekel ki akarnak rúgni. Az eredményeid finoman szólva nem megfelelőek – elé léptem és a vállára tettem a kezem. – de ne aggódj. Van néhány pék-képző ahol ezt elfogadják. – vigyorogtam a képébe és ott hagytam ledermedve a tetőre nyíló ajtóban. A lépcsőn lefelé menet még hallottam, hogy nalókái koppannak a betonon, majd felordít: - HOGY MI?!

[21-2] [1-1]